BH 2013.5.114 Felbujtóként követi el a gazdasági vesztegetés bűntettét a költségvetési szervnél megbízási jogviszony keretében foglalkoztatott önálló intézkedésre fel nem jogosított dolgozó, aki a tevékenysége során a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója részére jogtalan pénzbeli előnyt kér, az ígért előnyről őt tájékoztatja, a megszerzett előnyt neki átadja, majd azon vele osztozik [Btk. 252. §, Btk. 21. § (1) bek.].

A megyei bíróság katonai tanácsa a 2011. november 9-én kihirdetett ítéletében a nyugállományú mérnök-ezredes II. rendű terheltet társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 252. § (1) bekezdés] miatt egy év hat hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható, emellett vele szemben 1 000 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el.

Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa a 2012. április 30-án meghozott ítéletével a II. rendű terhelt cselekményét felbujtóként elkövetett vesztegetés bűntettének minősítette, a vele szemben kiszabott szabadságvesztést két évre súlyosította azzal, hogy azt fogházban kell végrehajtani, továbbá a terheltet 200 000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte.

A másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett tényállás lényege a következő: A II. rendű terhelt tartós megbízási jogviszony keretében dolgozott a minisztériumban. A minisztériumban főosztályvezető beosztású I. rendű terhelt egy 1400 db akciókés beszerzésére kiírt pályázat elbírálására alakított szakértői bizottság tagjává jelölte ki. A II. rendű terhelt e tevékenysége révén kapcsolatba került az egyik ajánlattevő kft. ügyvezetőjével, akivel közölte: a főnöke sikeres pályázat esetén a nettó beszerzési érték 8%-át kéri vissza. Ebbe a kft. ügyvezetője beleegyezett.

A közbeszerzési eljárás során ezzel a kft.-vel került sor a szállítási szerződés megkötésére. A kft. a szerződési szolgáltatás teljesítésével egyidejűleg 31 800 000 forintra számlát állított ki a minisztérium részére. Ezután a II. rendű terhelt közölte az I. rendű terhelttel, mi volt a számlaérték 8%-ának visszautalására vonatkozó megegyezés. Ekkor a terheltek megegyeztek, a kft. felajánlását elfogadják, a pénzt a II. rendű terhelt veszi át és átadja az I. rendű terheltnek.

A II. rendű terhelt a nyertes kft. ügyvezetőjétől egy legalább 2 000 000 forintot tartalmazó borítékot vett át és azt az I. rendű terheltnek átadta. A terheltek a pénzen fele-fele arányban osztoztak.

A jogerős határozat ellen a II. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott okra - ezen belül a Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontjára - alapítva. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a cselekmény minősítésének megváltoztatása mellett törvénysértően járt el, amikor a kétszeres értékelés tilalmába ütközően nem mellőzte a súlyosító körülmények közül a terhelt kezdeményező szerepét. Elmulasztotta megindokolni, hogy miért nem látott lehetőséget az idős, megromlott egészségi állapotú, kifogástalan előéletű terhelt esetében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére. Álláspontja szerint ezzel megsértette indokolási kötelezettségét, amelyre tekintettel a határozatok hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Kifejtette, hogy a Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontja szerinti hatályon kívül helyezési ok megállapításához önmagában nem elegendő, hogy az indokolás hiányos. A feltétlen hatályon kívül helyezési ok megállapításának kizárólag akkor van helye, ha a bíróság oly mértékben nem tett eleget indokolási kötelezettségének, hogy az ítélet emiatt felülbírálatra alkalmatlan, ezért az érdemi felülbírálat meghiúsul.

Az indítvány valójában a büntetés kiszabását sérelmezte, ami azonban önmagában nem lehet felülvizsgálat tárgya, ahogy az sem, hogy az eljárt bíróságok a súlyosító és az enyhítő körülményeket miként értékelik.

A nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványát kiegészítette, azt a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjára is alapozva tartotta fenn. Álláspontja szerint a megállapított tényállás alapján csak a II. rendű terhelt bűnsegédi cselekvőségére lehet következtetést vonni, így a törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

A legfőbb ügyész képviselője felszólalásában kifejtette, hogy a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálati ok sem állapítható meg.

A felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.

A Be. 416. § (1) bekezdés - indítványozó által hivatkozott - c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

Miután az indítvány ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerinti szabálysértésre is utalt, a Kúria elsődlegesen ezt a felülvizsgálatot végezte el, ennek során azonban a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt, az indítványozó által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt.

Az indokolási kötelezettség elmulasztása a 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint csak akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést, ha az ítélet indokolása a terhelt bűnösségének megállapítása vagy felmentése, illetve az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, a büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása tekintetében hiányos oly mértékben, hogy az emiatt alkalmatlan a felülbírálatra.

Ebből következően az indokolás hiányosságai - amennyiben azok a felülbírálatot nem akadályozzák - hatályon kívül helyezést sem alapoznak meg. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha az indokolásból egyáltalán nem állapítható meg, hogy a bíróság a bűnösségre, a cselekmény minősítésére vagy az alkalmazott joghátrányra vonatkozó döntését mire alapozta, és így a határozat érdemi vizsgálatra alkalmatlan.

Az eljárt bíróságok azonban indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, mind a bűnösséget, mind a minősítést, mind a büntetést érintően.

Kétségtelen, hogy nem teljes körűen tárták fel a súlyosító és enyhítő körülményeket, és nem fejtették ki részletesen azt sem, hogy mely bűnösségi körülménynek milyen jelentőséget tulajdonítottak. Kétségtelen az is, hogy a másodfokú bíróság nem észlelte, miszerint a cselekmény elkövetői alakzatának megváltoztatása folytán a II. rendű terhelt tekintetében a kezdeményező szerep már nem értékelhető súlyosító körülményként, ez azonban nem jelenti az indokolás oly mértékű hiányosságát, amely miatt az felülbírálatra alkalmatlan és az ítéletet hatályon kívül kellene helyezni.

Utal a Kúria arra is, hogy a bíróságnak ítéletében nem kell a kiszabott szabadságvesztés-büntetés felfüggesztésének mellőzéséről számot adnia. Ellenkezőleg, a Btk. 89. § (1) bekezdésére figyelemmel azt kell megindokolnia, hogy miért találta a büntetési célokat elérhetőnek a büntetés végrehajtása nélkül is.