62017CJ0349[1]
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 5. Eesti Pagar AS kontra Ettevőtluse Arendamise Sihtasutus és Majandus- ja Kommunikatsiooniministeerium. A Tallinna Ringkonnakohus (Észtország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - 800/2008/EK rendelet (általános csoportmentességi rendelet) - A 8. cikk (2) bekezdése - Ösztönző hatású támogatások - A »projekt megkezdésének« fogalma - A nemzeti hatóságok hatásköre - Jogellenes támogatás - Az Európai Bizottság vagy valamely nemzeti bíróság határozatának hiánya - A nemzeti hatóságoknak a jogellenes támogatás saját kezdeményezésükre való visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettsége - Jogalap - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - A bizalomvédelem általános uniós jogi elve - A 800/2008 rendelet alapján támogatást nyújtó illetékes nemzeti hatóság határozata - A támogatás iránti kérelem támogathatóságát kizáró körülmények ismerete - Jogos bizalom keltése - Hiány - Elévülés - Strukturális alapból társfinanszírozott támogatások - Alkalmazandó szabályozás - 2988/95/EK, Euratom rendelet - Nemzeti szabályozás - Kamatok - Kamatok követelésére vonatkozó kötelezettség - Jogalap - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - Alkalmazandó szabályozás - Nemzeti szabályozás - A tényleges érvényesülés elve. C-349/17. sz. ügy.
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2019. március 5. ( *1 )
Tartalomjegyzék
A jogi háttér
Az uniós jog
A 2988/95/EK, Euratom rendelet
A 794/2004 rendelet
A 800/2008 rendelet
Az iránymutatások
Az észt jog
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
Az ügy érdeméről
A támogatás ösztönző hatására vonatkozó, első kérdésről
A jogellenes támogatás visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos második kérdésről és a negyedik kérdés szintén ezzel kapcsolatos második részéről
A bizalomvédelem elvére vonatkozó, harmadik kérdésről
A negyedik kérdésnek a jogellenes támogatás visszatéríttetésére alkalmazandó elévülési időre vonatkozó, első részéről
A kamatok követelésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos, ötödik kérdésről
A költségekről
"Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - 800/2008/EK rendelet (általános csoportmentességi rendelet) - A 8. cikk (2) bekezdése - Ösztönző hatású támogatások - A »projekt megkezdésének« fogalma - A nemzeti hatóságok hatásköre - Jogellenes támogatás - Az Európai Bizottság vagy valamely nemzeti bíróság határozatának hiánya - A nemzeti hatóságoknak a jogellenes támogatás saját kezdeményezésükre való visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettsége - Jogalap - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - A bizalomvédelem általános uniós jogi elve - A 800/2008 rendelet alapján támogatást nyújtó illetékes nemzeti hatóság határozata - A támogatás iránti kérelem támogathatóságát kizáró körülmények ismerete - Jogos bizalom keltése - Hiány - Elévülés - Strukturális alapból társfinanszírozott támogatások - Alkalmazandó szabályozás - 2988/95/EK, Euratom rendelet - Nemzeti szabályozás - Kamatok - Kamatok követelésére vonatkozó kötelezettség - Jogalap - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - Alkalmazandó szabályozás - Nemzeti szabályozás - A tényleges érvényesülés elve"
A C-349/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tallinna Ringkonnakohus (tallini fellebbviteli bíróság, Észtország) a Bírósághoz 2017. június 13-án érkezett, 2017. május 18-i határozatával terjesztett elő
az Eesti Pagar AS
és
az Ettevőtluse Arendamise Sihtasutus,
a Majandus- ja Kommunikatsiooniministeerium
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Arabadjiev (előadó), M. Vilaras, E. Regan és C. Toader tanácselnökök, Juhász E., M. Ilešič, J. Malenovský, L. Bay Larsen, D. Šváby és C. G. Fernlund bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. június 18-i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
- az Eesti Pagar AS képviseletében R. Paatsi és T. Biesinger vandeadvokaadid,
- az Ettevőtluse Arendamise Sihtasutus képviseletében K. Jakobson-Lott,
- az észt kormány képviseletében N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,
- a görög kormány képviseletében M. Tassopoulou, D. Tsagkaraki, E. Tsaousi és A. Dimitrakopoulou, meghatalmazotti minőségben,
- az Európai Bizottság képviseletében T. Maxian Rusche, B. Stromsky, K. Blanck-Putz és K. Toomus, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: L. Naaber-Kivisoo vandeadvokaat,
a főtanácsnok indítványának a 2018. szeptember 25-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a[z EUMSZ 107.] és [EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet; HL 2008. L 214., 3. o.) 8. cikke (2) bekezdésének értelmezésére, a nemzeti hatóságoknak a jogellenes támogatás saját kezdeményezésükre való visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettségére, a jogellenes támogatás visszatéríttetése vonatkozásában a bizalomvédelem általános uniós jogi elvének értelmezésére, a jogellenes támogatásnak a nemzeti hatóságok által saját kezdeményezésükre való visszatéríttetésére alkalmazandó elévülési időre, és végül a tagállamokat terhelő azon kötelezettségre vonatkozik, hogy az ilyen visszatéríttetés során kamatot követeljenek.
2 E kérelmet az Eesti Pagar AS és az Ettevőtluse Arendamise Sihtasutus (vállalkozásfejlesztési alapítvány, Észtország, a továbbiakban: EAS), valamint a Majandus- ja Kommunikatsiooniministeerium (gazdasági és kommunikációs minisztérium, Észtország, a továbbiakban: minisztérium) között folyamatban lévő, az EAS által hozott és a minisztérium által kifogás keretében helybenhagyott határozat jogszerűségével kapcsolatos jogvitában terjesztették elő, amely határozat az EAS által az Eesti Pagar részére korábban folyósított támogatás címén e társaságot 526300 euró összeg, valamint annak kamatai visszafizetésére kötelezte.
A jogi háttér
Az uniós jog
A 2988/95/EK, Euratom rendelet
3 Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 1. cikke kimondja:
"(1) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.
(2) Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt."
4 E rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdése előírja:
"Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább hároméves időszakot is előírhatnak.
[...]
A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik."
5 Az említett rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében: "(1) Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után: [...] (2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása a megszerzett előny, valamint - megfelelő rendelkezés esetében - az átalány alapján meghatározható kamat elvonására korlátozódik."
- [...] jogtalanul kapott összegek utáni [...] visszafizetési kötelezettség formájában,
6 A 2988/95 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja kimondja: "A szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok a következő közigazgatási szankciók kiszabását vonhatják maguk után: [...]
b) olyan összeg megfizetése, amely a jogtalanul szerzett vagy kicsalt összeget - adott esetben kamataival együtt - meghaladja; [...]"
7 Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 14. cikkének (2) bekezdése kimondja:
"A visszatérítési [helyesen: visszatéríttetési] határozat szerint visszatérítésre kerülő [helyesen: visszatéríttetendő] támogatás magában foglalja a Bizottság által megfelelő kamatlábbal meghatározott kamatot. A kamat attól a naptól esedékes, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került."
8 E rendelet 15. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
"A Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn [helyesen: elévülési időn] belül érvényesíthető."
A 794/2004 rendelet
9 A 2008. január 30-i 271/2008/EK bizottsági rendelettel (HL 2008. L 82., 1. o.) módosított, a 659/1999 rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2011. L 114., 7. o.; a továbbiakban: 794/2004 rendelet) 9. cikke értelmében:
"(1) Amennyiben külön határozat másképpen nem rendelkezik, [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésének megsértésével nyújtott állami támogatás visszatérítése esetén alkalmazandó kamatláb a Bizottság által minden egyes naptári év előtt meghatározott éves százalékos kamatláb.
(2) A kamatlábat úgy kell megállapítani, hogy 100 bázisponttal kell növelni az egy évre vonatkozó pénzpiaci kamatlábat. Amennyiben ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, a három hónapos pénzpiaci kamatot, vagy ennek hiányában az államkötvények hozamát kell használni.
(3) Megbízható pénzpiaci kamatláb vagy kötvényhozam vagy azzal egyenértékű adatok hiányában, illetve rendkívüli körülmények esetén a Bizottság - az érintett tagállammal (tagállamokkal) szoros együttműködésben - eltérő módszerrel, a rendelkezésére álló információk alapján határozhatja meg a visszatérítési kamatlábat.
(4) A visszatérítési kamatlábat évente felül kell vizsgálni. Ennek alapján az alapkamatlábat az adott év szeptemberében, októberében és novemberében jegyzett egyéves pénzpiaci kamatlábak alapján határozzák meg. Az így kiszámított kamatlábat a következő év egészében alkalmazni kell.
(5) Tekintettel a nagymértékű és hirtelen ingadozásokra, a kamatlábat minden olyan alkalommal aktualizálni kell, amikor a megelőző három hónapra számított átlagos kamatláb több mint 15%-kal eltér az érvényben lévő kamatlábtól. Az említett új kamatláb a számításhoz figyelembe vett hónapot [helyesen: hónapokat] követő második hónap első napjától alkalmazandó."
10 A 794/2004 rendelet 11. cikke pontosítja:
"(1) Az alkalmazandó kamat mértéke az azon időpontra vonatkozó kamatlábnak felel meg, amikor a jogellenes támogatást első alkalommal a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották.
(2) A kamatlábat konszolidált alapon [helyesen: kamatos kamattal] a támogatás visszatérítésének időpontjáig kell alkalmazni. Az előző évben felhalmozott [helyesen: Az adott évben esedékessé vált] kamat a következő években tovább kamatozik.
(3) Az (1) bekezdésben említett kamatlábat a teljes időszakra alkalmazni kell a visszatérítés időpontjáig. Ha azonban a jogellenes támogatásnak a kedvezményezett részére történő első rendelkezésére bocsátása és a támogatás visszatérítésének időpontja között egy évnél hosszabb idő telt el, a kamat mértékét az éves időszakokra újra kell számolni, az újraszámítás időpontjában hatályos kamatláb alapulvételével."
11 Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 25. o.; helyesbítések: HL 2006. L 239., 248. o.; HL 2007. L 145., 38. o.; HL 2007. L 164., 36. o.; HL 2008. L 301., 40. o.) 101. cikke előírja:
"A Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekció nem érinti a tagállamoknak az e rendelet 98. cikkének (2) bekezdése szerinti visszafizettetésre vonatkozó kötelezettségét, valamint az állami támogatás visszafizettetésére vonatkozóan [az EUMSZ 107. cikk] és [a 659/1999 rendelet] 14. cikke értelmében fennálló kötelezettségét sem."
A 800/2008 rendelet
12 A 800/2008 rendelet (1), (2), (5), (28) és (29) preambulumbekezdése kimondja: [...] [...]
"(1) A[z EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i] 994/98/EK [tanácsi] rendelet [(HL 1998. L 142., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 312. o.)] felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy [az EUMSZ 107. cikkel] összhangban kinyilvánítsa, hogy [...] a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott támogatás, a kutatás és fejlesztési támogatás, a környezetvédelmi támogatás, a foglalkoztatási és képzési támogatás, valamint a Bizottság által az egyes tagállamok esetében a regionális támogatás nyújtására vonatkozóan jóváhagyott térképnek megfelelő támogatás bizonyos feltételekkel összeegyeztethető a közös piaccal, és nem tartozik [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség hatálya alá.
(2) A Bizottság számos határozatban alkalmazta az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikket, és elegendő tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott - támogatásra jogosult területeken belüli, illetve kívüli - beruházási támogatások, kockázatitőke-befektetési programok keretében, valamint a kutatás és fejlesztés és innováció területén nyújtott támogatások tekintetében általános összeegyeztethetőségi kritériumokat határozzon meg, [...]
(5) E rendeletnek minden, az e rendelet valamennyi vonatkozó feltételének megfelelő támogatást mentesítenie kell, valamint minden támogatási programot, feltéve hogy az ilyen program alapján nyújtható egyedi támogatás megfelel e rendelet valamennyi vonatkozó feltételének. [...]
(28) Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatásra szükség legyen és ösztönzőleg hasson további tevékenységek vagy projektek beindítására, e rendelet nem alkalmazható olyan tevékenységekhez nyújtott támogatásra, amelyeket a kedvezményezett a piaci feltételek szerint már támogatás nélkül is tudna végezni. Bármely, e rendelet alkalmazásában kkv-nak nyújtott támogatás tekintetében az ösztönzést meglévőnek kell tekinteni, ha a kkv a támogatott projekt vagy tevékenységek végrehajtásával kapcsolatos tevékenységek megkezdése előtt támogatás iránti kérelmet nyújt be a tagállamhoz. [...]
(29) Bármely, e rendelet alkalmazásában nagyvállalkozásnak minősülő kedvezményezettnek nyújtott támogatást illetően a tagállamnak a kkv-kra vonatkozó feltételek mellett azt is ellenőriznie kell, hogy a kedvezményezett belső dokumentumban elemezte a támogatott projekt vagy tevékenység támogatás melletti és támogatás nélküli életképességét. [...]"
13 A 800/2008 rendelet 3. cikke értelmében:
"(1) Azokat a támogatási programokat, amelyek megfelelnek az e rendelet I. fejezetében szereplő valamennyi feltételnek, valamint az e rendelet II. fejezete vonatkozó rendelkezéseinek, [az EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdése szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatási programoknak kell tekinteni, és mentesülnek [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy az ilyen program alapján odaítélt bármely egyedi támogatás megfelel az e rendeletben foglalt valamennyi feltételnek, és a program kifejezett utalást tartalmaz e rendeletre, feltüntetve a rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének adatait.
(2) Az (1) bekezdésben említett programok keretében nyújtott egyedi támogatást [az EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdése szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, és mentesül [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy a támogatás megfelel az e rendelet I. fejezetében szereplő valamennyi feltételnek, valamint az e rendelet II. fejezete vonatkozó rendelkezéseinek, és az egyedi támogatásra vonatkozó intézkedés kifejezett utalást tartalmaz az e rendelet vonatkozó rendelkezéseire, feltüntetve a vonatkozó rendelkezéseket, az e rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének adatait.
(3) Azt az ad hoc támogatást, amely megfelel az e rendelet I. fejezetében szereplő valamennyi feltételnek, valamint az e rendelet II. fejezetében szereplő vonatkozó rendelkezéseknek, [az EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdése szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, és mentesül [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy a támogatás kifejezett utalást tartalmaz az e rendelet vonatkozó rendelkezéseire, feltüntetve a vonatkozó rendelkezéseket, a rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének adatait."
14 E rendelet 8. cikkének (1)-(3) és (6) bekezdése kimondja:
"(1) E rendelet csak az ösztönző hatással bíró támogatásokat mentesíti.
(2) A kkv-k részére e rendelet alapján nyújtott támogatást akkor kell ösztönző hatásúnak tekinteni, ha a projekttel kapcsolatos munkálatok vagy tevékenységek megkezdése előtt a kedvezményezett támogatás iránti kérelmet nyújtott be az érintett tagállamhoz.
(3) A nagyvállalkozásoknak e rendelet alapján nyújtott támogatást akkor kell ösztönző hatásúnak tekinteni, ha a (2) bekezdésben megállapított feltétel teljesítésén túlmenően a tagállam az adott egyedi támogatás odaítélését megelőzően ellenőrizte, hogy a kedvezményezett által összeállított dokumentáció alátámasztja, hogy a következők közül egy vagy több kritérium teljesül:
[...]
(6) Amennyiben a (2) és (3) bekezdésben rögzített feltételek nem teljesülnek, a teljes támogatási intézkedés nem mentesülhet e rendelet alapján."
Az iránymutatások
15 A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatás (2006/C 54/08) (HL 2006. C 54., 13. o.; a továbbiakban: iránymutatás) 38. pontja rögzíti:
"Fontos biztosítani azt, hogy a regionális támogatás valódi ösztönző hatást gyakoroljon a beruházásokra, amelyeket egyébként nem valósítanának meg a támogatott területeken. Ezért egy támogatási program alapján támogatás csak akkor ítélhető oda, ha még a beruházás megkezdése előtt(39) a kedvezményezett támogatás iránti kérelmét benyújtja, és a programot kezelő hatóság írásban megerősíti(40), hogy a - további részletes vizsgálat tárgyát képező - projekt elvben megfelel a programban meghatározott jogosultsági feltételeknek. Minden támogatási programnak kifejezett utalást is kell tartalmaznia mindkét feltételre (41). Ad hoc támogatás esetén a beruházás megkezdése előtt az illetékes hatóság köteles a támogatás odaítéléséről szóló szándéknyilatkozatot tenni, amelyben feltételül kell szabni az intézkedés Bizottság általi elfogadását [helyesen: engedélyezését]. Amennyiben a beruházás az e bekezdésben foglalt feltételek teljesülése előtt megkezdődik, a teljes projekt elveszíti jogosultságát a támogatásra."
16 Az iránymutatás 39. lábjegyzete pontosítja:
"A »beruházás megkezdése« vagy az építkezési munkálatok megkezdését jelenti, vagy a vállalkozás első kötelezettségvállalását felszerelés megrendelésére, ide nem értve az előzetes megvalósíthatósági tanulmányokat."
Az észt jog
17 A 2006. december 7-i Perioodi 2007-2013 struktuuritoetuse seadus (a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó strukturális támogatásokról szóló törvény; RT I 2006, 59., 440.; a továbbiakban: STS) a 2012. január 1-jétől 2014. június 30-ig hatályos szövegének "A támogatás visszatéríttetése" című 26. §-a az (5) és (6) bekezdésében kimondja:
"(5) A visszatéríttetésről legkésőbb 2025. december 31-ig lehet határozatot hozni. Az [1083/2006 rendelet] 88. cikkében szabályozott esetben a kormány által a dokumentumok megőrzésére előírt határidő lejártáig lehet határozatot hozni a visszatéríttetésről.
(6) A kormány megállapítja a támogatás visszatéríttetésének és visszafizetésének feltételeit és az alkalmazandó eljárást."
18 Az STS "Kamatok és késedelmi kamatok" című 28. §-ának (1)-(3) bekezdése kimondja:
"(1) A jelen törvény 26. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján visszatéríttetendő támogatás fennmaradó összegét kamat terheli. A visszafizetendő támogatás fennmaradó összegére vonatkozó kamat hathavi Euribor plusz 5% évente. A kamatszámítás alapja 360 napos időszak.
(11) Nem kerül felszámításra kamat, ha elért nyereséget téríttetnek vissza, és ha a támogatás kedvezményezettje teljesítette a projektből származó nyereség bejelentésére vonatkozó kötelezettségét, amely a jelen törvény 21. §-ának (2) bekezdése alapján meghatározott eljárás szerint terheli.
(2) Azon a napon kezdődik a kamat számítása, amely napon hatályba lép a visszatéríttetést elrendelő határozat, és azt a kamatlábat kell alkalmazni, amely a határozathozatal szerinti naptári hónapot megelőző hónap utolsó munkanapján érvényes volt. Ha a támogatás kérelmezése vagy felhasználása során bűncselekményt követtek el, a kamatot a támogatás kifizetésének napjától kell számítani, az azon a napon érvényes kamatláb szerint.
(3) A kamat a támogatás visszafizetésének napjáig kerül felszámításra, de nem tovább, mint a visszafizetés határideje, halasztás esetén a visszafizetés végleges határideje. [...]"
19 A többek között az STS 26. §-ának (6) bekezdése alapján hozott, 2006. december 22-i Vabariigi Valitsuse määrus nr 278 "Toetuse tagasinőudmise ja tagasimaksmise ning toetuse andmisel ja kasutamisel toimunud rikkumisest teabe edastamise tingimused ja kord" (a támogatás visszatéríttetésének és visszafizetésének, valamint a támogatás nyújtása és felhasználása során felmerült jogsértésre vonatkozó információ továbbításának feltételeiről és az alkalmazandó eljárásról szóló 278. sz. kormányrendelet; RT I 2006, 61., 463.) 11. §-ának (1) bekezdése értelmében:
"A támogatás visszatéríttetéséről szóló határozat mérlegelési jogkörben hozott határozat; e határozatot a támogatás visszatéríttetését megalapozó okról való tudomásszerzés napjától számított 45 naptári napon belül, 127823 eurót meghaladó összegű visszatéríttetendő támogatás esetén 90 naptári napon belül kell meghozni. Indokolt esetekben e határozathozatali határidő méltányos határidővel meghosszabbítható."
20 A 2008. június 4-i Majandus- ja kommunikatsiooniministri määrus nr 44 "Tööstusettevőtja tehnoloogiainvesteeringu toetamise tingimused ja kord" (az ipari vállalkozások technológiai beruházásai támogatásának feltételeiről és az alkalmazandó eljárásról szóló 44. sz. gazdasági és kommunikációs miniszteri rendelet; RTL 2008, 48., 658.) "Hatály" című 1. §-a többek között így rendelkezik:
"(1) Az ipari vállalkozások technológiai beruházásai támogatásának [...] feltételei és az alkalmazandó eljárás a »gazdasági környezet javítása« operatív program prioritási tengelyének »a vállalkozások innovációs és növekedési kapacitása« célkitűzései megvalósítása érdekében kerülnek meghatározásra.
(2) [E támogatás] keretében nyújtható: 1) a [800/2008 rendelet] rendelkezéseinek megfelelően odaítélt és az ugyanezen rendelet rendelkezéseinek és a konkurentsiseadus (versenytörvény) 342. §-ának hatálya alá tartozó regionális támogatás; [...]"
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
21 2008. augusztus 28-án az Eesti Pagar szerződést kötött, amelynek értelmében a Kauko-Telko Oy felé vállalta, hogy 2770000 eurós áron formakenyér- és toastkenyérgyártó gépsort szerez be. E szerződés rendelkezéseinek megfelelően a szerződés az első, 5%-os előleg 2008. szeptember 3-án történő átutalását követően hatályba lépett.
22 2008. szeptember 29-én az Eesti Pagar lízingszerződést kötött az AS Nordea Finance Estoniával, majd a felek ezt követően 2008. október 13-án háromoldalú adásvételi szerződést kötöttek, amelyben a Kauko-Telko vállalta, hogy e kenyérgyártó gépsort a Nordea Finance Estoniának eladja, ez utóbbi pedig vállalta, hogy azt az Eesti Pagarnak lízingbe adja. E szerződés az aláírásával lépett hatályba.
23 2008. október 24-én az Eesti Pagar a 2008. június 4-i 44. sz. rendelet 1. §-a alapján az említett kenyérgyártó gépsor beszerzésére és üzembe helyezésére vonatkozó támogatás iránti kérelmet nyújtott be az EAS-hoz. Az EAS e kérelemnek 2009. március 10-i határozatával 526300 euró összeg erejéig helyt adott. A Bíróság előtti tárgyaláson előadták, hogy e támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) társfinanszírozzák.
24 2013. január 22-i levelében az EAS arról tájékoztatta az Eesti Pagart, hogy a 2008. augusztus 28-án kötött adásvételi szerződés nem felel meg a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt, a támogatás ösztönző hatására vonatkozó feltételnek, így az Eesti Pagar számára jogellenes állami támogatást ítéltek oda. Az Eesti Pagar, mivel úgy vélte, hogy az általa kapott állami támogatás igenis bír ösztönző jelleggel, nem nyújtott be az említett támogatás engedélyezése iránti kérelmet a Bizottsághoz, ellentétben azzal, amit az EAS az említett levélben neki tanácsolt.
25 2013. július 12-i levelében az EAS arról tájékoztatta az Eesti Pagart, hogy e szabálytalanság miatt jogsértési eljárást indított, és hogy vissza kívánja téríttetni a szóban forgó támogatás címén kifizetett 526300 eurós összeget.
26 2014. január 8-án az EAS határozatot hozott, amelyben az Eesti Pagartól visszakövetelte a szóban forgó támogatás összegét, a 794/2004 rendelet 9. cikke és az STS 28. §-a alapján az e támogatás kifizetésének napjától a visszatéríttetési határozat meghozatalának napjáig tartó időszakra számított, 98454 euró összegű kamatos kamatokkal együtt. E határozat szerint egy 2012 decemberében lefolytatott utólagos ellenőrzés során fény derült a 2008. augusztus 28-i adásvételi szerződés létezésére, amelyet a támogatás iránti kérelem EAS-hoz történő benyújtása előtt kötöttek, így a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése által megkövetelt ösztönző hatás nem volt bizonyított.
27 2014. február 10-én az Eesti Pagar az említett határozattal szemben kifogást terjesztett elő, amelyet a 2014. március 21-i 14-0003. sz. minisztériumi határozat elutasított.
28 2014. április 21-én az Eesti Pagar a Tallinna Halduskohus (tallinni közigazgatási bíróság, Észtország) előtt keresetet indított, amelyben elsődlegesen az EAS visszatéríttetési határozatának és a minisztérium helybenhagyó határozatának megsemmisítését, másodlagosan a szóban forgó támogatás visszatéríttetése tekintetében e határozatok jogellenességének megállapítását, harmadlagosan pedig az említett határozatoknak a követelt kamatok tekintetében történő megsemmisítését kérte. 2014. november 17-i ítéletében az említett bíróság e keresetet teljes egészében elutasította.
29 2014. december 16-án az Eesti Pagar ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, amely azt 2015. szeptember 25-i ítéletével elutasította.
30 2015. október 26-án az Eesti Pagar felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek a Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország) 2016. június 9-i ítéletével részben helyt adott, és hatályon kívül helyezte a kérdést előterjesztő bíróság ítéletét, valamint megsemmisítette a 2014. január 8-i visszatéríttetési határozat rendelkező részének 1.1 pontját, továbbá e határozat 1.2 pontjának a kamatokra vonatkozó részét. Az ügyet egyebekben visszautalta a kérdést előterjesztő bíróság elé újbóli elbírálás céljából. A Riigikohus (legfelsőbb bíróság) ítélete többek között a következő megfontolásokon alapul:
- a berendezések megvásárlására vonatkozó, a támogatási kérelem benyújtását megelőző kötelezettségvállalás nem zárja ki az ösztönző hatást akkor, ha a vevő túlzott nehézségek nélkül szabadulhat a szerződésből a támogatás megtagadása esetén, ami a jelen esetben nem tűnik kizártnak;
- mivel a tagállamokat az uniós jog egyetlen rendelkezése sem kötelezi kifejezetten és feltétlenül arra, hogy valamely jogellenes támogatást a Bizottság határozata nélkül visszatéríttessenek, az ilyen támogatásnak az érintett tagállam kezdeményezésére történő visszatéríttetése a tagállami hatóságok diszkrecionális döntéshozatali jogkörébe tartozik;
- a támogatásnak az érintett tagállam kezdeményezésére történő visszatéríttetése keretében diszkrecionális mérlegelést kell folytatni, figyelembe véve a kedvezményezett jogos bizalmát, amely bizalmat valamely nemzeti hatóság intézkedése kelthet;
- noha a jelen ügyben nem egyértelmű, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt négyéves elévülési idő alkalmazandó-e az érintett tagállam által kifizetett strukturális támogatások visszatéríttetésének eseteire, a Bizottságnak a támogatás visszatéríttetését elrendelő határozata hiányában a 659/1999 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési idő mindenesetre nem alkalmazható, és
- sem az észt jog, sem az uniós jog nem biztosít jogalapot a szóban forgó támogatás kifizetése és visszatéríttetése közötti időszakra vonatkozó kamatok követelésére, különösen mivel a 794/2004 rendelet 9. és 11. cikke, a 659/1999 rendelet 14. cikke (2) bekezdése első mondatának megfelelően, csak a Bizottság határozata szerint visszatéríttetendő támogatás kamataira vonatkozik, és mivel a 2988/95 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése, valamint 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem állapít meg kamatfizetési kötelezettséget, hanem azt feltételezi, hogy ilyen kötelezettségről az uniós vagy tagállami jogi aktusok rendelkeznek.
31 A kérdést előterjesztő bíróság előtt ily módon megismételt eljárás keretében az Eesti Pagar többek között azt állítja, hogy az általa 2008. augusztus 28-án, szeptember 29-én és október 13-án kötött szerződések nem voltak kötelező erejűek, mivel a támogatás megtagadása esetén azokat könnyen megszüntethette volna alacsony elállási költség viselése mellett. A kenyérgyártó gépsor beszerzésére és üzembe helyezésére vonatkozó projekt a kért támogatás nélkül nem valósult volna meg, és az EAS-nak a támogatás ösztönző hatását érdemben kellett volna megvizsgálnia.
32 E társaság azt állítja továbbá, hogy az EAS a támogatási kérelem benyújtásának időpontjában tudott e szerződések megkötéséről, és hogy az EAS egy képviselője ajánlotta neki, hogy a szerződéseket e kérelem benyújtása előtt kösse meg. Az EAS így a kért támogatás odaítélésével jogos bizalmat keltett az említett társaságban e támogatás jogszerűségét illetően.
33 Az Eesti Pagar ezenkívül arra hivatkozik, hogy az EAS-t nem terheli a szóban forgó támogatás visszatéríttetésére vonatkozó semmilyen kötelezettség, valamint hogy a támogatás visszatéríttetése a 278. sz. kormányrendelet 11. §-ának (1) bekezdésében és az STS 26. §-ának (6) bekezdésében, akár a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt elévülési szabály értelmében már nem lehetséges, és hogy a követelt kamatok ellentétesek az STS 27. §-ának (1) bekezdésével és 28. §-ának (1)-(3) bekezdésével.
34 Az EAS és a minisztérium úgy véli, hogy a támogatási kérelem nem felelt meg a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételeknek, és hogy az EAS különösen az 1083/2006 rendelet 101. cikke alapján köteles volt az Eesti Pagartól a szóban forgó támogatás visszafizetését követelni.
35 Az EAS vitatja, hogy a támogatási kérelem vizsgálatakor tudomása lett volna az Eesti Pagar által 2008. augusztus 28-án, szeptember 29-én és október 13-án kötött szerződésekről, és hogy azok megkötését ajánlotta volna. Így tehát nem keltett semmilyen jogos bizalmat az említett társaságban. A minisztérium véleménye szerint mindenesetre sem a kedvezményezett jóhiszeműsége, sem egy közigazgatási szerv magatartása nem ment fel a jogellenes támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettség alól.
36 Az EAS és a minisztérium szerint a jelen ügyben legalábbis analógia útján a 659/1999 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési idő alkalmazandó, és a kamatfizetési kötelezettség különösen e rendelet 14. cikkének (2) bekezdéséből következik.
37 2016. december 30-án a Bizottság amicus curiaeként észrevételeket nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
38 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat először is arra, hogy noha egy belső jogi szabály alapján őt köti a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) 2016. június 9-i ítéletében foglalt jogi értékelés, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy ilyen szabály megléte nem foszthatja meg őt az EUMSZ 267. cikkben előírt azon lehetőségtől, hogy az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdésekkel a Bírósághoz forduljon.
39 Másodszor rámutat arra, hogy a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) azon elemzése, miszerint meg lehet vizsgálni azon kérdést, hogy a támogatás iránti kérelmet benyújtó személy e támogatás megtagadása esetén túlzott nehézségek nélkül szabadulni tudott volna-e a szerződésekből, nem a Bíróság arra vonatkozó ítélkezési gyakorlatán alapul, hogy a nemzeti hatóságok milyen hatáskörrel rendelkeznek valamely általános csoportmentességi rendelettel összefüggésben, hanem hogy e hatóságok milyen hatáskörrel rendelkeznek a Bizottság által az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése alapján elvégzett egyedi értékeléssel összefüggésben. A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kétségei vannak a tekintetben, hogy ezen ítélkezési gyakorlat érvényes-e abban az esetben is, ha a 800/2008 rendelet alapján az érintett tagállam értékeli az ösztönző hatást, és azt kérdezi, hogy e tagállam hatósága hatáskörrel rendelkezik-e azon kérdés érdemi értékelésére, hogy a szóban forgó támogatás rendelkezik-e ösztönző hatással.
40 Harmadszor e bíróság megítélése szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem tűnik ki egyértelműen, hogy a Bizottság ilyen értelmű határozata nélkül valamely jogellenes támogatás visszatéríttetéséről határozó tagállam kiindulhat-e a nemzeti közigazgatási eljárási jogi elvekből, és figyelembe veheti-e a szóban forgó támogatás kedvezményezettjében a nemzeti hatóság által keltett jogos bizalmat.
41 Negyedszer a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, az sem egyértelmű továbbá, hogy a tagállami hatóság által a jogellenes támogatás visszatéríttetéséről hozott határozat esetén a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított négyéves elévülési időből kell-e kiindulni, vagy a 659/1999 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében megállapított tízéves elévülési időből.
42 Ötödször e bíróság kifejti, hogy noha a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) a jogvitát a kamatok tekintetében részben elbírálta, és a visszatéríttetési határozatot megsemmisítette annyiban, amennyiben az az Eesti Pagart kamatok megfizetésére kötelezte, az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása érdekében azt is tisztázni kell, hogy a jogellenes támogatás tagállam kezdeményezésére történő visszatéríttetése esetén az uniós jog milyen feltételekhez köti a kamatfizetést.
43 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem derül ki kellően egyértelműen, hogy a tagállami hatóságnak a jogellenes támogatás saját kezdeményezésére történő visszatéríttetése esetén e tekintetben az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében szereplő célkitűzésekre kell-e hivatkoznia, a kamatok követelésére vonatkozó belső jogi szabályoktól függetlenül, és hogy a kamatokat a 794/2004 rendelet 9. és 11. cikkében foglalt rendelkezések alapján kell-e számítania.
44 E körülmények között a Tallinna Ringkonnakohus (tallinni fellebbviteli bíróság, Észtország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
"[1)] Úgy kell-e értelmezni [a 800/2008 rendelet] 8. cikkének (2) bekezdését, hogy e rendelkezéssel összefüggésben »a projekttel kapcsolatos munkálatok vagy tevékenységek« végrehajtása megkezdődött, ha a támogatandó tevékenység többek között egy eszköz megvásárlásából áll, és megkötötték az érintett eszköz megvásárlásáról szóló szerződést? A tagállami hatóságok vizsgálhatják-e a hivatkozott rendelkezésben megállapított kritérium megsértését egy olyan szerződéstől való elállás költségei alapján, amely nem tesz eleget az ösztönző hatás követelményének? Ha a tagállami hatóságokat megilleti ilyen hatáskör, akkor a szerződéstől való elállás vonatkozásában mekkora (százalékban kifejezett) költség esetén lehet abból kiindulni, hogy az az ösztönző hatás követelménye teljesítésének szempontjából kellően elhanyagolható?
[2)] A tagállami hatóság akkor is köteles-e visszatéríttetni az általa nyújtott jogellenes támogatást, ha [a] [...] Bizottság nem hozott ennek megfelelő határozatot?
[3)] A támogatás odaítéléséről döntő tagállami hatóság - abban a téves feltevésben, hogy a [800/2008 rendelet] feltétele[i]nek megfelelő támogatásról van szó, miközben valójában jogellenes támogatást nyújt - kelthet-e jogos bizalmat a támogatás kedvezményezettjében? A kedvezményezett jogos bizalmának indokolásához elegendő-e különösen, ha a jogellenes támogatás nyújtásakor a tagállami hatóságnak tudomása van azokról a körülményekről, amelyek eredményeképpen a támogatás nem tartozik a csoportmentesség körébe?
Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén a közérdeket és az érintett személy érdekeit kell egymással szemben mérlegelni. A megfelelő mérlegeléssel összefüggésben jelentősége van-e annak, hogy a Bizottság a szóban forgó támogatással kapcsolatban olyan határozatot hozott, amelyben összeegyeztethetetlennek tartja azt a közös piaccal?
[4)] Milyen elévülési idő vonatkozik a jogellenes támogatás tagállami hatóság általi visszatéríttetésére? Ez az idő tíz év, amelynek elteltével a támogatás [a 659/1999 rendelet] 1. és 15. cikke szerint létező támogatássá válik, és már nem fizettethető vissza, vagy [a 2988/95 rendelet] 3. cikkének (1) bekezdése szerinti négy év?
Mi a jogalapja az ilyen visszatéríttetésnek, ha a támogatást strukturális alapból nyújtották: az [EUMSZ] 108. cikk (3) bekezdése vagy [a 2988/95 rendelet]?
[5)] Ha a tagállami hatóság jogellenes támogatást téríttet vissza, ennek keretében köteles-e kamatot követelni a kedvezményezettől a jogellenes támogatás tekintetében? Amennyiben igen, úgy milyen szabályok vonatkoznak a kamatszámításra többek között a kamatláb és a számítási időszak tekintetében?"
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
45 Az Eesti Pagar előadja, hogy 2016. június 9-i ítéletével a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) az alapügyet nemzeti szinten érdemben eldöntötte, így az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az eljárás azon szakaszára tekintettel, amelyben azokra sor került, a negyedik kérdés kivételével elfogadhatatlanok.
46 Egyébiránt e társaság véleménye szerint az első-negyedik kérdés, ahogyan azokat a kérdést előterjesztő bíróság megfogalmazta, nem releváns, és többek között téves feltevéseken, valamint a tények hiányos és téves leírásán alapul abban a tekintetben, hogy a 2008. augusztus 28-án kötött szerződés kötelező jelleggel bír-e, vagy sem, hogy a 2008. szeptember 29-én kötött szerződés mely napon lépett hatályba, hogy a 2008. augusztus 28-án kötött szerződés értelmében e társasággal szemben milyen kötelezettségek keletkeztek, hogy az EAS mely napon szerzett tudomást e szerződésekről, és hogy az EAS javasolta-e ezen társaságnak, hogy a támogatás iránti kérelem benyújtása előtt kösse meg az említett szerződéseket.
47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag a jogvitában eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak az ítélet meghozatala szempontjából való szükségességét, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság - főszabály szerint - köteles határozatot hozni (2017. június 27-iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C-74/16, EU:C:2017:496, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által feltett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatalt, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2017. június 27-iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C-74/16, EU:C:2017:496, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Ez utóbbi szempontból emlékeztetni kell arra, hogy annak szükségessége, hogy a nemzeti bíróság számára az uniós jog hasznos értelmezését lehessen adni, megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. E követelmények különösen érvényesek a versenyjog területén, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek (2017. június 27-iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C-74/16, EU:C:2017:496, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egyértelműen meghatározta az általa feltett kérdések ténybeli és jogi hátterét, és emlékeztetni kell arra, hogy annak helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja (lásd ebben az értelemben: 2010. május 20-iIoannis Katsivardas - Nikolaos Tsitsikas ítélet, C-160/09, EU:C:2010:293, 27. pont).
51 Továbbá az említett ténybeli háttérből egyértelműen kitűnik, hogy a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) a 2016. június 9-i ítéletével az első-negyedik kérdés tárgyát képező problémákat illetően visszautalta az ügyet a kérdést előterjesztő bíróság elé újbóli vizsgálatra.
52 Egyébiránt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az olyan nemzeti jogi szabály, amelynek értelmében a nem utolsó fokon eljáró bíróságokat kötik a felsőbb szintű bíróság által tett megállapítások, nem foszthatja meg e bíróságokat attól a lehetőségtől, hogy az e jogi megállapításokkal érintett uniós jog értelmezésével kapcsolatban kérdéseket terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a nem utolsó fokon eljáró bíróság szabadon dönthet arról, hogy - amennyiben úgy ítéli meg, hogy a felsőbb fokon elvégzett jogi értékelés az uniós joggal ellentétes ítélet meghozatalához vezethet - a vonatkozó kérdéseket a Bíróság elé terjeszti (2010. október 5-iElchinov ítélet, C-173/09, EU:C:2010:581, 27. pont).
53 Végül a kérdést előterjesztő bíróság kétségtelenül rámutat arra, hogy a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) a 2016. június 9-i ítéletével az alapügyet a kamatok tekintetében részben elbírálta, és a vitatott támogatás visszatéríttetését elrendelő határozatot megsemmisítette annyiban, amennyiben az az Eesti Pagart az említett támogatás kifizetésétől annak visszatéríttetéséig terjedő időszakra kamatok megfizetésére kötelezte. Kifejti azonban azt is, hogy a jogvita e részének elbírálása érdekében a Bíróság által az ötödik kérdésre adandó választ is ismerni kell, hogy fény derüljön arra, hogy az uniós jog a jogellenes támogatások visszatéríttetése esetén mely feltételektől teszi függővé a kamatfizetést.
54 Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem teljes egészében elfogadható.
Az ügy érdeméről
A támogatás ösztönző hatására vonatkozó, első kérdésről
55 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell-e értelmezni a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését, hogy az e rendelkezés értelmében vett, "a projekttel kapcsolatos munkálatok vagy tevékenységek" végrehajtása megkezdődött, ha a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőzően az e projekthez vagy e tevékenységhez szükséges eszközök első megrendelése érdekében adásvételi szerződést kötöttek, és ennélfogva a támogatást nem lehet az említett rendelkezés értelmében ösztönző hatásúnak tekinteni, vagy pedig e szerződés megkötése ellenére az illetékes nemzeti hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a szerződéstől való elállás költségeinek összegére tekintettel az ugyanezen rendelkezés értelmében vett ösztönző hatás követelménye megvalósult-e, vagy sem.
56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a bejelentési kötelezettség az EUM-Szerződés által az állami támogatások területén bevezetett ellenőrzési rendszer egyik alapvető eleme. E rendszer keretében a tagállamok kötelesek egyfelől bejelenteni a Bizottsághoz minden olyan intézkedést, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás bevezetésére vagy módosítására irányul, másfelől az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében nem hajthatják végre ezen intézkedést mindaddig, amíg az említett intézmény végleges határozatot nem hoz az említett intézkedéssel kapcsolatban (2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 31. és 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Márpedig az EUMSZ 109. cikk értelmében az Európai Unió Tanácsa megfelelő rendeleteket alkothat az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk alkalmazására, és meghatározhatja különösen az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit, valamint az ez utóbbi rendelkezés szerinti eljárás alól mentesülő támogatások fajtáit. Egyébiránt az EUMSZ 108. cikk (4) bekezdése szerint a Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások azon csoportjaira vonatkozóan, amelyeket a Tanács az EUMSZ 109. cikknek megfelelően az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében említett eljárás alól mentesíthetőnek ítélt (2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 33. és 34. pont).
58 Így az EK-Szerződés 94. cikke (később EK 89. cikk, jelenleg EUMSZ 109. cikk) alapján fogadták el a 994/98 rendeletet, és ez utóbbi rendelet értelmében fogadták el ezt követően a 800/2008 rendeletet (2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 35. pont).
59 Ebből következik, hogy az új támogatás bevezetésére vagy módosítására irányuló valamennyi intézkedés előzetes bejelentésére irányuló, a tagállamokat a Szerződések értelmében terhelő kötelezettség ellenére, amely kötelezettség az állami támogatások területén bevezetett ellenőrzési rendszer egyik alapvető eleme, amennyiben a tagállam által hozott támogatási intézkedés megfelel a 800/2008 rendeletben előírt releváns feltételeknek, e tagállam hivatkozhat arra, hogy mentesül az e rendelet 3. cikkében előírt, őt terhelő bejelentési kötelezettség alól. Ezzel szemben az említett rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ugyanezen rendelet hatálya alá nem tartozó állami támogatások továbbra is az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alá tartoznak (2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 36. pont).
