BH 2004.6.258 A vámfizetésre kötelezett fuvarozó mentesül a vámfizetés alól, ha a vámáru elháríthatatlan külső ok (rablás) miatt veszett el végérvényesen [1995. évi CV. tv. 125. §].

A vámhivatal 1996. szeptember 5-én vámszabad területről vámáru kitárolását végezte el. A vámárut az I. r. felperes képviseletében annak gépkocsivezetője vette át. A vámáruval kapcsolatosan büntető- és vámigazgatási eljárás is indult. A Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya határozatában rablás bűntettének alapos gyanúja miatt indult büntetőügyben a nyomozást - mivel az elkövető kiléte nem állapítható meg - megszüntette. A határozat tényállása azt tartalmazza, hogy a vámárut szállító járművet ismeretlen személyek, akik közül egynél "fegyvernek látszó tárgy volt", gépkocsival megállásra kényszerítették. A sofőrt felszólították, hogy üljön át a személygépkocsijukba, elvitték, és T. határában egy fához kikötötték. A vámárut szállító gépjárművet és a rakományt eltulajdonították. A vámigazgatási eljárás során több határozat meghozatalát követően lefolytatott új eljárások eredményeként az alperes az 1997. május 27-én hozott határozataiban az I. és II. r. felpereseket kötelezte kiléptetés miatt továbbított és jogellenesen forgalomba került vámáru után fizetendő köztartozás megfizetésére. A II. r. felperes felügyeleti intézkedés iránti kérelmére eljárt Pénzügyminisztérium Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a határozatot megsemmisítette. Az első fokon eljárt vámhivatalt a fizetendő vámteher összegének megállapítása tekintetében új eljárásra utasította. Az új eljárásban az elsőfokú szerv 1998. február 16-án hozott határozatot. Ebben az I. r. felperest 10 576 061 Ft, a II. r. felperest 7 708 500 Ft összegű vámteher megfizetésére kötelezte. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 125. § (2) bekezdésének e) pontjában, az 1978. évi 16. számú tvr.-rel kihirdetett Vámegyezmény (továbbiakban: TIR Egyezmény) 8. Cikk 1. és 4. pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a vámáru eltulajdonítása, ellopása, rablása nem minősül az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) szerinti elháríthatatlan külső oknak. Ezért a felperesek nem mentesülhetnek a vámteher fizetési kötelezettség alól. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az volt a jogi álláspontja, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdésének e) pontja szerint harmadik személy bármely magatartása csak akkor elháríthatatlan külső ok, ha az balesetet okoz. A vámáru eltulajdonítása, elrablása kellő intézkedéssel megelőzhető lett volna, el lehetett volna há­rítani a külső behatást.

A felperesek keresetükben elsődlegesen a határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérték akként, hogy fizetési kötelezettségük a nyomozást megszüntető határozattal is igazolt rablás bűntettének elkövetése miatt, ami elháríthatatlan külső oknak minősül, nem áll fenn.

A megismételt eljárásban hozott ítéletében az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasíttatta. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes helyesen értelmezte és alkalmazta a vámtörvény 125. § (2) bekezdésének f) pontját. Az a körülmény ugyanis, hogy a vámtörvény a 125. § (2) bekezdésének f) pontja a deliktuális tényállások közül csak egyet nevesít (a lopást), míg a másik megfogalmazása a büntetőjog szempontjából nem tartalmaz nevesítést, nem jelenti azt, hogy a rablás elháríthatatlan külső oknak minősül.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a vámáru rablás bűncselekménye miatt veszett el végérvényesen. A nyomozást megszüntető határozat szerinti tényállásból következően ez a bűncselekmény nem volt elhárítható. A rablás külső elháríthatatlan oknak minősül, így vámfizetési kötelezettségük nem áll fenn. Téves az a jogi álláspont mely szerint a felügyeleti intézkedés folytán elrendelt új eljárásban hozott határozatok tekintetében már nem vitathatták a döntések jogalapját.

Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak:

A Vtv. 125. § (2) bekezdésének e) pontja kimondja, hogy "vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok (baleset, vagy erőhatalom következtében megsemmisült, vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak". A TIR Egyezmény 41. Cikke is akként rendelkezik, hogy "ha a vámhatóságoknak kielégítő módon bizonyítják, hogy a TIR igazolvány árunyilatkozatában szereplő áruk baleset, vagy erőhatalom következtében semmisültek meg, vagy végérvényesen elvesztek..., az egyébként járó vámok és illetékek megfizetésétől eltekintenek."