62018CJ0627[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2020. április 30. Nelson Antunes da Cunha, Lda kontra Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas IP (IFAP). A Tribunal Administrativo e Fiscal de Coimbra (Portugália) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - EUMSZ 108. cikk - A belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatási program - A jogellenes támogatások visszatéríttetését elrendelő európai bizottsági határozat - (EU) 2015/1589 rendelet - A 17. cikk (1) bekezdése - Tízéves elévülési idő - A Bizottság visszatéríttetési hatáskörére való alkalmazás - A 16. cikk (2) és (3) bekezdése - Rövidebb elévülési időt előíró nemzeti szabályozás - A tényleges érvényesülés elve. C-627/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2020. április 30. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - EUMSZ 108. cikk - A belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatási program - A jogellenes támogatások visszatéríttetését elrendelő európai bizottsági határozat - (EU) 2015/1589 rendelet - A 17. cikk (1) bekezdése - Tízéves elévülési idő - A Bizottság visszatéríttetési hatáskörére való alkalmazás - A 16. cikk (2) és (3) bekezdése - Rövidebb elévülési időt előíró nemzeti szabályozás - A tényleges érvényesülés elve"

A C-627/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Administrativo e Fiscal de Coimbra (coimbrai közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) a Bírósághoz 2018. október 5-én érkezett, 2018. július 31-i határozatával terjesztett elő

a Nelson Antunes da Cunha Lda

és

az Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas IP (IFAP)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, P. G. Xuereb (előadó) és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. szeptember 12-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas IP (IFAP) képviseletében J. Saraiva de Almeida és P. Estevão advogados,

- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, P. Barros da Costa, H. Almeida és A. Gameiro, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. França, B. Stromsky és G. Braga da Cruz, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. december 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 16. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint 17. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Nelson Antunes da Cunha Lda és az Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas IP (IFAP) (mezőgazdasági és halászati finanszírozó intézet, Portugália) között egy összesen 14953,56 euró összegű jogellenes támogatásnak egy európai bizottsági határozat nyomán a Nelson Antunes da Cunhától történő behajtása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2015/1589 rendelet (25) és (26) preambulumbekezdése ekként rendelkezik:

"(25) A belső piaccal össze nem egyeztethető jogellenes támogatás esetében helyre kell állítani a hatékony versenyt. Ebből a célból szükség van arra, hogy a támogatást, beleértve a kamatokat, késedelem nélkül visszatérítsék. Indokolt, hogy a visszatérítésre [helyesen: visszatéríttetésre] a nemzeti jog eljárásai szerint kerüljön sor. Azoknak az eljárásoknak az alkalmazása nem akadályozhatja a hatékony verseny helyreállítását azáltal, hogy meghiúsítja a bizottsági határozat közvetlen és hatékony végrehajtását. Ennek az eredménynek az eléréséhez a tagállamoknak meg kell hozniuk minden olyan intézkedést, amely biztosítja a Bizottság határozatának hatékonyságát.

(26) A jogbiztonság biztosítása érdekében indokolt egy 10 éves jogvesztő határidő [helyesen: elévülési idő] megállapítása a jogellenes támogatások tekintetében, amelynek lejárta után a visszatérítés már nem rendelhető el."

4 A 2015/1589 rendeletnek "A támogatás visszatérítése [helyesen: visszatéríttetése]" című 16. cikke a következőket rögzíti:

"(1) Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére (a továbbiakban: visszatérítési [helyesen: visszatéríttetési] határozat). A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését [helyesen: visszatéríttetését], amennyiben az ellentétes az uniós jog valamelyik általános elvével.

(2) A visszatérítési [helyesen: visszatéríttetési] határozat szerint visszatérítésre kerülő támogatás magában foglalja a Bizottság által megfelelő kamatlábbal meghatározott kamatot. A kamat attól a naptól esedékes, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került.

(3) Az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 278. cikk értelmében hozott határozatának sérelme nélkül, a visszatérítést [helyesen: visszatéríttetést] késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén - az uniós jog sérelme nélkül - az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is."

5 A 2015/1589 rendeletnek "A támogatás visszafizettetésére vonatkozó jogvesztő határidő [helyesen: elévülési idő]" című 17. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"A Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn [helyesen: elévülési időn] belül érvényesíthető."

6 A fenti rendelkezéseket a 2013. július 22-i 734/2013/EU tanácsi rendelettel (HL 2013. L 204., 15. o.) módosított, az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendeletből (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) vették át, amelyet a 2015/1589 rendelet hatályon kívül helyezett.

A portugál jog

7 A Código Civil (polgári törvénykönyv) 306. cikkének (1) bekezdése értelmében az elévülési idő a jog érvényesíthetővé válásával kezdődik meg.

8 A polgári törvénykönyvnek az "Általános elévülési idő" című 309. cikke szerint:

"Az általános elévülési idő húsz év."

9 E törvénykönyv 310. cikke a következőképpen rendelkezik: "Öt év elteltével évülnek el: [...] [...]"

d) a szerződéses vagy törvényes kamatok, akkor is, ha nem jártak le, és a társaságok által kifizetett osztalékok;

10 Az említett törvénykönyv 323. cikkének (1) bekezdése értelmében az elévülést megszakítja az idézés vagy bármely olyan aktus közlése, amely közvetlenül vagy közvetve az e jog gyakorlására irányuló szándékot fejezi ki.

11 Az 1992. július 28-i decreto-lei no 155/92 (155/92. sz. törvényerejű rendelet; Diário da República, az I-A. sorozat 1992. július 28-i 172/1992. száma) 40. cikke az állami pénzügyi igazgatás rendszerét állapítja meg. Ez az "Elévülés" című cikk a következőket írja elő:

"(1) - A kapott összegek visszafizetésének kötelező jellege az átvételüktől számított öt év után elévül.

(2) - A fent említett elévülési idő megszakadására, illetve nyugvására az elévülés általános megszakadási, illetve nyugvási okai miatt kerül sor."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 1993. április 8-án és július 7-én az alapeljárás felperese, a Nelson Antunes da Cunha hitelszerződéseket kötött a Caixa de Crédito Agrícola Mútuo - Coimbrával (CCAM Coimbra) a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységek fellendítését támogató hitelkerettel kapcsolatban.

13 Az 1994. május 24-i decreto-lei no 146/94 (146/94. sz. törvényerejű rendelet; Diário da República, az I-A. sorozat 1994. május 24-i 120. száma) létrehozta az egyrészt az intenzív állattenyésztési ágazat vállalkozásainak adósságrendezésére, másrészt a sertéstenyésztés fellendítésére szolgáló hitelkeretek nyújtására szolgáló programot. A Portugál Köztársaság az EK 88. cikk (3) bekezdésében előírtakkal ellentétben nem jelentette be a Bizottságnak ezt a programot.

14 E hitelmegállapodások keretében az IFAP jogelődje a 146/94. sz. törvényerejű rendelet alapján 1994 és 1996 között kamattámogatás címén összesen 7526,90 eurót fizetett ki a Nelson Antunes da Cunhának (4189,90 eurót 1994. július 12-én, 2513,94 eurót 1995. július 12-én, 823,06 eurót 1996. április 30-án; a továbbiakban: szóban forgó támogatás).

15 1999. november 25-én a Bizottság elfogadta a Portugália által az intenzív állattenyésztési ágazat vállalkozásainak adósságrendezése és a sertéstenyésztés fellendítése érdekében életbe léptetett támogatási rendszerről szóló 2000/200/EK határozatot (HL 2000. L 66., 20. o.; a továbbiakban: 1999. november 25-i bizottsági határozat).

