BH 2012.4.87 Személyes adattal visszaélés bűncselekményének az elkövetője nemcsak az a személy lehet, aki a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti adatkezelő fogalomnak megfelel, hanem bárki, aki az e törvényben meghatározott adatkezelést végez [Btk. 177/A. § (1) bek. a) pont, 1992. évi LXIII. tv. (továbbiakban: Avtv.) 2. § 8. és 9. pontjai].

Az elsőfokú bíróság a 2009. április 24. napján kihirdetett ítéletében a vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés] állapította meg és ezért őt 2 év időtartamra próbára bocsátotta.

A vádlott védője által a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezést elbírálva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. január 26. napján kihirdetett ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntette [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélőtábla másodfokú ítélete ellen az ügyész fellebbezett a vádlott terhére, a vádlott bűnössége megállapítása érdekében. Fellebbezése írásbeli indokolása szerint a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt okból a másodfokú ítélet tényállását megalapozatlannak tartotta és kifogásolta, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett teljes mértékben eleget. Sérelmezte az elkövetői kör adatkezelőre szűkítését, az elkövetéskor hatályos szabályozásra figyelemmel. Kiemelte, hogy az adatok gyűjtése is az adatkezelés fogalomkörébe tartozó, márpedig a vádlott saját e-mail címére is kért kiegészítő adatokat. Sérelmezte, hogy a társtettesi elkövetés megállapíthatósága hiányában elmaradt a bűnsegédi elkövetés lehetőségének vizsgálata, és álláspontja szerint az ítélőtábla a bizonyítékok felülmérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a jelentős érdeksérelmet, mint tényállási elemet nem látta megállapíthatónak.

A Legfőbb Ügyészség a vádlott terhére, bűnössége megállapítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az irányadó tényállásból az ítélőtábla helytelen jogkövetkeztetéseket vont le az elkövetési magatartással, a bűncselekmény alanyával, illetve eredményével kapcsolatban. Az elkövetési magatartással kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a vádlott közreműködött adatok gyűjtésében és tudott arról, hogy azok személyes adatokat tartalmaznak. Mivel a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (továbbiakban: Avtv.) 2. §-ának 9. pontja értelmében az adatgyűjtés is adatkezelésnek minősül, a személyes adatok kezelése megállapítható. A bűncselekmény alanyát illetően tévesnek tartotta azt az álláspontot, hogy a bűncselekmény alanya kizárólag az Avtv. 2. § 8. pontjában meghatározott személy lehet. A 2003. évi II. törvény 11. §-ával módosított törvényi tényállás a korábbi speciális alanyisággal szakított, a bűncselekmény elkövetőjét az "aki" általános alannyal határozta meg. Nincs ezért elvi akadálya annak, hogy az adatkezelést végző vádlott társtettesként a bűncselekmény alanya legyen. A legfőbb ügyészségi álláspont szerint téves a vádlott cselekménye és a bekövetkezett bizalomvesztés közötti oksági összefüggés kizárása is. A vádlott ugyanis a közpénzügyi államtitkárság működését kellően ismerte, tisztában volt azzal, hogy a szervezetben folytatott vizsgálatok eredményei különböző formában (sajtótájékoztató, vizsgálati jelentés közzététele) nyilvánosságra kerülnek. Ebből következően a vizsgálatok ténye nyilvánosságra kerülésének következményeibe belenyugodott. Minderre tekintettel a Legfőbb Ügyészség a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott bűnössége megállapítását a Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és a (2) bekezdés szerint büntetendő hivatalos személy által társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében, és ezért vele szemben próbára bocsátás alkalmazását indítványozta.

A vádlott terhére a bűnössége megállapításáért és jogkövetkezmény alkalmazásáért bejelentett ügyészi fellebbezés nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján eljárva megállapította, hogy az ítélőtábla másodfokú ítéletében az első fokon elítélt vádlottat felmentette, ezért az ügyész számára a másodfokú ítélet ellen a fellebbezési jog a Be. 367/A. § (1) bekezdés b) pontja és a 386. § (1) bekezdés c) pontja értelmében biztosított volt, a bejelentett fellebbezés joghatályos, ezért a harmadfokú eljárás lefolytatásának helye van.