BH 2013.8.225 A fővárosi bevásárlóközpontban található ruházati üzlet az elmúlt évek során a vásárlási szokások lényeges átalakulása folytán vasárnap rendeltetése folytán működőnek minősül [1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 124/A. § (4) bekezdés, 149/A. § (2) bekezdés].*

Az alperes elsőfokú szerve 2010. augusztus 3-án munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes foglalkoztatónál, melynek eredményeként megállapította, miszerint 4 fő vonatkozásában a felperes megsértette a vasárnapi munkavégzés tilalmára vonatkozó rendelkezést, 33 fő munkavállalót több alkalommal vasárnap rendes munkaidőben foglalkoztatott és részükre nem fizetett vasárnapi pótlékot. Mindezek alapján az elsőfokú hatóság határozatával kötelezte a felperest a szabálytalanságok megszüntetésére és a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 124/A. § (4) bekezdése, valamint 149/A. § (1) bekezdés b) pontjának megsértése, a pótlékfizetés elmulasztása miatt 330 000 Ft munkaügyi bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően.

A felperes hivatkozása szerint az üzlete egy közismert budapesti bevásárlóközpontban található ruházati üzlet, ezért rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak minősül, így vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzést rendelhet el. Ebből következően vasárnapi pótlék fizetésére nem kötelezhető és jogszabálysértés nélkül elrendelhet munkavégzést a vasárnapot közvetlenül megelőző szombati napra is rendes munkaidőben, amely álláspontot a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztály állásfoglalása is megerősítette.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra is kiterjedően.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak minősült. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az elmúlt évek során jelentős társadalmi igény alakult ki a bevásárlóközpontokban a vasárnapi vásárláshoz, melyet a felperes által készített forgalmi kimutatás is igazolt, hiszen eszerint a felperes a legerősebb forgalmat épp a vasárnapi napokon realizálja. A munkaügyi bíróság ezzel szemben nem találta elfogadhatónak azt az alperesi álláspontot, hogy mivel a felperesi üzlet ruházati üzlet, a profilja miatt a vasárnapi nyitva tartásra nincs nélkülözhetetlen igény, szemben például egy élelmiszerüzlettel, vagy egy kávézóval. A munkaügyi bíróság szerint azért sem fogadható el ez az álláspont, mert a jogalkotó nem differenciál az üzletek profilja szerint.

Mindezekből következően az Mt. 124/A. § (4) bekezdésében foglalt tilalom nem vonatkozik a felperesre és az Mt. 149/A. § (2) bekezdése értelmében vasárnapi munkavégzés esetén a munkavállalót a rendes munkabérén felül vasárnapi pótlék nem illeti meg.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az alperes hivatkozása szerint a felperesi munkáltató nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, mert rendeltetésénél fogva nem olyan jellegű tevékenységet folytat, amely a vasárnaphoz, mint heti pihenőnaphoz kötődik, hanem az üzlethelyiség elhelyezkedéséből eredően a pláza nyitva tartási rendje az, amely a vasárnapi nyitva tartást biztosítja.

Az alperes azzal is érvelt, hogy a tevékenység során nyújtott szolgáltatás, vasárnapon történő rendszeres igénybevételének közvetlenül a vasárnaphoz, a vasárnap hagyományos értékeihez kell kapcsolódnia, melyet alátámaszt a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése (BH 2003.36). A felperes tevékenysége ruházati termékek forgalmazása, amely alperes szerint nem a vasárnaphoz kapcsolódik közvetlenül, nem társadalmilag bevett szokásnak minősül, nem az indokoltsága miatt valósul meg a vasárnapi munkavégzés, hanem - az üzletközpont házirendjéhez alkalmazkodva - a munkáltató által meghatározott nyitva tartási rend miatt. Önmagában az a körülmény pedig, hogy az emberek vasárnap is szoktak vásárolni, még nem minősíti az üzletet rendeltetése folytán vasárnap is működővé.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Annak értelmezése során, hogy mely munkáltató, illetve munkakör minősül rendeltetése folytán vasárnap is működőnek, a munkaszüneti napra vonatkozó, Mt. 125. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni. Erre figyelemmel a munkáltató, illetőleg a munkakör akkor minősül vasárnap rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás vasárnap történő igénybevétele az e naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor.

A munkaügyi bíróság e körben helyesen értékelte, hogy a felperes üzlete fővárosi bevásárlóközpontban található, ezért e ténynek és nem elsődlegesen az üzlet profiljának van jelentősége. Helytállóan érvelt a felperes azzal, hogy az elmúlt évek során a vásárlási szokások lényegesen átalakultak és a társadalmi igények jelentősen megváltoztak, melyet nem lehet értékelés nélkül hagyni. Ezért az alperes által hivatkozott, évekkel korábbi, illetve lényegesen eltérő tényálláson alapuló eseti döntés az adott esetben nem irányadó.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Mfv. II. 10 291/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság 9.M.5/1265/2011/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság 9.M.5/1265/2011/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20 000,- Ft (Húszezer forint) és 5 400,- Ft (Ötezer-négyszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.