16 A Portugál Köztársaságnak címzett ezen határozat rendelkező részéből lényegében kitűnik, hogy a 146/94. sz. törvényerejű rendelettel bevezetett hitelkeret nyújtására vonatkozó program a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatási programnak minősül. Az is kitűnik, hogy a Portugál Köztársaság köteles e támogatási programot megszüntetni, és minden szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy a kedvezményezettekkel visszatéríttesse a már jogellenesen rendelkezésükre bocsátott támogatásokat. A rendelkező rész pontosítja, hogy a visszatéríttetésre a nemzeti jog szerinti eljárásoknak megfelelően kerül sor, és hogy a visszatéríttetendő összegek magukban foglalják a kamatokat is, amelyek attól a naptól esedékesek, amikor a támogatásokat a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg ténylegesen visszafizetésre nem kerülnek. A rendelkező rész azt is kifejtette, hogy a portugál hatóságoknak ezenkívül a határozat közlésétől számított két hónapon belül tájékoztatniuk kellett a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.

17 2002. július 23-án az IFAP jogelődje levelet küldött a Nelson Antunes da Cunhának, amelyben felszólította a szóban forgó támogatás visszafizetésére. A Nelson Antunes da Cunha nem tett eleget az e levélben foglaltaknak.

18 2009. augusztus 12-én az IFAP újabb levelet küldött e társaságnak, amelyet 2009. augusztus 13-án kapott kézhez, és amelyben felszólította, hogy a szóban forgó támogatást az említett levél kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül térítse vissza.

19 2013. július 7-én a Serviço de Finanças de Cantanhede (cantanhedei adóhivatal, Portugália) adóvégrehajtási eljárást indított a Nelson Antunes da Cunha ellen az IFAP-pal szemben a szóban forgó támogatás címén fennálló 7526,90 euró összegű tartozás 7426,66 euró összegű késedelmi kamattal növelt összegének behajtása érdekében.

20 A Nelson Antunes da Cunha ebben az eljárásban jogorvoslati kérelmet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság, vagyis a Tribunal Administrativo e Fiscal de Coimbra (coimbrai közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) elé. Egyrészt azt állítja, hogy az 155/92. sz. törvényerejű rendelet 40. cikke értelmében a kapott összegek visszafizetésére vonatkozó kötelezettség az összegek átvételétől számított öt év elteltével megszűnik, így a szóban forgó támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettség elévült. Másrészről a késedelmi kamatokat illetően előadja, hogy mivel több mint öt év telt el azon kötelezettség esedékessé válásának időpontja óta, amelyhez e kamatok kapcsolódnak, azok a polgári törvénykönyv 310. cikkének d) pontja értelmében szintén elévültek.

21 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti jog a jogellenes támogatások visszatéríttetését előíró határozat végrehajtására vonatkozóan nem ír elő külön elévülési időt, következésképpen pedig a felsőbb szintű nemzeti bíróságok kimondták, hogy az IFAP-pal szemben fennálló, a portugál állam által nyújtott azon pénzügyi támogatások visszatéríttetésének megfelelő tartozások tekintetében, amelyeket a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásoknak minősített, a polgári törvénykönyv 309. cikkében előírt húszéves általános elévülési időt kell alkalmazni.

22 A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy a tulajdonképpeni támogatáshoz kapcsolódó kamatokat illetően a felsőbb szintű nemzeti bíróságok úgy vélik, hogy minden további nélkül nem állapítható meg, hogy e kamatokra a polgári törvénykönyv 309. cikkében előírt húszéves elévülési idő vonatkozna. E bíróságok szerint ugyanis a szerződéses vagy törvényes - akár fel nem számolt - kamatok a polgári törvénykönyv 310. cikkének d) pontja szerinti ötéves határidő elteltével elévülnek, amely időtartam ugyanezen törvénykönyv 306. cikkében foglalt szabálynak megfelelően a kötelezettség esedékessé válásakor kezdődik meg.

23 Figyelembe véve egyrészt a Bíróságnak az állami támogatásokra vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a nemzeti eljárások alkalmazása nem akadályozhatja a hatékony verseny helyreállítását azáltal, hogy meghiúsítja a Bizottság visszatéríttetési határozatának közvetlen és hatékony végrehajtását, másrészt pedig az uniós jogalkotónak a 2015/1589 rendelet (26) preambulumbekezdéséből következő szándékát, a kérdést előterjesztő bíróság előtt az a kérdés merült fel, hogy a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési idő kizárólag az Európai Unió és a támogatást nyújtó tagállam közötti jogviszonyban alkalmazandó-e, vagy pedig e tagállam és a jogellenes támogatás kedvezményezettje közötti jogviszonyban is.

