A Kúria Bfv.922/2014/8. számú precedensképes határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY KÁRT okozó csalás bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása nem része a büntetés kiszabásának.

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.3206/1998/48., Nyíregyházi Járásbíróság B.2592/1999/60., Nyíregyházi Járásbíróság B.3408/2000/50., Nyíregyházi Járásbíróság B.3042/2000/38., Nyíregyházi Járásbíróság B.3303/2001/2., Nyíregyházi Járásbíróság Fk.424/2002/46., Nyíregyházi Járásbíróság B.433/2002/3., Nyíregyházi Járásbíróság B.3464/2002/11., Nyíregyházi Járásbíróság B.1660/2002/15., Nyíregyházi Járásbíróság B.3070/2004/14., Nyíregyházi Járásbíróság B.2396/2007/13., Nyíregyházi Járásbíróság B.422/2008/20., Nyíregyházi Járásbíróság B.1335/2005/1068., Nyíregyházi Törvényszék Bf.704/2009/77., Debreceni Ítélőtábla Bhar.455/2010/19., Nyíregyházi Törvényszék B.773/2010/174., Debreceni Ítélőtábla Bf.760/2013/24., Debreceni Ítélőtábla Bf.760/2013/28., *Kúria Bfv.922/2014/8.* (BH 2015.8.209)

***********

KÚRIA

Bfv.I.922/2014/8.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év január hó 7. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Törvényszék 1.B.773/2010/174.számú ítéletét és a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.760/2013/24. számú ítéletét I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Nyíregyházi Törvényszék a 2013. július 1. napján meghozott 1.B.773/2010/174.számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés b) pont], közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont], folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §], bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés b) pont], bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §]. Ezért őt - halmazati büntetésül - nyolc év börtönbüntetésre és öt év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Egyben elrendelte a Nyíregyházi Városi Bíróság 17.B.422/2008/20. számú ítéletével kiszabott hat hónap börtönbüntetés végrehajtását, és az I. rendű terhelttel szemben 56.994.550.- forintra vagyonelkobzást rendelt el. A bíróság rendelkezett a járulékos kérdésekről és további terheltek büntetőjogi felelősségéről is.

A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a 2014. február 24-én jogerőre emelkedett Bf.I.760/2013/24. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: a Nyíregyházi Városi Bíróság 17.B.422/2008/20. számú ítéletével kiszabott hat hónap börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését, valamint a vagyonelkobzást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt - tartalmilag - a Be. 416. § (1) bekezdésének b) és c) pontjaiban meghatározott okokból, arra hivatkozva, hogy a büntetőjog más szabályának a megsértése miatt vele szemben törvénysértő büntetést szabtak ki, valamint eljárási szabálysértés történt, mert az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt [Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pont]. Ez utóbbi indokaként felhozta, hogy az elsőfokú bíróság eljáró tanácsának elnöke a X. és XI. rendű terheltek sógorával ismeretségi viszonyban áll, ezért velük szemben nem is rendelt el vagyonosodási vizsgálatot; IV. rendű terhelt pedig a bíró testvérével rendszeresen találkozott és az ügyről beszélt. Ezeket a körülményeket az I. rendű terhelt állítása szerint azonnal jelezte a bíróságokon, de nem történt intézkedés. A tanácselnök az ítélet indokolásakor azt is kijelentette, hogy a magas ítéletet köszönjék meg az I. rendű terheltnek. A védekezéshez fűződő joga is sérült, a több évig tartó tárgyalás alatt érdekében egyetlen védő sem szólalt fel, indítványt sem terjesztettek elő.

Sérelmezte, hogy az időközben hatályba lépett új Btk. ellenére a bíróságok a kedvezőtlenebb szabályokat alkalmazták vele szemben. Mindemellett a büntetés mértékét is kifogásolta, mivel korábban soha nem volt még büntetés-végrehajtási intézetben, és annak ellenére, hogy egyedül ő vette fel a kapcsolatot a kárenyhítés érdekében a sértettel, mégis igen súlyos büntetést kapott.

Ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, illetőleg a megtámadott határozatok megváltoztatását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség BF.1120/2014/1. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, míg az anyagi jogi érvekkel összefüggő részében alaposnak ítélte. Álláspontja szerint az I. rendű terhelt terhére rótt: csalásként, közokirat-hamisításként, illetőleg magánokirat-hamisításként helyesen értékelt cselekményei, illetőleg a bűnhalmazat esetében irányadó törvényi büntetési tétel keretei nem változtak, ezért a jogi minősítés megváltoztatása nem teszi szükségessé a terhelttel szemben a kiszabott büntetés mértékének a megváltoztatását. Ugyanakkor a feltételes szabadságra vonatkozó szabályok az új Btk. szerint kedvezőbbek. Ezért a terhelt cselekményeinek jogi minősítését érintő részében az ítélet megváltoztatását, annak megállapítását, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és az I. rendű terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, egyebekben a határozatokat hatályukban tartsa fenn.

A Kúria a támadott határozatokat a felülvizsgálati indítvány keretei között, a terhelt Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapított hivatkozására figyelemmel vizsgálta felül. A felülvizsgálat e törvényes okaira hivatkozást az indítvány indokai nem támasztották alá, az eljárási szabályok megszegésének kifogásolása a jogszabály téves értelmezésén alapult.

Azok az eljárási törvénysértések, amelyekre a felülvizsgálati eljárásban eredménnyel hivatkozni lehet - zártkörű törvényi taxációval szabályozottak [Be. 416. § (1) bekezdés c) és d) pontja]. Az indítványban hivatkozott eljárásjogi támadások közül a felülvizsgálati okok körébe csupán a kizárt bíró eljárására [Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pontja] sorolható. Eszerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.