A Debreceni Ítélőtábla Pf.20210/2015/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 474. §, 481. §, 483. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 46. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.210/2015/3. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Győző és Lencs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Győző Gábor ügyvéd, címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Czifra Károly ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jog megsértésének a megállapítása iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 1.P.21.134/2014/18. számú ítélete ellen a felperes 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a felperes által az államnak fizetendő feljegyzett eljárási illeték összege helyesen 36 000 (Harminchatezer) forint.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 48 000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A 2007. évben a nevelőszülőként nyilvántartásba vett felperesnél a gyámhatóság összesen négy gyermeket helyezett el.

2011. október 15. és december 15. között a helyi nevelőszülői hálózat üzemeltetését átvett és a felperessel a nevelőszülői tevékenység tárgyában megállapodást kötő alperes elvégezte a nevelőszülők esedékes szakmai és pszichológiai alkalmasságának felülvizsgálatát. A felülvizsgálat során beszerzett intézményi pszichológusi vélemény, gyámi tanácsadói és nevelőszülői tanácsadói minősítés, majd klinikai szakpszichológusi vélemény alapján a gyámhatóság felé kezdeményezte a felperesnél elhelyezett gyermekek gondozási helyének a megváltoztatását. "I" Városi Gyámhivatal a 2012. február 22-én kelt .... számú határozatával - a gyermekvédelmi központ 2012. február 1. napi elhelyezési javaslatát elfogadva - rendelkezett a gyermekek új gondozási helyéről, és a felperest felmentette a gyámi tisztségéből; majd 2012. július 26-án az alperes, alkalmatlanság indokával, felmondta a felperessel kötött nevelőszülői megállapodást.

A Nyíregyházi Törvényszék 12.K.21.141/2012/3. számú ítéletével elutasította a felperesnek a gondozási hely megváltoztatásáról és a gyámságból felmentéséről rendelkező gyámhatósági határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetét. Az ítélet indokolása szerint a gyámhatóság az eljárási szabályoknak megfelelően jutott arra a következtetésre, hogy a felperest mint nevelőszülőt alkalmatlannak minősítő és a kiskorú gyermekek más helyen való elhelyezését javasoló szakhatósági vélemény megalapozott. A Kúria Kfv.III.37.752/2012/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet, lényegében annak helyes indokai szerint, hatályában fenntartotta.

A felperes módosított keresetében kérte annak a megállapítását, hogy az alperes a nevelőszülői jogviszony jogellenes megszüntetésével a családi együttéléshez való személyiségi jogát megsértette, kérte továbbá az alperes kötelezését 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés és a perköltség megfizetésére.

Az alperes a jogsértés hiánya miatt a kereset elutasítását kérte, perköltség igénye nem volt.

Az elsőfokú bíróság 18. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 30 000 Ft feljegyzett eljárási illetéket.

Az első fokú ítélet indokolása szerint azt kellett vizsgálni, hogy az alperes részéről a nevelőszülői megállapodás felmondása irattal lezárt folyamat során a gyermekek más gondozási helyre elvitele sérthette-e a felperes családi együttéléshez való személyiségi jogát. Kiemelte, hogy az alperes nevelőszülői megállapodást felmondó irata nem tartalmaz olyan részt, amely személyiségi jogában sértő lenne a felperesre. A felmondás okának a megjelölése nem sértő módon történt. A felmondási okok valóságtartalmának vizsgálata pedig meghaladja a személyiségi jogi per kereteit. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a 2014. március 14. napjáig hatályos Ptk.-ban (a továbbiakban: Ptk.) tételesen felsorolt személyiségi jogok állnak a törvény védelme alatt, hanem a főbb személyiségi jogok kiemelése mellett számtalan olyan más, személyiséghez kapcsolódó jogsérelem lehetséges, amely jogok nincsenek nevesítve, ennek ellenére ezek is védelem alatt állnak. A gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-án kelt New York-i Egyezmény és a vonatkozó hazai jogszabályok értelmében a családjukból kikerült gyermekek gondozását, nevelését biztosítja a nevelőszülő, a nevelőszülői család, befogadva őt a saját családjába, gyakorlatilag helyettesítő család funkciót tölt be. A jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy nem a nevelőszülő családhoz tartozását akarják biztosítani, hanem a gondozási helyre, a nevelőszülőhöz elhelyezett gyermek érdeke szerint tekintik fontos célnak a családhoz tartozást, hogy a gyermekek vér szerinti családját pótolja a nevelőszülő családja. A családhoz tartozás, a családi együttéléshez való jog, a nevelőszülő és a nevelt gyermek viszonylatában a gyermeket megillető jog. Az állami gondoskodásnak nem az a célja, hogy a nevelt gyermek elhelyezésével a nevelőszülőnek családot adjanak, és a nevelőszülő családi együttéléshez való jogát biztosítsák. A családi együttéléshez való jog sérelme tehát legfeljebb a gyermek szempontjából jöhetne szóba, azonban az arra hivatott szervek éppen a gyermek érdekét tartották szem előtt, amikor arról döntöttek, hogy a gyermekek gondozási helyét megváltoztatják. A nevelőszülői megállapodás tartalmából, mely szerint ideiglenes hatállyal helyezik el nála a gyermekeket, a felperesnek számítania kellett arra, hogy a fennálló helyzet bármikor, bármilyen okból változhat. Az első fokú ítélet hangsúlyozta, hogy a perben a bíróságnak nem kellett vizsgálni és értékelni a pszichológiai vélemények, a felperes nevelőszülői munkája során készült feljegyzések, gyámhatósági határozatok, egyéb iratok tartalmát és azt, hogy valóban jogellenes volt-e a nevelőszülői jogviszony felmondása, és a jogorvoslat vizsgálata sem tartozott a személyiségi jogi per keretei közé. Mivel a nevelt gyermekeknek a felperes nevelőszülő családjából történő elvitele más gondozási helyre nem eredményezheti a felperes családi együttéléshez való jogának a sérelmét, így a felperes keresetének a jogalapja hiányzott, ezért azt az elsőfokú bíróság elutasította. A 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti mértékű, le nem rótt eljárási illeték megfizetésére; és mivel az alperes perköltséget nem igényelt, az elsőfokú perköltség viseléséről rendelkezett.

Az első fokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereseti kérelem szerinti marasztalását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára kötelezését. A fellebbezésben előadta, hogy téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a nevelőszülői viszony alapján a gyermekek oldaláról nézve létrejött egy család, azonban a felperes oldaláról nem. Ezzel szemben a család fogalmilag annak összes tagjára vonatkoztatható, nem lehetséges különbséget tenni bizonyos személyek között. Amennyiben tehát az elsőfokú bíróság helyesen elfogadta, hogy a nevelőszülő és a nevelt gyermek között is létrejöhet családi kapcsolat, akkor ezt a családi kapcsolatot az abban érintett összes személyre értelmeznie kell. Hivatkozott arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga szerint a családi kapcsolat tekintetében nincs annak jelentősége, hogy a kapcsolat létrehozásának volt-e állami feladatot teljesítő célja, ezzel szemben a lényeg az, hogy az elhelyezést követően létrejött-e a nevelőszülő és a gyermekek között mély érzelmi kapcsolat, a nevelőszülő a szülőjével megegyező módon tekint-e magára, úgy viselkedik-e, ahogy azt egy szülő teszi, kellően "állandó" volt-e a kapcsolat. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei elfogadták azt, hogy a nevelőszülő és a gyermek között családi kapcsolat áll fenn mindkét oldalról. Rámutatott továbbá arra, hogy a New York-i Egyezményből nem következik az elsőfokú bíróság álláspontjának helyessége. Abból, hogy az Egyezmény "helyettesítő védelem"-ként utal a nevelőszülő jogintézményére, még semmilyen értelmezés alapján nem következik, hogy ez a védelem tartalmában nem feleltethető meg a természetes családi kapcsolatnak. Az elhelyezés ideiglenes jellege sem bírhat jelentőséggel, nem a nevelőszülő-gyermek kapcsolat létrehozásakor irányadó körülmények alapján lehet eldönteni, hogy a létrejött kapcsolat családnak minősíthető-e vagy sem, hanem annak alapján, hogy a létrehozást követően ténylegesen milyen minőségű kapcsolat alakult ki közöttük, és az meddig tartott. Az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a hatóságok a gyermekeket saját érdekükben helyezték el a felperestől, csak akkor lenne helyes, ha bizonyított lett volna, hogy a felperes valóban alkalmatlan a nevelőszülői feladatokra, az elsőfokú bíróság azonban ezt az álláspontját nem fejtette ki.