BH 2017.9.301 I. Annak a ténynek a bizonyítása, hogy az egészségkárosodott gyermek mozgatásához szükséges személygépjárművet kizárólag az ő szükségleteinek a kielégítéséhez használják, vagy a család egyéb mindennapi szükségleteihez is, egyik féltől sem várható el vita esetén. Ezért az általános élettapasztalatnak megfelelően a bíróság azt vélelmezi, hogy a család a rendelkezésére álló gépjárművet a közös életvitel során mindazon célokra használja az üzemeltetéssel járó anyagi terhek viselésére való képességéhez mérten, amelyekre a gépjármű alkalmas.

II. Az egyes költségpótló járadékokat jogszabály külön nem nevesíti. A károsultnak ezért szabadságában áll a kár fogalmi körébe eső kárait tetszőleges bontásban és tetszőleges elnevezések alatt érvényesíteni. A bíróságnak pedig mérlegelési szabadságában áll a tartalmilag-logikailag összetartozó, de különválasztott igényeket összevontan elbírálni [1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 355. § (4) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes nagyobbik gyermeke az 1998-ban született II. rendű felperes. Az I. rendű felperes kisebbik gyermeke, M. M. 2003. szeptember 24-én Down-kórt okozó genetikai ártalommal született. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét az I-II. rendű felperesek azzal összefüggésben keletkezett káraiért, hogy az alperes által az I. rendű felperes terhesgondozása során megvalósított mulasztások miatt M. M. genetikai károsodással megszületett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.

A felek kérelmei

[2] A felperesek vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére kérték kötelezni az alperest a keresetükben. Vagyoni kárigényeik között gépjármű vásárlása és biztosítás költsége címén 1 751 910 forint vételár-különbözetet és kamatait, havi 18 552 forint biztosítási díjat mint járadékkövetelést, kísérő többletköltsége címén a 2003. szeptember 24. és 2015. március 31. közötti időre 553 241 forint hátralékos járadékot, valamint 2015. április 1. napjától kezdődően havi 1178 forint folyamatosan fizetendő járadékot követeltek. Ez utóbbi követelést a gyermek egészségügyi állapota miatt szükséges orvosi vizsgálatokra, korai fejlesztésekre, kontrollvizsgálatokra való kísérése folytán terjesztette elő az I. rendű felperes. Külön címen érvényesített ápolás-gondozás és gyermeknevelés költségei címen kártérítési igényt, ennek ténybeli alapjaként öltöztetésre, fogmosásra, etetésre, fürdetésre, folyamatos felügyeletre hivatkozott.

[3] Az alperes a keresetet részben vitatta. A gépjárművásárlás és biztosítás költsége címén előterjesztett követelésre úgy nyilatkozott, hogy a gépjárművet nyilvánvalóan a család egésze is tudja használni, így a bírói gyakorlatra hivatkozással az igényelt összeg 50%-át tartotta elfogadhatónak. A kísérő többletköltsége tekintetében elkülöníteni kérte az egészségkárosodással összefüggő orvosi kezelésekkel felmerült költségeket az egyéb megbetegedésekkel kapcsolatos utaktól és költségektől, amely utóbbiak érvényesíthetőségét teljes mértékben vitatta.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 14 904 313 forintot és kamatait, továbbá 2015. július 1. napjától havi 99 320 forint járadékot, a II. rendű felperesnek 2 000 000 forintot és kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről.

[5] A gépjárművásárlás és -biztosítás költségeinek megtérítésére irányuló kereseti kérelem tekintetében figyelembe vette, hogy az orvos szakértői vélemény szerint a gyermek genetikai károsodásával összefüggő kiszámíthatatlan viselkedése miatt indokolt a tömegközlekedés helyett gépjárművel való szállítása. Okiratok alapján állapította meg, hogy az I. rendű felperesnek mekkora költsége merült fel a gépjárművek vásárlásával kapcsolatban, és azt nem tekintette túlzott mértékűnek, mert az I. rendű felperes viszonylag alacsony árakon vásárolt használt autókat. A gépjárművek biztosításával felmerült költségeket szintén megfelelő okirati bizonyítékok alapján fogadta el valósnak.

[6] Megalapozottnak találta az alperes védekezését annyiban, hogy a gépjárműveket az egész család tudja használni, így nem indokolt az alperest a teljes költség megfizetésére kötelezni. Tanúvallomásokkal alátámasztottnak látta azt a felperesi állítást, hogy a gépjárművek vásárlására kizárólag a gyermek betegsége miatt került sor, de ezt a körülményt elhanyagolhatónak értékelte ahhoz képest, hogy a gépjárművel való közlekedés előnyeit bizonyosan az egész család élvezi. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság - mérlegelés alapján - a követelés 50%-ának megfizetésére kötelezte az alperest.

[7] A kísérő többletköltsége címén előterjesztett kereseti kérelemmel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy a sérült gyermek orvoshoz, futballedzésre, illetve bárhová történő kísérése nem olyan jellegű tevékenység, amely önálló járadékigény alapja lehetne. Ezt a tevékenységet a gyermeki léthez, a szülő alapvető feladataihoz fűződő szoros kapcsolódása miatt a gondozás fogalmi körébe tartozó tevékenységnek minősítette, annak megfontolásával, hogy 9-10 éves életkor alatt az egészséges sem mehet egyedül sehová. Tényként fogadta el, hogy az I. rendű felperes kisebbik gyermeke ezen a téren később sem lesz önálló, azonban az emiatt keletkező többletfeladatokat a gondozási, ellátási tevékenységek közé sorolta és ezen a címen kötelezte járadékfizetésre az alperest. Mindezek alapján ezt a kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította.

[8] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva az I. rendű felperest megillető kártérítés összegét 69 055 314 forintra és járulékaira, valamint havi 554 979 forint járadékra felemelte.

[9] Megállapította, hogy a gépjárművek vásárlására kizárólag M. M. betegsége miatt került sor, azonban helyesnek találta, hogy az elsőfokú bíróság a gépjárműveknek a beteg gyermek szükségleteit meghaladó, a család eltérő céljaira való használhatóságát is figyelembe vette a vásárlásra fordított többletköltség felének megítélésénél. Az elsőfokú bíróság által vétett számszaki hibát korrigálva rögzítette, hogy az I. rendű felperes a gépjárművásárlás igazolt 746 145 forint összegű többletköltségének, illetőleg 990 846 forint biztosítási díjnak a felére tarthat igényt.

[10] Mindenben egyetértett az I. rendű felperes beteg gyermekének kísérete címén érvényesített igényt elutasító elsőfokú döntéssel. Helytállónak találta azt az elsőfokú ítéletbe foglalt okfejtést, hogy a gyermek kísérése nem minősül olyan, a gyermek gondozásától, ellátásától elkülöníthető tevékenységnek, amely önálló járadékigény alapja lehetne, függetlenül attól, hogy a szakértői vélemény a beteg gyermek kíséretét egészségi állapota folytán szükségesnek találta. Nem vitatta a kíséret kapcsán kifejtett többlettevékenység értékelhetőségét a gyermek gondozására fordított többlet humánerő-ráfordítás keretében, de osztotta azt a jogi álláspontot, hogy a kíséret során kifejtett tevékenység a gyermek gondozásának részét képezi még akkor is, ha közvetlenül nem a gyermek fiziológiai szükségleteinek, hanem a biztonsági szükségleteinek kielégítését szolgálja.