BH 2009.2.57 I. Választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben, ha a felperes csak a választottbírósági ügyben szereplő egyik fél - mint alperes - vonatkozásában kéri a választottbírósági ítélet érvénytelenítését - egységes pertársaság hiányában - a választottbírósági eljárásban szereplő másik fél perben állása nélkül is elbírálható a kereseti kérelem - A másik fél jogvesztő keresetindítási határidőn túli alperesként történő perbevonása az eredeti alperessel szemben a per megszüntetését nem eredményezheti [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek.; Pp. 130. § (1) bek. g) pontja, 157. § a) pontja].

II. A választottbírósági ítélet közrendbe ütközés címén való érvénytelenítésére irányuló kereseti kérelemre is vonatkozik az érvénytelenítési kereset előterjesztésére engedett jogvesztő határidő [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek., (2) bek. b) pontja és (3) bek.].

III. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben az ítélet meghozatala után felmerült új körülmények és bizonyítékok nem vizsgálhatók - Az érvénytelenítés iránti per perújítás helyett nem használható [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. §].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás lényege a következő: Az I. r. alperes (a választottbírósági eljárásban felperes) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbírósághoz (továbbiakban: Választottbíróság) benyújtott keresetében előadta, hogy a felperes (a választottbírósági eljárásban I. r. alperes) és a II. r. alperes 99%-os részesedéssel rendelkeztek a K.-i Konzervgyár Zrt.-ben. Később úgy döntöttek, hogy magyarországi tevékenységüket megszüntetik, ennek érdekében 1999. július 15-én a K.-i Konzervgyár Zrt. (KK) és a KCE. Kft. (KCE) Vagyonátruházási Megállapodást kötöttek, amely szerint a KK eszközeit, vagyontárgyait a KCE részére értékesítette, a KCE átvette a KK szerződés állományát is, ezt követően a KCE üzemeltette a konzervgyárat. A Vagyonátruházási Megállapodásban, illetve a szerződéshez csatolt opciós megállapodásban a KCE 2000. július 15-éig vételi opciót engedett a felperes részére a bébiétel gyártósorra, amely a konzervgyár egyik legértékesebb üzemegysége volt.

Az I. r. alperes, mint szakmai befektető 1999 végén kapcsolatba került a KCE-vel, azzal a céllal, hogy befektetőként részesedést szerezzen a KCE-ben. 2000 januárjában a felperes és a II. r. alperes képviselője arról tájékoztatta az I. r. alperest, hogy a KCE súlyosan megszegte a KK-val kötött Vagyonátruházási Megállapodást, és részesedés szerzésével az I. r. alperes átvállalná a szerződésszegés következményeit is. A képviselő azt javasolta az I. r. alperesnek, hogy vásárolja meg a felperestől és a II. r. alperestől a KK részvényeit. A 2000. február 11-én megkötött Részvény Adásvételi Szerződéssel a felperes és a II. r. alperes a KK alaptőkéjének 32,14%-át, illetve 67,10%-át megtestesítő névértékű részvényét eladta az I. r. alperesnek. A szerződés utalt a Bébiétel Előállító Berendezésekre Vonatkozó Opciós Megállapodásra. A Részvény Adásvételi Szerződés 3.1. pontja értelmében a második vételárrészlet megfizetését követően a felperes az I. r. alperes írásos kérése alapján hozzájárul ahhoz, hogy a felperes az egyes bébiétel berendezésekre vonatkozó opciós jogát ne gyakorolja, vagy a felperest megillető opciós jogát gyakorolja és a bébiétel berendezések tulajdonjogát a szerződésben rögzített feltételekkel átruházza az I. r. alperes vevőre. A szerződést megelőző tárgyalások során az eladók képviselői állították, hogy opciós joggal rendelkeznek a bébiétel gyártósorra, így annak tulajdonjogát át tudják ruházni az I. r. alperesre. Az I. r. alperes pedig hangsúlyozta: csak azért hajlandó a részvényekért fizetni, hogy a bébiétel gyártósort megszerezhesse. Az adásvételi szerződésben a felek úgy rendelkeztek, hogy a részvényátruházásra irányuló szerződés érvényessége, értelmezése, alkalmazása és végrehajtása tekintetében a Magyar Köztársaság joga irányadó, és megállapodtak, hogy esetleges egymás közötti jogvitáik kizárólag a Magyar Gazdasági Kamara mellett működött Választottbíróság szabályzata szerint Budapesten, Magyarországon kerüljenek elbírálására.

A KK 2000. március 6-án elállt a KCE-vel kötött vagyonátruházási megállapodástól, a felek között az elállás hatályát illetően jogvita alakult ki.

A felperes az I. r. alperes 2000. május végén előadott kérésére 2000. június 9-én gyakorolta az opciós jogát a szerződéssel érintett bébiétel üzemegységre. 2001. március 12-én a felperes jogi képviselője igazolta az I. r. alperes felé, hogy a vételi opciót gyakorolták, és a bébiétel gyártósor tulajdonosa az I. r. alperes, aki az igazolás alapján azt biztosítékul ajánlotta banki hitelhez. A Választottbíróság 2002. november 15-én meghozott részítéletével úgy döntött, hogy a KK jogellenesen állt el a Vagyonátruházási Megállapodástól, ezért a KCE nem ismerte el az I. r. alperesnek a bébiétel gyártósorra vonatkozó tulajdonjogát. A bizonytalan jogi helyzet miatt az I. r. alperes számos üzleti partnere (OOO R. P. Inc., A. CO.) visszalépett a bébiétel gyártósor igénybevételét szükségessé tevő hosszú távú disztribútori szerződésektől.

Az I. r. alperes ezt követően a városi bíróság előtt a KCE-vel szemben pert indított a tulajdonjogának megállapítása érdekében. A polgári peres eljárásban az I. r. alperes a pernyertesség előmozdítása érdekében, a tulajdonjog igazolása végett perbe hívta a felperest és a II. r. alperest, akik a perbe beavatkozóként nem csatlakoztak. Az I. r. alperes úgy látta, hogy ilyen körülmények között nincs lehetősége a per megnyerésére, ezért a jogvitát a KCE-vel egyezséggel rendezte, amelynek eredményeként a bébiétel gyártósorért 2,5 millió dolláros kompenzációt kellett fizetnie a KCE-nek.

Az I. r. alperes álláspontja szerint a felperes és a II. r. alperes szándékosan nem gyakorolták az opciójukat, mert a Vagyonátruházási Megállapodás aláírásával egyidejűleg a k.-i bébiétel védjegyeket, recepteket, bébiétel termékeket és alapanyagokat és az ügyfélkört értékesítették a legnagyobb hazai versenytárs részére, aki ezáltal kizárólag volt jogosult bébiételt gyártani Magyarországon. A felperes és a II. r. alperes tehát azt akarta megakadályozni, hogy a versenytárs pert indítson ellenük, így szerződésszegé­sük szándékos volt és egy, a gazdasági versenyt sértő megállapodás érvényesítését szolgálta.

Az I. r. alperes a Választottbírósághoz benyújtott keresetében kártérítés megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni a felperest és a II. r. alperest. A kár összege az I. r. alperes szerint 6 279 800 USD és 502 943 500 Ft, ami

4 000 000 USD felmerült kárból (2 500 000 USD a KCE-nek a gyártósorért fizetett összeg, 1 500 000 USD a kereskedelmi partnerek részére egyezség keretében kifizetett összeg), és 2 279 800 USD, valamint 502 943 500 Ft elmaradt haszonból állt.

A Választottbíróság a 2005. február 4-én kelt ítéletével kötelezte a jelen per felperesét, hogy fizessen meg a jelen per I. r. alperese részére 1 130 856 297 Ft-ot és ennek az összegnek a késedelmi kamatait. A keresetet ezt meghaladó részében és a II. r. alperessel szemben elutasította. A Választottbíróság az eljárás költségét 22 957 363 Ft-ban állapította meg, amelyet az I. r. alperes előlegezett meg. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 14 144 475 Ft eljárási költségrészt. Ezt meghaladóan úgy rendelkezett, hogy a felek a választottbírósági eljárással kapcsolatos egyéb költségeiket maguk viselik.