24 E bíróság továbbá arra keresi a választ, hogy ellentétes-e a polgári törvénykönyv 310. cikkének d) pontjában az ilyen állami támogatásokhoz kapcsolódó kamatok visszatéríttetésére vonatkozóan előírt ötéves elévülési idő alkalmazása a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével, amely szerint a visszatérítésre kerülő támogatás magában foglalja a kamatot is.

25 Az említett bíróság szerint, mivel a polgári törvénykönyv 323. cikkének (1) bekezdése szerinti, elévülést megszakító cselekményt megelőző öt éven túlra visszanyúló kamatokat elévültnek kell tekinteni, az állami támogatással kapcsolatos kamatokra vonatkozó követelés még azelőtt elévülhet, hogy a Bizottságnak az e támogatás visszatéríttetésére vonatkozó joga elévült volna.

26 A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság által az eljárási szabályzatának 101. cikke alapján hozzá intézett felvilágosításkérésre válaszul az alapügyben szóban forgó helyzetet illetően pontosította, hogy mivel az ötéves elévülési időt csak a 2013. július 26-i ajánlott levél szakította meg, a 2008. június 26. előtt esedékessé vált valamennyi kamat elévült.

27 Hozzátette, hogy a polgári törvénykönyv 310. cikkének d) pontjában előírt ötéves elévülési idő a nemzeti jog fényében nem tekinthető megszakítottnak azáltal, hogy a Bizottság a portugál hatóságoknak, vagy ez utóbbiak a támogatás kedvezményezettjének bármiféle levelet küldtek, mivel e levél nem minősül a polgári törvénykönyv 323. cikkének (1) bekezdése értelmében vett idézésnek vagy bírósági irat kézbesítésének.

28 E körülmények között a Tribunal Administrativo e Fiscal de Coimbra (coimbrai közigazgatási és adóügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [2015/1589] rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében a [Bizottság]) támogatások visszatéríttetésére vonatkozó jogosultság[ának] érvényesítésére előírt elévülési időt kizárólag az Európai Unió és a támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat címzett tagállamának jogviszonyában kell-e alkalmazni, vagy az említett tagállam és a jogorvoslatot kérelmező fél mint a [belső] piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatás kedvezményezettje közötti jogviszonyban is alkalmazni kell?

2) Amennyiben megállapítást nyer, hogy az említett határidőt a támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat címzett tagállama és a [belső] piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatások kedvezményezettjei közötti jogviszonyokra is alkalmazni kell, úgy kell-e tekinteni, hogy e határidő kizárólag a visszatéríttetést elrendelő határozat elfogadására vonatkozó eljárásra vagy a határozat végrehajtására is vonatkozik?

3) Amennyiben megállapítást nyer, hogy az említett határidőt alkalmazni kell a támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat címzett tagállama és a [belső] piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatások kedvezményezettjei közötti jogviszonyokra, ezt úgy kell-e értelmezni, hogy e határidőt a Bizottság vagy az érintett tagállam bármely, a jogellenes támogatással kapcsolatos aktusa akkor is megszakítja, ha erről nem tájékoztatták a visszatéríttetendő támogatás kedvezményezettjét?

4) Ellentétes-e a [2015/1589] rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével, valamint az uniós jog [általános] elveivel - konkrétan a tényleges érvényesülés elvével, és azon elvvel, miszerint az állami támogatások nem egyeztethetők össze a[belső] piaccal - az, hogy a visszatéríttetendő támogatások után felszámítandó kamatok tekintetében [e] rendelet 17. cikkében előírtnál rövidebb időtartamú elévülési idő alkalmazandó, ahogy azt a polgári törvénykönyv 310. cikk[ének] d) pontja meghatározza?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

29 Az első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a Bizottság támogatások visszatéríttetésére vonatkozó hatáskörének érvényesítésére előírt tízéves elévülési időt kizárólag a Bizottság és a támogatások visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat címzett tagállama közötti jogviszonyban kell alkalmazni, vagy pedig e tagállam és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatás kedvezményezettje közötti jogviszonyban is.