60 Egyébiránt a 800/2008 rendelet rendelkezéseit és az abban előírt feltételeket - mint a bejelentési kötelezettség által jelentett főszabály korlátozását - szigorúan kell értelmezni. Ugyanis, noha a Bizottság elfogadhat a támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendeleteket az állami támogatásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony felügyeletének biztosítása céljából és az igazgatás egyszerűsítése végett - a Bizottság e területen gyakorolt ellenőrzési jogkörének csorbítása nélkül -, e rendeletek az átláthatóság és a jogbiztonság növelését is célozzák. Az e rendeletekben - ideértve következésképpen a 800/2008 rendeletet is - előírt feltételek tiszteletben tartása lehetővé teszi annak biztosítását, hogy e célkitűzések teljes mértékben megvalósuljanak (2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 37. és 38. pont).
61 Amint az észt kormány és a Bizottság érvel, az állami támogatásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony felügyeletének biztosítására, az igazgatás egyszerűsítésére, valamint az átláthatóság és a jogbiztonság növelésére irányuló célkitűzések - ugyanúgy, ahogyan az előírt mentességi feltételek Unión belüli koherens alkalmazásának biztosítására vonatkozó előírás is - megkövetelik, hogy a mentességek alkalmazására vonatkozó kritériumok világosak és egyszerűen alkalmazhatók legyenek a nemzeti hatóságok számára.
62 A 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerint a kkv-k részére e rendelet alapján nyújtott támogatást akkor kell ösztönző hatásúnak tekinteni, ha a projekttel kapcsolatos munkálatok vagy tevékenységek megkezdése előtt a kedvezményezett támogatás iránti kérelmet nyújtott be az érintett tagállamhoz.
63 E tekintetben mindenekelőtt az említett rendelet (28) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság annak biztosítása érdekében írta elő azon kritériumot, hogy e kérelemnek időben meg kell előznie a szóban forgó projekt megkezdését, hogy a támogatásra szükség legyen, és ösztönzőleg hasson új tevékenységek vagy új projektek beindítására, és hogy ennélfogva kizárja ugyanezen rendelet hatálya alól az olyan tevékenységekhez nyújtott támogatásokat, amelyeket a kedvezményezett már a szokásos piaci feltételek mellett is tudna végezni.
64 Márpedig az a kritérium, amely szerint a támogatás iránti kérelemnek időben meg kell előznie a beruházási projekt kivitelezésének megkezdését, olyan egyszerű, releváns és megfelelő kritériumnak minősül, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság vélelmezze a tervezett támogatás ösztönző hatását.
65 Továbbá a 800/2008 rendelet (1), (2) és (5) preambulumbekezdéséből, valamint 3. cikkéből többek között az következik, hogy a Bizottság e rendelet elfogadásával lényegében ex ante gyakorolta az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése által ráruházott hatásköröket minden olyan támogatás vonatkozásában, amely megfelel az említett rendeletben előírt kritériumoknak, éspedig kizárólag e támogatások vonatkozásában.
66 E tekintetben a 800/2008 rendelet (28) preambulumbekezdéséből, valamint 8. cikkének (3) és (6) bekezdéséből többek között az következik, hogy a nemzeti hatóságoknak a támogatás e rendelet alapján való nyújtását megelőzően meg kell vizsgálniuk, hogy teljesülnek-e a kkv-k részére nyújtott említett támogatás ösztönző jellegére vonatkozóan az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek.
67 Végül egyrészt a 800/2008 rendelet egyetlen eleme sem utal arra, hogy a Bizottság e rendelet elfogadásával a nemzeti hatóságokat azzal a feladattal kívánta volna megbízni, hogy vizsgálják meg a tényleges ösztönző hatás fennállását, illetve annak hiányát. Ellenkezőleg, azáltal, hogy kimondja, hogy a teljes támogatási intézkedés nem mentesülhet akkor, ha az említett rendelet 8. cikkének (2) és (3) bekezdésében rögzített feltételek nem teljesülnek, e cikk (6) bekezdése azt kívánja megerősíteni, hogy az említett cikk (2) bekezdésében foglalt feltételt illetően az említett hatóságok feladata annak vizsgálatára szorítkozik, hogy a támogatás iránti kérelmet a szóban forgó projekt vagy tevékenység végrehajtásának megkezdése előtt nyújtották-e be, és hogy ezen okból a támogatást ösztönző hatásúnak kell-e tekinteni, vagy sem.
68 Másrészt meg kell állapítani, hogy az ilyen hatás fennállása, illetve annak hiánya nem tekinthető világos és a nemzeti hatóságok által egyszerűen alkalmazható kritériumnak, mivel annak vizsgálata összetett gazdasági értékelések esetről esetre történő elvégzését tenné szükségessé. Egy ilyen kritérium ennélfogva nem felelhet meg a jelen ítélet 61. pontjában meghatározott követelményeknek.
69 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 800/2008 rendelet nem azzal a feladattal bízza meg a nemzeti hatóságokat, hogy vizsgálják meg a szóban forgó támogatás tényleges ösztönző hatásának fennállását, illetve annak hiányát, hanem hogy azt vizsgálják meg, hogy a hozzájuk benyújtott támogatás iránti kérelmek megfelelnek-e, vagy sem, az e rendelet 8. cikkében foglalt, annak megállapítását lehetővé tevő feltételeknek, hogy a támogatás ösztönző jelleggel bír.
70 Így a nemzeti hatóságoknak különösen azt kell megvizsgálniuk, hogy a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltétel, azaz hogy "a projekttel kapcsolatos munkálatok vagy tevékenységek megkezdése előtt" nyújtották be a támogatás iránti kérelmet, teljesül-e, és amennyiben nem, úgy a teljes támogatási intézkedés nem mentesülhet, amint ezt e cikk (6) bekezdése előírja.
71 E feltétel értelmezését illetően a Bizottság az iránymutatás 38. pontjában kifejtette, hogy "egy támogatási program alapján támogatás csak akkor ítélhető oda, ha még a beruházás megkezdése előtt a kedvezményezett támogatás iránti kérelmét benyújtja, és a programot kezelő hatóság írásban megerősíti, hogy a - további részletes vizsgálat tárgyát képező - projekt elvben megfelel a programban meghatározott jogosultsági feltételeknek".
72 Ezen intézmény egyébiránt az említett pontban ez utóbbi, a »beruházás megkezdése« fogalmat úgy határozta meg, hogy az "vagy az építkezési munkálatok megkezdését jelenti, vagy a vállalkozás első kötelezettségvállalását felszerelés megrendelésére, ide nem értve az előzetes megvalósíthatósági tanulmányokat".
73 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 81. pontjában rámutatott, e fogalommeghatározás - annak ellenére, hogy az iránymutatások nem kötelező jellegűek - releváns, mivel megfelel a jelen ítélet 61. pontjában felidézett elveknek és követelményeknek.
74 Ebből következik, hogy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, a nemzeti hatóságok feladata a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételt illetően annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a potenciális kedvezményezett a támogatás iránti kérelmét valóban azt megelőzően nyújtotta-e be, hogy jogilag kötelezően kötelezettséget vállalt volna felszerelés első megrendelésére.
75 E tekintetben az illetékes nemzeti hatóságok feladata - amint arra a főtanácsnok az indítványának 82. pontjában rámutatott -, hogy esetről esetre megvizsgálják a potenciális kedvezményezett által a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőzően esetlegesen vállalt kötelezettségek konkrét jellegét.
76 Noha ebben az összefüggésben az, hogy a felszerelés beszerzése érdekében kötött szerződést a kért támogatás odaítélésétől mint feltételtől teszik függővé, a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában jogilag nem kötelező kötelezettségvállalásnak tekinthető - amint erre az EAS és az észt kormány a Bíróság előtti tárgyaláson jogosan hivatkozott -, nem erről van szó egy ilyen feltétel nélküli kötelezettségvállalás esetén, amelyet főszabály szerint jogilag kötelezőnek kell tekinteni, a szerződéstől való elállás esetleges költségeitől függetlenül.
77 E rendelkezés rendszerének és célkitűzéseinek megfelelően ugyanis a nemzeti hatóság egy feltétel nélküli és jogilag kötelező kötelezettségvállalás fennállása esetén nem vehet figyelembe olyan gazdasági megfontolásokat, mint amelyek az elállás költségeihez kapcsolódnak.
78 Ami a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében hivatkozott 2013. június 13-iHGA és társai kontra Bizottság ítéletet (C-630/11 P-C-633/11 P, EU:C:2013:387) illeti, kétségtelen, hogy a Bíróság ezen ítélet 109. pontjában lényegében rámutatott arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben a valamely regionális beruházási támogatási projekthez nyújtott támogatás szükséges jellegét más kritériumok alapján is bizonyítani lehet, nem csupán az alapján, hogy az említett projekt kivitelezésének megkezdése előtt nyújtották be a támogatás iránti kérelmet.
79 Amint arra a Bizottság hivatkozik, e következtetés azonban nem alkalmazható a nemzeti hatóság által a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján elvégzendő értékelés esetén, mivel az említett intézmény az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában (2008. szeptember 11-iNémetország és társai kontra Kronofrance ítélet, C-75/05 P és C-80/05 P, EU:C:2008:482, 59. pont; 2016. március 8-iGörögország kontra Bizottság ítélet, C-431/14 P, EU:C:2016:145, 68. pont).
80 A jelen ügyben a tényállásnak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő bemutatásából kitűnik, hogy az Eesti Pagar 2008. augusztus 28-án adásvételi szerződést kötött, amelynek értelmében kötelezte magát egy formakenyér- és toastkenyérgyártó gépsor beszerzésére; e szerződés a megállapodás szerinti ár 5%-át kitevő előleg 2008. szeptember 3-án történt megfizetését követően lépett hatályba; az Eesti Pagar 2008. szeptember 29-én lízingszerződést kötött; majd az e két szerződésben részes felek ezt követően 2008. október 13-án háromoldalú adásvételi szerződést kötöttek, amely az aláírásával lépett hatályba.
81 Így kitűnik, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az Eesti Pagar a támogatás iránti kérelmének 2008. október 24-én történt benyújtását megelőzően feltétel nélküli és jogilag kötelező kötelezettségvállalásokat tett, ennélfogva - az említett szerződésektől való elállás költségeitől függetlenül - úgy kellett tekinteni, hogy e társaság nem jogosult az alapügyben szóban forgó támogatási programban való részvételre.
82 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 800/2008 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett, "a projekttel kapcsolatos munkálatok vagy tevékenységek" végrehajtása megkezdődött, ha a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőzően az e projekthez vagy e tevékenységhez szükséges eszközök első megrendelése érdekében feltétel nélküli és jogilag kötelező kötelezettségvállalást tettek, az e kötelezettségvállalástól való elállás esetleges költségeitől függetlenül.
A jogellenes támogatás visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos második kérdésről és a negyedik kérdés szintén ezzel kapcsolatos második részéről
83 Második kérdésével és a negyedik kérdés második részével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, hogy a nemzeti hatóság saját kezdeményezésére köteles a 800/2008 rendelet alapján általa nyújtott támogatást visszatéríttetni akkor, ha utóbb megállapítja, hogy az e rendeletben előírt feltételek nem teljesültek, és az említett bíróság azt is kérdezi, hogy e visszatéríttetést mely jogalapra kell alapítani akkor, ha a támogatást strukturális alapból társfinanszírozták.
84 Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése a tervezett új támogatásokra vonatkozó előzetes ellenőrzést vezet be. Az így szabályozott megelőzés célja az, hogy csak a közös piaccal összeegyeztethető támogatások valósuljanak meg. E célkitűzés elérése érdekében a tervezett támogatás végrehajtását fel kell függeszteni mindaddig, amíg az összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétséget a Bizottság végleges határozata el nem oszlatja (2013. november 21-iDeutsche Lufthansa ítélet, C-284/12, EU:C:2013:755, 25. és 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
85 A jelen ítélet 56. pontja már emlékeztetett arra, hogy a bejelentési kötelezettség ezen ellenőrzés egyik alapvető eleme, és hogy a tagállamok így kötelesek egyfelől bejelenteni a Bizottsághoz minden olyan intézkedést, amely támogatás bevezetésére vagy módosítására irányul, másfelől pedig nem hajthatják végre ezen intézkedést mindaddig, amíg a Bizottság az említett intézkedéssel kapcsolatban végleges határozatot nem hoz.
86 A jelen ítélet 59. pontja arra is emlékeztetett, hogy a tagállam csak akkor hivatkozhat arra, hogy mentesül az 800/2008 rendelet 3. cikkében előírt, őt terhelő bejelentési kötelezettség alól, ha az e tagállam által hozott támogatási intézkedés megfelel az e rendeletben előírt releváns feltételeknek, ezzel szemben az e rendelet hatálya alá nem tartozó állami támogatások továbbra is az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alá tartoznak.
87 Ebből következik, hogy amennyiben úgy nyújtottak a 800/2008 rendelet alapján támogatást, hogy az e rendelet szerinti mentességben való részesüléshez előírt feltételek nem teljesültek, az említett támogatást a bejelentési kötelezettség megsértésével nyújtották, ennélfogva azt jogellenesnek kell tekinteni.
88 A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy a tervezett támogatások végrehajtásának az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában foglalt tilalma közvetlen hatállyal bír, és hogy az e rendelkezésben rögzített végrehajtási tilalom azonnal alkalmazandó valamennyi olyan támogatásra, amelyet bejelentés nélkül hajtanak végre (lásd ebben az értelemben: 2013. november 21-iDeutsche Lufthansa ítélet, C-284/12, EU:C:2013:755, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 A Bíróság ez alapján megállapította, hogy a nemzeti bíróságoknak biztosítaniuk kell, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának megsértéséből eredő valamennyi következményt a nemzeti joguknak megfelelően megállapítsák, különösen mind a végrehajtásra vonatkozó jogi aktusok érvényességét, mind az e rendelkezés megsértésével nyújtott pénzügyi támogatások visszatéríttetését illetően, következésképpen a nemzeti bíróságok tevékenységének az a célja, hogy a támogatások végrehajtása jogellenességének orvoslására alkalmas intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a támogatás feletti rendelkezés jogát a bizottsági határozat meghozataláig hátralévő idő alatt (lásd ebben az értelemben: 2013. november 21-iDeutsche Lufthansa ítélet, C-284/12, EU:C:2013:755, 30. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
90 Márpedig az uniós jognak mindazok a rendelkezései, amelyek megfelelnek a közvetlen hatály fennállásához szükséges feltételeknek, kötelezők a tagállamok minden hatóságára, vagyis nemcsak a nemzeti bíróságokra, hanem minden közigazgatási szervre is, beleértve a decentralizált hatóságokat is, és e hatóságok kötelesek azokat alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24-iAmia ítélet, C-97/11, EU:C:2012:306, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az uniós jogi rendelkezéseket hatáskörének keretei között alkalmazni hivatott nemzeti közigazgatási hatóság vagy bíróság köteles biztosítani e rendelkezések teljes érvényesülését (2017. szeptember 14-iThe Trustees of the BT Pension Scheme ítélet, C-628/15, EU:C:2017:687, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
92 Ebből következik, hogy amikor valamely nemzeti hatóság megállapítja, hogy a 800/2008 rendelet alapján általa nyújtott támogatás nem felel meg az e rendelet szerinti mentességben való részesüléshez előírt feltételeknek, mutatis mutandis köteles tiszteletben tartani a jelen ítélet 89. pontjában hivatkozott kötelezettségeket, többek között a jogellenesen nyújtott támogatás saját kezdeményezésére történő visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettséget.
93 Ugyanakkor nem csupán azokra a következményekre figyelemmel, amelyekkel a támogatás visszatéríttetése az érintett vállalkozásra nézve járhat, hanem az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt azon követelményre is, hogy a tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, a nemzeti hatóság, amelyhez olyan támogatás iránti kérelmet nyújtottak be, amely a 800/2008 rendelet hatálya alá tartozhat, köteles a hozzá benyújtott információkra figyelemmel gondosan megvizsgálni, hogy a kért támogatás megfelel-e az említett rendeletben előírt összes releváns feltételnek, és köteles e támogatást megtagadni, amennyiben e feltételek valamelyike nem teljesül.
94 Ami e visszatéríttetés jogalapját illeti, különösen a jelen ítélet 89-92. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése arra kötelezi a nemzeti hatóságokat, hogy saját kezdeményezésükre térítessék vissza a többek között a 800/2008 rendelet téves alkalmazásával általuk nyújtott támogatásokat. E megfontolások megkülönböztetés nélkül alkalmazandók a strukturális alapokból társfinanszírozott támogatásokra is, az 1083/2006 rendelet 101. cikke ugyanis megemlíti e kötelezettséget. Ezenkívül azon esetekben, amikor a 2988/95 rendelet alkalmazandó, e rendelet 4. cikkének (1) bekezdése ugyanezen kötelezettséget írja elő.
95 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre és a negyedik kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés megköveteli, hogy a nemzeti hatóság saját kezdeményezésére téríttesse vissza a 800/2008 rendelet alapján általa nyújtott támogatást akkor, ha utóbb megállapítja, hogy az e rendeletben előírt feltételek nem teljesültek.
A bizalomvédelem elvére vonatkozó, harmadik kérdésről
96 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, hogy a nemzeti hatóság, amennyiben a 800/2008 rendeletet tévesen alkalmazva nyújt támogatást, e támogatás szabályszerűségét illetően jogos bizalmat kelthet a támogatás kedvezményezettjében, és hogy igenlő válasz esetén ez esetben mérlegelni kell-e egymással szemben a közérdeket és az érintett személy érdekét, és hogy e tekintetben jelentősége van-e annak, hogy a Bizottság az említett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan hozott-e határozatot, vagy sem.
97 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga feltételezi, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságai pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket nyújtottak az érdekelt számára. E jog ugyanis minden jogalanyt megillet, akiben az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala - konkrét ígéretet téve neki - megalapozott várakozásokat keltett. Ilyen ígéretnek minősül a közlés formájától függetlenül a pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó tájékoztatás (2013. június 13-iHGA és társai kontra Bizottság ítélet, C-630/11 P-C-633/11 P, EU:C:2013:387, 132. pont).
98 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata kimondja továbbá, hogy figyelembe véve a Bizottság által az állami támogatások felett az EUMSZ 108. cikk alapján gyakorolt ellenőrzés kötelező jellegét, egyrészt a támogatás kedvezményezett vállalkozásai főszabály szerint csak akkor bízhatnak jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az e cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották, másrészt pedig egy gondos gazdasági szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy ezt az eljárást betartották-e. Különösen, ha a támogatást a Bizottsághoz való előzetes bejelentés nélkül hajtották végre, és így az az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében jogellenes, a támogatás kedvezményezettjének ebben az időpontban nem állhat fenn jogos bizalma arra vonatkozóan, hogy a támogatást szabályszerűen nyújtották (2005. december 15-iUnicredito Italiano ítélet, C-148/04, EU:C:2005:774, 104. pont; 2015. március 19-iOTP Bank ítélet, C-672/13, EU:C:2015:185, 77. pont).
99 Márpedig a jelen ítélet 59. és 87. pontjában már megállapításra került, hogy a tagállam csak akkor mentesül az őt terhelő bejelentési kötelezettség alól, ha az e tagállam által hozott támogatási intézkedés megfelel a 800/2008 rendeletben előírt releváns feltételeknek, és hogy ezzel szemben, amennyiben úgy nyújtottak e rendelet alapján támogatást, hogy az e rendelet szerinti támogatásban való részesüléshez előírt feltételek nem teljesültek, a támogatást a bejelentési kötelezettség megsértésével nyújtották, és azt jogellenesnek kell tekinteni.
100 Ezenkívül a jelen ítélet 89-92. pontjában kifejtésre került, hogy ilyen helyzetben mind a nemzeti bíróságoknak, mind a tagállamok közigazgatási szerveinek biztosítaniuk kell, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának megsértéséből eredő valamennyi következményt megállapítsák, különösen a végrehajtásra vonatkozó jogi aktusok érvényességét és az e rendelkezés megsértésével nyújtott támogatások visszatéríttetését illetően.
101 Ebből következik egyrészt, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy a 800/2008 rendelet alapján támogatást nyújtó nemzeti hatóság hatáskörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy olyan végleges határozatot hozzon, amely megállapítja a kért támogatás Bizottsághoz való bejelentésére vonatkozó, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti kötelezettség hiányát.
102 Mivel ugyanis a Bizottság a 800/2008 rendelet elfogadásával lényegében ex ante maga gyakorolta az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése által ráruházott hatásköröket minden olyan támogatás vonatkozásában, amely megfelel az e rendeletben előírt kritériumoknak, éspedig kizárólag e támogatások vonatkozásában, amint erre a jelen ítélet 65. pontja rámutatott, a Bizottság a bejelentés alóli mentesülés terjedelmét illetően semmilyen határozathozatali jogkört nem ruházott a nemzeti hatóságokra, így az említett hatóságok ugyanazon a szinten helyezkednek el, mint a támogatások potenciális kedvezményezettjei, és - amint a jelen ítélet 93. pontja hangsúlyozta - meg kell bizonyosodniuk arról, hogy határozataik megfelelnek az említett rendeletnek, aminek hiánya az említett ítélet 100. pontjában hivatkozott következményekkel jár.
103 Ebből következik egyrészt, hogy amikor a nemzeti hatóság a 800/2008 rendeletet tévesen alkalmazva nyújt támogatást, ezt mind e rendelet rendelkezéseinek, mind az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének a megsértésével teszi.
104 Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a bizalomvédelem elvére nem lehet hivatkozni valamely uniós jogi szöveg egyértelmű rendelkezésével szemben, és az uniós jogot alkalmazni köteles nemzeti hatóság - uniós joggal ellentétes - magatartása nem alapozhat meg a gazdasági szereplőben jogos bizalmat az uniós joggal ellentétes bánásmódban való részesülésre vonatkozóan (2013. június 20-iAgroferm ítélet, C-568/11, EU:C:2013:407, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. augusztus 7-iMinistru kabinets ítélet, C-120/17, EU:C:2018:638, 52. pont).
105 Ebből következik, hogy eleve kizárt, hogy egy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, egy, az EAS-hez hasonló nemzeti hatóság jogos bizalmat kelthetett a 800/2008 rendelet téves alkalmazásával nyújtott támogatás kedvezményezettjében, azaz az Eesti Pagarban e támogatás szabályszerűségét illetően.
106 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóság, amennyiben a 800/2008 rendeletet tévesen alkalmazva nyújt támogatást, e támogatás szabályszerűségét illetően nem kelt jogos bizalmat a támogatás kedvezményezettjében.
A negyedik kérdésnek a jogellenes támogatás visszatéríttetésére alkalmazandó elévülési időre vonatkozó, első részéről
107 Negyedik kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, hogy amennyiben a nemzeti hatóság a 800/2008 rendeletet tévesen alkalmazva nyújtott támogatást valamely strukturális alapból, a jogellenes támogatás visszatéríttetésére alkalmazandó elévülési idő a 659/1999 rendelet 15. cikkében megállapított tízéves elévülési idő, a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított négyéves elévülési idő vagy az alkalmazandó nemzeti jogban előírt elévülési idő.
108 E tekintetben a jelen ítélet 89. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az e területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogellenes támogatást az alkalmazandó nemzeti jogban előírt végrehajtási szabályoknak megfelelően kell visszatéríttetni.
109 Közelebbről - az észt és a görög kormány, valamint a Bizottság állításával ellentétben - e visszatéríttetésre nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, sem analógia útján a 659/1999 rendelet 15. cikkében előírt tízéves határidő.
110 Egyrészt ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 149. és 152. pontjában rámutatott, a Bíróság a 2006. október 5-iTransalpine Ölleitung in Österreich ítéletének (C-368/04, EU:C:2006:644) 34. és 35. pontjában kifejtette, hogy mivel a 659/1999 rendelet olyan eljárási jellegű szabályokat tartalmaz, amelyek az állami támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság előtt folyamatban lévő valamennyi közigazgatási eljárásra alkalmazandók, e rendelet kodifikálja és alátámasztja a Bizottságnak az állami támogatások vizsgálata során követett gyakorlatát, és nem tartalmaz a nemzeti bíróságok jogköreire és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezést, amelyeket így továbbra is a Szerződésnek a Bíróság által értelmezett rendelkezései szabályoznak.
111 Márpedig a jelen ítélet 89-92. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, hogy ezen értékelések a nemzeti közigazgatási hatóságok jogkörei és kötelezettségei vonatkozásában is érvényesek.
112 Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az elévülési idők rendeltetése általában véve az, hogy biztosítsák a jogbiztonságot (2013. június 13-iUnanimes és társai ítélet, C-671/11-C-676/11, EU:C:2013:388, 31. pont), továbbá ahhoz, hogy e feladatát betöltse, e határidőt előzetesen kell megállapítani, és az elévülési idő "analógia útján" történő bármely alkalmazásának a jogalanyok számára kellően előre láthatónak kell lennie (2011. május 5-iZe Fu Fleischhandel és Vion Trading ítélet, C-201/10 és C-202/10, EU:C:2011:282, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
113 Márpedig az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem tekinthető úgy, hogy a 659/1999 rendelet 15. cikkében előírt tízéves határidőnek az alapügyben szóban forgó körülményekhez hasonló körülmények között analógia útján való alkalmazása egy olyan jogalany számára, mint az Eesti Pagar, kellően előre látható.
114 Mindenesetre, amint arra a főtanácsnok az indítványának 147. pontjában rámutatott, kizárólag az a körülmény, hogy a jogellenesen nyújtott támogatásnak a nemzeti hatóságok saját kezdeményezésére való visszatéríttetésére főszabály szerint a nemzeti elévülési szabályok alkalmazandók, nem érinti azt a lehetőséget, hogy e támogatás visszatéríttetésére később, a Bizottság erre vonatkozó határozatának végrehajtása keretében kerüljön sor, amely intézmény - akkor, amikor az említett támogatás állítólagos jogellenességére vonatkozó információkkal rendelkezik, függetlenül ezen információk forrásától, a nemzeti elévülési idők lejártát követően - a 659/1999 rendelet 15. cikkében előírt tízéves határidőn belül szabadon dönthet úgy, hogy az említett támogatást megvizsgálja.
115 Egyébiránt konkrétan az Unió valamely strukturális alapjából, a jelen ügyben az ERFA-ból társfinanszírozott támogatásokat illetően a 2988/95 rendelet alkalmazható, mivel az Unió pénzügyi érdekei forognak kockán.
116 A 2988/95 rendeletnek és különösen annak 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének az elfogadásával az uniós jogalkotó ugyanis úgy döntött, hogy e területen általánosan alkalmazandó elévülési szabályt vezet be, amellyel egyrészt valamennyi tagállamban alkalmazott minimális határidőt szándékozott meghatározni, és másrészt ki akarta zárni azt a lehetőséget, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeit érintő szabálytalansággal kapcsolatban az annak elkövetése utáni négyéves időszak eltelte után indítsanak eljárást (2010. december 22-iCorman ítélet, C-131/10, EU:C:2010:825, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
117 Ebből következik, hogy a 2988/95 rendelet hatálybalépésétől kezdve az Unió pénzügyi érdekeit érintő bármely szabálytalansággal kapcsolatban - főszabály szerint, és azon ágazatok kivételével, amelyek esetében az uniós jogalkotó rövidebb határidőt írt elő - négyéves határidőn belül indíthatnak eljárást a tagállamok illetékes hatóságai (2010. december 22-iCorman ítélet, C-131/10, EU:C:2010:825, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
118 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy e rendelet 1. cikke értelmében a rendelet hatálya alá tartoznak az uniós jogba ütköző "szabálytalanságok", és ezeket úgy határozza meg, hogy szabálytalanság alatt értendő az uniós jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként az Unió általános költségvetése vagy az Unió által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül az Unió nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.
119 Konkrétan azon feltételt illetően, hogy az uniós jog valamely rendelkezése megsértésének egy gazdasági szereplő cselekményéből vagy mulasztásából kell erednie, a Bíróságnak már volt alkalma kifejteni, hogy az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt elévülési szabály nem alkalmazandó az uniós költségvetés nevében és terhére pénzügyi előnyt biztosító nemzeti hatóságok hibájából adódó szabálytalanságok üldözésére (2011. december 21-iChambre de commerce et d'industrie de l'Indre ítélet, C-465/10, EU:C:2011:867, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
120 Ugyanakkor az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben először is a támogatás kérelmezőjének kell meggyőződnie arról, hogy teljesíti a 800/2008 rendeletben előírt, az e rendelet alapján mentesülő támogatásban való részesüléshez szükséges feltételeket, így nem lehet úgy tekinteni, hogy az e feltételek megsértésével történő támogatásnyújtás kizárólag az érintett nemzeti hatóság hibájából ered.
121 Erről van szó akkor is, ha a szóban forgó támogatás kedvezményezettje olyan körülményekről tájékoztatta az említett hatóságot, amelyek az uniós jog valamely rendelkezésének megsértésével járnak, mivel egy ilyen körülmény önmagában nem befolyásolja a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "szabálytalanságnak" minősítést (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21-iChambre de commerce et d'industrie de l'Indre ítélet, C-465/10, EU:C:2011:867, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
122 Egyébiránt a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "szabálytalanság" fogalmának meghatározása ugyanúgy vonatkozik a szándékosan vagy gondatlanul okozott szabálytalanságokra, amelyek e rendelet 5. cikke alapján közigazgatási szankcióval sújthatók, mint azokra a szabálytalanságokra, amelyek ugyanezen rendelet 4. cikkének megfelelően kizárólag a jogosulatlanul megszerzett előny elvonását vonják maguk után (2004. június 24-iHandlbauer ítélet, C-278/02, EU:C:2004:388, 33. pont).
123 A szabálytalanság bekövetkezése, amely megindítja az elévülési időt, két feltétel együttes teljesülését, azaz a gazdasági szereplőnek az uniós jog megsértését jelentő cselekményét vagy mulasztását, valamint az Unió költségvetését érő kárt vagy potenciális kárt feltételezi (2015. október 6-iFirma Ernst Kollmer Fleischimport und -export ítélet, C-59/14, EU:C:2015:660, 24. pont).
124 Olyan körülmények között, amikor az uniós jog megsértését a kár bekövetkeztét követően fedezték fel, az elévülési idő a szabálytalanság megvalósulásakor, azaz abban az időpontban kezdődik, amikor mind a gazdasági szereplőnek az uniós jog megsértését jelentő cselekménye vagy mulasztása, mind pedig az Unió költségvetését vagy az Unió által kezelt költségvetéseket ért kár bekövetkezett (2015. október 6-iFirma Ernst Kollmer Fleischimport und -export ítélet, C-59/14, EU:C:2015:660, 25. pont).
125 A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakíthatja az eljárás elévülését.
126 E tekintetben a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az "érintett személy" fogalma a szabálytalanságok elkövetésével gyanúsított gazdasági szereplőt jelöli, továbbá hogy a "vizsgálati vagy eljárási cselekmény" fogalma minden olyan cselekményt magában foglal, amely kellő pontossággal körülírja azon ügyleteket, amelyek vonatkozásában a szabálytalanságok gyanúja fennáll, és hogy ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az e rendelkezésben előírt feltétel teljesül, amennyiben a ténybeli elemek összessége lehetővé teszi annak megállapítását, hogy e vizsgálati vagy eljárási cselekményről ténylegesen tájékoztatták az érintett személyt (lásd ebben az értelemben: 2015. június 11-iPfeifer & Langen ítélet, C-52/14, EU:C:2015:381, 36., 38. és 43. pont).
