BH 2020.1.16 Az utazási szerződésben az életet, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősség nem korlátozható [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 314. §, 416. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 11. §, 20. §; 281/2008. (XI. 28.) Korm. r. 11. §, 12. §; 90/314. EGK irányelv].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű és a II. rendű felperesek és néhai édesapjuk, K. Zs., valamint a III. rendű felperes az alperessel kötött utazási szerződés alapján 2011. október 30. és november 6. között Egyiptomban vettek részt társasutazáson, amelynek része volt a repülőtérről a szállodába és a szállodából a repülőtérre történő szállítás is. Az alperes az általános szerződési feltételei (ÁSZF) 14. pontjában kikötötte, hogy az utazási iroda az utazási szerződés nemteljesítéséből vagy hibás teljesítéséből eredő károkért való felelősségét a szerződésben a részvételi díj összegének kétszeresében korlátozza. Az ÁSZF 15.b) pontjában rögzítette: "Amennyiben az utas a szolgáltatások bármelyikét kifogásolja, köteles ezt a telepített idegenvezetővel, ennek hiányában a helyszíni szolgáltatóval haladéktalanul közölni, aki köteles jegyzőkönyvet felvenni, melyben saját véleményét is mellékeli és ennek egy példányát köteles az utasnak átadni. Az idegenvezető erről az utazási irodát (alperest) haladéktalanul tájékoztatja és a szükséges intézkedéseket megteszi. Az utas a nem szerződésszerű teljesítésből eredő igényét hazaérkezését követően haladéktalanul, legfeljebb a hazaérkezését követő 2 (kettő) hónapon belül köteles a fenti módon felvett jegyzőkönyv becsatolásával együtt az utazási irodához írásban bejelenteni. A kárigény bejelentésére nyitva álló 2 hónapos határidő utas általi elmulasztása esetén az utazási iroda mentesül a kár megtérítésének kötelezettsége alól. Az utazási iroda köteles a bejelentett kárigény indokoltságát felülvizsgálni és álláspontjáról a kárigény bejelentésétől számított 30 napon belül írásban tájékoztatni az utast."

[2] A társasutazáson az utasok szállítását a repülőtér és a szálláshely közötti viszonylatban az alperes egyiptomi partner irodája, (a továbbiakban: MTS) egyiptomi cég szervezte meg. Az MTS az utasok autóbusszal való fuvarozását az ETC cégtől rendelte meg. A felperesek az utóbbi által üzemeltetett autóbusz utasaként súlyos következményekkel járó közúti balesetet szenvedtek, amikor az autóbusz a szállodából a repülőtérre vezető úton felborult. Ennek során az I. és II. rendű felperes édesapja életét vesztette. Az I. és II. rendű felperes zúzott, vágott, könnyebbnek tekinthető sérüléseket szenvedett. Mindketten tanúi voltak édesapjuk tragikus halálának. A III. rendű felperes koponyasérülést, három nyakcsigolya törését, többszörös borda- és lapockatörést és tüdősérülést szenvedett. A baleset a buszvezető gyorshajtása miatt következett be.

[3] Az MTS felelősségbiztosítója az I. és II. rendű felperesnek 8000-8000 euró, a III. rendű felperesnek 50 000 euró, az ETC felelősségbiztosítója az I. és II. rendű felperesnek 650-650 euró, a III. rendű felperesnek 830 euró kártérítést fizetett ki. Az I. és II. rendű felperes ezt meghaladóan az MTS alvállalkozójának felelősségbiztosítójától 6576-6576 USD, átszámítva személyenként 759 864 forint kártérítést kapott. Az Ökumenikus Segélyszervezet az I. és II. rendű felperesnek 500 000-500 000 forintot, a III. rendű felperesnek 300 000 forintot juttatott.

[4] A felperesek jogi képviselője 2013. szeptember 30-án levélben kártérítés fizetését kérte az alperestől. Az alperes a 2013. október 8-i válaszában a követelés jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta. Az alperessel szemben 2013. október 24-én indult csődeljárás, amely a bíróság által jóváhagyott csődegyezséggel zárult 2014. február 24-én.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek keresetükben a balesettel kapcsolatos vagyoni és nem vagyoni káruk megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Az I. és II. rendű felperes 2014. április 1-jétől havonta és személyenként 30 000 forint tartást pótló járadék és 40 000 forint nem vagyoni kártérítési járadék megfizetését kérte. A III. rendű felperes nem vagyoni kártérítés címén havi 70 000 forint, háztartási és ház körüli kisegítő többletköltsége címén havi 40 000 forint, közlekedési többletköltség címén havi 30 000 forint, gyógyszer és vitamin többletköltség címén havi 10 000 forint, rehabilitációs többletköltség címén havi 20 000 forint kártérítési járadék megfizetését igényelte.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság a per újabb tárgyalása során meghozott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felperesek által 2011. november 6-án Egyiptomban, autóbusz utasaként elszenvedett balesetből eredően az életben, a testi épségben, egészségben bekövetkezett, járadékként érvényesíthető káraiért vagy az ilyen utas Ptk. szerinti hozzátartozójaként elszenvedett fentiek szerinti káraiért.

[8] A közbenső ítélet indokolásában utalt arra, hogy a baleset másik öt károsultjának perében a bíróság jogerősen megállapította az alperes helytállási kötelezettségét. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. A jogerős közbenső ítéletet és az előzményi per anyagát felhasználva arra lehetett következtetni, hogy nem fér kétség az egyiptomi büntetőeljárás anyagának és az ítélet fordításának valóságtartalmához, azt hivatalos fordító készítette. Az alperes ügyvezetője anyanyelvű szinten ismeri az arab nyelvet, fordítási hibákra nem hivatkozott. A büntetőítélet szerint a balesetet a buszvezető gyorshajtása okozta. A teljes büntetőirat beszerzése és a járművezető tanúkénti kihallgatása nem volt indokolt, az az eljárás elhúzódását eredményezte volna.

[9] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 315. §-ával összhangban a 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 12. § (1) bekezdése és az ÁFSZ 15. pontja tartalmazza, hogy az utazási vállalkozó a közreműködője magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. Az alperes kiemelkedő referenciákkal bíró alvállalkozót vett igénybe. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az alvállalkozót igénybe vevő felelősséggel tartozik a teljesítési segéd magatartásáért, és a jogosult a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére irányuló szabályok szerint érvényesítheti vele szemben az igényét. Az alperes az R. 12. § (1) bekezdésében megfogalmazott szigorú objektív felelősséggel tartozik a balesettel összefüggésben keletkezett károkért. Csak akkor mentesülhetett volna a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kár sem az ő, sem az általa igénybe vett közreműködő magatartására nem vezethető vissza. A baleset a felperesekkel kötött utazási szerződés teljesítése során következett be, így az, hogy az alperes és a közreműködők (MTS, ETC) milyen tartalmú szerződéseket kötöttek, irreleváns. Annak sincs jelentősége, hogy a buszvezető milyen jogviszony keretében szállította az utasokat a repülőtérre. Nem kellett ezért vizsgálni, hogy az alperes mennyire gondosan járt el a megbízottja megválasztásában, utasításokkal való ellátásában. Így mellőzhető volt az MTS ügyvezetőjének tanúkénti kihallgatása, valamint a busztársaság nyilatkozatának beszerzése.