3013/2024. (I. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú ítélete, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Tóth Ákos kamarai jogtanácsos) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben kérte a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyidejűleg kérte alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság főtitkára elkülönítette a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a elleni alkotmányjogi panaszt, és a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú ítélete, a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.009/2022/3/I. számú ítélete, valamint a Kaposvári Törvényszék 22.M.70.040/2020/63/II. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt a IV/1948/2023. ügyszámú eljárásban bírálja el. Az indítványozó álláspontja szerint a felülvizsgálat eljárásban hozott kúriai határozat, illetve a másod- és elsőfokú ítéletek valamint a kifogásolt jogegységi határozat és jogszabályhely ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, I. cikk (3) bekezdésével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a felperes magánszemély 2001-ig folyamatosan hivatásos szolgálatot teljesített, majd szolgálati nyugdíjba vonult, amely mellett kereső tevékenységet folytatott. 2018-ban súlyos agyhártyagyulladás szövődményeként súlyos hallásvesztés alakult ki nála, ezért hallókészülék viselésére szorult. A felperes 2019 őszére gyógyult fel a betegségéből, idegrendszeri sérülése nem volt. Az alperes indítványozó 2019 őszén foglalkozásegészségügyi vizsgálatot rendelt el, az elsőfokú orvosi alkalmassági vélemény a felperes alkalmassága hiányát állapította meg, a felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Népegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztálya szintén nem találta alkalmasnak a felperest a munkavégzésre. Az orvosi vélemények alapján az alperes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes keresetében jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperes indítványozót, vitatva, hogy egészségi állapota miatt alkalmatlan lenne munkaköre ellátására.
[3] Az első fokon eljáró Kaposvári Törvényszék 22.M.70.040/2020/63/II. számú ítéletében helyt adott a felperes keresetének, mert az alperes indítványozónak kellett volna bizonyítania, hogy a felperes a munkaszerződésben meghatározott területi vezető munkakörben történő foglalkoztatására foglalkozás-egészségügyi szempontból nem volt alkalmas, azaz a felmondás indoka valós.
[4] Az alperes indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.009/2022/3/I. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[5] Az alperes indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú ítéletében hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.
[6] Ezt követően az alperes indítványozó jogegységi panaszt nyújtott be, a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozatában a jogegységi panaszt elutasította.
[7] 2. Az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete, illetve a másod- és elsőfokú ítéletek alaptörvény-ellenességnek a megállapítását és megsemmisítését kérte az Abtv. 27. §-a alapján, illetve az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: jogegységi határozat), valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, hogy az indítványozót, mint munkáltatót nem illeti meg jogorvoslati jog a másodfokú foglalkozás-egészségügyi szerv döntésével szemben.
[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és az I. cikk (3) bekezdésének a megsértésére is hivatkozott.
[10] Az indítványozó szerint az NM rendelet esetében vélhetően mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség esete áll fenn. A támadott jogegységi határozat vonatkozásában az indítványozó azt kifogásolta, hogy az meghaladottá, ily módon alaptörvény-ellenessé vált, mivel csak a munkavállaló számára biztosít jogorvoslati jogot a másodfokú foglalkozás-egészségügyi szerv döntésével szemben, ráadásul ezen jogorvoslatra közigazgatási perben kellene sort keríteni.
[11] Az indítványozó előadta, hogy a jogegységi határozat alapján a munkáltatói felmondás vizsgálatának keretében kerül sor a másodfokú foglalkozás-egészségügyi szerv döntésének munkaügyi peres felülvizsgálatára annak ellenére, hogy a munkáltató az NM rendelet 16. §-a alapján kötelezettséget hajt végre a munkaviszony megszüntetésével.
[12] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletében, illetve a másod- és elsőfokon eljáró bíróságok ítéletükben alkalmazták a jogegységi határozatot.
[13] Az indítványozó előadta, hogy a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai határozat ellen azért nem nyújtott be külön alkotmányjogi panaszt, mert jogegységi panaszeljárást kezdeményezett a Kúria előtt, ezért álláspontja szerint jogorvoslati lehetőségeit a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai ítélet kézhezvételekor még nem merítette ki.
[14] Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság egyesítse a jelen ügyet a jogegységi panaszeljárásban hozott kúriai határozattal szemben benyújtott IV/1948/2023. szám alatt elkülönítésre került alkotmányjogi panaszával.
