BH+ 2012.10.436 I. A társasházat terheli annak bizonyítása, hogy olyan okok állnak fenn, amelyek indokolttá és szükségessé teszik, hogy a közös képviselő a tulajdonostárs lakásába bejusson [2003. évi CXXXIII. tv. (továbbiakban: Tht.) 20. § (1) bek., 43. § (1) bek.].

II. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége nem értelmezhető akként, hogy a felet arról is tájékoztatni kellene, a felajánlott bizonyítékok nem elégségesek a megfelelő döntés meghozatalához [Pp. 3. § (3) bek.].

A peres felek, illetve a felperes közös képviselője és az alperes között kifejezetten rossz, haragos viszony áll fenn, több per is volt közöttük folyamatban. Ezekben szakértő kirendelésére is sor került 2010 júliusában, illetve októberében a közös képviselő az alperes lakásában megtartott szakértői szemléken részt vett.

A közös képviselő 2010. június 23-án kelt levélben tájékoztatta az alperest, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzatban (SzMSz) írtak alapján E. A. szakértővel szemlét kívánt tartani az alperes tulajdonában lévő lakásban. Az alperes a közös képviselőt nem engedte be a lakásba.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest annak lehetővé tételére, illetve tűrésére, hogy az alperes külön tulajdonában álló lakásba a felperes megbízottja a közös tulajdonban álló, illetve egy másik tulajdonos külön tulajdonában álló épületrészekkel, berendezésekkel összefüggésben a szükséges ellenőrzés, a rendkívüli káresemény, vagy vészhelyzet fennállása miatt a lakáson belül szükséges hibaelhárítás, valamint a fenntartási és felújítási munkák elvégzése céljából erre alkalmas időben bejuthasson, a bent lakó szükségtelen háborítása nélkül.

Kérelmének indokaként előadta, hogy a lakásban 2003-óta több alkalommal volt csatorna dugulás, az alperes lakásából több alkalommal indult ki beázás. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pedig az alperest a terasz burkolásával és vízelvezetésével kapcsolatos munkák elvégzésére kötelezte, melynek végrehajtása, ellenőrzése is indokolt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tegye lehetővé és tűrje, hogy a felperes közös képviselőjével előre egyeztetett időpontban a közös képviselő és esetlegesen a felperes által megbízott szakértő a közös tulajdonban álló épületrészekkel, berendezésekkel összefüggésben, különösen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határozatában előírt kötelezés végrehajtása, illetve a válaszfalakon található repedések, valamint a tető beázásának ellenőrzése végett és a fenntartási munkálatokhoz szükséges állapotfelmérés céljából egy alkalommal bejuthasson. Ítélete indokolásában hivatkozott a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) 20. § (1), illetve 43. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra, valamint a felperes SzMSz-ének I/2. pontjában írtakra.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kifejtette a felperes a Tht. 20. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve a 43. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített tényállási elemek fennállását nem bizonyította. A társasház rendkívüli káresemény, vagy vészhelyzet fennállására nem hivatkozott, a szükséges ellenőrzés elvégzésével indokolta kereseti kérelmét. Nem jelölte meg és nem igazolta, hogy mely közös tulajdonban álló épületrészeket, berendezéseket kívánja megtekinteni az alperes ingatlanában, illetve ingatlanból és az elvégezni kívánt ellenőrzés szükségességét sem bizonyította. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határozatának végrehajtása, végrehajtásának ellenőrzése pedig nem a felperes feladata.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, az elsőfokú bíróság azért nem hívta fel a felperest a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a tényállási elemek külön bizonyítására, mert azok az elsőfokú bíróság számára a korábbi perek adatai alapján ismertek voltak és a keresetlevél mellékletei is kellően igazolták az előzményeket. Felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság indokolatlanul szűken értelmezte a Tht. 20. § (1) bekezdés b) pontjában írtakat és olyan plusz elemeket írt elő, melyre a felek együttműködési kötelezettsége a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett fel sem merülhet, másrészt a Pp. 3. § (3) bekezdésében írtak figyelembe vétele nélkül a bizonyítási teherről történt tájékoztatás hiánya ellenére a bizonyítás hiányát a felperes terhére rótta.