BH 2019.8.229 A kötelesrész iránti követelés a hagyaték részeként átszáll a kötelesrészre jogosult örökösére mint általános jogutódra [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 328. § (2) bek., 661. §, 677. § (1) bek. d) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az örökhagyó testvére; az alperesek az örökhagyó végrendeleti örökösei. Az örökhagyó a 2012. augusztus 31. napján kelt közjegyzőnél letétbe helyezett írásbeli magánvégrendeletével hagyatékát az I-IV. rendű alperesekre hagyta egymás közt egyenlő arányban. Az örökhagyó 2012. október 1-jén elhunyt. Búcsúlevelében kérte, hogy haláláról a III-IV. rendű alperesek édesanyját - aki elhunyt felesége testvére - értesítsék. A haláleset napján a III-IV. rendű alperesek édesanyja telefonon értesítette az örökhagyó édesanyját arról, hogy a fia végintézkedés hátrahagyásával elhunyt, végrendeleti örökösei az alperesek.

[2] Az örökhagyó édesanyja (a továbbiakban: jogosult) 2012. október 7-én combnyaktörés miatt kórházba került, ahol megműtötték, 2013. januárig kórházi kezelés alatt állt, majd ezt követően szociális otthonban került elhelyezésre. Fizikailag fokozatosan leépült, majd 2013. július 28-án meghalt. Jogutódja, törvényes örököseként a felperes.

[3] Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban a leltárban rögzítették, hogy az örökhagyó után végrendelet maradt, végrendelet hiányában törvényes örököse az édesanyja és a korábban elhunyt édesajpa jogán a felperes lenne. A hagyatéki leltárt a III-IV. rendű alperesek édesanyja írta alá.

[4] A hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző a hagyatéki tárgyalást 2013. január 15-én tartotta meg, amelyre elmulasztotta idézni a törvényes örökösöket. Az örökhagyó hagyatékát az alperesek részére adta át egymás között egyenlő arányban végrendeleti öröklés címén azzal, hogy kötelesrészre jogosult nincs.

[5] A felperes 2013. november 15-én jelentette be kötelesrész iránti igényét a hagyatéki ügyben eljárt közjegyzőnél. Az alperesek az igényérvényesítését jogalapjában és összegszerűségében is vitatták. A közjegyző a megismételt eljárás során a meghozott újabb hagyatékátadó végzésével ideiglenes hatállyal adta át az örökhagyó hagyatékát az alperesek részére.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[6] A felperes az alpereseket személyenként 2 020 986 forint tőke és ennek 2012. október 1-jétől számított törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni kötelesrész jogcímén. Hivatkozott arra, hogy a kötelesrészre jogosult az igényét érvényesíteni kívánta, ebben azonban menthető okból akadályoztatva volt.

[7] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a jogosultnak nem volt kötelesrész iránti igénye, mert tiszteletben tartotta az örökhagyó akaratát. Vitatták a felperes követelésének összegszerűségét is.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[9] Indokolása szerint az örökhagyó után kötelesrészre jogosult a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 661. §-a értelmében az örökhagyó szülője lett volna. Rámutatott, hogy a kötelesrészre jogosult jogutódjának saját nevében történő igényérvényesítését az ítélkezési gyakorlat akkor ismeri el, ha egyértelműen megállapítható, hogy a kötelesrészre jogosult igényét maga is érvényesíteni kívánta, de abban valamilyen akaratán kívül álló ok akadályozta meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy édesanyja saját maga érvényesíteni kívánta volna a kötelesrész iránti igényét.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és érdemben egyetértett az arra alapított jogi következtetéseivel is, azonban a jogi indokolást kiegészítette az alábbiakkal.

[12] Idézte a régi Ptk. 661. §-át, amely meghatározza a kötelesrészre jogosultak körét. Ebből következően - érvelt - a felperes mint az örökhagyó testvére, saját jogán nem jogosult kötelesrészre, csak abban a kivételes esetben, ha egyértelműen megállapítható, hogy a jogosult - az örökhagyó szülője - igényét érvényesíteni kívánta és abban menthető okból akadályoztatva volt (BH 1996.426.). Kifejtette, hogy a kötelesrész sajátos öröklési jogi intézmény, amelyet a jogosultnak kell érvényesítenie a kötelesrészért felelős személyekkel szemben. Egyebekben rámutatott, hogy a már érvényesített kötelesrész iránti igény, mint minden más kötelmi igény, engedményezhető. Álláspontja szerint a kötelesrész iránti igény személyhez kötött, de a már kinyilvánított igény átszállhat a kötelesrész jogosultjának örökösére, vagy olyan személyre, akire a jogosult azt átruházta, engedményezte.

[13] Hangsúlyozta, hogy a felperest terhelte annak a bizonyítása: a jogosult a kötelesrész iránti igényét kifejezésre juttatta, vagy erre menthető okból semmiképp nem volt lehetősége.

[14] A fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott továbbá arra, hogy a közjegyző eljárási szabálysértést követett el, amikor a hagyatéki tárgyalásra elmulasztotta idézni a kötelesrészre jogosult törvényes örököst, ez az eljárási szabálysértés azonban nem zárta el a kötelesrészre jogosultat attól, hogy a kötelesrész iránti igényét valamilyen módon kifejezésre juttassa, különös tekintettel arra is, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján tudott az örökhagyó haláláról és arról is, hogy a végrendeleti örökösök az alperesek. Ez az eljárási szabálysértés - álláspontja szerint - nem tekinthető olyan jellegűnek, amely önmagában bizonyítja azt, hogy a felperes jogelődje menthető okból nem érvényesítette kötelesrész iránti igényét.

[15] Ezt meghaladóan a döntését a következőkkel indokolta. Nem vitás, hogy a kötelesrészre jogosult jelentős részben fizikailag akadályoztatva volt; az is tény, hogy az örökhagyó és a jogosult halála között tíz hónap telt el, ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a jogosult ebben az időszakban olyan szellemi állapotban lett volna, ami akadályozta a kötelesrész iránti igénye kinyilvánításában. Ezt az igényt ugyanis nemcsak a hagyatéki eljárásban vagy peres úton, de más formában is - pl. tanúk előtt - ki lehet nyilvánítani. Arra sem volt peradat, hogy a jogosult az igényérvényesítésről lemondott volna.

[16] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes e körben felhívás ellenére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a jogosult érvényesíteni kívánta a kötelesrész iránti igényét. Utalt arra, hogy a felperes fellebbezésében foglaltak az édesanyja belátási képességére vonatkozóan ellentmondásban álltak a korábbi nyilatkozataival.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[17] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte.

[18] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a régi Ptk. 661. §-át és az 598. §-át sérti, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.