BH 2009.2.56 I. A települési önkormányzatoknak az egészségügyi alapellátás folyamatosságát napi 24 órán keresztül biztosítaniuk kell, a háziorvosi feladatok rendelési időn kívüli ellátására ügyeleti szolgálatot vagy készenlétet kell szervezniük [1997. évi CLIV. tv. 7. §, 88-92. §, 152. §; 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 2. §, 9. §; 47/2004. (V. 11.) ESZCSM r. 15. §].

II. Ha a települési önkormányzat a vállalkozási szerződés keretében működő háziorvossal a készenlétre nem köt szerződést, de a háziorvos a folyamatos alapellátás érdekében a készenlétet ellátja, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint jogosult díjazásra [Ptk. 484. §, 486. §].

A felperes mint vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egészségügyi szolgáltató részére az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézete 1993. február 16-án engedélyt adott arra, hogy mindkét önkormányzat alperes felnőtt lakossága, továbbá az I. r. alperes gyermeklakossága részére területi ellátási kötelezettséggel háziorvosi teendőket lásson el. A szolgáltatás időtartamát heti 40 órában határozta meg.

A felperes 1993 januárjában vállalkozási szerződést kötött az I-II. r. alperesekkel A. és K. községek háziorvosi teendőinek ellátására. Megállapodtak abban, hogy a MEP-pel a finanszírozási szerződést a felperes köti meg, és az Egészségbiztosítási Pénztár a térítést a felperes kezeihez teljesíti. Az I. r. alperessel kötött vállalkozói szerződést 2002. december 31-éig évenként hosszabbították, 2003. január 1-jétől határozatlan idejűvé alakították.

A felperes a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral az egészségügyi szolgáltatás finanszírozására vonatkozó alapszerződést 1999. május 19-én kötötte meg háziorvosi, házi gyermekorvosi és iskola egészségügyi ellátásra. A szerződés 1. számú mellékletében foglalták írásba a háziorvosi, valamint a házi gyermekorvosi ellátásra területi ellátási kötelezettséggel létrehozott finanszírozási mellékszerződést. Ebben a felperes a lekötött kapacitásnak megfelelő, a jogszabály szerinti folyamatos háziorvosi ellátást vállalt. A lekötött kapacitás 1879 lakos ellátására vonatkozott, a felperesnek két községben összesen 20 órai - kezdő és végső időponttal megjelölt rendelési időt kellett teljesítenie, a további 20 órára vonatkozóan a mellékszerződés rendelkezést nem tartalmazott. A mellékszerződés 13. pontja szerint a háziorvosi körzetben közvetlen központi ügyeleti szolgálat működik. Az ügyelet hétköznaponként minden nap délután 6 órától másnap reggel 7 óráig tartott. A finanszírozási szerződést 2000. április 1-jétől módosították, majd 2000. július 4-étől újabb módosításra került sor, a szerződés 13. pontja változatlan maradt.

A felperes a keresetében 2001. január 1-je és 2004. október 31-e között időtartamra fejenként 876 100-876 100 Ft készenléti díj, ennek kamatai és a költségek megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperesekkel kötött vállalkozási szerződések, valamit a MEP-pel kötött finanszírozási szerződés szerint hétköznapokon napi 8 órában végezte a két község háziorvosi ellátását. A központi ügyeletet működtető D. Város és Városkörnyéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása napi 13 órában - este 6-tól reggel 7 óráig szervezte meg az ügyeleti szolgálatot, így ő maga valamint a társulás munkanapokon összesen 21 órában végezték az alapellátást, a napi 24 órás folyamatos ellátás helyett. A hiányzó 3 órában készenléti szolgálatot látott el, a készenléti díját a szolgáltatásért felelős önkormányzatok kötelesek megfizetni. Keresetének jogalapját a 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet és 47/2004. (V. 11.) ESZCSM rendelet rendelkezéseire, a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 7. és 9. §-ára, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 126. §-ának (1) bekezdésére alapította. Követelésének összegszerűségét a közalkalmazotti illetménytábla kulcsainak alkalmazásával határozta meg.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állításuk szerint a finanszírozási igény tekintetében nem álltak jogviszonyban a felperessel, a finanszírozást a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár végezte. A finanszírozási szerződést a felperes a pénztárral kötötte meg, az alpereseknek sem jogszabály, sem szerződés alapján nem áll fenn fizetési kötelezettsége. Védekeztek továbbá azzal, hogy a felperes által végzett - a hozzá forduló betegek időnkénti ellátása - benne foglaltatott a MEP által fizetett finanszírozásban. A hiányzó 3 órában egyébként is biztosított volt a betegek ellátása, a mentőszolgálat mindenkinek rendelkezésére állt, a d.-i Sz. L. Egészségügyi Kht. fogadta az ellátásra szoruló betegeket. Vitatták, hogy az ellátás folytonossága napi 24 órás ellátási kötelezettséget jelentene.

Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alpereseket fejenként 876 100 Ft és ennek 2002. december 1-jétől járó törvényes kamatai, valamint 175 000-175 000 Ft első-, másodfokú együttes perköltség megfizetésére kötelezte.

Jogi álláspontja szerint a felperes hétköznapokon napi 8 órai háziorvosi tevékenység végzésére volt köteles. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 7. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint folyamatosan hozzáférhető az ellátás, ha az egészségügyi ellátó rendszer működése napi 24 órán keresztül biztosítja annak igénybevehetőségét. A folyamatos egészségügyi ellátás biztosítása iránti alperesi kötelezettséget az egészségügyi törvény 88. §-ának (1) bekezdése is tartalmazza. Az alperesek által szervezett 13 órás összevont ügyelet mellett a folyamatosan hozzáférhető egészségügyi ellátásból hétköznaponként napi 3 óra hiányozott, ez alatt az idő alatt a helyi önkormányza­tokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint az alperesek voltak kötelesek gondoskodni az egészségügyi alapellátásról. A napi 21 órában szervezett ellátás a fenti törvényhelynek nem felel meg, a hiányzó időtartamban a felperes készenléti szolgálat keretében látta el a hozzá fordulókat. Ez a felperes megbízás nélküli ügyvitel keretében végzett tevékenysége, ezért a Ptk. 486. §-ának (2) bekezdése alapján mint megbízás nélküli ügyvivő igényt tarthat a keresetbe vett követelés összegére.

A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.

A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 484. §-ában, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 7. §-a (3) bekezdésében foglaltak megsértésében, valamint iratellenes megállapításokban jelölték meg. Vitatták, hogy a peres felek között ún. tiszta megbízásos jogviszony jött létre. A felperes az alperesekkel az önkormányzatok alapellátási kötelezettségének átvállalására kötött szerződést, ugyanakkor a tevékenység finanszírozása a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet szerint a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral kötött szerződés alapján történt. A felperes finanszírozási igénye vonatkozásában tehát nem állt jogviszonyban az alperesekkel, így az alpereseket finanszírozási kötelezettség nem terhelte.