173/B/1996. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a távközlési beruházási hozzájárulásról szóló 16/1987. (V. 13.) MT rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 84/1995. (VII. 12.) Korm. rendelet 1. §-ának utolsó fordulata alkotmányellenességének utólagos megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a távközlési beruházási hozzájárulásról szóló 16/1987. (V. 13.) MT rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 84/1995. (VII. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hkr.) 1. §-ának azt a rendelkezését sérelmezte, amely hatályon kívül helyezte a közműfejlesztések támogatásáról szóló 89/1991. (VII. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 2. § c) pontját.

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (1) bekezdés 13. pontja szerint "Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik ... a Kormány rendeletében meghatározott közműfejlesztési támogatás''.

(Az indítvány elbírálásakor hatályos személyi jövedelemadó-törvény, az 1995. évi CXVII. törvény 1. mellékletének 2.5. pontja változatlanul tartalmazza e rendelkezést.)

Az Szja. tv. 56. § a) pontja felhatalmazást adott a Kormánynak, hogy rendeletben határozza meg a közműfejlesztés támogatásának rendjét. E felhatalmazás alapján alkotta meg a Kormány a Vhr.-t, melynek 2. §-a a következőket tartalmazta:

"2. § E rendelet alkalmazásában közmű:

a)

b)

c) a távbeszélő-, telexhálózatnak: az erre jogosult által létesített főközpont és a távbeszélő-, telexhálózat utolsó kifejtési pontja közötti része,

d)

e) ..."

Az indítványozó által sérelmezett Hkr. 1. §-a a következőképpen rendelkezett:

"1. § A távközlési beruházási hozzájárulásról szóló - a 113/1988. (XII. 31.) MT rendelettel és a 142/1993. (X. 13.) Korm. rendelettel módosított - 16/1987. (V. 13.) MT rendelet, továbbá a közműfejlesztések támogatásáról szóló 89/1991. (VII. 12.) Korm. rendelet 2. §-ának c) pontja hatályát veszti."

A Hkr. a kihirdetését követő 8. napon, azaz 1995. július 20-án lépett hatályba.

Az indítványozó véleménye szerint azáltal, hogy a Hkr. év közben hatályon kívül helyezte a Vhr. 2. § c) pontját, megszűnt a jogalap a távbeszélőközmű-fejlesztések támogatására. Ez a megoldás szerinte alkotmánysértő, mert ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációtilalommal, ugyanis az adómentesség jogalapjának tárgyéven belüli módosítása hátrányos helyzetbe hozta azokat a személyeket, akik a hatályon kívül helyező rendelkezés után jutottak távbeszélő-csatlakozási lehetőséghez.

Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy a közmű fogalma kormányrendeletben van meghatározva, ahelyett, hogy azt a mindenkori személyi jövedelemadó törvény értelmező rendelkezései tartalmaznák. Véleménye szerint ez ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az adómentesség jogalapjának meghatározása szerinte törvényi szintre tartozna.

Mindezekre tekintettel kérte a Hkr. 1. § utolsó fordulata alkotmányellenességének utólagos megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

II.

Az indítvány az alábbiak miatt nem megalapozott:

Az indítványozó a Hkr. támadott rendelkezését azért sérelmezte, mert az véleménye szerint egy adómentességet szüntetett meg év közben, és így hátrányos helyzetbe hozta azokat, akik az adómentesség megszűnése után jutottak távközlési csatlakozási lehetőséghez.

Az indítványozó által vélelmezett alkotmányossági probléma azonban a támadott jogszabály helytelen értelmezésén alapult. A Hkr.-nek az indítványozó által nem kifogásolt része ugyanis teljes egészében hatályon kívül helyezte a távközlési beruházási hozzájárulásról szóló 16/1987. (V. 13.) MT rendeletet (a továbbiakban: MT rendelet), és átalakította a távközlési hálózat fejlesztésének finanszírozási rendjét.

