BH 2019.3.77 I. A különálló lapokból álló, összetűzött vagy összefűzött öröklési szerződés az érvényesség szempontjából nem azonos az egyetlen íven készült, majd összehajtogatott öröklési szerződéssel.

II. A szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző volta miatt a szerződés érvénytelensége nem állapítható meg olyan körülmény alapján, ami a törvényben nevesített más érvénytelenségi ok alapjául szolgál [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 586. § (1) bek., 591. § (1) bek., 649. §, 655. § (1) bek., 657. § (1) bek., 658. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az örökhagyó testvére. Az örökhagyó 2008. július 25-én öröklési szerződést kötött az alperes magánalapítvánnyal. Az alapítvány szociális tevékenységet folytat, az alapító elhalt szülei és testvérei emlékére hozta létre. Az alperes kuratóriumának tagjai: az alapító fia, továbbá annak unokatestvérei.

[2] Az alapító mint ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett öröklési szerződés egy A/3 méretű lap egyik oldalán került rögzítésre, négyhasábos formában. Az okiratot egy helyen, a szerződés utolsó bekezdését követően mind a szerződő felek, mind az okirati tanúk aláírták. Az öröklési szerződéssel az örökhagyó minden ingó és ingatlan vagyonának örököséül az alperest nevezte meg, aki ennek fejében kötelezte magát, hogy az örökhagyó egészségi állapotához igazodóan szükséglete szerint napi háromszori étkezést biztosít, gondoskodik lakásának takarításáról, karbantartásáról, fűtéséről, világításáról, ruházatának, ágyneműjének tisztán tartásáról, ingatlanainak állagmegóvásáról, hasznosításáról, ügyeinek intézéséről és az örökhagyó halála esetén illő eltemettetéséről.

[3] Az örökhagyó 2011. október 17-én, továbbá 2011. október 26-án írásbeli magánvégrendeleteket tett, amelyekben rendelkezett az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanainak egy részéről és azokat a perben nem álló személyek részére juttatta halála esetére. Ez utóbbi végrendeletében rögzítésre került, hogy az öröklési szerződést továbbra is érvényesnek és hatályosnak tekinti.

[4] Az örökhagyó 2011. november 13-án elhunyt.

[5] A közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal az alperesnek mint szerződéses örökösnek adta át az öröklési szerződés alapján.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetében az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Egyebek mellett - alaki érvénytelenségi okként - hivatkozott arra, hogy az A/3 méretű lapon utóbb összehajtás után négy oldalassá vált szerződés minden lapját - helyesen: oldalát - a szerződő felek és a tanúk nem írták alá. Anyagi érvénytelenségi okként hivatkozott az öröklési szerződés jóerkölcsbe ütköző voltára, mert az örökhagyó több százmillió forint értékű vagyonát ruházta át az alapítványra úgy, hogy a szerződéses örökös részéről tartási kötelezettség teljesítése nem történt. Hivatkozott a szerződés színleltségére, továbbá azt tévedésre, közös téves feltevésre hivatkozással is támadta, utalva arra, hogy az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában, illetőleg ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem kívánt tenni. Álláspontja szerint, amennyiben a szerződés érvényesnek fogadható el, úgy azt a szerződő felek ráutaló magatartással megszüntették, miután az örökhagyó utóbb rendelkezett az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanairól, az alperes pedig szerződéses kötelezettségének nem tett eleget.

[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében vitatta, hogy a szerződés bármely alaki vagy anyagi okból érvénytelen lenne.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2008. július 25-én kelt öröklési szerződés a peres felek viszonylatában érvénytelen, ugyanakkor az az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletének minősül. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[9] Az alaki érvénytelenségi ok körében bizonyítékként figyelembe vette az előtte ugyanezen öröklési szerződés érvénytelensége tárgyában indított perben kirendelt okmányszakértő szakértői véleményét, amelyet ítélkezése alapjául elfogadott és megállapította, hogy az öröklési szerződés valamennyi példánya eredeti, valódi okiratnak minősül, azon a tartalom utólagos megváltoztatására utaló nyomok nem mutathatók ki. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az A/3 formátumú öröklési szerződés összehajtogatás folytán külön oldalakból (hasábokból), ugyanakkor egy lapból állónak minősül, így érvényességének nem feltétele, hogy annak a hajtogatás folytán keletkezett minden oldalát az örökhagyó és a tanúk aláírják. Ezért a felperes által hivatkozott alaki érvénytelenségi ok nem áll fenn.

[10] Megalapozatlannak tekintette a felperesnek a szerződés jóerkölcsbe ütköző voltára történt hivatkozását is. E körben kiemelte, hogy maga az örökhagyó kezdeményezte az öröklési szerződés megkötését.

[11] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a szerződés színleltségére alapított keresetet alaposnak találta. Az indokolásában kifejtettek szerint az öröklési szerződésben lekötött vagyonnak az alapítvány igazolt vagyona csupán a töredékét képezte, amely kétségessé teszi, hogy az alperes saját jövedelméből, vagyonából képes lett volna biztosítani az örökhagyó tartását, akinek a rászorultsága is megkérdőjelezhető volt.

[12] A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, azonban érdemben eltérő jogi álláspontra jutott.

[13] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy alaki érvénytelenségi ok nem áll fenn. Rámutatott arra, hogy a perbeli öröklési szerződésnek - mint egy lapból álló okiratnak - nem kell megfelelnie a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 629. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben is, hogy a szerződést nem ítélte jóerkölcsbe ütközőnek. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy az örökhagyó a szerződéses szabadság elvéből (Ptk. 200. §) következően szabadon dönthetett arról, miként kívánja a későbbiekben az esetlegesen súlyosbodó betegsége miatt szükségessé váló tartását, gondozását megoldani. Az a körülmény, hogy a szerződéskötés időpontjában még nem szorult tényleges tartásra, illetve hogy a tartás, gondozás fejében örököséül egy karitatív célokra alapított alapítványt nevezett meg, nem minősül a közfelfogás szerinti erkölcsi normákkal ellentétesnek. Az öröklési szerződést szerkesztő ügyvédnek az alapítványi vagyon felhasználására befolyása nincs, erre vonatkozó peradat nem merült fel, az alapítványban tisztséget nem tölt be. Emellett a Ptk. 632. § (1) bekezdésében foglalt közreműködő személyi körbe az okiratszerkesztő ügyvéd nem tartozik, a törvény által meghatározott személyi kör pedig a jóerkölcsre való hivatkozással nem tágítható.

[14] A másodfokú bíróság a Ptk. 649. § (1) bekezdés a)-b) pontja körében hangsúlyozta, hogy a végrendelkezési akarat fogyatékossága miatti érvénytelenségnek minden esetben közös feltétele, hogy az örökhagyó a rendelkezést különben nem tette volna meg.