30 A 2015/1589 rendelet 17. cikkének a tízéves elévülési időt előíró (1) bekezdése kizárólag a Bizottság támogatások visszatéríttetésére vonatkozó hatáskörét érinti (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23-iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C-387/17, EU:C:2019:51, 52. pont).

31 Ez az elévülési idő tehát nem alkalmazandó az illetékes nemzeti hatóságoknak a jogellenes támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárására (lásd ebben az értelemben: 2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 108. és 109. pont).

32 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy mivel a 2015/1589 rendelet eljárási jellegű szabályokat tartalmaz, amelyek az állami támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság előtt folyamatban lévő valamennyi közigazgatási eljárásra alkalmazandók, e rendelet szabályozza és megszilárdítja a Bizottság gyakorlatát az állami támogatások ellenőrzése terén, és egyáltalán nem tartalmaz a nemzeti bíróságok hatásköréről és kötelezettségeiről szóló rendelkezést, amelyeket így a Szerződés rendelkezései szabályoznak, a Bíróság vonatkozó értelmezésének megfelelően (lásd analógia útján: 2019. január 23-iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C-387/17, EU:C:2019:51, 66. pont; 2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 110. pont). E megfontolások ugyanúgy érvényesek a nemzeti közigazgatási hatóságok jogköreit és kötelezettségeit illetően is (2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 111. pont).

33 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben a Bizottság támogatások visszatéríttetésére vonatkozó hatáskörének érvényesítésére előírt tízéves elévülési idő kizárólag a Bizottság és az általa hozott visszatéríttetési határozat címzett tagállama közötti jogviszonyokban alkalmazandó.

A második és a harmadik kérdés

34 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második és a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

A negyedik kérdésről

35 Negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (2) bekezdését, amely szerint a visszatéríttetendő támogatás magában foglalja a kamatokat, és az ugyanezen cikk (3) bekezdésében foglalt tényleges érvényesülés elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a kamatok visszatéríttetése vonatkozásában az e rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési időnél rövidebb nemzeti elévülési idő alkalmazása.

Előzetes észrevételek

36 Mind az IFAP, mind pedig a portugál kormány vitatja a kérdést előterjesztő bíróság azon értelmezését, amely szerint a polgári törvénykönyv 310. cikkének d) pontjában előírt ötéves elévülési idő alkalmazható a visszatéríttetendő támogatáshoz kapcsolódó kamatok beszedésére, és az akadályozhatja a kamatok visszatéríttetését.

37 Az IFAP úgy véli, hogy a jelen ügyben a Nelson Antunes da Cunhával szemben csak a támogatások visszatéríttetése céljából indított közigazgatási eljárás befejezésétől, vagyis a jelen ítélet 17. pontjában említett, 2002. július 23-i levél időpontjától kezdve érvényesítheti a követelését. Következésképpen úgy véli, hogy a szóban forgó támogatáshoz kapcsolódó kamatok visszatéríttetésének joga nem évült el. A portugál kormány a maga részéről azt állítja, hogy mivel a portugál jog nem ír elő külön elévülési időt a jogalap nélkül kapott állami támogatások visszatéríttetésére, mind a tulajdonképpeni támogatás visszatéríttetésére, mind pedig az e támogatáshoz kapcsolódó késedelmi kamatokra a húszéves rendes nemzeti elévülési idő alkalmazandó.

38 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróságnak, amikor valamely nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul hozzá, tartania kell magát a nemzeti jognak az említett bíróság által elé terjesztett értelmezéséhez (lásd ebben az értelemben: 2017. június 14-iOnline Games és társai ítélet, C-685/15, EU:C:2017:452, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezért a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet - az alapeljárás feleinek és az érdekelteknek a kérdést előterjesztő bíróság nemzeti jogra vonatkozó értelmezését érintő bírálatai ellenére - a nemzeti jog ez utóbbi bíróság általi értelmezésének fényében kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2016. június 21-iNew Valmar ítélet, C-15/15, EU:C:2016:464, 25. pont).

