62013CC0026[1]

Wahl főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2014. február 12. Árpád Kásler és Hajnalka Káslerné Rábai kontra OTP Jelzálogbank Zrt. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Kúria - Magyarország. 93/13/EGK irányelv - Az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók között létrejött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - A 4. cikk (2) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése - A szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékelése - A szerződés elsődleges tárgyára, valamint az ár vagy a díjazás megfelelésére vonatkozó feltételek kizárása, feltéve hogy ezek világosak és érthetőek - Külföldi pénznemben meghatározott fogyasztói hitelszerződések - Az átváltási árfolyamra vonatkozó feltételek - A kölcsön folyósítására alkalmazandó vételi árfolyam és a törlesztésére alkalmazandó eladási árfolyam közötti különbözet - A nemzeti bíróság jogköre »tisztességtelennek« minősített feltétel fennállása esetén - A tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése - Megengedhetőség. C-26/13. sz. ügy

NILS WAHL

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2014. február 12. ( 1 )

C-26/13. sz. ügy

Kásler Árpád,

Káslerné Rábai Hajnalka

kontra

OTP Jelzálogbank Zrt.

(a Kúria [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - A 4. cikk (2) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése - A tisztességtelen jellegük értékelése alól kizárt feltételek - A szerződés elsődleges tárgyának meghatározására vagy az árral való megfelelésre vonatkozó, világos és érthető szerződési feltételek - Külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződések - A külföldi deviza vételi árfolyama és eladási árfolyama közötti különbözet - A nemzeti bíróság jogköre a tisztességtelennek minősített feltétel fennállása esetén"

1. A jelen ügy a külföldi pénznemben meghatározott fogyasztói hitelszerződések kínálatával kapcsolatos. Az ilyen típusú szerződések igénybevétele, amely az Európai Unió egyes tagállamaiban viszonylag elterjedt gyakorlat, és amelyet az általában alkalmazott kamatoknál alacsonyabb kamatai miatt első ránézésre vonzónak ítélhetnek meg a kölcsönvevők, a 2000-es évek végén bekövetkezett nemzetközi pénzügyi válságot követően egyes valutáknak az érintett külföldi valutához (nevezetesen a svájci frankhoz) viszonyított erős leértékelődése miatt problémássá vált számos magánszemély számára. E magánszemélyek olyan helyzetbe kerültek, hogy hazai pénznemben meghatározott, jóval magasabb havi részleteket kell fizetniük, mint amit akkor kellett volna, ha azokat még mindig a régi, a kölcsön folyósítása időpontjában alkalmazandó átváltási árfolyam alapján kellene kiszámítani. A tapasztalható kiábrándulás akkora volt, hogy az közvetetten jelentős mértékben érintette egyes tagállamok bankszektorát. ( 2 )

2. A jelen ügyben a Kúria (Magyarország) által feltett kérdések azonban nem közvetlenül e gyakorlatnak ( 3 ) az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkoznak, és nem is arra, hogy a fogyasztói hitelszerződés rendelkezéseit pusztán azért, mert nem hazai pénznemben vannak meghatározva, tisztességtelennek lehet-e vagy kell-e tekinteni, hanem arra vonatkoznak, hogy a kölcsön folyósítására, illetve törlesztésére alkalmazandó átváltási árfolyamot meghatározó szerződési feltételek olyan kikötések-e, amelyek a 93/13/EGK irányelv ( 4 ) 4. cikkének (2) bekezdése értelmében mentesülnek - és ha igen, milyen mértékben - az esetlegesen tisztességtelen jellegük megítélése alól, amennyiben először is azok a szerződés elsődleges tárgyára és/vagy a szállított áru vagy nyújtott szolgáltatás minőség/ár arányára vonatkoznak, másodszor pedig világosak és érthetőek. A kérdést előterjesztő bíróság azon következtetésekre vonatkozó kérdést is feltett a Bíróságnak, amelyeket adott esetben különösen a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdés alapján a nemzeti bíróságnak kell levonnia az általa tisztességtelennek minősített szerződési feltételek fennállása esetén.

3. Noha a kérdések nagyrészt újszerűek, amennyiben a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő ún. kizáró okban foglalt fogalmak terjedelmének tisztázására irányulnak, az adandó válasznak mindenképpen illeszkednie kell a fogyasztók védelmére vonatkozó ítélkezési gyakorlatból eredő tanulságok sorába. Ebben az értelemben az a véleményem, hogy a jelen esetben meg kell találni az egyensúlyi pontot egyfelől a 93/13 irányelvben kitűzött cél, a fogyasztók védelme, másfelől az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében kifejtett azon lehetőség között, hogy bizonyos mértékben fennmaradjon az akarati autonómia és a szerződési szabadság elve. Ennél alapvetőbben, az ezen irányelvben létrehozott rendszer rendkívül kazuisztikus jellegére tekintettel figyelembe kell venni annak szükségességét, hogy továbbra is a nemzeti bíróságra háruljon azon feladat, hogy meghatározza, az általa észlelt szerződési feltételek olyan feltételek-e, amelyeknek megítélheti a tisztességtelen jellegét.

I - Jogi háttér

A - Az uniós jog

4. A 93/13 irányelv tizenkettedik és tizenkilencedik preambulumbekezdése kimondja:

"mivel ugyanakkor a tagállamok nemzeti jogszabályainak jelenlegi állapotában csak egy részleges harmonizáció tervezhető; mivel [...] az irányelv csak a kifejezetten nem egyedi szerződési feltételekkel foglalkozik; mivel a tagállamok számára meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy a[z EGK-]Szerződés rendelkezéseinek tiszteletben tartásával saját nemzeti jogszabályaikban az [...] irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztóknak;

[...]

mivel [...] az irányelvnek az alkalmazásában a tisztességtelen jelleg megítélésének nem kell kiterjednie a szerződés elsődleges tárgyát képező, sem pedig a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség arányát meghatározó feltételekre; mivel a szerződés elsődleges tárgyát képező és a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség arányát meghatározó feltételeket mindezek ellenére figyelembe lehet venni egyéb feltételek tisztességes jellegének megítélésénél; [...]"

5. Ezen irányelv 3. cikke előírja:

"(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

[...]

(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők."

6. A 93/13 irányelv 4. cikke a következőképpen szól:

"(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződési feltételeire, amelytől e szerződés függ.

(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek."

7. Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

8. A 93/13 irányelvnek a 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételekre vonatkozó melléklete 1. pontjának j) és l) alpontja azokat a feltételeket tartalmazza, amelyek "tárgya vagy hatása az, hogy [...] j) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül; [...] l) [...] engedélyezik [...] a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az ára[i]t [...] anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak".

9. Az említett melléklet 2. pontjának b) alpontja kifejti, hogy "[a] j) [al]pont nem akadályozza azoknak a feltételeknek az alkalmazását, amelyek szerint a pénzügyi szolgáltatások nyújtója fenntartja a jogát a fogyasztó által fizetendő vagy őt megillető kamatláb vagy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáért fizetendő bármilyen más összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatására, ha erre érvényes indoka van, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és hogy az utóbbi jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani", a d) alpont pedig kimondja, hogy "[a] j) [al]pont [helyesen: l) (al)pont] nem akadályozza árindexálási záradékok alkalmazását, amennyiben azok megengedettek, és az árváltoztatási módszerről egyértelmű leírás áll rendelkezésre".

B - A magyar jog

10. A magyar Polgári Törvénykönyv - az alapügyben szereplő kölcsönszerződés megkötésekor alkalmazandó szövegének - 209. §-a a következőképpen rendelkezett:

"(1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel, vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

[...]

(4) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre.

[...]"

11. 2009. május 22-i hatállyal a magyar Polgári Törvénykönyv 209. §-ának (4) és (5) bekezdése a következőképpen módosult:

"(4) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek."

12. Ugyanezen törvénykönyv 237. §-a értelmében:

"(1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.

(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről."

13. A magyar Polgári Törvénykönyv 239. §-a előírja:

"(1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

(2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető."

14. E törvénykönyv 239/A. §-ának (1) bekezdése értelmében:

"A fél a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné."

II - Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

15. 2008. május 29-én Kásler Á. és Káslerné R. H. (a továbbiakban: az alapügy felperesei) "ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződést" kötöttek az OTP Jelzálogbank Zrt.-vel (a továbbiakban: az alapügy alperese).

