EH 2004.1028 A gépjármű üzemben tartója felel a járműve jogszerű használatáért, ennek keretében a személygépkocsit bérlő által ki nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért) [Ptk. 99. §, 427. §; 1988. évi I. tv. 15. §; 89/1988. (XII. 20.) MT r. 15. §].
Az alperes a tulajdonában álló személygépkocsi határozott idejű használatára bérleti szerződést kötött. A szerződés időtartama alatt a bérlő a felperes parkolóját díjfizetés nélkül használta, ezért a felperes 10 000 forint pótdíjat szabott ki, amelynek megfizetésére az alperest kérte kötelezni előbb kártérítés, majd szerződés teljesítése címén. A parkolóhely üzemeltetőjének felhívására az alperes közölte a bérlő nevét és címét.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 forintot és ennek 2002. október 31-étől járó késedelmi kamatát. Az ítélet indokai szerint a helyi közút kezelője és a parkolóhely igénybevevője között a parkolóhely használatával a közterület közlekedési célú használatára keletkezett jogviszony. Az alperes mint tulajdonos a dolog birtokát használatra másnak átengedte, ez azonban a Ptk. 99. §-a szerint nem jelentette a dolog terhei alóli mentesülést. Ezért az alperes tulajdonosként köteles viselni a parkolással felmerült díjat.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően értelmezte a Ptk. 99. §-át, sértette a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdésében és a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezéseket és ellentétes S. Város Önkormányzatának 11/1999. (IV. 23.) rendeletében írtakkal. A hivatkozott rendelkezések értelmében a parkolóhely használatáért az igénybevevő és nem a gépjármű tulajdonosa köteles díj (pótdíj) fizetésére. A várakozóhely használatára a peres felek között szerződés nem jött létre. A közterület használójának az 1988. évi I. tv. 3.§-a értelmében a járművezető minősül, jogviszony tehát a bérlő és a felperes között keletkezett. Ennek alapján teljesítésre is a bérlő köteles.
E jogkérdésben a jogerős ítélet tévesen foglalt állást, a jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság hivatalos gyűjteményben közzétett módon még nem hozott döntést, ezért a jogerős ítélet felülvizsgálatának a Pp. 270. § (2) bekezdésének ba) pontjában foglaltak szerint van helye.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva [Pp. 275. § (2) bekezdés] megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. tv. (továbbiakban: Tv.) 15. §-ának (3) bekezdése értelmében közút területén, vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen a közút kezelője díj és pótdíj szedését rendelheti el.
A törvény felhatalmazása alapján alkotott, a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (továbbiakban: R) szabályai - az 1. §-ának (1) bekezdése alapján - azokra a jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra és magánszemélyekre terjed ki, akik a Magyar Köztársaság területén közúti közlekedési szolgáltatást végeznek, illetőleg közúti járművet tartanak üzemben. A rendelet 15. §-ának (1) bekezdésében kimondja, hogy a járművek jogszerű használatárért, valamint az üzem-, forgalombiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő műszaki állapotáért az üzemben tartó felelős.
A Tv. előző rendelkezése, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 16. §-ának (1) bekezdése alapján meghozott, S. Város Önkormányzatának a parkolás szabályozásáról és a várakozás rendjéről szóló 11/1999. (IV. 23.) számú rendelete - a 12. § (2) bekezdésében - a fizető parkolóhely jogosulatlan használata esetén pótdíjfizetési kötelezettséget ír elő. A rendelet 3. §-ában meghatározott személyi hatálya kiterjed a jármű üzemben tartójára, tulajdonosára továbbá arra aki a járművet egyéb jogcímen használja.
A tulajdonost tulajdonjoga alapján megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem (Ptk. 98. §), a használat és a hasznok szedésének joga, mellyel összefüggésben viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni (Ptk. 99. §). A tulajdonost megilleti az a jog is, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy a tulajdonjogát másra átruházza, vagy azzal - ingatlan tulajdonjogának kivételével - felhagyjon [Ptk. 112. § (1) és (2) bekezdés].
A teher és kárveszély viselésének kötelezettsége a tulajdonjog részjogosítványát képező használat és hasznok szedésének jogához kapcsolódik. A teherviselési kötelezettség mindazokra a terhekre fennáll, amelyek viselésére jogszabály, vagy szerződés mást nem kötelez.
A közterület közlekedési célú használatára az alperes tulajdonában álló, általa üzemben tartott gépkocsival került sor. Ezért a díj (pótdíj) megfizetésére a felperesi szolgáltatás igénybevételével létrejött jogviszonyban a tényleges használó (aki lehet a tulajdonos, üzemben tartó vagy a járművet más jogcímen használó) köteles, de a ki nem fizetett díjért az üzemben tartó a R 15. §-ának (1) bekezdése értelmében felel. A másodfokú bíróság tehát jogszabálysértés nélkül jutott arra következtetésre, hogy az adott ügyben jogszabály rendelkezésén alapuló teherviselési kötelezettsége körében az alperes köteles a pótdíj megfizetésére. Más, a jogvita kereteit meghaladó kérdés, hogy ezt az alperes, mint bérbeadó a bérlőtől, mint a dolog használatával összegfüggésben felmerült költséget [Ptk. 427. § (1) bekezdés] igényelheti.
Az alperes felelősségét megalapozó Kormányrendelettel a felperes parkolást szabályozó rendelete nincs ellentétben, ezért annak alkotmánybírósági vizsgálatát az alperes indokolatlanul kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok nem állt fenn. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IX. 20.540/2004. sz.)