EH 2006.1535 Az érvénytelen munkaviszony, illetve közszolgálati jogviszony bármilyen módon történő megszüntetése a jogviszony Mt. 10. § (1) bekezdése szerinti azonnali hatályú felszámolásának minősül, és ettől eltérő az a kérdés, hogy az érvénytelenségnek milyen jogkövetkezményei alkalmazhatók [Mt. 10. § (2) és (3) bekezdések].
A felperes a keresetében a közszolgálati jogviszonyának az alperes 2002. január 3-ai intézkedésével történt megszüntetése jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását kérte (elmaradt illetmény, végkielégítés, felmentési időre járó átlagilletmény, a jogellenesség szankciója). Kérte annak kimondását is, hogy a jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította az alperes 2002. január 3-án kelt, 2/2002. számú, a jogviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatát, és megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya 2001. augusztus 30-án szűnt meg, mivel nem tette le a jogszabály szerint kötelező esküt. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintette, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 2/2002. számú határozata jogellenessége folytán a Ktv. 60. §-a szerint marasztalta az alperest. A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - ismét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság az újabb megismételt eljárásban hozott ítéletével megállapította a 2/2002. számú alperesi határozat jogellenessége folytán a felperes közszolgálati jogviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor megszűnését, és kötelezte az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeként 4 554 333 forint megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet és az alperes viszontkeresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a 2/2002. számú határozatát már korábbi ítéletével hatálytalanította, ez a döntése - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett. Úgy ítélte meg, hogy a felperes a munkáltató hibájából nem tudta a törvényben leírt esküt letenni, ezért a jogviszonynak az eskütétel hiánya miatt 2001. augusztus 30-án történt megszűnésre vonatkozó alperesi viszontkereset alaptalan. Mindezek alapján a Ktv. 60. §-a alapján kötelezte az alperest a jogellenesség jogkövetkezményei, a 2001-2002. érvekre járó 13. havi illetmény, valamint ruházati költségtérítés megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, a fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint a munkaügyi bíróság korábbi ítéletével az alperes 2/2002. számú határozatát hatálytalanítva kimondta azt is, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya 2001. augusztus 30-án megszűnt. Ezért a felek között ezt követően fennállt jogviszony érvénytelen volt, amelyet az alperes a jogerős ítéletig nem szüntetett meg, a 2/2002. számú munkáltatói intézkedés a jogellenessége miatt erre nem volt alkalmas. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, minthogy az eskütétel elmaradása a munkáltató hibája volt, az Mt. 10. § (1) bekezdése alapján a felperes ebből eredő kárát, amely "az elmaradt jövedelem formájában jelentkezik", köteles megtéríteni, továbbá a jogellenesség jogkövetkezményei (felmentési illetmény, végkielégítés, Ktv. 60. § (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmény) is terhelik. Ez utóbbi marasztalást azzal indokolta, hogy "nem az Mt. 10. §-a szerint érvénytelen jogviszony megszüntetéséről volt szó, hanem az érvénytelen jogviszony jogellenes megszüntetéséről".
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és a felperes keresetét elutasító ítélet hozatala iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 229. § (1) bekezdésében, 215. §-ában, a Ktv. 60. § (1) bekezdésében és a Ktv.-t módosító 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdésében előírtakat. Érvelése szerint a munkaügyi bíróság korábbi ítélete a jogviszony 2001. augusztus 30-ai megszűnésével összefüggésben a 2/2002. számú (helyesen: 21/2002. számú) munkáltatói intézkedésnek nem a jogellenességét, hanem szükségtelenségét állapította meg, és emiatt hatálytalanította azt, ezért a Pp. 229. § (1) bekezdésébe ütközik a hivatkozott munkáltatói határozat jogellenessé nyilvánítása. A felperes közszolgálati jogviszonya az eskütétel hiánya miatt a törvénynél fogva szűnt meg, de nem kérte az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazását, ezért az alperes marasztalása jogellenes.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta. A jogerős ítélet nem vitatott rendelkezéseit ezért a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kellett tekinteni. Ilyen volt mindenekelőtt a másodfokú bíróság által - a munkaügyi bíróság korábbi, ebben a részében jogerős ítélete folytán - megállapított tény, mely szerint a felperes közszolgálati jogviszonya az eskü letételének hiánya miatt 2001. augusztus 30-án megszűnt [2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdés]. A felek azonban ekkor még nem számolták fel a jogviszonyt, az továbbra is fennállt, az előbbiekből következően azonban érvénytelen jogviszonyként. A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint továbbá a munkaügyi bíróság korábbi, e részében fellebbezéssel nem támadott ítéletével "hatálytalanította" az alperes 2/2002. számú (helyesen: 21/2002. számú) intézkedését. Az sem vitás még, hogy a felperes keresete mindvégig a 21/2002. számú munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozással a Ktv. 60. §-a szerinti marasztalásra irányult.
A felülvizsgálati eljárásban eszerint az előbbiek alapulvételével abban kellett állást foglalni, hogy a másodfokú bíróság helytállóan bírálta-e el a felperes keresetét, amikor az érvénytelen jogviszonynak a 21/2002. számú, jogellenesnek minősített munkáltatói intézkedéssel történt megszüntetése folytán a Ktv. 60. §-a szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta az ítélet jogerőre emelkedése időpontjáig.
Az alperes megalapozottan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a munkaügyi bíróság ebben a körben jogerőssé vált ítéletével amiatt "hatálytalanította" a 21/2002. számú alperesi intézkedést, mivel a felperes közszolgálati jogviszonya 2001. augusztus 30-án a törvény erejénél fogva megszűnt, "így a törvény erejénél fogva már korábban megszűnt jogviszonynak a 2002. január 3-án történő újabb megszüntetésére már nem volt szükség". A felperes jogviszonyának 2001. augusztus 30-án történt megszűnésére tekintettel ugyanakkor a 21/2002. számú alperesi intézkedés "hatálytalanítása" helyesen az intézkedés hatálytalan voltát jelenti.
A felülvizsgálni kért jogerős ítélet nem vitatott megállapítása szerint a felek között fennmaradt közszolgálati jogviszony érvénytelen volt, amelynek tekintetében fennállt az Mt. 10. § (1) bekezdésében előírt, a jogviszony felszámolására vonatkozó kötelezettség.
Mindezekből következően megalapozottan sérelmezte az alperes a 2002. január 3-án kelt 21/2002. számú munkáltatói intézkedés "jogellenessé" minősítését, és a jogellenesség jogkövetkezményeinek a Ktv. 60. §-ában szabályozottak szerinti alkalmazását. A jogviszony 2001. augusztus 30-ai (a korábbi ítélettel jogerősen megállapított) megszűnése miatt a későbbi munkáltatói intézkedést - annak eredménye folytán - az érvénytelen közszolgálati jogviszony felszámolására irányulónak kell tekinteni [Mt. 10. § (1) bekezdés].
Az érvénytelen munkaviszony, illetve közszolgálati jogviszony bármilyen módon történő megszüntetése a jogviszony Mt. 10. § (1) bekezdése szerinti azonnali hatályú felszámolásának minősül, és más kérdés, hogy az érvénytelenségnek milyen jogkövetkezményei alkalmazhatók [Mt. 10. § (2) és (3) bekezdések].
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes a munkáltató hibájából előállt érvénytelenség jogkövetkezményeiben marasztalásra nem terjesztett elő keresetet, a perben érvénytelenségre nem is hivatkozott. A Ktv. 60. §-a szerint érvényesített elmaradt illetmény iránti igényt a másodfokú bíróság tévesen minősítette az érvénytelenséggel összefüggő kárigényként.
A kifejtettek alapján, minthogy az érvénytelen jogviszony felszámolásakor a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazása nem jöhet szóba, a felperes az érvénytelenség jogkövetkezményei [Mt. 10. § (2) és (3) bekezdések] alkalmazását nem kérte, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].