16. A szerződés I/1. pontjának megfelelően az alapügy alperese az alapügy felpereseinek 14400000 HUF kölcsönt folyósított azzal, hogy "a kölcsön összegének Devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott Deviza vételi árfolyamon történik". A szerződés I. pontja értelmében az alapügy felperesei tudomásul vették, hogy a "nyújtott kölcsön, annak ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és az egyéb költségek a folyósítást követően Devizában kerülnek megállapításra". A kölcsön az alapügy alperese által a folyósításkor alkalmazott svájci frank (CHF) vételi árfolyam alapján számítva 94240,84 CHF-nak megfelelő HUF összeg volt. Ezt az összeget az alapügy felpereseinek 25 év alatt kellett visszafizetniük, a havi részletek esedékessége minden hónap negyedik napja volt.

17. A szerződés II. pontja értelmében e kölcsön ügyleti kamata 5,2% volt, amely a 2,04%-os kezelési költséggel növelve az ügyletkötés napján évi 7,43%-os teljes induló hiteldíjmutatót (THM) eredményezett.

18. Végül a szerződés III/2. pontja értelmében "az egyes fizetendő részletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes [külföldi] Deviza eladási árfolyamon határozza meg".

19. Az alapügy felperesei keresetet indítottak az alapügy alperese ellen a szerződés III/2. pontjának tisztességtelen jellegére hivatkozva. Azt állították, hogy e kikötés, mivel feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket az általa alkalmazott eladási devizaárfolyam alapján számolja, a magyar Polgári Törvénykönyv 209. §-a alapján indokolatlan és egyoldalú előnyt biztosít számára.

20. Az elsőfokú bíróság helyt adott e keresetnek. Ezen ítéletet ezt követően helybenhagyta a másodfokú bíróság. E bíróság többek között úgy ítélte meg az ítéletében, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló kölcsönügylet során a bank az ügyfél részére külföldi devizát nem bocsát rendelkezésre, és semmilyen devizaeladási vagy -vételi pénzügyi szolgáltatást nem nyújt számára, ezért a bank a kölcsön törlesztésekor nem alkalmazhat a folyósításakor alkalmazott árfolyamtól eltérő árfolyamot. E bíróság emellett úgy ítélte meg, hogy a vitatott kikötés azért nem világos és egyértelmű, mert nem állapítható meg, hogy milyen megfontolásból tér el a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön elszámolásának módja.

21. Az alapügy alperese így felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokon hozott ítélet ellen.

22. Többek között azt állította, hogy a vitatott kikötés, amennyiben olyan banki bevétel realizálására nyújtott lehetőséget, amely az adósok által igénybe vett devizaalapú kölcsön ellenében fizetendő ellenszolgáltatás részét képezte, és az általános banki gyakorlatnak megfelelően a pénzügyi intézmény piaci devizavásárlásaival összefüggő kiadások fedezetéül szolgált, a magyar Polgári Törvénykönyv 209. §-ának (4) bekezdése szerinti kivételi körbe tartozott, ezért nem kerülhetett volna sor tisztességtelen jellegének az említett törvénykönyv 209. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerinti vizsgálatára.

23. Az alapügy felperesei szerint viszont e vizsgálat kötelező. Különösen azt állították, hogy a bank nem hivatkozhat velük szemben a banki üzemi működés sajátosságaira, és az abból eredő, a banknál felmerülő költségeket a felperesekre nem háríthatja át. Mivel az adósok szerződéskötési szándéka HUF összeg folyósítására irányult, nem lehet összekeverni e jogviszony vizsgálata körében a banki forrásokat a kihelyezett kölcsönnel. A vitatott kikötés továbbá nem világos.

24. Ilyen körülmények között határozott úgy a kérdést előterjesztő bíróság, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [93/13] irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy külföldi pénznemben meghatározott, de ténylegesen hazai pénznemben folyósított és a fogyasztó által kizárólag hazai pénznemben törlesztendő kölcsöntartozás esetén az átváltási árfolyamokat meghatározó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötések a »szerződés elsődleges tárgyának meghatározása« fogalma alá vonhatók-e?

Amennyiben nem, a [93/13] irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második fordulata alapján [a deviza]eladási és -vételi árfolyam különbözete olyan díjazásnak tekintendő-e, amelynek a szolgáltatással arányban állása a tisztességtelenség szempontjából nem vizsgálható? E körben van-e jelentősége annak, hogy a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között tényleges átváltásra sor kerül?

2) Amennyiben [93/13] irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállami bíróság - függetlenül nemzeti jogának rendelkezésétől - az abban meghatározott szerződési feltételek tisztességtelenségét is vizsgálhatja, ha azok nem világosak és érthetőek, akkor ez utóbbi követelmény alatt azt kell-e érteni, hogy a fogyasztó számára a szerződési feltételnek önmagában nyelvtanilag kell világosnak és érthetőnek lennie, avagy ezen túlmenően a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie?

3) Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és a C-618/10.[ sz.] Banco Español [de Crédito] ügyben hozott ítélet[ ( 5 )] 73. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével a fogyasztó javára akkor sem szüntetheti meg, ha egyébként a rendelkezés elhagyása esetén a megmaradt szerződési rendelkezések alapján a szerződés nem teljesíthető? E körben van-e jelentősége annak, hogy a nemzeti jog tartalmaz-e olyan diszpozitív szabályt, amely az érvénytelen rendelkezés hiányában az adott jogkérdést szabályozza?"

25. Az alapügy alperese, a magyar, a cseh, a német, a görög, az olasz és az osztrák kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2013. december 5-én tartott tárgyaláson az alapügy alperese, a magyar és a német kormány, valamint a Bizottság vett részt.

III - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

26. Mielőtt egyesével rátérnék az előterjesztett kérdésekre, előzetesen néhány információt kell nyújtani a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmére (ratio legis) és terjedelmére vonatkozóan.

A - Előzetes megjegyzések a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmére és terjedelmére vonatkozóan

27. A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése kétségtelenül a felek akarati autonómiája és szerződési szabadsága figyelembevételére vonatkozó lehetőség kifejeződésének minősül, ami a piacgazdaság velejárója.

28. E rendelkezés két feltétel együttes teljesüléséhez köti azon kivételt tartalmazó szabály alkalmazását, amely kizárja bizonyos szerződési feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatát: először is a kérdéses feltételnek a "szerződés elsődleges tárgyára" vagy pedig "az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére" kell vonatkoznia, másodsorban e feltételeknek "világos[nak] és érthető[nek]" kell lenniük.

29. Amint a 93/13 irányelv elfogadását megelőző munkálatokból ( 6 ) következik, a tisztességtelen feltételek elleni harc céljából végül elfogadott irányelv szövege sokkal kevésbé bizonyul nagyra törőnek, mint amilyen a Bizottság első javaslata ( 7 ) volt, mivel kompromisszumot kellett találni egyrészt a fogyasztók védelmére irányuló cél és a tagállamok jogszabályainak a tisztességtelen feltételek területén való közelítése, másfelől az akarati autonómia és a szerződési szabadság elve között, amely elvek mély gyökerekkel rendelkeznek a tagállamok többségének jogi hagyományaiban a szerződések joga területén.

30. Számomra úgy tűnik, hogy e kompromisszum lényegében két módon nyilvánul meg.

31. Először is, szemben azzal, ami az automatikusan tisztességtelennek tekintendő feltételek kimerítő listájának felállítására vonatkozó bizottsági javaslatból kiderül, a 93/13 irányelv mellékletében szereplő lista mindössze példálózó jellegű.

32. Másodszor különösen figyelemre méltó, hogy ezen irányelv kizárólag egyrészt az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekre (a 93/13 irányelv 3. cikke), másrészt a szerződés elsődleges tárgyának meghatározására, valamint az ár és a szolgáltatás megfelelésére vonatkozó feltételeken kívüli egyéb feltételekre vonatkozik (a 4. cikk (2) bekezdése).

33. Ami a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelő rendelkezést illeti, az 1992. szeptember 22-én elfogadott közös álláspontból egyértelműen kiderül, hogy abból a célból iktatták be e rendelkezést, hogy kizárjanak "mindent, ami közvetlenül a felek szerződési szabadságából ered". Másként fogalmazva az volt a kifejezett szándék, hogy azon időponttól kezdve, amikor világosan és érthetően meghatározták a szerződéses jogviszony lényegét (essentialia negotii), azt ne érintsék.

34. Márpedig egy ilyen rendelkezés beiktatása több okból ellentmondásosnak tűnhet.

35. Legelőször is meglepő, hogy a 93/13 irányelv, amely mindenekelőtt a fogyasztó védelmére irányul, ugyanakkor kizárja, hogy a szerződésnek magának a középpontjában álló, meg nem tárgyalt rendelkezéseinek tisztességtelen jellege értékelés tárgyát képezze. ( 8 ) Kétségtelenül ez a magyarázata, hogy egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy kiterjesztik a 93/13 irányelv által biztosított védelmet, és az átültető jogi aktusokban nem alkalmazzák a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő korlátozást. ( 9 )

36. Ezenfelül, miután észlelhető a 93/13 irányelv elfogadását megelőző munkálatok során egyértelműen kifejtett azon szándék, hogy bizonyos teret kapjon az akarati autonómia és a szerződési szabadság, feltehető e rendelkezés értelmére vonatkozó kérdés. Mivel a 93/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően ezen irányelv semmiképpen nem vonatkozik az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételekre, annak 4. cikkének (2) bekezdése olyan területet érint, ahol a szerződési szabadság nem került teljes mértékben kifejezésre.

37. Ezt az ellentmondást részben feloldotta a Bíróság a fent hivatkozott Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ügyben hozott ítéletben, amely jelentős mértékben tisztázta a 4. cikk (2) bekezdésének a 93/13 irányelvvel létrehozott védelmi rendszerben betöltött funkcióját.

38. Emlékeztetve mindenekelőtt arra, hogy a 93/13 irányelv a tisztességtelen feltételekre vonatkozó nemzeti jogszabályok mindössze minimum és részleges harmonizációját valósította meg, és elismerte emellett a tagállamok számára azon lehetőséget, hogy az irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztóknak, Bíróság ezt követően kimondta hogy az említett rendelkezés nem a 93/13 irányelv tárgyi hatályának meghatározására irányul, hanem kizárólag azon szerződési feltételek tartalmi vizsgálata módjának és terjedelmének a megállapítására, amelyeket egyedileg nem tárgyaltak meg, és amelyek az eladó vagy szolgáltatásnyújtó és a fogyasztó között kötött szerződések alapvető szolgáltatásait írják le. Végül a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének minden kötelező jellegét tagadva a Bíróság megállapította, hogy az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely engedélyezi a szerződés fő tárgyának a meghatározására, illetve az árnak vagy a díjazásnak az ellenértékként nyújtott szolgáltatással vagy szállított áruval való megfelelésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelen jellegének a bírósági felülvizsgálatát, még akkor is, ha ezek a feltételek világosak és érthetőek. A nemzeti szabályozás ugyanis ezen irányelv 8. cikkének megfelelően lehetővé teszi a fogyasztók irányelvben előírtnál magasabb szintű hatékony védelmének a biztosítását azáltal, hogy engedélyezi az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett azon feltételek tisztességtelen jellege teljes bírósági felülvizsgálatának a lehetőségét, amelyeket az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó és a fogyasztó között kötött szerződés ír elő. ( 10 )

39. A Bíróság által tett megállapítások folyományaként, és amint azt a további elemzések során kifejtem, mindezen információknak a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmak olyan önálló kritériumok alapján ( 11 ) történő meghatározásához kell vezetniük, amelyek különböznek a nemzeti szinten esetlegesen elfogadott megközelítésmódoktól.

40. Ez először is azt jelenti, hogy az elsődleges tárgynak, valamint a szállított áru vagy nyújtott szolgáltatás minőség/ár arányának meghatározását lehetővé tévő feltételeket - azon mérlegelési jogkör ellenére, amellyel az eljáró nemzeti bíróság rendelkezik - világosan kell meghatározni.

41. Másodsorban a 93/13 irányelvben szereplő "világosság és érthetőség" követelményének figyelembe kell vennie, hogy a fogyasztó, aki bár ésszerűen figyelmes és körültekintő, gyengébb pozícióban van azon eladóhoz vagy a szolgáltatásnyújtóhoz viszonyítva, amellyel szerződést kötött. A világosságnak és érthetőségnek nem tisztán formai vagy nyelvi szempontokra kell korlátozódnia, hanem figyelembe kell vennie az információk egyenlőtlenségét, ami a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó közötti kapcsolatot jellemzi.

42. E megfontolások összességére tekintettel vizsgálom meg a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdéseket.

B - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

43. A Kúria előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdése lényegében arra irányul, hogy a kölcsön folyósítására, illetve törlesztésére alkalmazandó átváltási árfolyamok közötti különbözetre vonatkozó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen jellege vizsgálható-e érdemben, vagy e vizsgálat ellentétes a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével, mivel az ilyen kikötés a szerződés elsődleges tárgyának vagy a szolgáltatás minőség/ár arányának meghatározására vonatkozik.

44. A Bíróságot általánosságban annak meghatározására kérték fel, hogy az adós által pénzben nyújtandó ellenszolgáltatás mindegyik eleme "a szerződés elsődleges tárgya" meghatározásának minősül-e, vagy pedig a kölcsön nyújtásán kívül kizárólag a kamatok folyósítása tartozik a szerződés elsődleges tárgya alá (első szempont). Amennyiben ez utóbbi állítás helyesnek bizonyul, az a kérdés is felmerül, hogy az átváltási árfolyamok közötti különbözetből eredő fizetési kötelezettséget úgy kell-e tekinteni, vagy sem, mint a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második esete értelmében vett "díjazás" része (második szempont).

1. Első szempont: a szerződés elsődleges tárgya fogalmának határvonalai

45. Emlékeztetek rá, hogy a fent hivatkozott Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ügyben hozott ítéletben a Bíróság már rámutatott arra, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése az eladó vagy szolgáltatásnyújtó és a fogyasztó között kötött "szerződések alapvető szolgáltatásaira" irányul. ( 12 ) A Bíróságot viszont nem kérték annak meghatározására, hogy a vitatott feltétel valóban alapvető szolgáltatásokra irányult-e.

46. E tekintetben fontos észben tartani, hogy végeredményben kizárólag a nemzeti bíróságoknak kell meghatározniuk, hogy mi tartozik egy adott szerződés alapvető szolgáltatásai közé. Ezen értékelés kétségtelenül magában foglalja a szóban forgó szerződés, valamint a szerződés megkötését kísérő összes ténybeli és jogi körülmény kimerítő vizsgálatát. ( 13 )

47. Mindazonáltal a Bíróság az uniós jog értelmezésére irányuló, az EUMSZ 267. cikkben rá ruházott hatáskör gyakorlásának keretei között általános feltételeket határozhat meg a 93/13 irányelvben szereplő fogalmak meghatározása céljából. ( 14 )

48. Ez annál is inkább szükséges a jelen esetben, mivel több irányzat látszik körvonalazódni e területen, különösen a kölcsönszerződések megkötésére vonatkozóan. Az első, különösen a Supreme Court (Egyesült Királyság) által követett irányzat ( 15 ) szerint nem kellene különbséget tenni az ár alapvető elemei ("core terms") és a bizonyos feltételek esetén fizetendő költségek ("incidental terms") között, és ennélfogva a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő kivétel feltételeit a szolgáltatással kapcsolatos minden fizetési kötelezettség teljesíti. A német bíróságok, valamint a német szakirodalom nagy része viszont e tekintetben jóval korlátozottabb megközelítésmódot tűnik elfogadni. ( 16 )

49. Véleményem szerint annak meghatározásához, hogy mi minősül a szerződés elsődleges tárgyának, a bíróságnak kell minden egyes esetben meghatároznia, hogy mely alapvető szolgáltatást vagy szolgáltatásokat kell a szerződés általános rendszerében objektíve alapvetőnek tekinteni. Ezen értékelés, amely nem képzelhető el elvont módon, nem korlátozódhat azon tényezők vizsgálatára, amelyek egy adott szerződést a nemzeti jog tekintetében meghatároznak, hanem olyan sajátosságokat is figyelembe kell vennie, amelyek magának a szerződésnek a szövegéből derülnek ki.

50. Egyébiránt világos, hogy valamely szerződés elsődleges tárgya általában több, egymástól elválaszthatatlan elemet tartalmaz, és hogy az ilyen szerződés nem határozható meg kellőképpen a várt szolgáltatás vagy dolog egy részére való utalással.

51. Állításom szemléltetése érdekében a személygépjármű adásvételi szerződés példájára hivatkozom. A szerződés elsődleges tárgya nem bármilyen gépjárműre vonatkozik, hanem azt is meg kell határozni, hogy egy adott márkájú gépjárműre irányul, amely bizonyos műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és megfelel bizonyos esztétikai kritériumoknak.

52. A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szerződések területén utalás tehető a fogyasztó és az utazásszervező között létrejött szervezett utazási szerződésre. Mivel az alkalmazandó nemzeti jogra és a gyakorlatra tekintettel elvont módon értékelhető úgy, hogy kétségtelenül a szerződés középpontjában állnak nemcsak a fuvarozási szolgáltatások, hanem a megállapodás szerinti elszállásolásra vonatkozó szolgáltatások is, következésképpen nem állapítható meg, hogy e szolgáltatások valamelyike elsőbbséggel bír vagy másodlagos jelentőséggel rendelkezik a másikhoz képest. E két terület kétségtelenül a szóban forgó szerződés elsődleges tárgyának része.

53. Így azon következtetés levonásához, hogy valamely szerződés kikötése nem kapcsolódik annak elsődleges tárgyához, a döntést meghozó nemzeti bíróságnak azt kell meghatároznia minden egyes esetben, hogy e feltétel valamilyen módon, jogi vagy kereskedelmi szempontból objektíve részt vesz-e a szerződés lényeges jellemzőinek meghatározásában. Ebben az értelemben a bíróságnak kell tehát azt meghatároznia, hogy az említett feltétel önmagában részét képezi-e a szerződést meghatározó szolgáltatásoknak oly módon, hogy e feltétel hiányában a szerződés elveszíti valamely alapvető jellemzőjét, vagy akár a fennmaradó szerződéses kikötések alapján nem teljesíthető.

54. A jelen esetben ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, az annak meghatározásához szükséges elemeket kell megadni, ami a kölcsönszerződés "alapvető szolgáltatásainak" minősülhet.

55. Az imént kifejtettek folyományaként nemcsak az alkalmazandó nemzeti jogból származó elemeket kell figyelembe venni, hanem a szóban forgó szerződés feltételeire jellemző elemeket is.

56. A fogyasztói hitelszerződés általánosságban olyan megállapodásként határozható meg, mint amelynek alapján a hitelező egy bizonyos pénzösszeget bocsát a kölcsönvevő rendelkezésére, amelyet ez utóbbinak vissza kell fizetnie, ha kamatos kölcsönről van szó, akkor a kamatok kölcsönvevő általi megfizetésével együtt.

57. E meghatározás nagyrészt megfelel az uniós jogban, például a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelvben ( 17 ) meghatározott fogalomnak, és a releváns nemzeti jogban, a jelen esetben a magyar jogban elismert fogalomnak is. A magyar Polgári Törvénykönyv 523. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A magyar Polgári Törvénykönyv 523. §-ának (2) bekezdése ellenszolgáltatásként kizárólag kamat megfizetését írja elő.

58. Ha az ügyleti kamat mértékének meghatározása maga a kölcsönszerződés lényegét képezi, minek minősül az olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a hitelező számára a havi részletek valamely külföldi pénznem átváltásai árfolyama alapján történő kiszámítását?

59. Kétségtelen, hogy védhető azon elképzelés, miszerint a "szerződés elsődleges tárgyát" meghatározó kikötés fogalmát nagyon szűken kell értelmezni, és ennélfogva a kölcsönszerződés esetén nem lehet az adós által a szóban forgó ügylet során készpénzben fizetendő ellenszolgáltatás mindegyik elemét úgy tekinteni, mint amelyek a szerződés elsődleges tárgya alá tartoznak. Különbségtétel képzelhető el ugyanis a kamat meghatározására vonatkozó szerződési rendelkezések, amelyek az elsődleges tárgyhoz kapcsolódnak, és azon rendelkezések között, amelyek a szóban forgó kölcsönmechanizmusra tekintettel a másodlagos vagy járulékos költségekre vonatkoznak.

60. Mindazonáltal, bár ez az általános megfontolás nehezen vitatható egy széles értelemben vett kölcsönszerződés esetén, távolról sem vagyok arról meggyőződve, hogy ez érvényes minden esetben, és különösen nem az akként meghatározott kölcsönszerződés esetén, mint "ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződés".

61. Ha elfogadjuk azon elgondolást, hogy a szerződés elsődleges tárgya fogalmának ki kell terjednie mindarra, amit a felek a szerződés világos feltételeire tekintettel ekként határoztak meg, amennyiben az megfelel mindazon alapvető kötelezettségnek, amelyeket a nyújtott szolgáltatás vagy szolgáltatások ellenszolgáltatásaként figyelembe kell venni, ( 18 ) problémásnak tűnik számomra a szerződés tárgyának az ügyleti kamat mértékének meghatározására vonatkozó kikötésekre való korlátozása.

62. Ami a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt illeti, az alkalmazandó árfolyamokat meghatározó feltétel minden valószínűség szerint a szerződés elsődleges tárgya alá tartozik, mivel egészen valószínűleg az egyik alapvető elemének minősül, amennyiben az említett feltétel hiányában veszélybe kerül a szerződés teljesítése. ( 19 ) Véleményem szerint egyértelműen különbözik a megbízási díjnak az Invitel-ügyben ( 20 ) szereplő módosítási mechanizmusától, valamint a fent hivatkozott Banco Español de Credito ügyben szereplő, a késedelmi kamatokra vonatkozó feltételtől.

63. A külföldi pénznemben meghatározott kölcsön mechanizmusa ugyanis több, főszabály szerint egymástól elválaszthatatlan szemponton alapul. Először is, jóllehet a kölcsönt ténylegesen a hazai pénznemben folyósítják és törlesztik, mindenesetre külföldi pénznemben határozták meg. Másodsorban a külföldi pénznemben meghatározott kölcsön összegére vonatkozóan alkalmazandó kamat általában alacsonyabb a helyi pénznemben meghatározott kölcsönre alkalmazandó kamatánál. Harmadsorban a kölcsön havi részleteinek folyósítására hazai pénznemben kerül sor a folyósítás időpontjában alkalmazandó átváltási árfolyam alapján. ( 21 )

64. Ezen értelmezést nem gyengíti azon elgondolás, miszerint a fogyasztók védelmére irányuló követelményre tekintettel a nemzeti bíróságnak a lehető legnagyobb mértékben annak viszonylagosan szűk fogalmát kell előnyben részesítenie, hogy mi minősül a szerződés elsődleges tárgyának. A szerződés elsődleges tárgya 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmának meghatározása során elfogadandó megközelítésmódnak azon rendelkezések kizárását kell eredményeznie, amelyek másodlagos vagy kisegítő jelleggel bírnak a szerződés rendszerében, és nem zárhatók ki azok a rendelkezések, amelyek a szerződésre jellemző alapvető szolgáltatásra vagy szolgáltatásokra vonatkoznak.

65. E megfontolások összességéből kitűnik, hogy nem zárható ki, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló kölcsönszerződés esetében az alkalmazandó árfolyamot meghatározó feltétel - amennyiben az a külföldi pénznemben meghatározott szerződés egyik pillérének minősül - a szerződés elsődleges tárgyához kapcsolódik.

66. Abban az esetben, ha a Bíróság nem osztja ez utóbbi következtetést, azt kell meghatározni, hogy a deviza vételi árfolyama és eladási árfolyama közötti különbözetből eredő fizetési kötelezettség a nyújtott szolgáltatás minőség/ár arányával kapcsolatos elemnek tekinthető-e.

2. Második szempont: a deviza eladási és vételi árfolyama közötti különbözet a hitelező számára fizetendő díj elemének tekinthető-e?

67. A jelen ügyben a felületes elemzés alapján tekinthetnénk úgy, hogy a kérdéses gyakorlat mindenképpen az ár egyik elemére vonatkozik, és ily módon a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint csak akkor vethető érdemi vizsgálat alá, ha a kérdéses feltétel nem világos és nem érthető.

68. Nem tévesztendő azonban szem elől, hogy nem az ár mindegyik elemére, hanem csak egyfelől az ár és a díjazás, másfelől az ellenértékként nyújtott szolgáltatás vagy szállított áru megfelelésére irányul a kérdés. Amint a 93/13 irányelv alkalmazására vonatkozó bizottsági jelentésből ( 22 ) következik, az ár kiszámítási módjára vagy módosítási módozataira vonatkozó kikötések teljes mértékben az említett irányelv szerinti felülvizsgálat alá tartoznak.

69. A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő, kizárásra vonatkozó második eset - számomra úgy tűnik - díjtáblázat hiányában ( 23 ) valójában azon ritka esetre vonatkozik, amikor kvázi matematikai kapcsolat állítható fel a nyújtott szolgáltatás minősége és annak díjazása között.

70. Ami a külföldi pénznemben meghatározott azon kölcsönszerződés szerződési feltételeit illeti, amely előírja, hogy a deviza vételi árfolyama alkalmazandó a kölcsön folyósításának időpontjában, míg az eladási árfolyam alkalmazandó az említett kölcsön törlesztésének időpontjában, a kérdéskör az alábbiak szerint jelenik meg.

71. Ha - ahogyan az alapügyben úgy tűnik, hogy ez a helyzet áll fenn - a bank nem nyújt különleges szolgáltatást az ügyfél számára, hanem a külföldi pénznemre való utalás kizárólag egy értékmérő, akkor úgy lehetne tekinteni, hogy a külföldi pénznem vételi árfolyama és eladási árfolyama közötti e különbözet nem megfelelő ellenszolgáltatás, és hogy vizsgálható a megfelelő szerződési feltétel tisztességtelen volta. Ha viszont bebizonyosodik, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egyfelől a vételi és az eladási árfolyam között fennálló különbözet, másfelől a nyújtott szolgáltatás minősége között, ami e különbözet ingadozó jellegére tekintettel kizártnak tűnik, az e különbözetre vonatkozó kikötések nem vonhatók a tisztességtelen jellegükre irányuló vizsgálat alá.

72. E megfontolások összességére tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy azt a választ adja az első kérdésre, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a külföldi pénznemben meghatározott, azonban valójában hazai pénznemben folyósított és a fogyasztó által kizárólag hazai pénznemben törlesztendő kölcsön esetén az átváltási árfolyamot meghatározó azon szerződési feltétel, amelyet egyedileg nem tárgyaltak meg, úgy tekinthető, mint amely a szerződés elsődleges tárgya alá tartozik, amennyiben ez utóbbiból világosan kiderül, hogy e feltétel annak alapvető elemének minősül. A deviza eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözet viszont nem tekinthető úgy, mint olyan díjazás, amelynek a szolgáltatásnak való megfelelése nem vizsgálható a tisztességtelen jellegének értékelése céljából.

C - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről: a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő kizártság alá tartozó feltételek világos és érthető jellegének követelménye

73. E második, a világosság és egyértelműség 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében kimondott követelményére vonatkozó kérdésre adandó válasznak csak akkor van értelme, ha úgy kell tekinteni, hogy igenlő választ kell adni az első kérdésre. Amint ugyanis arra korábban rámutattam, nem zárható ki, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződés esetén a kölcsön törlesztésére és folyósítására alkalmazandó átváltási árfolyamokat meghatározó feltételek éppen a szerződés elsődleges tárgyára vonatkoznak.

74. Először is, még mielőtt érdemben foglalkoznék a feltett kérdéssel, a Bíróság feladata annak meghatározása, hogy a világosság és érthetőség követelménye abban az esetben is fennáll-e, ha az említett követelményt nem tartalmazzák a nemzeti rendelkezések.

75. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis kiemelte, hogy az alperes azt állította, hogy az eljáró bíróság nem vizsgálhatta volna, hogy a vitatott feltételek világosak-e és érthetőek-e, mivel a szóban forgó kölcsönszerződés megkötésének időpontjában a magyar Polgári Törvénykönyv 209. §-ának (4) bekezdése nem tartalmazta e követelményt.

76. E tekintetben a Bíróságnak az összhangban álló értelmezés - a nemzeti bíróságokra a horizontális típusú jogvitában is kötelező ( 24 ) - kötelezettségére vonatkozó, megalapozott ítélkezési gyakorlatából számomra elég egyértelműen következik, hogy a nemzeti joga értelmezésére felkért nemzeti bíróság köteles a belső jogot úgy értelmezni, hogy a 93/13 irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe vegye annak szövegét és célját. ( 25 )

77. Az összhangban álló értelmezésre vonatkozó e kötelezettség annál is inkább fennáll, mivel a világosság és érthetőség 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő követelményét illetően a Bíróság kiemelte annak jelentőségét, kimondva, hogy a fogyasztók védelme 93/13 irányelvben megfogalmazott célkitűzésének a tényleges biztosítása céljából az említett 4. cikk (2) bekezdése bármiféle átültetésének teljesnek kell lennie oly módon, hogy csak azon feltételek tisztességtelen jellegének a vizsgálatát tiltsák meg, amelyek világosak és érthetőek. ( 26 )

78. Ebből következik, hogy az eljáró nemzeti bíróság tehát megvizsgálhatja (sőt, köteles megvizsgálni), hogy a kérdéses feltételek megfelelnek-e a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szerepelő átláthatósági követelménynek, és ezt attól függetlenül meg kell tennie, hogy e követelményt a vitatott kölcsönszerződés megkötésének időpontjában kifejezetten tartalmazta-e az alkalmazandó nemzeti jog.

79. Másodsorban felmerül a kérdés, hogy azon követelmény, miszerint az elsődleges tárgyra, illetve a nyújtott szolgáltatás minőség/ár arányára vonatkozó kikötéseknek "világosnak és érthetőnek" kell lenniük ahhoz, hogy mentesüljenek a tisztességtelen jellegükre irányuló vizsgálat alól, kizárólag alaki és nyelvi szempontból vonatkozik a feltételre, vagy ennél szélesebb módon azon gazdasági következményekre is vonatkozik, amelyek a vitatott szerződési feltétel alkalmazásával, vagy más feltételekkel fennálló viszonyával járnak.

80. Márpedig a korábban általam kifejtettek folyományaként, bár a fogyasztó mint gyengébb fél védelme mindenképpen a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő elsődleges tárgy és ár fogalmának világos és objektív értelmezését követeli meg, ugyanakkor az átláthatóság követelményének széles értelmezését is megköveteli. Amint azt a Bizottság kiemelte, tekintettel azon gyengébb helyzetre, amelyben a fogyasztó a tájékozottság szintjét tekintve az eladóhoz vagy a szolgáltatásnyújtóhoz képest van, az előbbinek nehézségei adódhatnak egyes szerződési feltételek következményeinek pontos értékelésével kapcsolatban annak ellenére, hogy nyelvi szempontból világosan fogalmazták meg ezeket.

81. Következésképpen valamely feltétel világos és érthető jellegének vizsgálata nem korlátozódhat pusztán annak megfogalmazására. Valamely szerződési feltétel világos és érthető jellegét annak alapján kell értékelni, hogy biztosítja-e a fogyasztó számára, hogy rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek segítségével módjában áll az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, valamint az ügyletből számára fakadó kockázatokat megítélni. A fogyasztónak nem csak a kikötés tartalmát kell megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is. ( 27 )

82. Végeredményben számomra úgy tűnik, hogy ezen értelmezés szilárdan alapul a Bíróság közelmúltban hozott ítélkezési gyakorlatán.

83. Az RWE Vertrieb ügyben hozott ítéletben ( 28 ) ugyanis, amely többek között a 93/13 irányelv 5. cikkének értelmezésére vonatkozott, amely előírja az eladók vagy a szolgáltatásnyújtók számára, hogy a fogyasztónak ajánlott szerződési feltételeket "világos[an] és érthető[en]" fogalmazzák meg, a Bíróság kifejtette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az adott eset összes körülményei alapján megbizonyosodjon arról, hogy a fogyasztónak módjában áll előre látni az esetlegesen felmerülő díjakat.

84. Bár ezen ítélkezési gyakorlat kétségtelenül a 93/13 irányelv 5. cikkének értelmezésére irányul, számomra annál is inkább érvényesnek tűnik, mivel - ami az átláthatóság követelményének a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében való megismétlését illeti - ez utóbbi rendelkezés jelentős hatása, hogy kizár egyes szerződéses kikötéseket a tisztességtelen jellegük értékelése alól. A szóban forgó feltételek világos és érthető jellegével kapcsolatos követelményeket, mint az érdemi vizsgálat feltételét, amelynek fennállását az illetékes nemzeti bíróságnak az ügy körülményeinek összességére tekintettel kell megállapítania, ugyanis nem szabad túl enyhén meghatározni.