A kérdésről

39 Nem vitatott, hogy a Portugál Köztársaság köteles volt visszatéríttetni az 1999. november 25-i bizottsági határozatban említett támogatást annak kamataival együtt, e határozat rendelkező részének és a 2015/1589 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

40 E rendelet 16. cikkének (3) bekezdése értelmében e jogellenes támogatás visszatéríttetését a nemzeti jog szerinti eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását.

41 Ugyanis, bár a jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetésére főszabály szerint a nemzeti elévülési szabályok alkalmazandók, e rendelkezéseket azonban minden esetben az uniós érdek teljes körű figyelembevételével és oly módon kell alkalmazni, hogy azok ne vezessenek az uniós jog által megkövetelt visszatéríttetés gyakorlati ellehetetlenítéséhez (lásd ebben az értelemben: 2003. június 26-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-404/00, EU:C:2003:373, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 Azt is hangsúlyozni kell, hogy a jogellenesen nyújtott állami támogatás visszatéríttetésének fő célja a jogellenes támogatással biztosított versenyelőny által okozott versenytorzulás kiküszöbölése (2018. március 7-iSNCF Mobilités kontra Bizottság ítélet, C-127/16 P, EU:C:2018:165, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jogellenes, illetve a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás nyújtását megelőző helyzet helyreállítása a Szerződések állami támogatásra vonatkozó rendelkezései hatékony érvényesülésének fenntartásához szükséges követelménynek minősül (2019. december 19-iArriva Italia és társai ítélet, C-385/18, EU:C:2019:1121, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 A visszatéríttetési kötelezettség csak akkor minősül teljesítettnek, ha az érintett tagállam ténylegesen visszaszerezte a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás összegét, beleértve a kamatokat is (lásd ebben az értelemben: 2008. február 12-iCELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet, C-199/06, EU:C:2008:79, 54. pont; 2015. szeptember 3-iA2A ítélet, C-89/14, EU:C:2015:537, 42. pont).

44 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az elévülési idők rendeltetése általában véve az, hogy garantálja a jogbiztonságot (2019. január 23-iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C-387/17, EU:C:2019:51, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 Ugyanakkor, bár biztosítani kell a jogbiztonság követelményének tiszteletben tartását, ugyanakkor e követelmények tiszteletben tartását egyensúlyba kell hozni az annak elkerüléséhez fűződő közérdekkel, hogy a piac működését a versenyre káros állami támogatások torzítsák, ami a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint megköveteli, hogy a jogellenes támogatásokat a korábbi helyzet visszaállítása érdekében visszatérítsék (lásd ebben az értelemben: 1997. január 14-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C-169/95, EU:C:1997:10, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 Emlékeztetni kell arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy figyelembe véve a Bizottság által az állami támogatások felett az EUMSZ 108. cikk alapján gyakorolt ellenőrzés kötelező jellegét, egyrészt a támogatás kedvezményezett vállalkozásai főszabály szerint csak akkor bízhatnak jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az e cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották, másrészt pedig egy gondos gazdasági szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy ezt az eljárást betartották-e. Különösen, ha a támogatást a Bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül hajtották végre, vagyis az az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében jogellenes, a támogatás kedvezményezettjének ebben az időpontban nem állhat fenn jogos bizalma arra vonatkozóan, hogy a támogatást szabályszerűen nyújtották (2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Amint azt a főtanácsnok az indítványának 67. pontjában megjegyezte, igaz ez mind az egyedi támogatások, mind pedig a támogatási program keretében nyújtott támogatások esetében.

47 A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott magyarázatokból kitűnik, hogy az alapügyben a szóban forgó támogatáshoz kapcsolódó kamatokra alkalmazandó, a polgári törvénykönyv 310. cikkének d) pontjában előírt ötéves elévülési idő csak 2013. július 26-án szakadt meg, és hogy e rendelkezés értelmében a 2008. június 26-át megelőző időszakban fizetendő valamennyi kamat elévült. Ebből tehát az következik, hogy ezen elévülési idő alkalmazása megakadályozza a szóban forgó támogatáshoz kapcsolódó kamatok egy részének visszatéríttetését, ennélfogva pedig e támogatás teljes egészének visszatéríttetését.

48 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte, hogy mivel az elévülést megszakító cselekményt megelőző öt éven túlra visszanyúló kamatokat elévültnek kell tekinteni, a támogatáshoz kapcsolódó kamatokra vonatkozó követelés még azelőtt elévülhet, hogy a Bizottságnak az e támogatás visszatéríttetésére vonatkozó joga elévült volna. A Bíróság előtti tárgyaláson a Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben az ilyen nemzeti elévülési idő alkalmazása a szóban forgó támogatás első részletéhez kapcsolódó kamatok egy részének elévülését vonja maga után, mivel több mint öt év telt el az 1994-ben teljesített első kifizetés és az 1999. november 25-i bizottsági határozat között.

49 Először is, ami a szóban forgó támogatáshoz kapcsolódó kamatok egy részének az 1999. november 25-i bizottsági határozat elfogadását megelőző elévülését illeti, meg kell jegyezni, hogy az ilyen elévülési idő alkalmazása lehetetlenné tenné az uniós jog által megkövetelt teljes visszatéríttetést.

50 Amint arra a főtanácsnok az indítványának 59. pontjában rámutatott, a Bizottság a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési időn belül bármikor követelheti a jogellenes támogatás visszatéríttetését, mégpedig annak ellenére, hogy a nemzeti eljárásban alkalmazandó elévülési idő esetlegesen lejárt (lásd ebben az értelemben: 2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 114. pont).

51 Ezenkívül, amint az a jelen ítélet 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Nelson Antunes da Cunha a jelen ügyben nem hivatkozhat érvényesen a szóban forgó támogatás szabályszerűségébe vetett jogos bizalomra, mivel azt a Portugál Köztársaság a Bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül hajtotta végre.

52 A visszatéríttetendő támogatás behajtására alkalmazandó nemzeti elévülési időt, amely még a visszatéríttetést elrendelő bizottsági határozat elfogadása előtt lejárt, a kérdést előterjesztő bíróságnak tehát figyelmen kívül kell hagynia.

53 Másodszor, ami a szóban forgó támogatáshoz kapcsolódó kamatok egy részének az 1999. november 25-i bizottsági határozat elfogadását követő elévülését illeti, meg kell jegyezni, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikke (3) bekezdésének megfelelően a visszatéríttetést elrendelő bizottsági határozat végrehajtásának azonnalinak kell lennie.

54 Márpedig az IFAP írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy a jogelődje e határozat végrehajtása érdekében 2002. július 23-án, azaz közel három évvel az említett határozat elfogadását követően levelet küldött a Nelson Antunes da Cunhának, amelyben kérte 7526,90 euró megfelelő kamatokkal növelt összegének megfizetését. Mivel a Nelson Antunes da Cunha nem tett eleget e kérelemnek, az IFAP 2009. augusztus 12-én, azaz közel tíz évvel ugyanezen határozat elfogadását követően újabb levelet küldött neki, amelyben a szóban forgó támogatás visszatérítését követelte. A Nelson Antunes da Cunha és az IFAP közötti levélváltást követően végül 2013. július 26-án e követelés behajtására irányuló eljárás indult, amely megszakította az elévülést.

55 A szóban forgó támogatáshoz kapcsolódó kamatok egy részének a 1999. november 25-i bizottsági határozat elfogadását követő elévülése tehát elsősorban abból ered, hogy az IFAP jogelődje és az IFAP késlekedett e határozat végrehajtásával, mivel közel tizennégy év telt el e határozat elfogadása és az elévülési idő megszakadása között, amint azt a Bizottság a Bíróság előtti tárgyaláson hangsúlyozta.

