BH+ 2013.9.357 I. A szavak általános jelentéstartalmából megérthető, nyomban bekövetkező bántalmazás kilátásba helyezése okot ad a jogszerű védekezésre, s annak szóbeli kifejezése, hogy a megtámadott nem tér ki, hanem ellenszegül a támadásnak, nem értékelhető "kihívás elfogadásaként", s ezért a megtámadottat nem fosztja meg az elhárító magatartás jogszerűségétől. Így javára a jogos védelmi helyzet, mint büntethetőséget kizáró ok törvényesen megállapítható [1978. évi IV. tv. 29. § (1) bek.].

II. A nyilvános helyen lezajlott - személy elleni erőszakot szükségképpen megvalósító - verekedés során kihívó közösségellenesség hiányában nem valósít meg garázdaságot az a verekedő, aki védelmi helyzetben van [1978. évi IV. tv. 271. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2011. szeptember 26-án kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségében és a Btk. 170. § (1) bekezdése szerinti testi sértés vétségében. Ezért halmazati büntetésül 110 napi tétel - napi tételenként 2500 Ft, összesen 275 000 Ft - pénzbüntetésre ítélte. Annak meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre átváltoztatásáról rendelkezett, és a felmerült bűnügyi költségből a terheltet külön 6000 Ft, míg az I. r. terhelttel egyetemlegesen 75 963 Ft megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a II. r. terhelt és védője felmentés érdekében fellebbezett.

A törvényszék a 2012. március 13-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, a II. r. terheltet további 3000 Ft bűnügyi költség viselésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított - és a másodfokú bíróság részéről is irányadónak tekintett - tényállás lényege a következő.

Az 1955-ben született a II. r. terhelt a városban közös udvarral rendelkező, több lakásos házban lakik. Korábban itt lakott az 1956-ban született az I. r. terhelt is, aki 2004-2005 körüli elköltözése után is megtartotta lakásának tulajdonjogát és oda rendszeresen visszajárt. A terheltek korábban jó kapcsolatban álltak; viszonyuk 2000 körül megromlott.

Az I. r. terhelt a lányával együtt 2010. április 24-én dél körül felkereste a kérdéses lakást, ott gyermekével együtt az udvaron cserjéket ültettek, majd a kora esti órákban az udvarról nyíló kertben húst sütöttek.

A délután folyamán a terheltek között két alkalommal is szóváltás alakult ki. Az első a cserjék ültetésével függött össze, később pedig egy korábbi nézeteltérésük miatt - amelynek során a II. r. terhelt egy bizonyos könyvről tett említést - alakult ki köztük konfliktus.

A II. r. terhelt ezt követően fél hét és hét óra közti időben, azért, hogy a kutyáját sétáltassa, kijött a lakásából. Miközben a közös udvar kapuja felé ment, elhaladt a frissen ültetett cserjék mellett és ennek során a növényekhez hozzá is ért.

Mindezt észlelte az I. r. terhelt aki a kertből a kapu közelében tartózkodó a II. r. terhelthez előre sietett. Közben azt kiabálta "na várjál csak M., most megkapod". Fenyegetésére M. II. r. terhelt emelt hangon közölte, hogy neki már nincs semmi vesztenivalója, és a terheltek - mialatt az I. r. terhelt a kapu felé haladt - egyre ingerültebben beszéltek egymással, köztük szóváltás alakult ki.

Miután K. I. r. terhelt a kapu közelébe ért, a terheltek között kölcsönös bántalmazás alakult ki. Az, hogy ennek során melyik terhelt valósította meg az első ütést, nem volt megállapítható, azonban a kölcsönös bántalmazás folyamán az I. r. terhelt a II. r. terheltet legalább egy alkalommal ököllel az arcán megütötte és a II. r. terhelt is legalább egy ütést mért ököllel az I. r. terhelt arcára.

Ezt követően az I. r. terhelt - ugyancsak a kölcsönös bántalmazás során - egy alkalommal a földre lökte a II. r. terheltet, aki onnan felállva a jobb karja és a teste közé a hóna alá szorította az I. r. terhelt fejét, és azt egy alkalommal a ház falához nyomta, közben pontosan meg nem állapítható módon meg is ütötte a terhelt-társát. Az I. r. terhelt a szorításból oly módon szabadult, hogy II. r. terhelt jobb fülét megragadta és megszorította.

A terheltek között a bántalmazás ezután is folytatódott. Ennek során az I. r. terhelt elgáncsolta a II. r. terheltet. Pontosan meg nem állapítható okból mindketten földre kerültek, ahol közöttük meg nem állapítható módon tovább folyt a dulakodás.

Ezalatt az I. r. terhelt leánya a hátsó kertből a kapu irányába indult, közben magához vett egy kb. egy méter hosszúságú és egy centi átmérőjű száraz, korhadt virágkarót.

A dulakodás közben az I. r. terhelt felfigyelt erre az eszközre és amikor a földről mindketten felálltak, odament a kb. 10 méter távolságra lévő leányához. Tőle a virágkarót elvette, majd visszatérve legalább egy alkalommal megütötte vele a II. r. terheltet. Nevezett a virágkarót elvette és azzal legalább egy alkalommal fejen ütötte az I. r. terheltet. Utóbbi ütés következtében a virágkaró eltört.

Mindezek után a terheltek egymás bántalmazásával felhagytak. A rendőrséget az I. r. terhelt értesítette.

Az I. r. terhelt az elszenvedett bántalmazás folytán homloka jobb oldalán, a bal halántéktájon és az orrnyereg területén felületes hámhorzsolásos sérülést, mindkét szeme körüli területen bőr alatti bevérzést, a baloldali járomcsont felett zúzódásos sérülést, az alsó ajak nyálkahártyáján felületes hámsérüléssel járó sérülést szenvedett, valamint alsó két egyes metszőfoga meglazult. Sérülései külön-külön és együttesen is nyolc napon belül gyógyultak.

A. r. terhelt az elszenvedett bántalmazás eredményeként a jobb fül hátsó felszínén 2 cm-es felületes repesztett sebzést, orrán zúzódással, valamint fél cm-es repesztett sebbel járó sérülést, az orrcsont csúcsán elmozdulás nélküli töréses sérülést, a jobb kéz feszítő felszínén zúzódásos sérülést szenvedett, és a jobb felső 1-es fog koronája hosszanti irányban kettétört. E sérülések közül az orrcsont-törés nyolc napon túl, ténylegesen két-három hét alatt gyógyuló volt, míg a további sérülések külön-külön és együttesen nyolc napon belül gyógyultak.

A bántalmazás folytán maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás a terhelteknél nem alakult ki. Az I. r. terhelt könnyű testi sértés vétsége miatt a nyomozás során magánindítványát előterjesztette.

A jogerős határozatok ellen védője útján a II. r. terhelt terjesztett elő, a Be. 416. § (1) bekezdésére hivatkozással felülvizsgálati indítványt, elsősorban a garázdaság vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alóli felmentése, másodlagosan hatályon kívül helyezés és új elsőfokú eljárás elrendelése érdekében.

Az indítvány indokolásában a védő elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a terhelt cselekménye a garázdaság törvényi tényállását maradéktalanul nem valósította meg, az annak megállapításához megkívánt feltételek közül a kihívó közösségellenesség nem állapítható meg. A bírói gyakorlat részletes elemzésével hivatkozott arra, hogy az adott módon, adott körülmények között megvalósított cselekmény, amely egy magánház udvarán történt, és személyes ellentét miatt kirobbant vitával függött össze, kihívóan közösségellenesnek nem tekinthető.