EH 2017.07.M18 Az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására előírt határidőről szóló szabály olyan relatív diszpozitív rendelkezés, amely a kollektív szerződés számára csak a munkavállaló javára szóló eltérést tesz lehetővé (2012. évi I. tv. (Mt.) 56., 57., 78., 85., 277. §).

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Felperes 1992 óta állt munkaviszonyban az alperesnél és jogelődjénél, mint személyügyi ügyintéző. Szakszervezeti vezetőként teljes munkaidejében szakszervezeti és üzemi tanácsi tevékenységet látott el. 2009. október 26-ától 2013. október 26-áig az alperes jogelődjénél, a PK Zrt.-nél felügyelőbizottsági tag volt. A felperes a PK Zrt.-től a felügyelőbizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíját nem kapta meg. A PK Zrt. 2014. január 9. napján felszámolás alá került, a felszámolási eljárásban a felperes a ki nem fizetett felügyelőbizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíja erejéig hitelezőként vett részt. 2014. április 11. napján a PK Zrt. "fa" vonatkozásában hitelezői választmány alakult, amelynek tagja a NAV Megyei Igazgatósága, a M. B. Kft. és a felperes volt. A 2014. július 29. napján kelt hitelezői választmányi jegyzőkönyv alapján a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló bérleti szerződést kössön a járműparkra.

[2] Az alperes 2014. augusztus 4-én szerzett tudomást a 2014. július 29-i hitelezői választmányi jegyzőkönyvben foglaltakról. Erre figyelemmel 2014. szeptember 1-jén értesítette a felperest a fegyelmi eljárás elrendeléséről. A felperes hozzájárult ahhoz, hogy a fegyelmi eljárás során betartandó határidők 2014. október 13. napjától kezdődjenek.

[3] Az alperes 2014. november 10-én kelt fegyelmi eljárást lezáró határozatában a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette arra hivatkozással, hogy a felperes, mint a PK Zrt. "fa" hitelezői választmányának tagja, támogatta azon választmányi határozat elfogadását, mely szerint a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló 167 db buszra összesen 50 100 000 Ft/hó + áfa összegben kössön bérleti szerződést. Az indokolás szerint a felperes ezen magatartásával támogatta egy, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit súlyosan sértő döntés meghozatalát. Ezáltal felperes a munkaviszonyából eredő kötelezettségét szándékos magatartásával vétkesen megszegte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetet terjesztett elő alperessel szemben, melyben a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként munkaviszonyának helyreállítását, valamint elmaradt munkabérének és perköltségének megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban megjelölt indok nem okszerű, a hitelezői választmány döntéséhez való hozzájárulásával a munkáltató gazdasági érdekeit nem sértette.

[5] A munkáltató a Kollektív Szerződés (KSZ) alapján a fegyelmi eljárás jogkövetkezményeként nem szüntethette volna meg munkaviszonyát azonnali hatállyal. Szerinte a KSZ 5. cím 7. f. pont rendelkezése érvénytelen, mivel a 2012. évi I. tv. - a munka törvénykönyvéről (Mt.) 56. § (4) bekezdésébe és az 57. § (1) bekezdés d) pontjába ütközik.

[6] Alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az azonnali hatályú felmondás jogellenessége folytán a felperes munkaviszonyát az alperesnél 2014. november 11-i hatállyal helyreállította, kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 326 304 forint elmaradt munkabért, 468 598 forint elmaradt munkabér-különbözetet, 62 499 forint cafetéria béren kívüli juttatást, 60 000 forint önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulást, mindezt késedelmi kamataival. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[8] Megállapította, hogy a felperes nem az alperesnél fennállt munkaviszonyával és nem a szakszervezeti, illetve üzemi tanácsi tevékenységével összefüggésben vett részt a PK Zrt. "fa" felszámolási eljárásában, hanem a PK Zrt. "fa" -val szemben fennálló felügyelőbizottsági tagdíjának járó tiszteletdíj kielégítése végett, vagyis magánemberként volt hitelező és tette meg nyilatkozatát, így kizárt, hogy a munkaviszonyból eredő kötelezettséget sértett volna. Az alperes munkáltató nem korlátozta írásban, előzetesen a felperes munkavállaló munkaidején kívül tanúsítható magatartását, a magánemberként tett hitelezői nyilatkozata nem róható fel az alperes részéről, mivel a felszámolási eljárásban a felperes a munkaviszonyától függetlenül saját érdekét képviselte hitelezői igénye kielégítése végett. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, ezért a szakszervezeti elnök felperes munkaviszonyát az Mt. 83. § (1) bekezdés d) pontja alapján helyreállította.