56 Márpedig a jogellenes támogatáshoz kapcsolódó kamatok elévülésének azon az alapon történő elismerése, hogy a nemzeti hatóságok késedelmesen tettek eleget a visszatéríttetést elrendelő 1999. november 25-i bizottsági határozatnak, gyakorlatilag lehetetlenné tenné e támogatás teljes egészében történő visszatéríttetését, és az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályozás hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 1997. március 20-iAlcan Deutschland ítélet, C-24/95, EU:C:1997:163, 37. pont).

57 Ezenkívül, mivel a Bizottság által összeegyeztethetetlennek nyilvánított állami támogatásról van szó, a nemzeti hatóságok szerepe a Bizottság valamennyi határozatának végrehajtására korlátozódik. E hatóságok tehát semmiféle mérlegelési jogkörrel nem rendelkeznek e támogatás visszatéríttetése terén (lásd ebben az értelemben: 1997. március 20-iAlcan Deutschland ítélet, C-24/95, EU:C:1997:163, 34. pont).

58 A nemzeti hatóságot megillető mérlegelési jogkör hiányára tekintettel a jogellenesen nyújtott egyedi támogatás kedvezményezettje a továbbiakban már nincs bizonytalan helyzetben, amint a Bizottság az e támogatást összeegyeztethetetlennek minősítő és annak visszatéríttetését megkövetelő határozatot hozott (lásd ebben az értelemben: 1997. március 20-iAlcan Deutschland ítélet, C-24/95, EU:C:1997:163, 36. pont). Amint arra a főtanácsnok az indítványának 77. és 78. pontjában rámutatott, ez az értékelés ugyanúgy érvényes a támogatási program keretében nyújtott támogatásokra is.

59 A jelen ügyben a Nelson Antunes da Cunha helyzete nem kezelhető azonos módon azzal, mint amikor egy gazdasági szereplő nem tudja, hogy az illetékes hatóság fog-e határozni, és amikor a jogbiztonság elve megköveteli, hogy e bizonytalanságnak egy meghatározott időtartamon belül véget vessenek (lásd ebben az értelemben: 1997. március 20-iAlcan Deutschland ítélet, C-24/95, EU:C:1997:163, 35. pont).

60 Ilyen körülmények között a jogbiztonság elve, amelyet az elévülési idők hivatottak biztosítani, nem képezheti akadályát a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatéríttetésének, amint azt a főtanácsnok az indítványának 81. pontjában hangsúlyozta.

61 A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (2) bekezdését, amely szerint a visszatéríttetendő támogatás magában foglalja a kamatokat, és az ugyanezen cikk (3) bekezdésében foglalt tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti elévülési idő alkalmazása a támogatás visszatéríttetésére, amennyiben e határidő az e támogatást jogellenesnek nyilvánító és a visszatéríttetést elrendelő bizottsági határozat meghozatala előtt lejárt, vagy amennyiben az elévülési idő eltelt, mégpedig elsősorban az e határozat nemzeti hatóságok általi végrehajtásának késedelmes jellege miatt.

A költségekről

62 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben a Bizottság támogatások visszatéríttetésére vonatkozó hatáskörének érvényesítésére előírt tízéves elévülési idő kizárólag a Bizottság és az általa hozott visszatéríttetési határozat címzett tagállama közötti jogviszonyokban alkalmazandó.

2) A 2015/1589 rendelet 16. cikkének (2) bekezdését, amely szerint a visszatéríttetendő támogatás magában foglalja a kamatokat, és az ugyanezen cikk (3) bekezdésében foglalt tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti elévülési idő alkalmazása a támogatás visszatéríttetésére, amennyiben e határidő az e támogatást jogellenesnek nyilvánító és a visszatéríttetést elrendelő bizottsági határozat meghozatala előtt lejárt, vagy amennyiben az elévülési idő eltelt, mégpedig elsősorban az e határozat nemzeti hatóságok általi végrehajtásának késedelmes jellege miatt.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.