1/1998. Közigazgatási jogegységi határozat

az adóalap megállapításához az összjövedelem szempontjából figyelembe vehető belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összegről. valamint ennek adókedvezményként történő igénybevételéről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának közigazgatási jogegységi tanácsa a Közigazgatási Kollégium vezetőjének indítványa folytán meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1993. évi CI. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény 34. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi.

2. Adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be.

3. Az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását követően, utólag is ellenőrizheti, hogy a konkrét befizetést a magánszemély nem előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adja.

4. Ez a jogegységi határozat az 1991. évi XC. törvény - 1995. január 1. napjától hatályos - 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja tekintetében is értelemszerűen irányadó.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörében jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat hozatalára tett indítványt a következő elvi kérdésekben:

"Az 1993. évi CI. törvénnyel módosított, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja.) 34. §-a alkalmazása során:

1. Az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható-e az alapítványhoz történő befizetés [Szja. 34. § (1) bekezdés a) pontja], amelynek összegét az adományozó részére harmadik személy biztosította.

2. Kizárja-e az adókedvezmény igénybevételét, ha az alapítványnak adományozott összeget vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják [Szja. 34. § (9) bekezdés utolsó fordulata].

3. Az adóhatóság utólag ellenőrizheti-e, hogy az adományozó az összeget - az Szja. 34. § (9) bekezdésére figyelemmel - előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adja."

Jogegységi határozat hozatalának szükségességét a következőkkel indokolta:

"Az alapítványi befizetésekkel kapcsolatos adóhatósági és bírói gyakorlat a következő kérdésekben nem egységes:

1. Hogyan kell értelmezni a "belföldi alapítvány céljára átadott összeg" fogalmát, kizárja-e az adományozás megállapítását, ha az alapítványhoz történő befizetés összegét az adományozó részére harmadik személy biztosította.

2. Kizárja-e az adókedvezmény igénybevételét, ha az alapítványnak adományozott összeget vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják. Van olyan jogi álláspont, mely szerint az elért adókedvezmény attól nem válik vagyoni előnnyé, ha egy adott egyesület és alapítvány oly módon működnek, hogy az adózó adókedvezményt érhessen el, feltéve, hogy a törvényi feltételekben foglalt előírásoknak maradéktalanul eleget tettek (Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.20.016/1996/4.). Más álláspont szerint az adókedvezmény fiktív támogatási-juttatási rendszere révén az adományozott összeget a szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése, illetve nyújtása érdekében adták (Fővárosi Bíróság 58.Kf.34.078/1996/2.).

3. Az adóhatóság ellenőrzési joga alapján utólag ellenőrizheti-e, hogy az adományozó az adományozott összeget - az Szja. 34. § (9) bekezdésére figyelemmel - előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adja. Van olyan vélemény, mely szerint az adóhatóság a 34. § (9) bekezdésében foglaltakat csak akkor vizsgálhatja, amikor dönt az előzetes hozzájárulás megadásáról, az igazolás birtokában eszközölt adóalap-csökkentés jogszerűségének elbírálásakor már nem (Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.21.370/1996/3.).

A megyei bíróságok eltérő döntései és a gyakorlatában alkalmazott eltérő jogi indokolások szükségessé teszik, hogy az előterjesztett indítvány tárgyában a jogegységi tanács jogegységi határozatot hozzon, akként, hogy az iránymutatás terjedjen ki az 1995-ös adóévben alkalmazandó hasonló tartalmú Szja. 38/A. § értelmezésére is."

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványt.

A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásban kifejtette, hogy az adókedvezmény valós adomány esetén vehető igénybe, ezért a jogegységi határozatban foglalt jogértelmezést támogatta.

III.

Megállapítható, hogy a bírósági gyakorlatban az Szja. 34. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve az 1995. adóévtől kezdődően az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alkalmazásánál ellentétes álláspontok alakultak ki az alapítvány céljára befizetett összegek összjövedelemből, illetve adóból való levonásának jogszerűségével kapcsolatban.

IV.

Az ellentétes álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi tanács elsősorban azt vizsgálta, hogy az adójogi jogviszonyban is érvényesíteni kell-e a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségét megállapító általános jogelveket.

1. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/I. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyának megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva alkotta meg az Országgyűlés az Szja.-t, amely a közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételeket biztosítja. Az Szja. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a belföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli. A törvény ugyanakkor meghatározza azokat a társadalmilag preferált eseteket is, amikor a magánszemély adója - az összjövedelmet csökkentő tételek levonásával vagy adókedvezmény igénybevételével - csökkenthető. A társadalmi igazságosság érvényesítése, az arányos közteherviselés biztosítása érdekében az adófizetési kötelezettség mértékének megállapítása során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a törvényben biztosított jövedelmet csökkentő tételek levonása során, illetve az adókedvezmény igénybevételénél a magánszemély jogát visszaélésszerűen ne gyakorolhassa, a törvényi előfeltételeket maradéktalanul teljesítve tegyen eleget adófizetési kötelezettségének. A rendeltetésszerű joggyakorlás tehát az adó-jogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell.

2. Az Szja. 34. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóalap megállapításakor az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] levonható összesen legfeljebb az előző évi adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint fizetendő, az adókedvezményekkel (38-39. §) csökkentett összegű adó 50 százalékáig terjedően a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az alapítvány a befizetésről igazolást adjon. Az Szja. 34. §-ának (9) bekezdése szerint az adóhatóság a hozzájárulást kérelemre akkor adja meg, ha az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, diák- és tömegsport, vallási célt, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetve a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összegeket akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.

Az összjövedelem csökkentésének Szja. 34. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 34. §-ának (9) bekezdésében megállapított feltételei a következők:

- a magánszemély belföldi alapítvány céljára összeget ad át;

- az alapítvány a jogszabályban felsorolt célokat szolgálja, és a levonásra jogosító igazolás kiadásához az adóhatóság előzetesen hozzájárult;

- kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.

Az első feltétel szerint a magánszemélynek az alapítvány javára összeget kell adományozni. Az összeg átadása nem jelent feltétlenül készpénzben történő teljesítést, viszont az adományozás sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet látszólagos. A jövedelemadó szempontjából jövedelem minden - bármilyen címen és formában - megszerzett vagyoni érték. Ennek megfelelően az összjövedelmet csökkentő befizetés akkor veendő figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi. Nem vonható le tehát akkor sem az összjövedelemből az összeg, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy oly módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.

3. Az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha a magánszemély részben vagy kizárólag azért fordít vagyonából bizonyos összeget - a törvényben meghatározott célra - mert ezáltal adókedvezményben megvalósuló vagyoni előnyhöz kíván jutni. Önmagában a vagyoni előny megszerzésére törekvés nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe. A vagyoni előny megszerzése azonban nem járhat együtt azzal, hogy a vagyoni előnyt az az alapítvány nyújtja, amely részére a befizetés történt (pl. az alapítvány részére befizetett összeg fejében az alapítvány hasonló értékű szolgáltatást nyújt az adományozónak vagy pl. közeli hozzátartozójának).

4. Az adóhatóság a jövedelemcsökkentő levonásra jogosító igazolás kiadásához adott előzetes hozzájárulásával még nem az alapítványhoz befizetett összeg levonásának jogszerűségét minősíti. A hozzájárulás megadásakor az adóhatóság csak azt tudja vizsgálni, hogy az alapítvány a törvényben felsorolt célokat szolgálja-e. A magánszemély adócsökkentésének jogszerűségét ugyanakkor az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. §-ának (1) bekezdése alapján a hatóság jogosult és köteles is ellenőrizni. E rendelkezés szerint az adóhatóság ellenőrzi az adózással kapcsolatos jogszabályok megtartását. Az ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az adózó a kötelezettségét teljesítette vagy felhívja őt a hiba, hiányosság megszüntetésére, szükség esetén megindítja az adóigazgatási eljárást. Az adócsökkentés jogszerűségét az adóhatóság csak akkor tudja megállapítani, ha adójogi szempontból ellenőrzi az igénybevétel valamennyi törvényes feltételének fennállását, az alapítványi pénzeszközök felhasználását.

5. Az Szja. módosításáról rendelkező 1994. évi LXXXII. törvény 1995. január 1. napján hatályba lépett 26. §-ának (1) bekezdése az Szja. 34. §-át hatályon kívül helyezte, és egyidejűleg az alapítványi befizetések elszámolásának új szabályait az újonnan beiktatott 38/A. §-ban állapította meg.

Az Szja. új 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és hitéleti célt, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.

Az adócsökkentés igénybevételének törvényes feltételeit az alapítvány céljára befizetett összeg vonatkozásában a törvénymódosítás nem érintette, ezért a jogegységi tanács jelen határozatát az 1994. évi LXXXII. törvénnyel beiktatott Szja. 38/A. § alkalmazása során is értelemszerűen irányadónak kell tekinteni.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1998. április 6.