[15] Az indítványozó előadta továbbá, hogy IV/3247/2021. ügyszám alatti alkotmányjogi panaszában kérte a jelen üggyel összefüggő Pécsi Ítélőtábla Mpkf.I.35.008/2021/3. számú, szakértői díjmegállapító végzésének megsemmisítését.
[16] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[17] Az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[18] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[19] Az indítványozó egységesen benyújtott, az Alkotmánybíróság főtitkára által elkülönített alkotmányjogi panaszaiban kérte a Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozata, valamint Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete illetve a másod- és elsőfokú ítéletek, valamint a jogegységi határozat és az NM rendelet 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[20] Az indítványozó a felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú kúriai ítéletet a letöltési igazolás tanúsága szerint 2022. december 19-én, míg a jogegységi panaszeljárásban hozott Jpe.I.60.005/2023/6. számú kúriai határozatot a letöltési igazolás tanúsága szerint 2023. július 10-én vette kézhez.
[21] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2023. szeptember 1-jén nyújtotta be az elsőfokú bíróságon.
[22] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan belül lehet írásban benyújtani. Az Abtv. 30. § (4) bekezdése értelmében a döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye.
[23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai ítélet ellen száznyolcvan napon túl nyújtott be alkotmányjogi panaszt, ezért indítványa elkésett.
[24] Tekintettel arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 405. § (3) bekezdésével és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/C. §-a alapján a Kúria jogegységi panaszeljárása egy önálló, sui generis eljárás, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32/B. § (4) bekezdése ezen törvényi rendelkezésekkel összhangban akként rendelkezik, hogy "[a] Kúria jogegységi panaszt elutasító döntése alkotmányjogi panasszal önállóan támadható. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság a jogegységi panasszal támadott határozatot és az azzal felülvizsgált bírói döntést nem vizsgálja."
[25] Az Alkotmánybíróság csak abban az esetben vizsgálja a jogegységi panaszeljárásban hozott kúriai határozattal együtt az azzal felülvizsgált bírói döntéseket, amennyiben azok ellen külön, az Abtv. 30. §-a szerinti törvényes határidőben az elsőfokú bíróság útján alkotmányjogi panaszt terjesztenek elő az indítványozók (ld. 1/2024. (I. 9.) AB határozat indokolásának III. része (Indokolás [42] és köv.)).
[26] Az elkésettség hiánya körében az Alkotmánybíróság nem tudta figyelembe venni az indítványozó azon érvét, hogy korábban IV/3247/2021. ügyszám alatti alkotmányjogi panaszában kérte a jelen üggyel összefüggő Pécsi Ítélőtábla Mpkf.I.35.008/2021/3. számú, szakértői díjmegállapító végzésének megsemmisítését, hiszen az ezen ügyben támadott bírósági végzés az Abtv. 27. §-a alapján nem minősült az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező végzésnek, ezért az Alkotmánybíróság egyesbírói eljárásban IV/3247-4/2021. ügyszámú egyesbírói végzésével az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[27] Tekintettel arra, hogy a Kúria Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú ítéletével - és ezáltal a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.009/2022/3/I. számú ítéletével és a Kaposvári Törvényszék 22.M.70.040/2020/63/II. számú ítéletével szemben, valamint a bíróságok által alkalmazott jogegységi határozattal és NM rendelettel - szemben előterjesztett alkotmányjogi panasza elkésett az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a további befogadási feltételeket.
[28] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság egyesítse a jelen eljárást a IV/1948/2023. ügyszámon elkülönített eljárással [az eljárást befejező végzés: 3012/2024. (I. 12.) AB végzés]. Az Alkotmánybíróság nem tartotta szükségesnek az ügyek egyesítését, mivel az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32/B. § (4) bekezdése a Pp. 405. § (3) bekezdésével és Bszi. 41/C. §-ával összhangban megerősíti, hogy a Kúria jogegységi panaszt elutasító döntése - a jogegységi panasz sui generis jellege révén - önállóan támadható alkotmányjogi panasszal (ld. 1/2024. (I. 9.) AB határozat indokolásának III. része (Indokolás [42] és köv.)). Ezzel összefüggésben utal arra az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria jogegységi panasz tanácsának határozata elleni alkotmányjogi panaszt a Kúrián, míg a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai ítélet elleni alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságon szükséges benyújtani.
[29] 4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 30. § (4) bekezdése szerinti befogadási feltétel teljesülése hiányában - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2023. december 12.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1878/2023.