A Hkr. hatálybalépéséig az egyes előfizetők a távközlési berendezések létesítéséért, illetve áthelyezéséért - az MT rendeletben meghatározott kivételekkel - távközlési beruházási hozzájárulást voltak kötelesek fizetni. Ennek a hozzájárulásnak a 15%-át, mint közműfejlesztési támogatást - a Vhr.-ben meghatározottak szerint - az állami költségvetés visszatérítette. Ehhez a közműfejlesztési támogatáshoz kapcsolódott azután a személyi jövedelemadó törvény által biztosított adómentesség.

Ennek az adómentességnek előfeltétele tehát a közműfejlesztési támogatás (mint egyfajta jövedelem), amelynek szabályozására a kormány kapott felhatalmazást. A támogatás pedig a beruházási hozzájáruláshoz kapcsolódik. Amennyiben tehát megszűnik a beruházási hozzájárulás, úgy megszűnik az ahhoz kapcsolt állami támogatás, s így szükségképpen értelmét veszti az adómentesség is, hiszen az nem élhet önálló életet, ha az alapjául szolgáló jövedelem kerül megszüntetésre.

A támadott Hkr. tehát - az indítványozó értelmezésével ellentétben - nem az adómentességet szüntette meg, hanem hatályon kívül helyezte a teljes MT rendeletet, így annak hatálybalépése után a távbeszélő-hálózathoz való csatlakozásért, illetve áthelyezésért már nem kellett távközlési beruházási hozzájárulást fizetni. Megszűnt tehát az egyéni előfizetők által kötelezően fizetendő közműfejlesztési hozzájárulás. Ennek következtében megszűnt a közműfejlesztési hozzájáruláshoz kapcsolódó állami támogatás is, s értelemszerűen a támogatás adómentessége is. Ezért került sor a Hkr. 1. § utolsó fordulatában a Vhr. 2. § c) pontjának hatályon kívül helyezésére. (A Hkr. hatálybalépésével a távközlési beruházási hozzájárulás helyébe a belépési díj lépett, ehhez azonban már nem kapcsolódott állami támogatás.)

Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hkr.-nek az indítványozó által támadott rendelkezése nem szüntetett meg adómentességet, s nem tett az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző megkülönböztetést sem, így a Hkr. alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság ezután az indítványnak azt a részét vizsgálta, amely azt kifogásolta, hogy a közműfejlesztési támogatást a jogalkotó nem megfelelő jogszabályi szinten szabályozta, s ez az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe ütközik, amely kimondja, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az indítványozó véleménye szerint az, hogy a közmű fogalmát a Vhr. nevesíti, nem tesz eleget a fenti alkotmányos követelménynek, mert az adómentesség jogalapját képező fogalommeghatározásokat a személyi jövedelemadó törvény értelmező rendelkezéseinek kellene tartalmazniuk.

Az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárás ideje alatt a magánszemélyek közműfejlesztési támogatásáról szóló 73/1999. (V. 21.) Korm. rendelet 1999. június 5-ével hatályon kívül helyezte a Vhr.-t. Az indítványozó által vélt alkotmányossági probléma azonban változatlanul fennáll, mivel az új jogszabály is kormányrendeleti szinten határozza meg, hogy a közműfejlesztési hozzájárulásra való jogosultság szempontjából mi értendő közmű alatt.

Az adómentességet azonban maga az Szja. törvény határozza meg, amikor kimondja, hogy mentes az adó alól a közműfejlesztési támogatás. A közműfejlesztés támogatási rendjének kialakítására pedig a Kormánynak ad felhatalmazást. A Kormány rendelete ezek után nem adómentességi eseteket határoz meg (ezt valóban nem tehetné meg), hanem egyfajta jövedelem, a közműfejlesztési támogatás megszerzésének eseteit szabályozza, s ezen belül ad fogalommeghatározásokat. A kormányrendelet tehát az indítványozó véleményével ellentétben nem az adómentesség jogalapját érinti, hanem egy bizonyos fajta jövedelmet szabályoz, amire törvényi felhatalmazást kapott.

Kétségtelen, hogy minden egyes jövedelemfajta meghatározása közvetve összefüggésben áll adófizetési kötelezettséggel vagy adómentességgel. "Azonban nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni." [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 260.]

Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a közmű fogalmának kormányrendeleti szinten történő meghatározása nem ütközik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe, így a szabályozási szint alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt is elutasította.

Budapest, 1999. június 23.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró