BH 2018.10.281 Az ún. Semmisségi törvény alapján semmissé nyilvánított büntetőítélet folytán az előzetes letartóztatás foganatosításával okozott sérelmek miatt indított perben az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény megítélésének szempontjai az irányadóak [2011. évi XVI. tv. 1. §, 6. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 349. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésével elrendelte a felperes előzetes letartóztatását. A végzés indokolása szerint a felperes 2006. szeptember 20-án 2 óra 50 perc és 2 óra 55 perc közötti időben a Budapest VIII. kerület Rákóczi út és Szentkirályi utca kereszteződésében egy agresszív csoport tagjaként különféle tárgyakat dobott a kivezényelt rendőrökre. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a felperest bűnösnek mondta ki társtettesként, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, és a felperest kettő év hat hónap börtönbüntetésre, valamint három év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ugyanebben az eljárásban meghozott 2-II. sorszámú végzésével a felperes előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartalmáig fenntartotta. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság a felperes előzetes letartóztatását 2006. október 26-án megszüntette. A felperes előzetes letartóztatását 2006. szeptember 22-től 2006. október 9-éig a II. rendű alperes, 2006. október 9-étől 2006. október 26-áig a III. rendű alperes foganatosította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a szabadságvesztés-büntetést kettő évre enyhítette, annak végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette, mellőzte a közügyektől eltiltást, és elrendelte a felperes pártfogó felügyeletét.

[2] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 2011. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Semmisségi törvény) 1. §-a és 3. § a) pontja alapján semmissé nyilvánította a felperes bűnösségét kimondó és a felperessel szemben büntetést kiszabó jogerős ítéletét.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében kérte megállapítani: Az I. rendű alperes bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésével és az ítéletek meghozatalával, a II. és III. rendű alperes büntetés végrehajtási intézetek pedig az előzetes letartóztatás foganatosításával megsértették a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát, kérte továbbá az alperesek elégtétel adására, valamint az I. és III. rendű alperesek személyenként 3 000 000 forint, a II. rendű alperes 1 500 000 forint nem vagyoni kárának és kamatai megfizetésére kötelezését. Kereseti álláspontja szerint az I. rendű alperes az előzetes letartóztatás elrendelésével, a II. és III. rendű alperesek az előzetes letartóztatás foganatosításával jogtalanul fosztották meg a személyes szabadságától, megsértették ezzel a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát. Előadta, hogy a II. rendű alperes alkalmazottai megbilincselték, és így kellett hosszú ideig várakoznia a folyosón, később egy kisméretű helyiségben, az őrszemélyzet utasítására meztelenül guggolásokat kellett végeznie, dohányzókkal helyezték egy zárkába, és tettleg is bántalmazták; a III. rendű alperes embertelen körülmények között tartotta fogva, őrei meghurcolták, cellatársai folyamatosan ütlegelték és zaklatták, letartóztatása és fogvatartása fizikailag is és lelkileg is megviselte, egyetemi tanulmányait is félbeszakította.

[4] Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság részítéletével a II. és III. rendű alperesekkel szemben a keresetet elutasította.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 000 000 forintot és annak 2006. szeptember 22-étől járó törvényes mértékű kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[7] A részítélet ellen a felperes, az ítélet ellen a felperes és az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést.

[8] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperes előzetes letartóztatásának elrendelésével megsértette a felperes személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát, az I. rendű alperes által fizetendő 1 000 000 forintot 2 000 000 forintra felemelte.

[9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a II. és III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasító részítéletével, annak indokaira is kiterjedően maradéktalanul egyetértett.

[10] A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes részben az előzetes letartóztatása alatt, 2006. szeptember 22. és október 26. között elszenvedett, a fogvatartás módjával és körülményeivel kapcsolatos sérelmekre alapította a II. és a III. rendű alperesek kártérítési felelősségét. Azok a nem vagyoni kárként értékelhető személyi hátrányok, amelyek a felperest e sérelmekkel okozati összefüggésben érték, az említett időszakban következtek be, a nem vagyoni kár megtérítése iránti követelés a Ptk. 360. § (1) bekezdése alapján legkésőbb 2006. október 26-án esedékessé vált. A felperes fogvatartásának idején hatályos 1979. évi XI. törvényerejű rendelet és a 13/1996. (XII. 23.) IM rendelet, valamint a Ptk. teljeskörűen biztosították a fogvatartás módjával és körülményeivel kapcsolatos károk megtérítése iránti igények érvényesítésének jogi kereteit, ezért a felperes fogvatartás módjából és körülményeiből eredő kárainak érvényesítéséhez szükségtelen volt a Semmisségi törvény hatálybalépése, illetve a felperessel szemben hozott büntetőítélet semmissé nyilvánítása. Mivel nem volt a követelés érvényesítését akadályozó körülmény, nem állapítható meg, hogy a követelés elévülése a Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján nyugodott volna. Ezért a felperes kártérítési követelése a Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján 2011. október 26-án elévült, amely a Ptk. 325. § (1) bekezdése értelmében bírósági úton nem érvényesíthető.

[11] A felperes a II. és a III. rendű alpereseknek az előzetes letartóztatás foganatosításának tényével összefüggésben a kártérítési felelősségüket arra alapította, hogy a jogellenesen elrendelt előzetes letartóztatás foganatosítása sem lehet jogszerű. A másodfokú bíróság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes előzetes letartóztatását, mint személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést nem a II. és III. rendű alperesek rendelték el; nem ők, hanem a bíróság döntött a felperes személyes szabadságának megvonásáról. A közigazgatási szervek magatartása akkor minősül jogellenesnek, ha megszegik a működésükre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A II. és III. rendű alpereseknek a bíróság előzetes letartóztatást elrendelő határozata alapján jogszabályi kötelezettsége volt a felperes befogadása és az előzetes letartóztatás foganatosítása, nem volt lehetőségük a bíróság határozatának jogszerűségét mérlegelni, illetve a határozat végrehajtását megtagadni. Az irányadó jogszabályok által - szűk körben - lehetővé tett befogadás megtagadására okot adó körülmény a felperes vonatkozásában nem merült fel. Mindezekre tekintettel a befogadás és az előzetes letartóztatás foganatosításának ténye önmagában nem volt jogellenes, jogellenesség hiányában nem állapítható meg a II. és III. rendű alperesek kártérítési felelőssége.