255/D/2003. AB határozat

a szociális és családügyi miniszter által méltányossági jogkörben megállapítható egyszeri szociális segélyről szóló 63/2001. (IV. 13.) Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a szociális és családügyi miniszter által méltányossági jogkörben megállapítható egyszeri szociális segélyről szóló 63/2001. (IV. 13.) Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása, valamint e rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 22.K.32.487/2002. szám alatt folyamatban volt perben való alkalmazásának kizárására előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kérte a szociális és családügyi miniszter által méltányossági jogkörben megállapítható egyszeri szociális segélyről szóló 63/2001. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását, valamint e rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 22. K. 32.487/2002/6. számú jogerős ítéletével elbírált ügyben való alkalmazása kizárását.

Az alkotmányjogi panasz szerint az indítványozó egyszeri rendkívüli segély megállapítása iránt 2002. január 31-én előterjesztett kérelmét az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter 2002. augusztus 7-én kelt 39768-2/2002-3008. számú határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint a kérelmező egy éven belül már részesült egyszeri szociális segélyben, az R. 4. § (3) bekezdése szerint a kérelmező számára egyszeri szociális segély évente egy alkalommal állapítható meg.

Az indítványozó felperesként ezen határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, mely perben a Fővárosi Bíróság 22. K. 32.487/2002/6. számú jogerős ítéletével a felperes közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti keresetét elutasította.

Az indítványozó szerint az R. 4. § (3) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint: "egyszeri szociális segély évente egy alkalommal állapítható meg", "nem határozta meg félreérthetetlenül, hogy az egy évet mitől kell számítani. Pl. a kérelem benyújtása, elbírálása, esetleg naptári év."

Ezért nézete szerint az R. 4. § (3) bekezdése nem egyértelmű és nem világos, több szempontból is eltérően értelmezhető, ami az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét, továbbá az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (2) bekezdésébe ütközik.

II.

Az alkotmányjogi panasszal érintett jogszabályi rendelkezések:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

2. A Jat. rendelkezései szerint:

"18. § (2) A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni."

3. Az R.-nek a kérelem Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumhoz történő benyújtásakor hatályban volt, támadott rendelkezése szerint:

"4. § (3) A kérelmező számára egyszeri szociális segély évente egy alkalommal állapítható meg. Egy éven belül előterjesztett újabb kérelem alapján a miniszter különös méltánylást érdemlő esetben engedélyezheti újabb egyszeri szociális segély kifizetését."

III.

Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az R. egészét a szociális és családügyi miniszter által méltányossági jogkörben megállapítható egyszeri szociális segélyről szóló 63/2001. (IV. 13.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről és a folyamatban lévő ügyek intézéséről szóló 166/2002. (VIII. 2.) Korm. rendelet 1. §-a 2002. augusztus 5-ével hatályon kívül helyezte.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. "Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés." (335/D/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.)

Az Alkotmánybíróság nem hatályos jogszabály alkotmányosságát csak a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eseteiben vizsgálja (807/B/1994. AB végzés, ABH 1998, 1112.; 298/B/1993. AB végzés, ABH 1999, 818.).

2. Az indítványozó az R. 4. § (3) bekezdésének vizsgálatát alkotmányjogi panasz keretében terjesztette elő. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimentette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.].

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az alkotmányjogi panasz benyújtásához szükséges feltételeknek megfelel. Az indítványozó a jogerős ítéletet 2003. január 22-én vette kézhez. Az Alkotmányjogi panaszt a benyújtására nyitva álló határidő 59. napján, 2003. március 22-én adta postára. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.

3. Az Alkotmányjogi panasz szerint az R. 4. § (3) bekezdésének rendelkezése többféleképpen volt értelmezhető, ezért általa sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve, továbbá a Jat. 18. § (2) bekezdése.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte a jogállamiság, s annak szerves összetevőjét képező jogbiztonság elvét. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította, hogy: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák." (ABH 1992, 59, 65.) A 11/1992. (III. 5.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "[a] jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, s számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró más jogalanyok és állami szervek magatartását." (ABH 1992, 77, 91-92.)

A kérelem beadásakor hatályban volt R. 4. § (3) bekezdése lehetőséget teremtett arra, hogy a szociális és családügyi miniszter méltányossági jogkörben a kérelmező számára évente egy alkalommal egyszeri szociális segélyt állapítson meg. Az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezés szerint egy éven belül előterjesztett újabb kérelem alapján a miniszter különös méltánylást érdemlő esetben újabb egyszeri szociális segély kifizetését engedélyezhette.

A fenti, egyszeri szociális segély megállapítása iránti eljárás az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott államigazgatási ügy, figyelemmel annak 3. § (6) bekezdése c) pontjában foglaltakra.

Ennek megfelelően az alkotmányjogi panasszal kifogásolt Szociális és Családügyi Minisztérium eljárására is alkalmazandóak voltak az Áe. általános rendelkezései, így - az alkotmányjogi panasz szempontjából érintett, jelentőséggel bíró - az eljárás megindítására vonatkozó Áe. 13. § (1) bekezdésében foglaltak [nevezetesen: "Az államigazgatási eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára (a továbbiakban: kérelem) vagy hivatalból indul meg. (...)"], továbbá az Áe. 16. §-ának kérelemre vonatkozó szabályai, valamint az Áe. határidő számítására vonatkozó rendelkezései [különösen az Áe. 16. § (1)-(3) bekezdésének rendelkezései].

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal kifogásolt ügyében eljáró egészségügyi, szociális és családügyi miniszter mint államigazgatási szerv határozatában és a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében az R. 4. § (3) bekezdését helyesen, az Áe. érintett rendelkezéseivel összhangban úgy értelmezték, hogy az egy évet a kérelem benyújtásától kell számítani.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 4. § (3) bekezdésével összefüggésben nem áll fenn az indítványozó által állított jogbiztonság sérelme, s az nem sérti a Jat. 18. § (2) bekezdésének rendelkezéseit sem.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozni kívánja azon töretlen álláspontját, miszerint a jogszabály-értelmezési kérdéseket általában jogalkalmazói értelmezéssel vagy jogalkotási úton kell feloldani, az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem önálló jogszabály-értelmezési eljárásra hatásköre nincs [pl. 35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.].

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.

4. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az R. 4. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás és az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének rendelkezései között nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásában is elutasította.

Budapest, 2004. április 26.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék