BH 2019.6.153 I. A bűnhalmazatban lévő bűncselekmények esetén az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályban lévő büntetőtörvény alkalmazhatóságát akkor kell vizsgálni, ha a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvény hatálybalépése előtt követték el. Amennyiben a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, illetve annak hatálybalépése után követték el, a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az új törvény alkalmazásával kell elbírálni [Btk. 6. § (1) bek., 2. § (1) bek.].

II. Amennyiben a bíróság az Európai Unió valamely tagállama által hozott és a magyar bíróság által megfeleltetett ítéletben kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról a büntetés végrehajtásának átvétele hiányában rendelkezett, a törvénysértés kiküszöbölésére egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak van helye [2012. évi CLXXX. tv. (Eu.tv.) 111/B. § (1) és (3) bek.; Be. 671. § 2. pont].

[1] A törvényszék a 2017. május 17. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.] és új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. § (1) bek.], ezért halmazati büntetésül mint különös és többszörös visszaesőt tíz év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá vagyonelkobzást rendelt el a terhelttől lefoglalt 229 455 forint, 20 USD és 10 euró készpénzre, valamint 13 000 forint erejéig. Megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2018. január 18. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, a terhelt különös visszaesőkénti megjelölését mellőzte, emellett elrendelte a törvényszék korábbi ítéletével elismert, az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának ítéletével kiszabott, egy év négy hónap felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtását, és pontosította a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést. Egyebekben e terheltre nézve az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a törvényi ok megjelölése nélkül.

[4] Abban elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a vele szemben indult büntetőeljárásokat egyesítették, így az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) hatálya alatt, valamint a Btk. hatálybalépése után elkövetett cselekményeit egy eljárásban, a Btk. alapján bírálták el, holott rá nézve az elbíráláskor hatályos Btk. hátrányosabb, és emiatt olyan bűncselekmény miatt is felelősségre vonták, amely az elkövetéskor nem volt bűncselekmény.

[5] További, eljárásjogi kifogásai a következők voltak:

- Állítása szerint a 2017. május 2-án megtartott tárgyaláson a bizonyítási eljárás ismételt megnyitását követően elmaradt az önvádra kötelezés tilalmára való figyelmeztetése egy gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyv ismertetése során.

- Véleménye szerint az ítélet megalapozatlan, iratellenes és logikátlan; a tényállás II/1. pontjában a nyomozó hatóság és az ügyészség egyetlen vásárlóját sem tudta megnevezni, az elfogása során talált táska nem az övé volt, továbbá neki nem volt bejárása a kérdéses pincerészbe, a tényállás III. pontja szerinti cselekmény kapcsán a vallomások jegyzőkönyvezésekor a nyomozó hatóság törvényt sértett, a bíróság pedig egyoldalúan értékelte a rendelkezésre álló vallomásokat. Sérelmezte azt is, hogy a tényállás IV. pontja szerinti cselekményt a bíróság kizárólag az ügy III. r. terheltjének szerinte ellentmondásos vallomására alapította, a további bizonyítékokat nem értékelte körültekintően, hibás következtetést vont le.

- Megítélése szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) AB határozatával ellentétesen ugyanabban az összetételű tanácsban hozott érdemi határozatot, mint amelyben 2017. április 11. napján a terhelt (előzetes) letartóztatásának fenntartásáról határozott.

- Kifogásolta, hogy az ítélőtábla elrendelte az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának ítéletével kiszabott egy év négy hónap fogházbüntetés végrehajtását, és az ítélőtábla ítéletének e rendelkezésével szemben nem volt jogorvoslati lehetősége.

[6] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, a törvényszéket utasítsa új eljárásra, és a jelentős időmúlásra figyelemmel kötelezze az eljárt bíróságokat lényegesen enyhébb és börtön fokozatú büntetés kiszabására.

[7] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (1) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[8] Álláspontja szerint az I. r. terheltnek az ítélet megalapozatlanságára, iratellenességére és "logikátlanságára" vonatkozó kifogásai a Be. 650. § (2) bekezdésében írt tilalomba ütköznek, mert azokkal az eljárt bíróságok tényállás-megállapításait, illetve bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, ez pedig a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[9] Törvényben kizártként értékelte az indítvány azon részét is, amely a törvényes figyelmeztetés elmaradását sérelmezte, mivel a kérdéses tárgyaláson a bíróság nem hallgatott ki tanút, hanem egy korábban keletkezett okirati bizonyítékot ismertetett, így a figyelmeztetés szükségessége fel sem merülhetett.

[10] Megítélése szerint az ügyek egyesítésére a szoros tárgyi személyi összefüggésre tekintettel törvényesen került sor, az esetleges szabálytalan egyesítés egyébként sem szerepel a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

[11] Érdemben pedig alaptalannak tartotta a terhelt azon érvelését, hogy az egyesítés miatt őt olyan cselekmény elkövetésében is bűnösnek találták az eljárt bíróságok, amely az elkövetés idején még nem volt bűncselekmény; a bírói gyakorlatra (BH 2004.304.) hivatkozva kiemelte, hogy amennyiben a terhelt a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, részben a hatálybalépést követően követte el, valamennyi bűncselekményt az új büntetőtörvény szerint kell elbírálni.

[12] Alaptalannak tartotta az I. r. terhelt hivatkozását az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) AB határozatára is, mivel ez azt mondta ki, hogy a büntetőügy további elintézésében nem vehet részt olyan bíró, aki a büntetőeljárás bármely korábbi szakaszában, így a nyomozás során bíróként járt el, az ítélőtábla másodfokon eljárt tanácsa azonban a letartóztatás meghosszabbításáról nem a vádemelés előtt, hanem már a vádemelést követően, a törvényben előírt kötelező felülvizsgálat során határozott.

[13] Szintén alaptalannak tartotta az indítvány azon részét, amelyben a terhelt azt sérelmezte, hogy nem élhetett jogorvoslati jogával az ítélőtábla ítéletének azon rendelkezése ellen, amellyel elrendelte a törvényszék korábbi ítéletével elismert, az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának ítéletével kiszabott egy év négy hónap fogházbüntetés végrehajtását, mivel álláspontja szerint ez a rendelkezés nem minősül az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntésnek.