3012/2024. (I. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Tóth Ákos kamarai jogtanácsos) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben kérte a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyidejűleg kérte a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú ítélete, a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.009/2022/3/I. számú ítélete valamint a Kaposvári Törvényszék 22.M.70.040/2020/63/II. számú ítélete alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság főtitkára elkülönítette a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a elleni alkotmányjogi panaszt, és a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú ítélete, a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.009/2022/3/I. számú ítélete, valamint a Kaposvári Törvényszék 22.M.70.040/2020/63/II. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt, ezért az utóbbi alkotmányjogi panaszt a IV/1878/2023. ügyszámú eljárásban bírálja el. A jelen alkotmányjogi panaszeljárásban az Alkotmánybíróság csak a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat, valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-a elleni alkotmányjogi panaszt bírálja el. Az indítványozó álláspontja szerint a jogegységi panaszeljárásban hozott kúriai határozat, valamint a kifogásolt jogegységi határozat és jogszabályhely ellentétesek az Alaptörvény az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, I. cikk (3) bekezdésével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a felperes magánszemély 2001-ig folyamatosan hivatásos szolgálatot teljesített, majd szolgálati nyugdíjba vonult, amely mellett kereső tevékenységet folytatott. 2018-ban súlyos agyhártyagyulladás szövődményeként súlyos hallásvesztés alakult ki nála, ezért hallókészülék viselésére szorult. A felperes 2019 őszére gyógyult fel a betegségéből, idegrendszeri sérülése nem volt. Az alperes indítványozó 2019 őszén foglalkozásegészségügyi vizsgálatot rendelt el, az elsőfokú orvosi alkalmassági vélemény a felperes alkalmassága hiányát állapította meg, a felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Népegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztálya szintén nem találta alkalmasnak a felperest a munkavégzésre. Az orvosi vélemények alapján az alperes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes keresetében jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperes indítványozót, vitatva, hogy egészségi állapota miatt alkalmatlan lenne munkaköre ellátására.

[3] Az elsőfokon eljáró Kaposvári Törvényszék 22.M.70.040/2020/63/II. számú ítéletében helyt adott a felperes keresetének, mert az alperes indítványozónak kellett volna bizonyítania, hogy a felperes a munkaszerződésben meghatározott területi vezető munkakörben történő foglalkoztatására foglalkozás-egészségügyi szempontból nem volt alkalmas, azaz a felmondás indoka valós.

[4] Az alperes indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.009/2022/3/I. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[5] Az alperes indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria Mfv.VIII.10.101/2022/9. számú ítéletében hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.

[6] Ezt követően az alperes indítványozó jogegységi panaszt nyújtott be, a Kúria Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozatában a jogegységi panaszt elutasította.

[7] 2. Az indítványozó a Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozata alaptörvény-ellenességnek a megállapítását és megsemmisítését kérte az Abtv. 27. §-a alapján, illetve az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló másodfokú orvosi vélemény szakvéleménynek minősítéséről szóló 1/2004. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: jogegységi határozat), valamint a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 16. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, hogy az indítványozót, mint munkáltatót nem illeti meg jogorvoslati jog a másodfokú foglalkozás-egészségügyi szerv döntésével szemben.

[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és az I. cikk (3) bekezdésének a megsértésére is hivatkozott.

[10] Az indítványozó szerint az NM rendelet esetében vélhetően mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség esete áll fenn. A támadott jogegységi határozat vonatkozásában az indítványozó azt kifogásolta, hogy az meghaladottá, ily módon alaptörvény-ellenessé vált, mivel csak a munkavállaló számára biztosít jogorvoslati jogot a másodfokú foglalkozás-egészségügyi szerv döntésével szemben, ráadásul ezen jogorvoslatra közigazgatási perben kellene sort keríteni.

[11] Az indítványozó előadta, hogy a jogegységi határozat alapján a munkáltatói felmondás vizsgálatának keretében kerül sor a másodfokú foglalkozás-egészségügyi szerv döntésének munkaügyi peres felülvizsgálatára annak ellenére, hogy a munkáltató az NM rendelet 16. §-a alapján kötelezettséget hajt végre a munkaviszony megszüntetésével.

[12] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy a Kúria támadott Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozatában alkalmazta a jogegységi határozatot.

[13] Az indítványozó szerint a jogegységi panaszeljárásban hozott kúriai határozat megsértette az indokolt bírói döntéshez való jogát, illetve a törvényes bíróhoz való jogát, amikor akként foglalt állást, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelem tárgyában nem szükséges alakszerű végzést hoznia az eljáró bíróságoknak.

