BH 2012.3.73 A garantált bérminimum alkalmazása szempontjából szakképzettséget igénylő munkakörnek minősül, ha az adott munkakör tekintetében a munkáltató általánosan szakképesítési követelményt alkalmaz [Mt. 142/A. § (1) bekezdés, Pp. 206. §].

Az alperes elsőfokú hatósága 2007. november 14. és 2008. április 14. között munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes foglalkoztató négy munkavégzési helyén (M., H., M., B.). Ennek során azt állapította meg, hogy 148 fő munkavállaló személyi alapbére nem érte el az adott ügyben irányadó, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (R.) szerinti garantált bérminimumot. Ezért a határozatával a felperest a R.-ben meghatározott garantált bérminimum tárgyhót követő 10. napjáig történő megfizetésére kötelezte, valamint 1 000 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozat rendelkező részét - az Mt. 76. § (5) bekezdésében foglaltak megsértését is megállapítva - azzal egészítette ki, hogy a felperes a munkavállalókat a törvényben előírt módon tájékoztassa a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A jogerős közigazgatási határozat módosította az elsőfokú hatóság határozatának indokolását. E szerint az élelmiszer és vegyi áru kereskedő tevékenység részét képezi a pénztárgép kezelés, illetve a raktározás, árufeltöltés, amely önálló tevékenység végzéséhez a hatályos jogszabályok nem írnak elő képzettségi feltételt. Ugyanakkor - a hibás okfejtés mellett is - azért találta helytállónak az elsőfokú határozat rendelkező részét, mert a felperes pénztáros munkakörben - jóllehet a pénztárosok munkaköri leírása nem írt elő iskolai végzettséget - a gyakorlat szerint középfokú iskolai végzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat foglalkoztatott.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság megállapította, miszerint a felperes az ellenőrzéssel érintett b.-i üzletben 95 főt alkalmazott árufeltöltő vagy pénztáros munkakörben. A 95 főből 5 főt alkalmazott középfokú iskolai végzettség nélkül, mindegyiküket árufeltöltő munkakörben. H. 80 főt alkalmazott árufeltöltő vagy pénztáros munkakörben, közülük 4 főnek nem volt középfokú iskolai végzettsége, melyből három főt árufeltöltőként foglalkoztatott. M. a 40 árufeltöltő és pénztáros munkakörű munkavállalóból két alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező munkavállaló volt, mindkét személy árufeltöltő munkakört látott el.

A feltárt tényállás alapján a munkaügyi bíróság helytállónak értékelte az alperes megállapítását, miszerint a felperes a gyakorlat szerint pénztáros munkakörben középfokú iskolai végzettséggel, vagy kereskedelmi szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat foglalkoztatott. Ezért arra vont le következtetést, hogy a középfokú végzettséget a pénztáros munkakört betöltő munkavállalókkal szemben a felperes bizonyítottan elvárta, ezért a R. 4. § (1) bekezdése alkalmazását előíró alperesi határozat nem volt jogsértő.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és keresete szerint döntés hozatalát kérte.

A felperes szerint az eljárt bíróság téves következtetésre jutott abban a kérdésben, hogy a felperes pénztáros és árufeltöltő munkakört betöltő munkavállalóit megilleti-e a garantált bérminimum. Jogszabálysértésként az Mt. 142. §-a, 144. § (1) és (5) bekezdése, valamint a R. rendelkezései, különösen a 4. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.

A felperes azzal érvelt, hogy a perbeli esetben nem áll fenn a garantált bérminimumra való jogosultság megállapíthatóságának együttes feltétele a R. 4. § (1) bekezdése, valamint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztályának 2006. február 13-ai állásfoglalása alapján. Maga az alperes is elismerte, hogy a vizsgálat alá vont munkavállalók esetében jogszabály nem kívánt meg olyan végzettséget vagy szakképzettséget, amely alapján a felperes a munkavállalók számára garantált bérminimum megfizetésére lett volna köteles. Ennek hiányában azonban azon feltétel bizonyítása lett volna elengedhetetlen, hogy maga a munkáltató kívánta meg, hogy a munkavállalók meghatározott végzettséggel, vagy szakképzettséggel rendelkezzenek, melyet a peres iratok nem támasztanak alá. A felperes megismételve perbeli érvelését továbbra is azt állította, hogy sem a pénztárosi, sem az árufeltöltői munkakört betöltő munkavállalóitól középfokú végzettséget, vagy szakképzettséget nem várt el. Érvelése szerint az a körülmény, hogy nem tett eleget az Mt. 76. § (5) és (7)-(8) bekezdése rendelkezéseinek, azaz nem tájékoztatta a munkavállalókat a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről, jelen eljárásban nem értékelhető a terhére.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.