ÍH 2020.112 JÁRADÉK FELEMELÉSE, LEJÁRT JÁRADÉK ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK HATÁRIDEJE

I. A járadék felemelésére irányuló perben az egyes járadékelemeket nem lehet egymástól szigorúan elkülönítetten vizsgálni, összességében kell értékelni azt, hogy a felperes létfenntartását szolgáló többletköltségelemek tekintetében a járadék megítélése óta bekövetkezett-e lényeges változás [1952. évi III. törvény (Pp.) 230. § (1) bekezdés].

II. Az életfenntartást biztosító - szerződéses (például életjáradék), illetve szerződésen kívüli (például baleseti járadék, életjáradék, tartásdíj) - szolgáltatásokat időszakonként előre kell fizetni. A jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket bírósági úton többé nem követelheti [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 280. § (3) bekezdés].

Az alperesi kórházban 1998. február 20-án született II. rendű felperesnél kora gyermekkori agykárosodás következett be, ami súlyos mentális retardáltsággal jár együtt, és ennek következtében egész életében gondozásra szorul. Születésétől kezdve négy végtagjára kiterjedő bénultságban, mozgáskoordinációs zavarokban, szomatikus és mentális fejletlenségben, orrmandula-műtét utáni állapotban, asztmás megbetegedésben, fokozott görcsös készségben (epilepszia), reflux betegségben szenved. Gerincét nem tartja, nyaka hátracsuklik, felső teste előrebillenő, lábát nem emeli. Önálló helyváltoztató mozgásra nem képes. Egészségi állapota végleges, ápolásra és teljes körű gondozásra szorul, teljes mértékben a családja látja el őt.

Az alapperben a jogerős közbenső ítéletet követően az elsőfokú bíróság - az ítélőtábla ítéletével részben megváltoztatott - ítéletével az I-II. rendű felperesek, valamint a II. rendű felperes édesapja vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényét elbírálta.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben egyrészt az alapperben - ápolás, gondozás, háztartási kisegítés, élelemfeljavítás, gyógyászati segédeszköz, kulturális többletkiadás, ruhakopás, közlekedés, kíséret, valamint többlet-energiafogyasztás címén - megítélt járadék összegének a felemelését, másrészt az alapeljárásban hozott jogerős ítélet meghozatala óta eltelt időben gyógyászati segédeszközök és tápszerek többletköltsége címén, illetőleg az ingatlan átalakítása, lift költsége és karbantartási költsége, rehabilitációs medence építésének, beüzemelésének, karbantartásának, valamint a medence fedésével és átjáró kialakításával kapcsolatban felmerült további költségeik megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek egyetemlegesen 9 252 717 forint lejárt járadékot és ebből 637 650 forint lejárt járadék után 2013. július 15-től, 6 074 667 forint lejárt járadék után 2015. július 15-től, 762 000 forint lejárt járadék után 2015. augusztus 1-től, 1 778 400 forint lejárt járadék után 2017. július 15-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot; továbbá 8 055 122 forint tőkét és ebből 5 000 000 forint után 2011. november 21-től, 2 596 655 forint után 2012. június 14-től, 10 795 forint után 2012. december 13-tól, 447 672 forint után 2012. október 10-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot. Az alperes által a felpereseknek egyetemlegesen fizetendő ápolási-gondozási, háztartási kisegítői, élelemfeljavítási, gyógyászati segédeszköz, ruhakopás, közlekedési, kísérői, energiafogyasztási járadék összegét 2018. február 1-től kezdődően, az egyes hónapok 5. napjáig a II. rendű felperes élete végéig teljesítendő havi 417 300 forintra felemelte. Kötelezte az alperest, hogy 2018. február 1-től az egyes hónapok 5. napjáig fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek egyetemlegesen a II. rendű felperes élete végéig havi 12 700 forint járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítéletnek a lejárt járadékban marasztaló rendelkezéseit előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította.

Az elsőfokú bíróság határozata jogi indokolásában utalt arra, hogy a kereseti kérelem A)-I) pontjai alatt megjelölt tételeket a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 230. § (1) bekezdése alapján kellett elbírálni. E jogszabályi rendelkezés kivételt jelent az anyagi jogerő általános szabálya alól. A szóban forgó követelésekhez kapcsolódóan az I-II. rendű felpereseknek azt kellett bizonyítaniuk, hogy azok a körülmények, amelyeken az alapperben hozott jogerős ítélet alapul, időközben lényegesen megváltoztak.

Az ápolás-gondozás többletköltségével összefüggésben utalt arra, hogy mivel az alapeljárásban hozott ítéletben a bíróság az ápolási-gondozási járadék összegét a K. A. Bt. díjszabásából kiindulva határozta meg, ezért jelen perbeli követelés elbírálásánál is a K. A. Bt. díjszabása volt az irányadó, figyelemmel arra is, hogy a II. rendű felperes ápolási-gondozási szükséglete terén az alapeljárás óta nem történt pozitív változás. A perben tisztázni kellett, hogy az alapeljárásban 2010. november 1-jétől kezdődően meghatározott havi 110 700 forint járadékhoz képest jelentős áremelkedés következett-e be a K. A. Bt. díjszabásában. A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az áremelkedés a vizsgált időszakban jelentősnek volt mondható, így a 2013. január 1. és 2014. február 1. napja közötti időre 637 650 forint lejárt járadék, a 2016. december 31-ig tartó időszakra 1 874 250 forint, míg a 2018. január 31-ig terjedő időre 1 778 400 forint lejárt járadék megfizetésére kötelezte az alperest, míg 2018. február 1-jétől az alperes által teljesítendő járadékot havi 110 700 forintot 136 800 forinttal, 247 500 forintra emelte fel.

A háztartási kisegítés többletköltsége megítélése során ugyancsak irányadónak tekintette a K. A. Bt. megemelkedett árait, azok emelkedését jelentősnek tekintve 2018. január 31-ig az alperest 2 013 000 forint lejárt járadékkülönbözet megfizetésére kötelezte, míg 2018. február 1. napjától havi 33 000 forinttal, összesen havi 66 000 forintra emelte fel az alperes járadékfizetési kötelezettségét.

Az élelemfeljavítás többletköltsége címén érvényesített igénnyel kapcsolatban rögzítette, hogy az alapperben eljárt bíróság ezen a címen havi 12 000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest 2010-ben, az azóta eltelt időben az élelmiszerek áremelkedése is jelentősnek mondható, így az alperest a 2013. január 1. és 2018. január 31. közötti időre mindösszesen 126 952 forint lejárt járadékkülönbözet megfizetésére kötelezte, míg az alperes járadékfizetési kötelezettségét 2018. február 1-től 12 000 forintról 14 488 forintra emelte fel.

A pelenka, törlőkendő beszerzésére alapozott gyógyászati segédeszközök többletköltsége kapcsán is úgy foglalt állást, hogy a 2010 óta bekövetkezett infláció mértéke jelentős volt, ezért a 2013. január 1. és 2018. január 31. közötti időre 65 265 forint lejárt járadékkülönbözet megfizetésére kötelezte az alperest, míg 2018. február 1-jétől kezdődően az alperes járadékfizetési kötelezettségét havi 10 162 forintról 10 891 forintra emelte fel.