[14] Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság egyesítse a jelen ügyet a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai ítélet és a másod- valamint elsőfokú ítéletekkel szemben benyújtott IV/1878/2023. ügyszám alatt elkülönítésre került alkotmányjogi panaszával.

[15] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[16] Az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[17] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[18] A testület megállapította, hogy az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[19] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezésként az Abtv. 26. § (1) bekezdését és a 27. §-át. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az I. cikk (3) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.

[20] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.

[21] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, valamint az I. cikk (3) bekezdése vonatkozásában alkotmányjogi panaszát külön nem indokolta. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy következetes gyakorlata szerint a B) cikk (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt csak két kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében - vizsgálja érdemben (3033/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [7]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a B) cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem ezen esetekre alapította, ezért az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján sem felel meg a befogadhatósági feltételeknek. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy "az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására [...]" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).[1]

[22] Az indítványozó Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában lényegében mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet kifogásol a támadott jogegységi határozat és NM rendelet vonatkozásában. Az Abtv. 2012. január 1-jétől a 46. § (1) bekezdésében már nem önálló hatáskörként, hanem hivatalból alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza a jogalkotó mulasztásának megállapítását. Következésképpen az indítványozó indítványozói jogosultsága nem terjed ki mulasztás megállapításának indítványozására az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján (ld. 25/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [38]).

[23] Az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszt az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján azzal indokolta, hogy a Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozata azért alaptörvény-ellenes, mert az alaptörvény-ellenes jogegységi határozatot és NM rendeletet alkalmazta. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítványában az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességre hivatkozott, amelyre vonatkozóan az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján indítványozói jogosultsággal nem rendelkezik, az Abtv. 27. §-a alapján sem kifogásolhatja ugyanezen indokolás mentén a Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozatát.

[24] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.

[25] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint az f) pont szerint kifejezett kérelmet kell előterjeszteni a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára.

[26] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, mely nem a bírósági eljárásokra, hanem a hatósági eljárásokra vonatkozik. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban támadott jogegységi panaszeljárásban hozott kúriai határozattal szemben megfogalmazott indítványozói érvek tartalmilag a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének vonatkozásában a bíróság jogértelmezésére és jogi következtetéseire irányulnak.

[27] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.

[28] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.

[29] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata (3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[30] Az indítványozó az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelem tárgyában nem szükséges alakszerű végzést hoznia az eljáró bíróságoknak.

[31] Tekintettel arra, hogy a jogegységi panaszeljárásban a Kúria Jpe.I.60.005/2023/5. számú alakszerű, külön végzésével is elutasította az indítványozó előzetes döntéshozatali eljárás valamint az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét, valamint Jpe.I.60.005/2023/6. számú határozata [61]-[62] bekezdéseiben külön megindokolta, hogy e kérelmek teljesítését azért tartotta szükségtelennek, mert az eljáró bíróságok nem tértek el az indítványozó által megjelölt ítélkezési gyakorlattól.

[32] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését állító indítványi résszel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).

[33] A Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozatában részletesen megvizsgálta és összevetette az indítványozó által hivatkozott bírósági határozatokat a perbeli bírósági határozatokkal és arra a következtetésre jutott, hogy a felvetett jogkérdésekben nem állapítható meg eltérés (Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozata [60] bekezdés).

[34] Az Alkotmánybíróság egyebekben nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

[35] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság egyesítse a jelen eljárást a IV/1878/2023. ügyszámon elkülönített eljárással. Az Alkotmánybíróság nem tartotta szükségesnek az ügyek egyesítését, mivel az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32. § (4) bekezdése a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 405. § (3) bekezdésével és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény 41/C. §-ával összhangban megerősíti, hogy a Kúria jogegységi panaszt elutasító döntése - a jogegységi panasz sui generis jellege révén - önállóan támadható alkotmányjogi panasszal. (Ld. IV/893/2023. számú ügyben hozott határozat III. része) Ezzel összefüggésben utal arra az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria jogegységi panasz tanácsának határozata elleni alkotmányjogi panaszt a Kúrián, míg a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai ítélet elleni alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságon szükséges benyújtani.

[36] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 26. § (1) bekezdése, 27. §-a, illetve a 29. §-ában írt befogadási feltételek teljesülése hiányában - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2023. december 12.

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Réka s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1948/2023.