BH 2017.8.263 Nem alapozza meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a felperes részéről a szakértői kompetenciahiányra vonatkozó hivatkozás, ha a perben rendelkezésre álló adatok, illetve a felperes bizonyítási kötelezettségének elmulasztása miatt egyébként is megállapítható a kereset megalapozatlansága [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 356. § (3) bek.].

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[1] A felperes 2013. április 17. napján előterjesztett keresetében összesen 1 251 000 forint, ennek a régi Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 2007. december 31. napján személygépkocsi utasaként közúti balesetet szenvedett. A gépjármű vezetőjének büntetőjogi felelőssége megállapítására eljárás indult. A baleset következtében a felperes többszörös bordatörést, kulcscsonttörést és fejsérülést szenvedett, vagyoni és nem vagyoni kárai keletkeztek. A személygépkocsi az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással. Az alperes 472 600 forint kártérítési összeget fizetett meg különböző jogcímeken, de ez nem alkalmas teljes kárának reparálására. Módosítást követően a felperes a következő címeken érvényesített követelést: 1. Kórházi látogatásával felmerült 8000 forint kár és ennek 2008. január 4. napjától számított kamatai megfizetésére tartott igényt. 2. Élelemfeljavítás költségére három hónapra összesen 30 000 forintot, ennek 2008. január 15. napjától számított kamatait, 3. a kényszerű otthontartózkodás miatti művelődési többletköltségre három hónapra összesen 30 000 forintot és ennek 2008. február 22. napjától számított kamatait kérte megtéríteni. 4. Rehabilitáció keretében uszodába járt, melynek költsége 5000 forint/hó. Lejárt járadékként 425 000 forintra, ennek 2011. július 1. napjától számított késedelmi kamatára tartott igényt, továbbá jövőbeni járadékként véghatáridő nélkül havi 5000 forintra. 5. Gyógyszer-többletköltség címén havi 5000 forint, lejárt járadékként - figyelembe véve az alperes 6000 forint összegű teljesítését -, 420 000 forint és ennek 2011. július 1. napjától számított késedelmi kamata, továbbá jövőbeni járadékként véghatáridő nélkül 5000 forint/hó megtérítését kérte. 6. Keresetveszteség címén 30 000 forint, ennek 2008. február 12. napjától számított késedelmi kamata, 10. "erőmegfeszítés" címén 10 000 forint/hó járadék megfizetését igényelte. 11. Nem vagyoni kára kompenzálására - az alperes 400 000 forint összegű teljesítését is figyelembe véve - további 600 000 forintot érvényesített 2007. december 31. napjától számított késedelmi kamattal. Keresete jogszabályi hivatkozása a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 12. §-a, a régi Ptk. 339. § (1), 346. § (1) és 559. § (1) bekezdése volt.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a megalapozott kártérítési igények vonatkozásában a régi Ptk. 345. § (1) bekezdése és a 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet alapján helytállási kötelezettség terheli. A felperes orvos szakértői vizsgálata után 72 600 forint vagyoni és 400 000 forint nem vagyoni kárt megtérített. Előadta, hogy a 2007. december 31. napján bekövetkezett káreseményt a felperes 2008. április 16. napján jelentette be, jóllehet a Korm. rendelet 8. § (5) bekezdése harminc napon belüli bejelentést ír elő. A késedelmes teljesítés jogkövetkezményei az alperessel szemben nem alkalmazhatók. A már teljesített nem vagyoni kár összegét meghaladó igényt megalapozó többlettényállást a felperes nem igazolt. Ápolás-gondozás címén 28 800 forintot, részleges gondozásra 24 000 forintot megtérített. Kórházi látogatás címén a felperes a kárrendezés során nem érvényesített igényt. E tételt összesen 8000 forint erejéig ismerte el, ezt meghaladóan elutasítást kért. Az élelemfeljavítás nem volt indokolt, e körben a követelés ezért alaptalan. Kulturális többletköltség összege eltúlzott, és a felperes nem is igazolta. Két hónapra számla nélkül 6000 forint gyógyszerköltséget megfizetett, az ezt meghaladó követelést elutasítani kérte azzal, hogy ezen a címen a járadékigény sem indokolt. A rehabilitáció keretében érvényesített uszodaköltséget a felperes nem igazolta, a rendelkezésére álló iratok ilyen rehabilitációs javallatot nem támasztanak alá. Közlekedési költségre 15 000 forintot elismert és teljesített, ezt meghaladó költséget a felperes nem igazolt. A felperes a kárrendezés során kérés ellenére a keresetveszteség megállapításához szükséges adatokat nem szolgáltatta. Az erőmegfeszítés címén érvényesített járadék jövedelemveszteség igazolása nélkül nem érvényesíthető.

Az első- és másodfokú ítélet

[3] Az elsőfokú bíróság 2015. január 20. napján meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 152 000 forintot, ebből 84 000 forint után 2008. április 16. napjától, 40 000 forint után 2007. december 31. napjától, 28 000 forint után 2013. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, továbbá 2015. február 1. napjától véghatáridő nélkül havi 1000 forint járadékot gyógyszerköltség címén. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 45 512 forint perköltséget. Megállapította, hogy a 2012. október 1. és 2015. január 31. napja közötti időre összesen huszonnyolc hónapra a lejárt járadék összege 28 000 forint. Egyebekben a keresetet elutasította.

[4] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes a keresetét Gfbt. 12. §-ára, a régi Ptk. 346. § (1), 559. § (1) bekezdésére alapította, míg a kártérítés mértékét illetően a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését kellett alkalmazni.

[5] A felperes a baleset következtében több sérülést szenvedett el, így a bal oldali III., IV. és V. bordák törését, a bal oldali kulcscsont darabos, elmozdulással járó törését, bal oldalon kisfokú mellűri vérgyülemet, bal oldalon repesztett fejsebet. A bal vállízület enyhe fokú mozgásbeszűkülése, a bal nyaki izomzat enyhe fokú görcsös állapota, fájdalma miatt 4%-os egészségkárosodást, 5%-os baleseti eredetű munkaképesség-csökkenést határozott meg a perben kirendelt orvos szakértő. A baleset utáni maradványállapot végleges, abban javulás, romlás nem várható. A felperes a szakértői véleményt nem fogadta el, a szakértő szóbeli meghallgatásakor a szakvéleményét fenntartotta. A felperes 2014. április 3. napján érkeztetett iratában csatolta dr. U. Z. orvosi véleményét. Nevezett bíróság előtti meghallgatásakor előadta, hogy a felperes először 2014 márciusában kereste fel, ekkor MR-vizsgálat készült, melynek eredménye a korábbi kulcscsonttörések gyógyult állapotát ábrázolta. Nóvumot a rotátorköpeny sérülése jelentett, amit a tanú egyértelműen a perbeli balesetre vezetett vissza. Ezen adatok alapján az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértő szakvéleményének kiegészítését rendelte el, aki rögzítette, hogy a baleset és a magánorvosi vizsgálat között hat év és három hónap telt el, mely idő alatt a felperes gyógykezelés nélkül folytathatta eredeti munkáját. Az MR-vizsgálat friss sérülést igazol, így ellentmondásossá vált a baleset óta folyamatosan fennálló panasz. Az elsőfokú bíróság a kiegészített szakértői véleményt aggálytalanként elfogadta.