85. Az alapügyhöz visszatérve, és anélkül, hogy előre el kívánnám dönteni a nemzeti bíróság által elvégzendő vizsgálat eredményét, a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információkból kitűnik, hogy tisztán nyelvi szempontból tekintve a kölcsön folyósítására, illetve törlesztésére alkalmazandó árfolyamokra vonatkozó szerződéses kikötések világosan kifejezettnek tűnnek. A vitatott szerződés I/1. pontja kimondja, hogy "a kölcsön összegének Devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott Deviza vételi árfolyamon történik". Egyébiránt ugyanezen szerződés III/2. pontja értelmében "az egyes fizetendő részletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes [külföldi] Deviza eladási árfolyamon határozza meg".

86. Azonban, bármennyire világosak is e kifejezések, a teljes érthetőségük tekintetében kétségek merülhetnek fel. Megkérdőjelezhető ugyanis a kölcsönszerződésben szereplő azon feltételek pontos gazdasági következményeinek az érintett fogyasztó általi értékelése, amelyek az általa végül visszafizetendő összegre vonatkozóan a deviza eladási árfolyamára (és nem a deviza vételi árfolyamára) utalnak.

87. Ha a Bizottság javaslatával szemben a fogyasztó nagyon széles körben értékelné a hazai pénznemben meghatározott adósságának mértékét érintő kockázatot a hivatkozott külföldi pénznem árfolyamának emelkedése esetén, az általa aláírt kölcsönszerződést pontosan e külföldi pénznemben határozná meg, viszont távolról sem nyilvánvaló, hogy a fogyasztó az ezzel kapcsolatos mindenfajta magyarázat hiányában olyan helyzetben volt, hogy megértette a szerződésben szereplő vagy annak aláírásakor felmerült azon indokokat, amelyek igazolják, hogy a havi részleteket a külföldi pénznem eladási árfolyamán számítsák, míg a kölcsön folyósításakor a vételi árfolyamot alkalmazzák.

88. Ugyanis hány fogyasztó, bár ésszerűen figyelmesek és körültekintőek, van olyan helyzetben, hogy megértse a deviza eladási árfolyama és annak vételi árfolyama között fennálló különbség terjedelmét? Az értékpapírpiacon általában megfigyelt jelenségtől eltérően a devizák vételére és eladására együttesen kerül sor ("cross"), és egy másik devizától függően. Nem egyetlen készpénzárfolyam ("spot") létezik tehát, hanem kettő. ( 29 ) A deviza eladási árfolyama és vételi ára közötti különbség ("spread"), amely nagyban függ az adott piacon lezajlott beavatkozások számától és jellegétől, tekintélyes lehet. Ez utóbbi információk, amelyekről általában jól értesültek a banki és pénzügyi szektor szolgáltatásnyújtói, valamint az érdekelt körök, az átlagos fogyasztó számára viszont nem feltétlenül ismertek. ( 30 )

89. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy a szolgáltatásnyújtó által a szerződéskötéskor nyújtott információkra tekintettel a fogyasztó olyan helyzetben volt-e, hogy értékelhesse a vételi árfolyamra (és nem az eladási árfolyamra) való utalás pontos következményeit.

90. A jelen esetben az eljáró bíróságnak kell meghatároznia a vitatott szerződés megkötésekor fennálló objektív elemek alapján, hogy a fogyasztónak módjában állt-e megérteni, hogy egyfelől a kamatokon, másfelől a hazai pénznem (amelyben a kölcsönének törlesztésére sor kerül) és a hivatkozott külföldi pénznem árfolyamának változásából szükségképpen következő kockázatokon felül a külföldi pénznem eladási árfolyama és ugyanezen pénznem vételi árfolyama között fennálló különbségből eredően az ügy ismeretének hiányában többletterhet viselhet.

91. E megfontolásokra tekintettel, és amennyiben igenlő választ kell adni az első kérdésre, azt a választ javaslom a második kérdésre, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a szerződésben szereplő feltételek nem világosak és érthetőek, az eljáró bíróság feladata, hogy azok tisztességtelen jellegét a szóban forgó szerződés létrejöttének időpontjában alkalmazandó nemzeti jog összhangban álló értelmezése alapján megítélje. A szerződési feltételek világos és érthető jellegének vizsgálata során figyelembe kell venni az adott eset valamennyi körülményét, és különösen a szerződéskötéskor a fogyasztó tudomására hozott információkat, továbbá a szigorúan vett alaki és nyelvi szemponton felül e vizsgálatnak ki kell terjednie az említett feltételek gazdasági következményeinek és az esetlegesen közöttük fennálló kapcsolatok pontos értékelésére is.

D - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről: a nemzeti bíróság jogköre a tisztességtelennek minősített kikötés helyettesítésére vagy módosítására

92. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a másodfokon eljáró bíróság, miután megállapította a havi részleteknek a külföldi pénznem vételi árfolyama és hivatkozott eladási árfolyama közötti különbözet alkalmazásával történő kiszámítására vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, a magyar Polgári Törvénykönyv 237. §-ának (2) bekezdése ( 31 ) alapján úgy határozott, hogy az alapügyben szereplő kölcsönszerződést módosítani kell, és a kölcsön törlesztésének havi részleteire a bank által alkalmazott vételi árfolyam alkalmazását rendelte el.

93. Márpedig a másodfokú bíróság által eszközölt módosítás felveti a kérdést, hogy az nem sérti-e a fent hivatkozott Banco Español de Credito ügyben hozott ítéletben alkalmazott megoldást.

94. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróságnak ebben az ügyben többek között arról kellett határoznia, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes-e azon tagállami szabályozás, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.

95. A Bíróság a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövegére, és általában a 93/13 irányelv céljára és általános rendszerére támaszkodva igennel válaszolt. Ezzel kapcsolatban többek között kiemelte, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek. Emiatt e lehetőség, amennyiben a nemzeti bíróság rendelkezésére állna, nem tudna önmagában a fogyasztók számára olyan hatékony védelmet biztosítani, mint amelyet a tisztességtelen feltételek alkalmazhatatlansága eredményez. ( 32 )

96. E tekintetben fontos kiemelni, hogy a Bíróság által adott iránymutatás a felek jogai és kötelezettségei közötti szerződési egyensúly helyreállítására irányult olyan esetben, amikor a vitatott szerződés "főszabály szerint úgy [maradhat fenn], hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat" (az ítélet 65. pontja).

97. Így a bíróság számára előírt azon tilalom, hogy felülvizsgálja az általa tisztességtelennek minősített feltétel tartalmát ahelyett, hogy egészen egyszerűen eltekintene az alkalmazásától, arra az esetre vonatkozik, amikor a szerződés rendszerében járulékos jelleggel rendelkező, vitatott kikötés elhagyása nem veszélyezteti az említett szerződés létét, és nem bizonyul sérelmesnek a fogyasztóra nézve.

98. Ez az eset különbözik az alapügyben szereplő esettől, ahol a tisztességtelennek ítélt szerződési feltétel elhagyása lehetetlenné teszi a szerződés további teljesítését, ami végeredményben különösen sérelmes következményekkel jár a fogyasztóra nézve. Az alkalmazandó átváltási árfolyamra vonatkozó feltételek elhagyása ugyanis teljesíthetetlenné teszi a kölcsönszerződést. Egyébiránt a fogyasztónak minden valószínűség szerint azonnal vissza kellene fizetnie a kölcsön fennmaradó összegét a bank számára. Mivel a fogyasztó főszabály szerint nem rendelkezik az azonnali törlesztés képességével, elképzelhető a jelzálogjoggal terhelt ingatlan értékesítésének lehetősége.

99. Így a Bíróság által adott iránymutatás azon lehetőségre való kiterjesztése, hogy a nemzeti bíróság diszpozitív nemzeti rendelkezésekkel helyettesítse az érvénytelen tisztességtelen feltételt, a jelen esetben nem tűnik számomra sem kívánatosnak, sem célszerűnek.

100. Az a véleményem, hogy főszabály szerint semmi nem zárhatja ki, hogy a nemzeti bíróság a szerződési jog elveit alkalmazva valamely feltétel tisztességtelen jellegét úgy szüntesse meg, hogy azt egy diszpozitív nemzeti jogi rendelkezéssel helyettesíti. A tisztességtelen feltételeket vélhetően nem tartalmazó ( 33 ) ilyen rendelkezéssel való helyettesítés ugyanis - amely azt eredményezi, hogy a szerződés a vitatott feltétel elhagyása ellenére fennmaradhat, és továbbra is kötelező a felekre - úgy tűnik számomra, hogy kapcsolódik a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő célokhoz.

101. Az uniós jogalkotó által a 93/13 irányelvben követett cél a felek közötti egyensúly helyreállítására irányul, főszabály szerint ugyanakkor fenntartva a szerződés egészének érvényességét, és nem a tisztességtelen feltételeket tartalmazó összes szerződés megsemmisítése a cél. ( 34 )

102. Ha viszont az ilyen helyettesítés nem lenne megengedett, és a bíróság köteles lenne megsemmisíteni a szerződést, a semmisség szankciójának visszatartó ereje kerülne veszélybe. E semmissé nyilvánításnak ugyanis rendszerint az a következménye, hogy a fennmaradó teljes kölcsönösszeg esedékessé válik, ami meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe.

103. E körülmények esetén valamely szerződésnek egy diszpozitív rendelkezés beiktatásával történő "érvényessé tétele" - ha ez az alkalmazandó nemzeti jog alapján lehetséges, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia - szükségesnek bizonyul a felek közötti valódi egyensúly helyreállítása, és ezáltal a 93/13 irányelv fő céljának, a fogyasztó tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmének biztosítása érdekében, megőrizve ugyanakkor az ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszer hatékony érvényesülését.

104. Teljes tudatában annak, hogy a Bírósághoz nem intézték közvetlenül és pontosan e kérdést, amelyet a felek ezért nem vitattak meg, ( 35 ) fontosnak tűnik számomra kiemelni, hogy e helyettesítési jogkör nem lehet határtalan, a bíróság beavatkozásának a lehető legnagyobb mértékben kizárólag az eladók vagy a szolgáltatásnyújtók és a velük szerződő fogyasztók közötti bizonyos egyenlőség helyreállítására kell irányulnia. ( 36 )

105. Nem vezethet a szerződési egyensúly felborulásához valamely állami hatóságnak a szerződés megkötését követő beavatkozása. Köztudott ugyanis, hogy a szerződésre főszabály szerint a létrejötte időpontjában hatályban lévő jogszabály vonatkozik továbbra is, és hogy valamely harmadik fél bármilyen beavatkozására - ideértve az állam jogalkotókénti beavatkozását is - körültekintéssel kell hogy sor kerüljön, mivel az potenciálisan sértheti a szerződési szabadságot és az azzal együtt járó szabad versenyt. ( 37 )

106. Azt a választ javaslom a harmadik kérdésre, hogy -noha a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróság nem orvosolhatja az alkalmazott szerződési feltétel tisztességtelen jellegének érvénytelenségét a fogyasztó javára - semmi nem zárja ki azt, hogy a nemzeti bíróság a nemzeti jog olyan diszpozitív rendelkezését alkalmazza, amellyel helyettesítheti az érvénytelen szerződési feltételt, amennyiben a nemzeti jog szabályai alapján a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyásával jogilag továbbra is fennmaradhat.

IV - Végkövetkeztetések

107. A fenti elemzés fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következő választ adja a Kúria által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:

1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a külföldi pénznemben meghatározott, azonban valójában hazai pénznemben folyósított és a fogyasztó által kizárólag hazai pénznemben törlesztendő kölcsön esetén az átváltási árfolyamot meghatározó azon szerződési feltétel, amelyet egyedileg nem tárgyaltak meg, úgy tekinthető, mint amely a szerződés elsődleges tárgya alá tartozik, amennyiben ez utóbbiból világosan kiderül, hogy e feltétel e szerződés alapvető elemének minősül. A deviza eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözet viszont nem tekinthető úgy, mint olyan díjazás, amelynek a szolgáltatásnak való megfelelése nem vizsgálható a tisztességtelen jellegének értékelése céljából.

2) A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a szerződésben szereplő feltételek nem világosak és érthetőek, az eljáró bíróság feladata, hogy azok tisztességtelen jellegét a szóban forgó szerződés létrejöttének időpontjában alkalmazandó nemzeti jog összhangban álló értelmezése alapján megítélje. A szerződési feltételek világos és érthető jellegének vizsgálata során figyelembe kell venni az adott eset valamennyi körülményét, és különösen a szerződéskötéskor a fogyasztó tudomására hozott információkat, továbbá a szigorúan vett alaki és nyelvi szemponton felül e vizsgálatnak ki kell terjednie az említett feltételek gazdasági következményeinek és az esetlegesen közöttük fennálló kapcsolatok pontos értékelésére is.

3) Noha a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróság nem orvosolhatja az alkalmazott szerződési feltétel tisztességtelen jellegének érvénytelenségét a fogyasztó javára, semmi nem zárja ki azt, hogy a nemzeti bíróság a nemzeti jog olyan diszpozitív rendelkezését alkalmazza, amellyel helyettesítheti az érvénytelen szerződési feltételt, amennyiben a nemzeti jog szabályai alapján a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyásával jogilag továbbra is fennmaradhat.

( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) A kérdést előterjesztő bíróság így rávilágított arra, hogy a magyar háztartásoknak a Magyar Nemzeti Bank 2012. második negyedévre vonatkozó adatai alapján a bruttó nemzeti termék 32,56%‑át kitevő hiteltartozása van a pénzügyi szolgáltatók felé, ebből a bruttó nemzeti termék 18,54%‑át, vagyis 5289 milliárd magyar forintot (HUF) tesznek ki a per tárgyát is képező devizaalapú hitelek. Ami konkrétan a svájci frankban meghatározott hiteleket illeti, nemcsak Magyarországon kínálták e hiteleket széles körben, hanem más tagállamokban, többek között Lengyelországban és Horvátországban is.

( 3 ) Rá kell mutatni, hogy nemzeti szinten több eljárást indítottak annak megállapítása céljából, hogy az átváltási kockázatot tartalmazó kölcsönszerződések forgalmazása esetlegesen tisztességtelen és megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősíthető, ha a felmerült kockázatokat - a hitelintézetek részéről fennálló tájékoztatási, tanácsadási és figyelmeztetési kötelezettség megsértése miatt - bizonyos fogyasztók félreértették. Alapját tekintve néhány tagállam úgy ítélte meg, hogy keretek közé kell szorítani az átváltási kockázatot jelentő pénznemben meghatározott kölcsönök magánszemélyek számára történő forgalmazását.

( 4 ) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i tanácsi irányelv ( HL L 95., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).

( 5 ) A C‑618/10. sz. Banco Español de Crédito ügyben 2012. június 14‑én hozott ítélet.

( 6 ) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv elfogadására vonatkozó, 1992. szeptember 22‑i tanácsi közös álláspont (8406/1/92. sz. dokumentum, HL 1992. C 283., 1. o., no 2).

( 7 ) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló tanácsi irányelvről szóló 1990. szeptember 3‑i bizottsági javaslat (COM(90) 322 végleges). A 93/13 irányelv történetének bemutatására és a 4. cikk (2) bekezdésének beiktatására vonatkozó szakirodalmi kommentárok tekintetében Trstenjak főtanácsnok C-484/08. sz. Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ügyre vonatkozó indítványára (különösen annak 61-66. pontjára) hivatkozom (a Bíróság 2010. június 3-án hozott az ügyben ítéletet, EBHT 2010., I-4785. o.).

( 8 ) Ebben az értelemben Tizzano főtanácsnok kiemelte a C-144/99. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyre vonatkozó indítványában (a Bíróság 2001. május 10-én hozott az ügyben ítéletet, EBHT 2001., I-3541. o.), hogy "az alapvető szolgáltatásokra vonatkozó kikötéseknek az általános feltételek rendszere alóli kizárása az irányelv alkalmazási köre lényeges korlátozásának minősül. Elegendő azon következményeket figyelembe venni, amelyek minden olyan szerződést, mint a biztosítási szerződés, érintenek, amelyek különösen alkalmasak a kétértelmű megfogalmazásra, pontosan az alapvető tárgyuk, vagyis e szerződés esetén a biztosítási kockázat meghatározása tekintetében".

( 9 ) Lásd e tekintetben a 93/13 irányelv alkalmazásáról szóló, 2000. április 27‑i bizottsági jelentést (COM(2000) 248 végleges). E jelentés kiemeli, hogy noha a tagállamok többsége nem ültette át az alkalmazási kör e korlátozását, erre gyakorlati alkalmazási problémák nélkül került sor. E jelentés szerint "e tagállamok bíróságai nem kezdték meg az árak felülvizsgálatát, sem a szerződések lényegének tömeges és megkülönböztetés nélküli módosítását, ahogyan attól bizonyos elméletek és bizonyos szakmai körök tartottak. Az esetek nagy többségben ugyanis sem önmagában az ár, amely a versenyfeltételekből ered, sem pedig a világosan és egyértelműen a szerződés tárgyának meghatározására vonatkozó feltételek nem olyan jellegűek, hogy olyan problémákat vetnének fel, amelyeket a tisztességtelen feltételekre vonatkozó jogszabályok alapján kellene megoldani. Az irányelv alkalmazási köre alóli kizárásuk azonban olyan értelmezési problémákat vet fel, amelyek a szöveg megfelelő alkalmazására nézve károsak".

( 10 ) A fent hivatkozott Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ügyben hozott ítélet 42-44. pontja.

( 11 ) Lásd Trstenjak főtanácsnok fent hivatkozott Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ügyre vonatkozó indítványának 68. pontját.

( 12 ) Lásd a fent hivatkozott ítélet 34. pontját.

( 13 ) A nemzeti bíróságra ruházott feladatra vonatkozóan lásd a C-137/08. sz. VB Pénzügyi Lízing ügyben 2010. november 9-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-10847. o.) 49. pontját.

( 14 ) Lásd ebben az értelemben a C-237/02. sz. Freiburger Kommunalbauten ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 2004., I-3403. o.) 22. pontját.

( 15 ) Lásd különösen az Office of Fair Trading v. Abbey National ügyet [2009] UKSC 6.

( 16 ) A tagállamok által elfogadott értelmezések közötti különbségek részletesebb ismertetésére vonatkozóan különösen a Law Commission/Scottish Law Commission 2012. július 25‑i vitairataira (Unfair Terms in Consumer contracts, a new approach?), különösen annak 7.55-7.66. pontjára hivatkozom, elérhető az alábbi oldalon: http://lawcommission.justice.gov.uk/docs/unfair_terms_in_consumer_contracts_issues.pdf. Lásd továbbá Schillig, M., "Directive 93/13 and the »price term exemption«: a comparative analysis in the light of the »market for lemons« rationale", ICLQ (2011), vol. 60 (4), 933-963. o.

( 17 ) A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 133., 66. o.; helyesbítések: HL L 207., 2009.8.11., 14. o.; HL L 199., 2010.7.31., 40. o. és HL L 234., 2011.9.10., 46. o.), amely 3. cikkének c) pontja úgy határozza meg a hitelmegállapodást, mint "olyan megállapodás, amely alapján a hitelező a fogyasztónak hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában, azon megállapodások kivételével, amelyek folyamatos szolgáltatásnyújtásra vagy ugyanolyan jellegű áruk ugyanolyan mennyiségben történő folyamatos értékesítésére vonatkoznak, és amelyek esetében a fogyasztó az ilyen szolgáltatásokért vagy árukért azok rendelkezésre bocsátása időtartama alatt részletekben fizet".

( 18 ) E tekintetben a C‑453/10. sz., Pereničová és Perenič ügyre vonatkozó indítványában (a Bíróság 2012. március 15‑én hozott ítélete) Trstenjak főtanácsnok rámutatott a következőkre: "[a] 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megjelölt tárgyakként történő besorolás tekintetében rá kell mutatni arra, hogy [az éves teljeshiteldíj‑mutató] megjelölését az uniós jogalkotó azért tekinti fontosnak, mivel az végeredményben a hitelszerződés elsődleges tárgyát érinti. Tájékoztatást ad ugyanis azokról a költségekről, amelyeket a hitelfelvevőnek meg kell térítenie a hitelező részére a kölcsön nyújtásáért. Következésképpen az [éves teljeshiteldíj‑mutató] a hitelezőt megillető főszolgáltatásnak minősül a felek hitelszerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek rendszerében. Ennek megfelelően az olyan feltétel, amely a költségek téves megjelölését tartalmazza, például mert az [éves teljeshiteldíj‑mutatót] tévesen számították ki, szintén vizsgálható tartalmilag a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint, amennyiben az nem világos és érthető" (117. pont).

( 19 ) A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdéssel kapcsolatban megemlítette, hogy a vitatott feltétel elhagyása esetén a vitatott kölcsönszerződés érvényessége és teljesítése veszélybe kerülne.

( 20 ) A C‑472/10. sz. ügyben 2012. április 26‑án hozott ítélet.

( 21 ) E tekintetben a magyar Polgári Törvénykönyv 231. §‑ának (2) bekezdése pontosan úgy rendelkezik, hogy "[m]ás pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani".

( 22 ) A 2000. április 27‑i jelentés (i.m., 15. és 16. o.).

( 23 ) Ezen kizárásra vonatkozó eset nagyon korlátozott jellegét így M. Schillig is kiemelte cikkében (947. o.). A szerző lényegében hangsúlyozta, hogy a minőség/ár arány soha nem képezi felülvizsgálat tárgyát, mivel nincsen egyetlen jogi előírás sem, amely iránymutatással szolgálhatna e felülvizsgálatra.

( 24 ) Lásd különösen a C-106/89. sz. Marleasing-ügyben 1990. november 13-án hozott ítélet (EBHT 1990., I-4135. o.) 8. pontját és a C-472/93. sz., Spano és társai ügyben 1995. december 7-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4321. o.) 17. pontját.

( 25 ) Lásd különösen C-240/98-C-244/98. sz., Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyekben 2000. június 27-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-4941. o.) 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

( 26 ) Lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítéletet, valamint a fent hivatkozott Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ügyben hozott ítélet 39. pontját.

( 27 ) Egyébként biztosan ebben az értelemben kell érteni a két kifejezés ("világos" és "érthető") használatát. A "világosság" főként a kikötés megszövegezési szempontjára vonatkozik. A feltétel "érthetősége" pedig az alkalmazott kifejezések pontos terjedelmének megértésére utal.

( 28 ) A C‑92/11. sz. ügyben 2013. március 21‑én hozott ítélet.

( 29 ) A gazdasági vagy általános sajtóban rendszeresen közzétett középárfolyam a két árfolyam átlaga.

( 30 ) Anélkül, hogy előre meg kívánnám határozni a nemzeti bíróság által végső soron elfogadandó megoldást, világos, hogy a szerződés alapján egyáltalán nem érthető, hogy miből állt a pontos különbség a külföldi pénznem vételi és eladási árfolyama között.

( 31 ) E rendelkezés értelmében "[h]a a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről".

( 32 ) Lásd a fent hivatkozott Banco Español de Credito ügyben hozott ítélet 69. és 70. pontját.

( 33 ) Lásd a 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdését, amelynek értelmében "a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket".

( 34 ) A fent hivatkozott Pereničová és Perenič ügyben hozott ítélet 31. pontja.

( 35 ) Az alperes mindazonáltal észrevételeiben rámutatott arra, hogy a diszpozitív szabályozás esetleges alkalmazásának kérdése hipotetikus jellegű, mivel az alapügyben szereplő kölcsönszerződés létrejöttekor nem létezett ilyen szabályozás. Egyúttal rámutatott arra, hogy a bíróság a diszpozitív jogszabályi rendelkezés kötelező alkalmazásának kimondásával súlyosan korlátozná a szerződési szabadságot.

( 36 ) Lásd a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

( 37 ) Noha az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem említi kifejezetten a szóban forgó diszpozitív rendelkezéseket, a magyar kormány által adott tájékoztatásból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő szerződés létrejöttének időpontjában azok a diszpozitív rendelkezések, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozni tűnik, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 234/A. §‑ával együttesen értelmezett 200/A. §‑a által alkotott rendelkezések. E rendelkezések értelmében, amelyek minden 2010. november 27‑én létező szerződésre alkalmazandók, az ezen időpontig a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésekre alkalmazott árfolyamot a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos devizaárfolyam vagy pedig a bank által megállapított deviza‑középárfolyam váltja fel.