127 A jelen ügyben - a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel - ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 2988/95 rendelet alkalmazandó az alapügy tényállására; hogy az Eesti Pagar az e rendelet 1. cikke értelmében vett szabálytalanságot követett el; hogy e szabálytalanság fennállását nem érinti az, hogy az EAS adott esetben tudott arról, hogy e társaság a támogatás iránti kérelmének benyújtását megelőzően feltétel nélküli és jogilag kötelező kötelezettségvállalást tett felszerelés megrendelésére; hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt négyéves elévülési idő így 2009. március 10-én kezdődött meg, amikor is - amint a jelen ítélet 23. pontjából kitűnik - az EAS helybenhagyta az Eesti Pagar által benyújtott támogatás iránti kérelmet, és amikor ennélfogva az Unió költségvetését kár érte, és hogy e határidőt megszakította a jelen ítélet 24. pontjában hivatkozott 2013. január 22-i levél, sőt, amennyiben a jelen ítélet 126. pontjában említett feltételek teljesülnek, a jelen ítélet 26. pontjában hivatkozott, 2012 decemberében elvégzett utólagos ellenőrzés is.
128 A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a nemzeti hatóság a 800/2008 rendeletet tévesen alkalmazva nyújtott támogatást valamely strukturális alapból, a jogellenes támogatás visszatéríttetésére alkalmazandó elévülési idő - amennyiben a 2988/95 rendelet alkalmazási feltételei teljesülnek - az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított négy év, illetve ennek hiányában az alkalmazandó nemzeti jogban előírt határidő.
A kamatok követelésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos, ötödik kérdésről
129 Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, hogy a nemzeti hatóság, amikor a 800/2008 rendelet alapján általa tévesen nyújtott támogatást saját kezdeményezésére visszatérítteti, köteles e támogatás kedvezményezettjétől kamatokat követelni, és amennyiben igen, úgy milyen szabályok alkalmazandók az említett kamatok számítására többek között a kamatláb és a kamatszámítási időszak tekintetében.
130 A jelen ítélet 99. és 100. pontja rámutatott arra, hogy amennyiben a 800/2008 rendelet alapján támogatást nyújtottak, noha az e rendelet szerinti támogatásban való részesüléshez előírt feltételek nem teljesültek, e támogatást jogellenesnek kell tekinteni, és hogy e körülmények között mind a nemzeti bíróságoknak, mind a tagállamok közigazgatási szerveinek biztosítaniuk kell, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának megsértéséből eredő valamennyi következményt megállapítsák, különösen a végrehajtásra vonatkozó jogi aktusok érvényességét és az e rendelkezés megsértésével nyújtott támogatások visszatéríttetését illetően.
131 Az említett következményeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a támogatás jogellenessége megállapításának logikus következménye az, hogy az eredeti állapot helyreállítása érdekében a támogatást visszatéríttetés útján meg kell szüntetni. A jogellenesen folyósított állami támogatás visszatéríttetésének fő célkitűzése ugyanis azon versenytorzítás megszüntetése, amelyet az ilyen támogatás által létrehozott versenyelőny okozott. Márpedig a támogatás visszatérítésével a kedvezményezett elveszíti azt az előnyt, amelyet a piacon versenytársaival szemben élvezett, és visszaáll a támogatás kifizetése előtti helyzet (2011. december 8-iResidex Capital IV ítélet, C-275/10, EU:C:2011:814, 33. és 34. pont).
132 Ugyanakkor a támogatás kedvezményezettje szempontjából a jogtalan előny továbbá azon kamatok meg nem fizetésében is áll, amelyeket akkor fizetett volna a támogatás szóban forgó összege után, ha ezt az összeget a jogellenesség időtartama alatt a piacon kölcsön formájában kellett volna felvennie, valamint abban áll, hogy az említett időszakban javult a versenyhelyzete a többi piaci szereplőéhez képest (lásd ebben az értelemben: 2008. február 12-iCELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet, C-199/06, EU:C:2008:79, 51. pont).
133 Ennélfogva egy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, és az alapügyre alkalmazandó elévülési szabályokra is figyelemmel egy olyan intézkedés, amely kizárólag a kamatok nélküli visszatéríttetésre vonatkozó kötelezettségben állna, nem orvosolhatná teljes mértékben a jogellenesség hatásait, mivel nem állítaná helyre az eredeti állapotot, és nem küszöbölné ki teljesen a versenytorzítást (lásd ebben az értelemben: 2008. február 12-iCELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet, C-199/06, EU:C:2008:79, 52-54. pont; 2011. december 8-iResidex Capital IV ítélet, C-275/10, EU:C:2011:814, 33. és 34. pont).
134 A nemzeti hatóság tehát az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján köteles a támogatás kedvezményezettjét a jogellenesség időszakára vonatkozóan kamatok megfizetésére kötelezni (lásd ebben az értelemben: 2008. február 12-iCELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet, C-199/06, EU:C:2008:79, 52. pont; 2011. december 8-iResidex Capital IV ítélet, C-275/10, EU:C:2011:814, 33-35. pont).
135 A kamatszámításra alkalmazandó szabályokat illetően a jelen ítélet 89. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az e területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogellenes támogatást az alkalmazandó nemzeti jogi szabályoknak megfelelően kell visszatéríttetni.
136 Közelebbről a különösen a jelen ítélet 110. és 111. pontjában hivatkozott okokból sem a 659/1999 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése, sem a 794/2004 rendelet 9. és 11. cikke nem tekinthető e területre vonatkozó uniós szabályozásnak. Az észt és a görög kormány, valamint a Bizottság állításával ellentétben e rendelkezések ugyanezen okokból közvetetten vagy analógia útján sem alkalmazhatók.
137 Ugyanakkor a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az alkalmazandó nemzeti szabályozás nem lehet kedvezőtlenebb, mint a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozó szabályozás (az egyenértékűség elve), és azt nem lehet úgy kialakítani, hogy a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegye az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (2015. november 11-iKlausner Holz Niedersachsen ítélet, C-505/14, EU:C:2015:742, 40. pont).
138 A tényleges érvényesülés elvét illetően a Bíróság már kimondta, hogy minden olyan esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy e rendelkezés milyen helyet foglal el az egész eljárásban, hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt (2015. november 11-iKlausner Holz Niedersachsen ítélet, C-505/14, EU:C:2015:742, 41. pont).
139 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a nemzeti jog nem járhat olyan következménnyel, amely meghiúsítaná az uniós jog alkalmazását azáltal, hogy ellehetetleníti a nemzeti bíróságok, illetve hatóságok azon kötelezettségét, hogy biztosítsák az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése harmadik mondatának tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben: 2015. november 11-iKlausner Holz Niedersachsen ítélet, C-505/14, EU:C:2015:742, 42. és 45. pont).
140 A tényleges érvényesülés elvével összeegyeztethetetlennek kell tekinteni ugyanis az olyan nemzeti szabályt, amely megakadályozza, hogy a nemzeti bíróság vagy valamely nemzeti hatóság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése harmadik mondatának megsértéséből eredő valamennyi következményt megállapítsa (lásd ebben az értelemben: 2015. november 11-iKlausner Holz Niedersachsen ítélet, C-505/14, EU:C:2015:742, 42. és 45. pont).
141 A jelen ügyben ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy noha a jogellenes támogatást az alkalmazandó nemzeti jogi szabályok szerint kell visszatéríttetni, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése megköveteli, hogy e szabályok biztosítsák a jogellenes támogatás teljes visszatéríttetését, és hogy ennélfogva kötelezzék a támogatás kedvezményezettjét többek között arra, hogy azon időszak egészére vonatkozóan fizessen kamatot, amelynek során e támogatásban részesült, éspedig olyan kamatlábat figyelembe véve, amely megfelel annak a kamatlábnak, amelyet akkor alkalmaztak volna, ha a kedvezményezettnek a szóban forgó támogatás összegét a piacon kölcsön formájában kellett volna felvennie az említett időszakban.
142 A fenti megfontolások összességére tekintettel az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóság, amikor a 800/2008 rendelet alapján általa tévesen nyújtott támogatást saját kezdeményezésére visszatérítteti, az alkalmazandó nemzeti jogi szabályoknak megfelelően köteles e támogatás kedvezményezettjétől kamatokat követelni. E tekintetben az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése megköveteli, hogy e szabályok lehetővé tegyék a jogellenes támogatás teljes visszatéríttetésének biztosítását, és hogy ennélfogva a támogatás kedvezményezettjét kötelezzék különösen arra, hogy azon időszak egészére vonatkozóan fizessen kamatot, amelynek során e támogatásban részesült, éspedig olyan kamatlábat figyelembe véve, amely megfelel annak a kamatlábnak, amelyet akkor alkalmaztak volna, ha a kedvezményezettnek a szóban forgó támogatás összegét a piacon kölcsön formájában kellett volna felvennie az említett időszakban.
A költségekről
143 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A[z EUMSZ 107.] és [EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett, "a projekttel kapcsolatos munkálatok vagy tevékenységek" végrehajtása megkezdődött, ha a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőzően az e projekthez vagy e tevékenységhez szükséges eszközök első megrendelése érdekében feltétel nélküli és jogilag kötelező kötelezettségvállalást tettek, az e kötelezettségvállalástól való elállás esetleges költségeitől függetlenül.
2) Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés megköveteli, hogy a nemzeti hatóság saját kezdeményezésére téríttesse vissza a 800/2008 rendelet alapján általa nyújtott támogatást akkor, ha utóbb megállapítja, hogy az e rendeletben előírt feltételek nem teljesültek.
3) Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóság, amennyiben a 800/2008 rendeletet tévesen alkalmazva nyújt támogatást, e támogatás szabályszerűségét illetően nem kelt jogos bizalmat a támogatás kedvezményezettjében.
4) Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a nemzeti hatóság a 800/2008 rendeletet tévesen alkalmazva nyújtott támogatást valamely strukturális alapból, a jogellenes támogatás visszatéríttetésére alkalmazandó elévülési idő - amennyiben az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet alkalmazási feltételei teljesülnek - az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított négy év, illetve ennek hiányában az alkalmazandó nemzeti jogban előírt határidő.
5) Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóság, amikor a 800/2008 rendelet alapján általa tévesen nyújtott támogatást saját kezdeményezésére visszatérítteti, az alkalmazandó nemzeti jogi szabályoknak megfelelően köteles e támogatás kedvezményezettjétől kamatokat követelni. E tekintetben az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése megköveteli, hogy e szabályok lehetővé tegyék a jogellenes támogatás teljes visszatéríttetésének biztosítását, és hogy ennélfogva a támogatás kedvezményezettjét kötelezzék különösen arra, hogy azon időszak egészére vonatkozóan fizessen kamatot, amelynek során e támogatásban részesült, éspedig olyan kamatlábat figyelembe véve, amely megfelel annak a kamatlábnak, amelyet akkor alkalmaztak volna, ha a kedvezményezettnek a szóban forgó támogatás összegét a piacon kölcsön formájában kellett volna felvennie az említett időszakban.
Aláírások
( *1 ) Az eljárás nyelve: észt.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62017CJ0349 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62017CJ0349&locale=hu