47/1995. (VI. 30.) AB határozat
Érd Város Önkormányzata Képviselő-testülete 4/1994. (II. 25.) számú rendelete alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Érd Város Önkormányzata Képviselő-testülete 4/1994. (II. 25.) számú rendeletének 6. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenes, ezért azt e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.
Az önkormányzat képviselő-testülete 4/1994. (II. 25.) számú rendelete egyéb rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó kezdeményezést és a megsemmisítésére előterjesztett kérelmet elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Érd Város Képviselő-testülete rendeletet alkotott Érd város névhasználatáról. Az erről szóló 4/1994. (II. 25.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 2. §-a kimondja, hogy "Érd városnevét, toldalékos névhasználatát bármely jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet elnevezésébe csak előzetes engedély alapján veheti fel, illetve használhatja."
A rendelet további részében az engedélyezés módját, a rendeletben foglaltak megszegése esetén alkalmazandó szankciókat szabályozza.
Az Ör. ellen a köztársasági megbízott eljárást kezdeményezett, s felszólította a képviselő-testületet, hogy a rendeletet vonja vissza.
Álláspontja szerint a testület túllépte hatáskörét, mert mind az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdése, mind pedig a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szerint az önkormányzat csak a törvényben nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetőleg törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtása érdekében alkothat rendeletet. A köztársasági megbízott szerint a helységnév használatáról a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ctvr.) részletes szabályozást tartalmaz. Így szükségtelen és a törvénnyel, de az Alkotmánnyal is ellentétes a helyi önkormányzati rendelet megalkotása.
Az önkormányzati testület 1994. október 24-én megtartott ülésén - a 177/1994. számú határozatával - elutasította a köztársasági megbízott észrevételeit.
Erre figyelemmel a köztársasági megbízott megismételve kifogásait, az Ötv. 99. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján az Alkotmánybíróságtól kérte az Ör. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
2. Az önkormányzati rendelet megalkotásakor, 1994. február 25-én hatályos Ctvr. 5. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
"A történelem kiemelkedő személyiségének nevét a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével, olyan elnevezést pedig, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, csak a jogosult hozzájárulásával lehet a cég elnevezésébe felvenni. A cég elnevezésével kapcsolatban a törvény további feltételeket is meghatározhat."
A jogszabály szövege korábban kétségtelenül részletezőbb és az akkori közigazgatási struktúra szabályozásával összhangban álló volt.
A bírósági cégnyilvántartásról szóló 1985. évi 16. törvényerejű rendelet 9. § (2) bekezdése szerint ugyanis "az ország, táj- vagy közigazgatási egység nevét, »országos«, »magyar« vagy »nemzeti« és ezekhez hasonló jelzőket, a történelem kiemelkedő személyiségei nevét, valamint olyan elnevezést, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, csak az arra illetékes szerv engedélyével, illetőleg a jogosult hozzájárulásával lehet a cég elnevezésébe felvenni." Illetékes szervnek pedig közigazgatási egység nevének a cég elnevezésébe történő felvétele esetén az adott területi (helyi) tanács végrehajtó bizottságának a cég tevékenysége (főtevékenysége) szerint illetékes szakigazgatási szervét, történelem kiemelkedő személyisége neve esetében a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával egyetértésben az igazságügyminisztert, egyéb esetben pedig a cég tevékenysége (főtevékenysége) szerint illetékes minisztert (országos hatáskörű szerv vezetőjét) kell érteni.
A tanácsrendszer megszűnése, az önkormányzatok megalakulása után, amikor a gazdasági változások nyomán folyamatosan és igen nagy számban alakultak meg a különböző cégek, az ilyen jogszabályi rendelkezés ellehetetlenítette a cégbejegyzési eljárásokat. Minden ügyben, hol a cég elnevezésében a helységnév szerepelt, a cégbíróságnak automatikus megkeresési kötelezettsége volt. Az eljárások elhúzódtak. Ezért a jogszabály módosítása a kérdést egyszerűsítette.
A hatályos rendelkezés szerint az önkormányzat maga dönt abban a kérdésben, hogy sérti-e jogát, jogos érdekét, ha a cég nevében a település neve is szerepel.
A Ctvr. módosítása tehát önmagában nem zárta ki azt, hogy az egyes települések e kérdést helyi rendelettel rendezzék.
A helyi szabályozás az alakuló cégeket köti, a cégbíróságot azonban csak akkor, ha a rendelkezés figyelembevételét az önkormányzat kifejezetten kéri a cégbíróságtól.
Különösebb bizonyítás nélkül megállapítható, hogy egyes városnak, településnek fűződhet jogi érdeke nevének használatához. Nem érdektelen, hogy a helység nevét milyen célra, milyen tevékenység mellett stb. kívánják használni. Ebből következik, hogy a város nevének használatához, ha a település önkormányzata úgy döntött, hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás megadásának módjáról, a hozzájárulás hiányának következményeiről szóló helyi önkormányzati rendelet olyan kérdéseket szabályoz, amelyekre nézve a Ctvr. nem tartalmaz rendelkezést. Azt a kérdést ugyanis nem szabályozza, hogy a jogosultnak miként kell gyakorolnia hozzájárulását, illetőleg, hogy az, aki a város nevét alkalmazni kívánja, mimódon kérheti a jogosult hozzájárulását.
A törvény ez irányú rendelkezése hiányában is az önkormányzatnak hatáskörébe tartozott e helyi probléma, "e helyi társadalmi viszony" szabályozása.
Az Ör. nem ellentétes tehát a Ctvr. rendelkezéseivel, ellenkezőleg annak végrehajtását segíti elő.
Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá: az önkormányzat rendelete nem alkotmányellenes pusztán amiatt, mert a Ctvr. nem adott kifejezett felhatalmazást a helyi önkormányzat számára a rendeletalkotáshoz.
A képviselő-testület ugyanis az Alkotmány 44/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított alapjogával élt a rendelet megalkotásakor, így jogalkotási felhatalmazása magából az alaptörvényből ered. Az Ör. nem sérti az Ötv. 16. § (1) bekezdését sem. Az indítványt tehát elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság az eljárás kezdeményezését az Ör. 6. §-a vonatkozásában azonban megalapozottnak találta. A rendelkezés a város érdekeire figyelemmel korlátozásokat tartalmaz a jogi személyiséggel rendelkező, illetve nem rendelkező, ezeken belül az egyéni cégekre nézve.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-a (2) bekezdésével ellentétes az, ha a jogszabály kihirdetését megelőző időre állapít meg kötelezettséget, vagy nyilvánít valamely magatartást jogellenessé.
Az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. §-a a jogalkotásról szóló törvény 12. § (2) bekezdésével ellentétes, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság e rendelkezést megsemmisítette.
Az önkormányzati rendelet 6. §-a az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró