62017CJ0060[1]

A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2018. július 11. Ángel Somoza Hermo és Ilunión Seguridad SA kontra Esabe Vigilancia SA és Fondo de Garantia Salarial (Fogasa). A Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2001/23/EK irányelv - Az 1. cikk (1) bekezdése - Vállalkozás átruházása - A 3. cikk (1) bekezdése - A munkavállalók jogainak védelme - A munkaszerződések tekintetében a kollektív szerződések rendelkezései alapján történő jogutódlás - Kollektív szerződés, amely a vállalkozás átadójával és kedvezményezettjével szemben kizárja a munkaszerződésből származó, e vállalkozás átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért, köztük a bértartozásokért is, fennálló egyetemleges felelősséget. C-60/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2018. július 11. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2001/23/EK irányelv - Az 1. cikk (1) bekezdése - Vállalkozás átruházása - A 3. cikk (1) bekezdése - A munkavállalók jogainak védelme - A munkaszerződések tekintetében a kollektív szerződések rendelkezései alapján történő jogutódlás - Kollektív szerződés, amely a vállalkozás átadójával és kedvezményezettjével szemben kizárja a munkaszerződésből származó, e vállalkozás átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért, köztük a bértartozásokért is, fennálló egyetemleges felelősséget"

A C-60/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Galicia autonóm közösség felsőbírósága, Spanyolország) a Bírósághoz 2017. február 6-án érkezett, 2016. december 30-i határozatával terjesztett elő az

Ángel Somoza Hermo,

az Ilunión Seguridad SA

és

az Esabe Vigilancia SA,

a Fondo de Garantía Salarial (Fogasa)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: E. Levits tanácselnök, A. Borg Barthet (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- Á. Somoza Hermo képviseletében X. Castro Martínez abogado,

- a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Kellerbauer és J. Rius, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 1. cikke (1) bekezdésének és 3. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az Ángel Somoza Hermo és az Ilunión Seguridad SA valamint az Esabe Vigilancia és a Fondo de Garantía Salarial (Fogasa) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya a 2010 és 2012 közötti időszakra az elmaradt munkabér és a kiegészítő szociális ellátás Á. Somoza Hermo részére történő megfizetése.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2001/23 irányelv az 1998. június 29-i 98/50/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 201., 88. o.) módosított, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek és ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14-i 77/187/EGK tanácsi irányelv (HL 1977. L 61., 26. o.) egységes szerkezetbe foglalása.

4 A 2001/23 irányelv (3) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"Szükség van a munkavállalók védelmére [helyesen: szükség van a munkavállalók védelmét szolgáló rendelkezésekre] a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel jogaik védelmének biztosítására a munkáltató személyének megváltozása esetén."

5 Ezen irányelv (8) preambulumbekezdése kimondja:

"A jogbiztonság és az átláthatóság érdekében szükségessé vált az átruházás jogi fogalmának tisztázása a Bíróság esetjogának fényében. Ez azonban nem változtatta meg a Bíróságnak a 77/187/EGK irányelv hatályára vonatkozó értelmezését."

6 A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen rendelkezik:

"a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén [helyesen: szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén].

b) Az a) albekezdésnek és ennek a cikknek a további rendelkezései tárgyában [helyesen: az a) pont, valamint az e cikkben foglalt rendelkezések sérelme nélkül], ezen irányelv értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson."

7 A 2001/23 irányelv 3. cikke értelmében: "(1) Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az átruházás időpontját követően az átadó és a kedvezményezett egyetemlegesen felelnek az olyan kötelezettségekért, amelyek az átruházás időpontját megelőzően keletkeztek az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból. [...] (3) Az átruházást követően a kedvezményezett köteles tiszteletben tartani a kollektív szerződésekben lefektetett feltételeket, mégpedig ugyanolyan mértékben, ahogyan azt az adott megállapodás az átadó számára előírta, a kollektív szerződés megszűnésének vagy lejártának időpontjáig vagy egy újabb kollektív szerződés hatálybalépésének vagy alkalmazásának a napjáig. A tagállamok korlátozhatják az ilyen feltételek kötelező figyelembevételének időtartamát azzal, hogy ez nem lehet kevesebb egy évnél.

a) Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, az (1) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásokra vonatkozó jogára a tagállamok jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszereinek keretén kívüli, kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben.

b) A tagállamoknak még abban az esetben is, ha az a) albekezdésnek megfelelően nem rendelik el az (1) és (3) bekezdés alkalmazását az ilyen jogok tekintetében, olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók és az átadó vállalkozásban már nem alkalmazott személyek érdekeinek védelmét az átruházás időpontjában azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra, ideértve a hozzátartozói ellátásokat is az a) albekezdésben említett kiegészítő nyugdíjrendszerek keretében."

8 Ezen irányelv 8. cikke a következőket írja elő:

"Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamoknak azt a jogát, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy fogadjanak el, vagy a munkavállalókra nézve kedvezőbb kollektív szerződések [helyesen: kollektív szerződések vagy a szociális partnerek más megállapodásai] alkalmazását engedélyezzék vagy segítsék elő."

A spanyol jog

9 A gazdasági egységek átruházása esetén az alkalmazottak tekintetében irányadó szabályokat az 1995. március 24-i Real Decreto Legislativo 1/1995 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény módosított szövegének elfogadásáról szóló 1/1995 királyi törvényerejű rendelet, BOE 75. sz., 1995. március 29., 9654. o.) 2001. július 9-i 12/2001 törvénnyel módosított változata (BOE 164. sz., 2001. július 10., 24890. o., a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) határozza meg.

10 A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikke a következőképpen rendelkezik:

"1. Valamely vállalkozásnak vagy e vállalkozás valamely telephelyének vagy önálló termelőegységének az átruházása önmagában nem szünteti meg a munkaviszonyt; az új munkáltatóra a munkaszerződés és a szociális biztonság tekintetében az előző munkáltató jogai és kötelezettségei vonatkoznak - beleértve a nyugállománnyal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat is - az alkalmazandó különös szabályozásban előírt feltételek mellett, illetve általánosságban az átadó által a kiegészítő szociális védelem területén vállalt valamennyi kötelezettséget is beleértve.

2. A jelen cikkben foglaltak alkalmazásában vállalkozás átruházásának tekintendő egy olyan gazdasági egység átruházása, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.

3. A szociális biztonságra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben foglaltak sérelme nélkül, az élők közötti jogügylet során történő átruházáskor az átadó és a kedvezményezett három évig egyetemlegesen felelnek a munkaszerződésből származó, az átruházást megelőzően keletkezett és ki nem elégített kötelezettségekért."

11 A Convenio colectivo estatal de las empresas de seguridad (biztonsági vállalkozások állami kollektív szerződése, BOE 99. sz., 2013. április 25, 31668.o., a továbbiakban: biztonsági vállalkozások kollektív szerződése) 14. cikke kimondja: "E rendelkezés célja - figyelembe véve a tevékenység azon sajátos jellemzőit és körülményeit, amelyek a munkavállalók álláshelyek közötti mobilitását teszik szükségessé -,hogy ebben az ágazatban a munkavállalók foglalkoztatásának - de nem az álláshelyeknek - a stabilitását biztosítsa az őrzés-védelmi szolgáltatásokra, a biztonsági rendszerekre, a személyvédelemre és a mezőőri szolgáltatásokra vonatkozó, következő végrehajtási szabályozás alapján: Ha a vállalkozás a az állami vagy magánszemély megbízónak nyújtott szerződéses szolgáltatásokat a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés - bármely okból történő - felmondása miatt megszünteti, az új nyertes ajánlattevő vállalkozás minden esetben köteles az említett szolgáltatási szerződés keretében és munkahelyen alkalmazott munkavállalók szerződéseinek átvételére, függetlenül a munkavállalók szerződésének típusától és foglalkoztatásuktól, feltéve hogy az átvétel tárgyát képező szolgáltatásban érintett munkavállalók tekintetében - a meghatározott feladat vagy szolgáltatás teljesítésére alkalmazott munkavállalók kivételével - az átvétel időpontját közvetlenül megelőző, minimum hét hónap időtartamú tényleges szolgálati idő igazolható, amely magában foglalja az átvett szolgáltatás alkalmazottjának a jelen kollektív szerződés 45., 46. és 50. cikkében szereplő jogszabály alapján járó távollétét, a bármilyen okból bekövetkező átmeneti munkaképtelenség eseteit, a fegyelmi felfüggesztéseket, a 48. cikkben előírt fizetés nélküli szabadság kivételével. [...] [...] 3. egyedüli és kizárólagos kötelezettként kell teljesítenie:

A) Végrehajtási szabályozás.

B) A szolgáltatást befejező és a nyertes ajánlattevő vállalkozás kötelezettségei.

B.1 A korábbi vállalkozás: a szolgáltatást befejező vállalkozás:

a) a munkavégzésből származó és az odaítélt szerződés megszűnéséig keletkezett fizetési kötelezettségeket, és

b) a bármilyen jogcímen - ideértve a fizetett szabadságok címén - fennálló elszámolási kötelezettségeket, mivel a jogutódlás az új nyertes vállalkozás számára csak az érintett munkavállalók foglalkoztatásának fenntartására vonatkozóan jelent kötelezettséget."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 Á. Somoza Hermo biztonsági őrként dolgozott az Esba Vigilanciánál, amely a Consellería de Cultura de la Xunta de Galiciához (Galicia kormány kulturális tanácsa, Spanyolország) tartozó Museo de las Peregrinaciones de Santiago de Compostela (santiago de compostelai zarándokmúzeum, Spanyolország) biztonsági szolgálatát közbeszerzési eljárás során elnyerő vállalkozás.

13 2012. október 16-án e biztonsági szolgáltatást a Vigilancia Integrada SA-nak (a továbbiakban: VINSA) - jelenleg Ilunión Seguridad - ítélték oda, amely ettől az időponttól kezdve átvette az említett szolgáltatást ellátó korábbi nyertes ajánlattevő vállalkozás munkavállalóinak szerződéseiből - köztük Á. Somoza Hermo szerződéséből - származó kötelezettségeket.

14 E tekintetben a VINSA tájékoztatta Á. Somoza Hermót arról, hogy a biztonsági vállalkozás kollektív szerződése értelmében a 2010 és 2012 közötti időszakra járó, függőben lévő, elmaradt munkabért és az Esabe Vigilancia által nyújtott, kiegészítő szociális ellátásokat ez utóbbi köteles a részére megfizetni.

15 Mivel mindkét vállalkozás megtagadta a követelt összegek Á. Somoza Hermo részére történő kifizetését, ez utóbbi ezen összegek megfizetése érdekében keresetet indított a Juzgado de lo Social no 3 de Santiago de Compostela (a santiago de compostelai 3. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) előtt.

16 E bíróság részben helyt adott e kérelemnek, és az Eseba Vigilanciát és a VINSA-t egyetemlegesen kötelezte azon összegek megfizetésére, amelyek e bíróság szerint a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikkének (1) bekezdése alapján még nem évültek el.

17 A VINSA az említett bíróság ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be a Tribunal Superior de Justicia de Galiciához (Galicia autonóm közösség felsőbírósága, Spanyolország), arra hivatkozva, hogy nem a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikkét, hanem a biztonsági vállalkozásokra vonatkozó kollektív szerződés 14. cikkét kell alkalmazni, amely a nyertes ajánlattevő vállalkozást az átadó vállalkozás munkaszerződésekből származó jogainak és kötelezettségeinek az átvételére kötelezi. Előadja, hogy e jogutódlás kizárólag a közbeszerzési szerződés odaítélésének időpontjától kezdve létrejött munkaszerződésekből eredő kötelezettségek átvételére kötelezi, és mentesíti az azt megelőzően keletkezett kötelezettségek alól.

18 Á. Somoza Hermo az említett azon ítélettel szemben szintén fellebbezést nyújtott be a Tribunal Superior de Justicia de Galiciához (Galicia autonóm közösség felsőbírósága), amely nem adott helyt a munkabérből fennmaradó összegek kifizetése iránti kérelmeknek.

19 A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2016. április 7-i ítéletében úgy határozott, hogy a biztonsági vállalkozásokra vonatkozó kollektív szerződés 14. cikke két olyan vállalkozás időben egymást követő folytonosságára irányul, amelyet személyvédelmi szolgáltatás nyújtásával bíztak meg. E jogfolytonosság a kedvezményezett részéről magában foglalja a korábbi vállalkozás munkavállalóinak kötelező átvételét.

20 Az említett ítélet szerint így a szerződő vállalkozások jogfolytonossága esetében a jogutódlás nem a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikke alapján történik, ha a vagyoni eszközök vagy a személyi állomány átruházása nem következik be az elsődlegesen munkaerőn alapuló tevékenységet végző ágazatokban. Ennélfogva ilyen esetekben az átvétel az alkalmazandó kollektív szerződés alapján történik. Következésképpen a jogelőd vállalkozás munkavállalóinak átvétele nem felel meg a személyi állomány átvétele azon tényből fakadó esetének, amely szerint a szerződő vállalkozás önként veszi át az adott szerződés teljesítésében közreműködő munkavállalók többségét. Ellenkezőleg, ebben az esetben a személyi állomány átruházása az alkalmazandó kollektív szerződés rendelkezéseinek betartásából ered. Ugyanis az új szerződő vállalkozás a kérdéses szolgáltatások teljesítésére a saját alkalmazottait is kijelölhette volna, azonban e kollektív szerződés alapján köteles a korábbi szerződő vállalkozás által e szolgáltatásnyújtás teljesítésére alkalmazott munkavállalók átvételére.

21 A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy vélte, hogy a Bíróság által a 2002. január 24-iTemco ítéletben (C-51/00, EU:C:2002:48) megállapított ítélkezési gyakorlat nem mond ellent ennek a következtetésnek, mivel a biztonsági vállalkozások kollektív szerződése által előírt jogutódlás nem a 2001/23 irányelv vagy a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikkének hatálya alá eső tényállásból ered. Ugyanis a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikke és a biztonsági vállalkozások kollektív szerződésének 14. cikke közötti kapcsolategymást kiegészítő vagy egymással versengő, kollíziómentes jellegű, mivel a kollektív szerződéses szabály, amely egy másik helyzetre vonatkozik, olyan hatást alkalmazva ér el javulást, amelyet a törvényi szabályozás a saját alkalmazási körére írt elő.

22 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében tehát azt kívánja megtudni, hogy az elsődlegesen a munkaerőn alapuló tevékenység keretében a 2001/23 irányelv hatálya alá tartozik-e a vállalkozások közötti olyan jogutódlás, amelyre a szolgáltatási szerződésnek a kollektív szerződés azon előírása alapján történő átszállása folytán kerül sor, amely a kedvezményezett vállalkozást kötelezi a korábbi nyertes ajánlattevő vállalkozás alkalmazottainak átvételére. Ha ez így van, további kérdésként merül fel a kérdést előterjesztő bíróság részéről, hogy az alkalmazandó kollektív szerződés azon rendelkezése összeegyeztethető-e ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével, amely munkaszerződésekből származó, a jelen ügyben szóban forgó szolgáltatás átruházásának időpontját megelőzően keletkezett szerződéses kötelezettségek teljesítése tekintetében kizárja az átadó és a kedvezményezett egyetemleges felelősségét.

23 E körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Galicia autonóm közösség felsőbírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [...] 2001/23 [...] irányelv 1. cikkének (1) bekezdését kell-e alkalmazni, amikor a vállalkozás a megbízónak nyújtott szerződéses szolgáltatásokat a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés felmondása miatt megszünteti egy olyan ágazatban, ahol a tevékenység elsődlegesen a munkaerőn alapszik (létesítmények őrzése), és a szolgáltatás új nyertes ajánlattevője e szolgáltatás elvégzésére alkalmazott személyi állomány jelentős részét átveszi, ha a munkaszerződések tekintetében az ilyen jogutódlás [a biztonsági vállalkozásokra vonatkozó] kollektív szerződés előírásai miatt történik?

2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, ha a 2001/23 irányelv átültetése céljából elfogadott tagállami jogszabály ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján úgy rendelkezik, hogy az átruházás időpontját követően az átadó és a kedvezményezett egyetemlegesen felelnek az átruházás napján fennálló munkaszerződésből az átruházás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért, beleértve a bértartozásokat is, az irányelv hivatkozott cikkével összhangban áll-e az az értelmezés, amely szerint az egyetemleges felelősség nem alkalmazható a korábbi kötelezettségekre, ha [a biztonsági vállalkozásokra vonatkozó] kollektív szerződés előírásai az új vállalkozást a munkaerő jelentős részének az átvételére kötelezik, és a szóban forgó kollektív szerződés kizárja az egyetemleges felelősséget az átruházást megelőzően keletkezett kötelezettségek tekintetében?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

24 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy ezen irányelvet alkalmazni kell egy olyan helyzetre, amelyben a szolgáltatás igénybevevője felmondta valamely vállalkozással kötött, a létesítmények őrzésével kapcsolatos szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szerződést, és e szolgáltatás teljesítése érdekében egy másik olyan vállalkozással kötött új szerződést, amely a kollektív szerződés alapján a létszám és a feladatkör tekintetében átveszi az első vállalkozás által az említett szolgáltatás teljesítésére alkalmazott személyzet jelentős részét, amennyiben az érintett tevékenység elsődlegesen a munkaerőn alapszik.

25 A 2001/23 irányelvet az 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén kell alkalmazni.

26 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az említett rendelkezés hatálya nem értékelhető kizárólag szöveg szerinti értelmezés útján. Az irányelv különböző nyelvű változatai közötti eltérés, valamint a szerződéses átruházás fogalmára vonatkozó nemzeti szabályozások különbözőségei miatt a Bíróság e fogalomnak kellően rugalmas értelmezést adott az említett irányelv célkitűzésének teljesülése érdekében, amely - amint a (3) preambulumbekezdéséből is kitűnik - a munkavállalók jogainak a munkáltató személyének megváltozása esetén történő védelmében áll (2011. január 20-iCLECE ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 29. pont,valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27 Ugyanis a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 2001/23 irányelv alkalmazási köre kiterjed minden olyan esetre, amikor a vállalkozás működtetéséért felelős azon természetes vagy jogi személy személyében, aki vagy amely a vállalkozás munkavállalói felé munkáltatói kötelezettségekkel rendelkezik, szerződéses jogviszonyok keretében változás történik. Ily módon ahhoz, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható legyen, nem szükséges, hogy közvetlen szerződéses kapcsolat álljon fenn az átadó és a kedvezményezett vállalkozás között, mivel az átruházás harmadik fél közreműködésével is végbemehet (2017. október 19-iSecuritas ítélet, C-200/16, EU:C:2017:780, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 Ebből következik, hogy az azon két vállalkozás közötti szerződéses kapcsolat hiánya, amelyeket egymást követően a szóban forgó létesítmények őrzésével bíznak meg, nincs kihatással azon kérdés eldöntésére, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható-e az olyan helyzetekre, mint az alapügy tárgyát képező helyzet (lásd ebben az értelemben: 2017. október 19-iSecuritas ítélet, C-200/16, EU:C:2017:780, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy ahhoz, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható legyen, ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az átruházásnak "olyan gazdasági egység[et kell érintenie], amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson".

30 Annak megállapításához, hogy e feltétel teljesül-e, a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került-e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került-e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. Ezen elemeket az eset össze körülményének értékelése keretében kell vizsgálni, és ennélfogva nem lehet azokat egymástól elszigetelt módon kezelni (2017. október 19-iSecuritas ítélet, C-200/16, EU:C:2017:780, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 Közelebbről a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróságnak az adott műveletet jellemző ténybeli körülmények értékelése során tekintetbe kell vennie többek között a szóban forgó vállalkozás vagy üzlet típusát (2015. november 26-iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C-509/14, EU:C:2015:781, 33. pont; 2017. október 19-iSecuritas ítélet, C-200/16, EU:C:2017:780, 27. pont).

32 Következésképpen az, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítani a 2001/23 irányelv értelmében vett átruházás megvalósulása különféle feltételeinek, szükségszerűen a szóban forgó vállalkozásban, üzletben vagy azok részeiben gyakorolt tevékenység, vagy akár a termelési vagy üzemeltetési módszerek függvényében változik (2017. október 19-iSecuritas ítélet, C-200/16, EU:C:2017:780, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 A Bíróság korábban kimondta, hogy mivel egy gazdasági egység bizonyos ágazatokban jelentős tárgyi vagy immateriális eszközök nélkül is működhet, az ilyen egység gazdasági identitásának az átruházáson túl való megtartása elvileg nem függhet ezen eszközök átruházásától (2011. január 20-iCLECE ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 A Bíróság azt is megállapította, hogy amennyiben azon ágazatokban, ahol a tevékenység elsődlegesen a munkaerőn alapszik, egy olyan munkavállalói közösség, amely tartósan végez valamely közös tevékenységet, megfelelhet egy gazdasági egységnek, az ilyen egység az átruházásán túl is képes megtartani identitását, amikor a vállalkozás új vezetője nem csupán folytatja az adott tevékenységet, hanem a létszám és a feladatkör tekintetében átveszi az elődje által kifejezetten erre a feladatra alkalmazott személyzet jelentős részét is. Ebben az esetben a vállalkozás új vezetője megszerzi azon eszközök szervezett összességét, amely lehetővé teszi számára az átadó vállalkozás valamennyi tevékenységének, vagy azok közül néhánynak az állandó jelleggel történő folytatását (2011. január 20-iCLECE ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

35 Ezáltal az olyan múzeumőrzési tevékenységet, mint amilyenről az alapügyben is szó van, amely nem teszi szükségessé különleges eszközök alkalmazását, elsődlegesen munkaerőn alapuló tevékenységnek lehetne tekinteni, és következésképpen egy olyan munkavállalói közösség, amely tartósan végez közös őrzés-védelmi tevékenységet, más termelési tényezők hiányában megfelelhet egy gazdasági egységnek. Ugyanakkor ez utóbbinak az érintett ügyleten keresztül meg is kell őriznie az identitását (lásd analógia útján: 2011. január 20-iCLECE ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 39. pont).

36 E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a VINSA a célból, hogy a santiago de compostelai zarándokmúzeumnak korábban az Esabe Vigilanciára bízott őrzését elvégezze, átvette az utóbbinál e tevékenységeket korábban végző munkavállalókat.

37 Ebből következik, hogy nem őrizhető meg egy elsődlegesen munkaerőn alapuló, olyan gazdasági egység identitása, mint amely az alapügyben szerepel, ha a személyzetének jelentős részét átveszi az feltételezett kedvezményezett.

38 Továbbá, noha a spanyol kormány írásbeli észrevételeiben kifejtette, hogy a kollektív szerződés a VINSA részére előírja az Esabe Vigilancia személyi állományának átvételét, egy ilyen körülmény mindazonáltal nincs hatással arra a tényre, hogy az átruházás egy gazdasági egységre vonatkozik. Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a biztonsági vállalkozásokra vonatkozó kollektív szerződés által követett célkitűzés megegyezik a 2001/23 irányelv által követett célkitűzéssel, és e kollektív szerződés a személyi állomány egy részének átvételére vonatkozóan kifejezetten rendelkezik a közbeszerzési szerződés odaítélésének azon esetéről, mint amely az alapügyben szerepel (lásd ebben az értelemben: 2002. január 24-iTemco ítélet, C-51/00, EU:C:2002:48, 27. pont).

39 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ezen irányelvet alkalmazni kell az olyan helyzetre, amelyben a szolgáltatás igénybevevője felmondta valamely vállalkozással kötött, létesítményőrzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szerződést, és e szolgáltatás teljesítése érdekében egy másik olyan vállalkozással kötött új szerződést, amely a kollektív szerződés alapján átveszi az első vállalkozás által az említett szolgáltatás teljesítésére az alkalmazott személyzet létszám és feladatkör tekintetében jelentős részét, amennyiben az ügylet valamely gazdasági egységnek az érintett két vállalkozás közötti átruházását kíséri.

A második kérdésről

40 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésnek második albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy az érintett gazdasági egység átadójának és kedvezményezettjének valamely kollektív szerződés alapján kizárják azon kötelezettségét, hogy a munkaszerződésből származó, az említett egység átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért - köztük a bértartozásokért is - egyetemleges felelősséget vállaljon.

41 A 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése fogalmazza meg azt az elvet, amely szerint az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek átszállnak a kedvezményezettre. Az említett 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az átruházás időpontját követően az átadó és a kedvezményezett egyetemlegesen felelnek az olyan kötelezettségekért, amelyek az átruházás időpontját megelőzően keletkeztek az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból.

42 E tekintetben a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy az élők közötti jogügylet során történő átruházáskor az átadó és a kedvezményezett három évig egyetemlegesen felelnek a munkaviszonyból származó, az átruházást megelőzően keletkezett és ki nem elégített kötelezettségekért. A biztonsági vállalkozásokra vonatkozó kollektív szerződés nem ír elő ilyen egyetemlegességet.

43 Az írásbeli észrevételeiben a spanyol kormány arra hivatkozik, hogy a második kérdés nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság által használt megfogalmazás okán e kérdés bizonyos nemzeti jogi rendelkezések egymással való összeegyeztethetőségének megítélését várják a Bíróságtól, és nem a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének értelmezését. Márpedig a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel ilyen rendelkezések összeegyeztethetőségének megítélése vonatkozásában.

44 E tekintetben emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság hatásköre kizárólag az uniós jogi rendelkezések vizsgálatára korlátozódik. A nemzeti bíróság feladata megállapítani a nemzeti előírások hatályát és alkalmazásuk módját (2011. május 23-iRossius és Collard végzés, C-267/10 és C-268/10, nem tették közzé, EU:C:2011:332, 15. pont).

45 A jelen esetben az említett kérdés szövegére tekintettel meg kell állapítani, hogy az valójában a kollektív szerződés rendelkezésének a nemzeti törvényi rendelkezéssel való összeegyeztethetőségének vizsgálatára vonatkozik. Márpedig egy ilyen vizsgálat, amely magában foglalja a belső jogszabályi hierarchiára vonatkozó kérdés értékelését, nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

46 Ebből következik, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Galicia autonóm közösség felsőbírósága) által feltett második kérdés megválaszolására.

A költségekről

47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ezen irányelvet alkalmazni kell az olyan helyzetre, amelyben a szolgáltatás igénybevevője felmondta valamely vállalkozással kötött, létesítményőrzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szerződést, és e szolgáltatás teljesítése érdekében egy másik olyan vállalkozással kötött új szerződést, amely a kollektív szerződés alapján átveszi az első vállalkozás által az említett szolgáltatás teljesítésére az alkalmazott személyzet létszám és feladatkör tekintetében jelentős részét, amennyiben az ügylet valamely gazdasági egységnek az érintett két vállalkozás közötti átruházását kíséri.

2) Az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Galicia autonóm közösség felsőbírósága) által a 2016. december 30-i határozatával előterjesztett második kérdés megválaszolására.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.