BH 2012.4.87 Személyes adattal visszaélés bűncselekményének az elkövetője nemcsak az a személy lehet, aki a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti adatkezelő fogalomnak megfelel, hanem bárki, aki az e törvényben meghatározott adatkezelést végez [Btk. 177/A. § (1) bek. a) pont, 1992. évi LXIII. tv. (továbbiakban: Avtv.) 2. § 8. és 9. pontjai].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.759/2007/12., Fővárosi Ítélőtábla Bf.172/2009/14., Kúria Bhar.881/2010/5. (*BH 2012.4.87*)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2009. április 24. napján kihirdetett ítéletében a vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés] állapította meg és ezért őt 2 év időtartamra próbára bocsátotta.

A vádlott védője által a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezést elbírálva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. január 26. napján kihirdetett ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntette [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélőtábla másodfokú ítélete ellen az ügyész fellebbezett a vádlott terhére, a vádlott bűnössége megállapítása érdekében. Fellebbezése írásbeli indokolása szerint a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt okból a másodfokú ítélet tényállását megalapozatlannak tartotta és kifogásolta, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett teljes mértékben eleget. Sérelmezte az elkövetői kör adatkezelőre szűkítését, az elkövetéskor hatályos szabályozásra figyelemmel. Kiemelte, hogy az adatok gyűjtése is az adatkezelés fogalomkörébe tartozó, márpedig a vádlott saját e-mail címére is kért kiegészítő adatokat. Sérelmezte, hogy a társtettesi elkövetés megállapíthatósága hiányában elmaradt a bűnsegédi elkövetés lehetőségének vizsgálata, és álláspontja szerint az ítélőtábla a bizonyítékok felülmérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a jelentős érdeksérelmet, mint tényállási elemet nem látta megállapíthatónak.