[9] Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy mivel az Mt. 85. §-a lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra, hogy az azonnali hatályú felmondás esetében a munkavállaló javára eltérhet a Kollektív Szerződésben foglaltaktól, a munkaviszony megszűnésekor hatályos Kollektív Szerződés rendelkezéseinek megfelelően történt a fegyelmi eljárás lefolytatása, a határidők betartása, vagyis a fegyelmi eljárás lefolytatása során az alperes jogszerűen járt el. A per során a felperes is elismerte, hogy maga kérte írásban a fegyelmi eljárás folytatásának későbbi időpontra tűzését, így ez az alperes terhére nem róható.

[10] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.

[11] A törvényszék ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékoknak az 1952. évi III. tv. a polgári perrendtartásról (Pp.) 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével túlnyomó részében megállapította, azt a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján kiegészítette, az így kiegészített tényállást fogadta el ítélkezési alapjául és egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, azonban eltérő indokok alapján.

[12] Kifejtette, hogy a felperes helytállóan hivatkozott fellebbezésében arra, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78. § (2) bekezdésben írt határidőn túl gyakorolta, ezért a munkaviszony megszüntetése már önmagában ebből az okból jogellenesen történt. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása és ennek eredményeként a fegyelmi eljárást lezáró határozatként azonnali hatályú felmondással a munkaviszony megszüntetése a határidő megtartása tekintetében jogszerű volt. A Kollektív Szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül lehet a fegyelmi eljárást megindítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmis, az Mt. 56. § (2) és (3) bekezdéseibe, az 57. § (1) bekezdés d) pontjába és a 78. § (2) bekezdésébe ütközik és emiatt érvénytelen. Az Mt. 56. § (2) bekezdése szerint ugyanis hátrányos jogkövetkezményként csak olyan hátrány állapítható meg, amely a munkaviszony feltételeit határozott időre módosítja, az azonnali hatályú felmondás pedig véglegesen szünteti meg a munkaviszonyt. Az Mt. 56. § (3) bekezdés alkalmazása során is figyelemmel kell lenni a 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőre.

[13] Az Mt. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint a fenti rendelkezésektől eltérni sem megállapodással, sem kollektív szerződéssel nem lehet. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja szerint pedig a 78. §-tól is csak a munkavállaló javára lehet eltérni, márpedig nem tekinthető ilyennek a 15 napos határidő 60 napra történő meghosszabbítása, mert minél hosszabb ideig gyakorolható a tudomásszerzéstől az azonnali hatályú felmondás joga, annál hátrányosabb a munkavállalóra nézve, mert az számára bizonytalanságot eredményez.

[14] A törvényszék szerint a munkáltató 2014. augusztus 26-án mindazon tények és körülmények kellő ismeretének a birtokában volt, amely alapján megalapozottan dönthetett arról, élni kíván-e az azonnali hatályú felmondás jogával. Ehhez képest a felperes 2014. november 5-i meghallgatása során újabb ismereteket nem szerzett. Az alperes a kivizsgálással olyan mértékben késlekedett, ami miatt nem állapítható meg, hogy határidőben élt a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogával.

[15] Minderre tekintettel azt már vizsgálni nem kellett, hogy a felperes követett-e el kötelezettségszegést, vagy tanúsított-e olyan magatartást, amely miatt a munkáltató számára munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált, illetve megsértette-e a felperes az Mt. 8. § (1) és (2) bekezdéseit.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[16] A felülvizsgálati kérelemben az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria a felperes keresetét utasítsa el.

[17] Álláspontja szerint, mivel az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés az Mt. 78. § (2) bekezdésében foglaltaktól a munkavállaló javára tér el, a felmondás jogellenességének megállapítása az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontjába ütközik. Álláspontja szerint a KSZ azon rendelkezései, melyek minden munkavállalói szabályszegés esetén kötelezően rendelik el a fegyelmi eljárást, éppen a munkavállaló érdekét szolgálják. A fegyelmi eljárás során ugyanis a munkavállalót több garanciális jogosultság megilleti. Önmagában a munkavállaló számára előnyös az a tény, hogy az azonnali hatályú felmondásról szóló döntést megelőzően garanciális szabályokat kell betartania a munkáltatónak.

[18] Az alperes a felülvizsgálati kérelmének történő helytadás esetén másodlagosan kérte a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítélet felülvizsgálatát a fellebbezésben foglaltak alapján az Mt. 8. § (2) bekezdése, 9. § (2) bekezdése és a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére figyelemmel.

[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

[20] Kifejtette, hogy alapvetően tévesen hivatkozott az alperes az Mt. 85. § (2) bekezdésében foglaltakra, ugyanis a munkáltató a felperessel szemben az azonnali hatályú felmondás jogát nem az Mt. 78. § (2) bekezdése szerinti eljárás eredményeként alkalmazta. A munkáltató az Mt. 56. § (1) bekezdése alapján lefolytatott eljárás eredményeként alkalmazott jogellenesen az Mt. 56. § (2) és (4) bekezdésébe ütköző módon szankciót. Egyébként pedig a munkáltató az azonnali hatályú felmondás jogát elkésetten gyakorolta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[22] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Csak az volt vizsgálható, hogy a KSZ rendelkezései sértik-e az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja alapján az Mt. 78. § (2) bekezdését.

[23] A munkáltató az azonnali hatályú felmondását a kollektív szerződés II. fejezet 5. cím 7.f. pontjára alapította.

[24] Az Mt. 277. § (1) bekezdése értelmében a kollektív szerződés a munkaviszonyból származó, vagy az ezzel kapcsolatos jogot, vagy kötelezettséget, valamint a feleknek a kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását szabályozhatja. A 277. § (2) bekezdése szerint a kollektív szerződés - eltérő rendelkezés hiányában - a törvény Második és a Harmadik Részében foglaltaktól eltérhet. Az (5) bekezdés szerint a munkavállaló javára történő eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.

[25] Az Mt. 56. § (3) bekezdése értelmében a munkavállaló vétkes kötelezettségszegéséért megállapított hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása során a 78. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. Az Mt. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint az 56. § (2) - (5) bekezdésében foglaltaktól a kollektív szerződés nem térhet el. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja értelmében kollektív szerződés az Mt. 78. §-ában foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására előírt határidő olyan relatív diszpozitív jogszabályi rendelkezés, amely kollektív szerződés által csak a munkavállaló javára történő eltérést teszi lehetővé.

[26] Ezért a törvényszék jogszerűen állapította meg, hogy a kollektív szerződésnek azon rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül fegyelmi eljárást lehet indítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmisek és emiatt érvénytelenek, mert az Mt. 56. § (3) bekezdésébe és 78. § (2) bekezdésébe ütköznek. Ennélfogva az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőn túl, elkésetten gyakorolta, mivel nem tekinthető a munkavállaló javára való eltérésnek a 15 napos határidő kétszer 30, összesen

60 napra történő meghosszabbítása, ugyanis a határidő meghosszabbítása a munkavállaló számára bizonytalanságot eredményez, azaz reá nézve hátrányos.

[27] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria, Mfv.I.10.548/2016.)

* * *

T e l j e s h a t á r o z a t

Az ügy száma: Mfv.I.10.548/2016/5.

A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke

Dr. Szomszéd Éva előadó bíró

Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró

A felperes:

A felperes képviselője:

Dr. Berkéné dr. Porpáczy Szilvia ügyvéd

Az alperes: ügyvéd

Az alperes képviselője:

A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.217/2015/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.586/2014/23.

Rendelkező rész

A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.217/2015/4. sz. ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A 191.800 (egyszázkilencvenegyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Felperes 1992. óta állt munkaviszonyban az alperesnél és jogelődjénél, mint személyügyi ügyintéző. Szakszervezeti vezetőként teljes munkaidejében szakszervezeti és üzemi tanácsi tevékenységet látott el. 2009. október 26-ától - 2013. október 26-áig az alperes jogelődjénél, a PK Zrt.-nél felügyelő bizottsági tag volt. A felperes a PK Zrt-től a felügyelő bizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíját nem kapta meg. A PK Zrt. 2014. január 09. napján felszámolás alá került, a felszámolási eljárásban a felperes a ki nem fizetett felügyelő bizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíja erejéig hitelezőként vett részt. 2014. április 11. napján a PK Zrt. "Fa" vonatkozásában hitelezői választmány alakult, amelynek tagja a NAV Megyei Igazgatósága, a M. B. Kft. és a felperes volt. A 2014. július 29. napján kelt hitelezői választmányi jegyzőkönyv alapján a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló bérleti szerződést kössön a járműparkra.

[2] Az alperes 2014. augusztus 04. szerzett tudomást a 2014. július 29-i hitelezői választmányi jegyzőkönyvben foglaltakról. Erre figyelemmel 2014. szeptember 01-jén értesítette a felperest a fegyelmi eljárás elrendeléséről. A felperes hozzájárult ahhoz, hogy a fegyelmi eljárás során betartandó határidők 2014. október 13. napjától kezdődjenek.

[3] Az alperes 2014. november 10-én kelt fegyelmi eljárást lezáró határozatában a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette arra hivatkozással, hogy a felperes, mint a PK Zrt. "Fa" hitelezői választmányának tagja, támogatta azon választmányi határozat elfogadását, mely szerint a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló 167 db buszra összesen 50.100.000.- Ft/hó + ÁFA összegben kössön bérleti szerződést. Az indokolás szerint a felperes ezen magatartásával támogatta egy, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit súlyosan sértő döntés meghozatalát. Ezáltal felperes a munkaviszonyából eredő kötelezettségét szándékos magatartásával vétkesen megszegte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] Továbbá , hogy a felmondás jogellenes azért is, mert a munkáltató a KSZ alapján a fegyelmi eljárás jogkövetkezményeként nem szüntethette volna meg munkaviszonyát azonnali hatállyal. Szerinte a KSZ 5. cím 7. f. pont rendelkezése érvénytelen, mivel a 2012. évi I. tv. - a munka törvénykönyvéről (Mt.) 56.§ (4) bekezdés és az Mt. 57.§ (1) bekezdés d) pont rendelkezésébe ütközik.

[6] Alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az azonnali hatályú felmondás jogellenessége folytán felperes munkaviszonyát az alperesnél 2014. november 11-i hatállyal helyreállította, kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.326.304.- forint elmaradt munkabért, 468.598.- forint elmaradt munkabér különbözetet, 62.499,- forint cafeteria béren kívüli juttatást, 60.000.- forint önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulást, mindezt késedelmi kamataival. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Marasztalta továbbá az alperest a perköltségben és az állam javára kereseti illetékben.

[8] Megállapította, hogy a felperes nem az alperesnél fennállt munkaviszonyával és nem a szakszervezeti, illetve üzemi tanácsi tevékenységével összefüggésben vett részt a PK Zrt. "Fa" felszámolási eljárásában, hanem a PK Zrt. "Fa" -val szemben fennálló felügyelőbizottsági tagdíjának járó tiszteletdíj kielégítése végett, vagyis magánemberként volt hitelező és tette meg nyilatkozatát, így kizárt, hogy a munkaviszonyból eredő kötelezettséget sértett volna. Az alperes munkáltató nem korlátozta írásban, előzetesen a felperes munkavállaló munkaidején kívül tanúsítható magatartását, a magánemberként tett hitelezői nyilatkozata nem róható fel az alperes részéről, mivel a felszámolási eljárásban a felperes a munkaviszonyától függetlenül saját érdekét képviselte hitelezői igénye kielégítése végett. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, ezért a szakszervezeti elnök felperes munkaviszonyát az Mt. 83.§ (1) bekezdés d) pontja alapján helyreállította.

[9] Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy mivel az Mt. 85.§-a lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra, hogy az azonnali hatályú felmondás esetében a munkavállaló javára eltérhet a Kollektív Szerződésben, a munkaviszony megszűnésekor hatályos Kollektív Szerződés rendelkezéseinek megfelelően történt a fegyelmi eljárás lefolytatása, a határidők betartása, vagyis a fegyelmi eljárás lefolytatása során az alperes jogszerűen járt el. A per során a felperes is elismerte, hogy maga kérte írásban a fegyelmi eljárás folytatásának későbbi időpontra tűzését, így ez az alperes terhére nem róható.

[10] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.

[11] A törvényszék ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékoknak az 1952. évi III. tv. - a polgári perrendtartásról (Pp.) 206.§ (1) bekezdése szerinti mérlegelésével túlnyomó részében megállapította, azt a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján kiegészítette, az így kiegészített tényállást fogadta el ítélkezési alapjául és egyet értett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, azonban elérő indokok alapján.

[12] Kifejtette, hogy a felperes helytállóan hivatkozott fellebbezésében arra, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78.§ (2) bekezdésben írt határidőn túl gyakorolta, ezért a munkaviszony megszüntetése már önmagában ebből az okból jogellenesen történt. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása és ennek eredményeként a fegyelmi eljárást lezáró határozatként azonnali hatályú felmondással a munkaviszony megszüntetése a határidő megtartása tekintetében jogszerű volt. A Kollektív Szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül lehet a fegyelmi eljárást megindítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmis, az Mt. 56. § (2) és (3) bekezdéseibe, az 57.§ (1) bekezdés d) pontjába és a 78.§ (2) bekezdésébe ütközik és emiatt érvénytelen. Az Mt. 56.§ (2) bekezdése szerint ugyanis hátrányos jogkövetkezményként csak olyan hátrány állapítható meg, amely a munkaviszony feltételeit határozott időre módosítja, az azonnali hatályú felmondás pedig véglelgesen szűnteti meg a munkaviszonyt. Az Mt. 56.§ (3) bekezdés alkalmazása során is figyelemmel kell lenni a 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőre.

[13] Az Mt. 57.§ (1) bekezdés d) pontja szerint a fenti rendelkezésektől eltérni sem megállapodással, sem kollektív szerződéssel nem lehet. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja szerint pedig a 78. §-tól is csak a munkavállaló javára lehet eltérni, márpedig nem tekinthető ilyennek a 15 napos határidő 60 napra történő meghosszabbítása, mert minél hosszabb ideig gyakorolható a tudomásszerzéstől az azonnali hatályú felmondás joga, annál hátrányosabb a munkavállalóra nézve, mert az számára bizonytalanságot eredményez.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[16] A felülvizsgálati kérelemben az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria a felperes keresetét utasítsa el.

[17] Álláspontja szerint, mivel az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés az Mt. 78.§ (2) bekezdésében foglaltaktól a munkavállaló javára tér el, a felmondás jogellenességének megállapítása az Mt. 85.§ (2) bekezdés d) pontjába ütközik. Álláspontja szerint a KSZ azon rendelkezései, melyek minden munkavállalói szabályszegés esetén kötelezően rendelik el a fegyelmi eljárást, éppen a munkavállaló érdekét szolgálják. A fegyelmi eljárás során ugyanis a munkavállalót több garanciális jogosultság megilleti. Önmagában a munkavállaló számára előnyös az a tény, hogy az azonnali hatályú felmondásról szóló döntést megelőzően garanciális szabályokat kell betartania a munkáltatónak.

[18] Alperes a felülvizsgálati kérelmének történő helytadás esetén másodlagosan kérte a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítélet felülvizsgálatát a fellebbezésben foglaltak alapján az Mt. 8. § (2) bekezdése, 9. § (2) bekezdése és a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére figyelemmel.

[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai

[21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[22] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Csak az volt vizsgálható, hogy a KSZ rendelkezései sértik-e az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja alapján az Mt. 78. § (2) bekezdését.

[23] A munkáltató az azonnali hatályú felmondását a kollektív szerződés II. fejezet 5. cím 7.f. pontjára alapította.

[25] Az Mt. 56. § (3) bekezdése értelmében a munkavállaló vétkes kötelezettségszegéséért megállapított hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása során a 78. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. Az Mt. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint az 56. § (2) - (5) bekezdésében foglaltaktól a kollektív szerződés nem térhet el. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja értelmében kollektív szerződés az Mt.78. §-ában foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására előírt határidő olyan relatív diszpozitív jogszabályi rendelkezés, amely kollektív szerződés által csak a munkavállaló javára történő eltérést teszi lehetővé.

[26] Ezért a törvényszék jogszerűen állapította meg, hogy a kollektív szerződésnek azon rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül fegyelmi eljárást lehet indítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmisek és emiatt érvénytelenek, mert az Mt. 56. § (3) bekezdésébe és 78. § (2) bekezdésébe ütköznek. Ennél fogva az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőn túl, elkésetten gyakorolta, mivel nem tekinthető a munkavállaló javára való eltérésnek a 15 napos határidő 2x30, összesen 60 napra történő meghosszabbítása, ugyanis a határidő meghosszabbítása a munkavállaló számára bizonytalanságot eredményez, azaz reá nézve hátrányos.

[27] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[28] A Kúria a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján marasztalta a felülvizsgálati eljárási illeték összegében, amelyet az alperes felülvizsgálati ellenkérelmén illetékbélyegben tévesen lerótt, így azt már megfizetnie nem kell.

[29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2017. március 22.

Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Szomszéd Éva s.k. előadó bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

(Kúria, Mfv.I.10.548/2016.)