51/1992. (X. 22.) AB határozat

a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 14. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 14. § (2) bekezdése, "a hivatásos bírákkal azonos jogállású" népi ülnököket politikai tevékenységük tekintetében alkotmányellenesen különbözteti meg. E szakasz szerint ugyanis a bírák sem politikai pártnak nem lehetnek tagjai, sem politikai tevékenységet nem folytathatnak. A népi ülnökök tekintetében azonban a politikai párthoz tartozás nem tilos, csak a politikai tevékenység gyakorlása nincs számukra megengedve. Ez az indítványozó véleménye szerint ellentétben áll a bírói függetlenség alkotmányos elvével, mivel a politikai párthoz tartozó népi ülnököket az igazságügyminiszter által kinevezett bírósági elnök osztja be az egyes bírósági tanácsokba, s a kifogásolt jogi szabályozás lehetőséget ad ennek során pártszempontok érvényesítésére.

Az igazságügyminiszter az Alkotmánybíróság megkeresésére adott válaszában kifejtette, hogy a Bsz. 12. §-a szerint a népi ülnökök csak az ítélkezés során rendelkeznek a hivatásos bírákat megillető jogokkal és kötelezettségekkel. Mivel tisztségüket csak meghatározott ideig látják el, így elfogadható, hogy a megbízatás időtartamára megengedjék számukra a párttagságot, s csak a tényleges politikai tevékenység gyakorlását tiltsák meg.

II.

Az Alkotmánybíróság döntése meghozatalakor a következő jogszabályi rendelkezésekre volt tekintettel:

Az Alkotmány 46. §-a szerint: "A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek. A törvény e szabály alól kivételt engedhet."

Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése szerint: "A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai politikai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak."

Az Alkotmány módosításával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 1989. évi XLII. törvény 4. §-a által a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 14. § (2) bekezdése helyébe iktatott szöveg: "A hivatásos bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. A népi ülnökök a megbízatásuk időtartama alatt kötelesek bármilyen politikai tevékenység folytatásától tartózkodni." Ugyanennek a törvénynek 12. §-a szerint: "a népi ülnököknek az ítélkezésben a hivatásos bírókkal azonos jogaik és kötelezettségeik vannak".

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 46. §-a szerint a bíróságok tanácsokban ítélkeznek. Az ítélkező tanácsokat hivatásos bírókból és népi ülnökökből alakítják.

Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése a bírói függetlenségről és a törvénynek való alárendeltségről intézkedik. Az Alkotmánybíróság az 53/1991. (X. 31.) AB határozatában már utalt arra, hogy a bírói hatalom az ítélkezésben ölt testet. Az ítélkező bíró nem utasítható és a törvény szerint kell döntenie. A független (nem utasítható) és törvény szerint ítélő bíró fogalmán a társasbíráskodás elve folytán egyaránt érteni kell a hivatásos bírót és a népi ülnököt. Ezt fejezi ki az Alkotmány 50. § (3) bekezdésének első fordulata.

A bíróságokról szóló Bsz. 12. §-a ennek megfelelően rendelkezik úgy, hogy a népi ülnököknek az ítélkezésben és nem egyéb tekintetben a hivatásos bírókkal azonos jogaik és kötelességeik vannak. Az ítélkezési funkcióban adott azonos jogosítványok és kötelességek értelmét pedig a társasbíráskodás népi ülnöki rendszere magyarázza. Az nevezetesen, hogy a ténykérdéseket nem választja el a jogkérdésektől.

2. Az Alkotmány 50. § (3) bekezdésének második fordulata csak a hivatásos bírókról rendelkezik. Eszerint a bírák nem lehetnek tagjai pártnak és nem folytathatnak politikai tevékenységet. Ez a rendelkezés a bírák státusára vonatkozik és nem ítélkezési funkciójára. Itt tehát csak a hivatásos bírákra vonatkozó garanciális szabályokról van szó. Az Alkotmány viszont nem határozza meg a népi ülnökök bíráskodástól elkülönülő státusát. Így tehát nem is tartalmaz tilalmat a népi ülnökök párttagságára nézve.

3. Az 1989. évi XLII. törvény 4. §-a által a bíróságokról szóló Bsz. 14. § (2) bekezdése helyébe iktatott szöveg az Alkotmánynak megfelelő előírásokat tartalmaz. Eszerint a hivatásos bírók nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. Ez a rendelkezés teljes mértékben egybeesik az Alkotmány 50. § (3) bekezdésének második fordulatával. A népi ülnökökre nézve ugyanez a törvényhely alkotmányos tilalom hiányában nem a párttagságot zárja ki, hanem csak a politikai tevékenység folytatásától való tartózkodás kötelességét írja elő, mégpedig az ülnöki megbízás időtartamára.

A bírák közjogi státusa az igazságszolgáltatásban való hivatásszerű közreműködés, az ítélkezés hivatásszerű gyakorlása. Ez a közjogi státus parancsolóan írja elő a politikai függetlenséget. A hatalommegosztás alkotmányos elve, az elkülönült bíráskodási hatalom az egzisztenciálisközjogi státusban is megköveteli a politikai függetlenséget. A népi ülnökök nem élethivatásszerűen, hanem időlegesen és megbízatásuk időtartamára vesznek részt az igazságszolgáltatásban. Időleges részvételük alkotmányos indoka a laikus elem bevonása a bíráskodásba. Közjogi státusuk tehát a bíráskodásban való időleges és nem élethivatásszerű közreműködés. Alkotmányos alapjogaiknak - így különösen az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében foglalt, a közügyek vitelében való részvétel jogának - korlátozása csak addig terjedhet, amíg az az időleges részvételükkel arányos. Az igazságszolgáltatásban való közreműködésük céljával, nevezetesen a laikus elem ítélkezésbe való bevonásával ellentétes volna olyan aránytalan jogkorlátozás, amely "laikus életvitelük" státusát szükségtelenül megváltoztatná. Maga az ítélkezésben való részvétel egyébként a közügyek vitelében való részvétel alkotmányos jogának egyik formája, amely viszont az igazságszolgáltatás természetével összeférhetetlen politikai tevékenység időleges felfüggesztését kívánja.

4. Nem megalapozott az indítványnak az az érvelése, amely szerint a hatályos jogi szabályozás a népi ülnököknek a bírósági tanácsokba való beosztása során lehetőséget biztosítana a pártpolitikai befolyás érvényesítésére. Ellenkezőleg: a hatályos jogi szabályozás - a Bsz. 73. §-a - a politikai pártoknak még a népi ülnökök jelölése során sem biztosít semmilyen jogot. Egyébként pedig a pártatlan és független bíráskodás szavatolására az eljárási törvények jogilag szabályozott külön rendet írnak elő, amikor a bírák adott ügyből való kizárását teszik lehetővé.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességét nem látta megállapíthatónak, ezért az indítványt és a megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró