EH 2004.1163 A kisajátítási kérelem benyújtására kötelező határozat nem érdemi határozat [1976. évi 24. tvr. 18. §; 33/1976. (IX. 5.) MT r. 30. §].

Az I. r. alperes a 2003. június 17-én kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 30. §-ának (1) bekezdése alapján nyújtson be kisajátítási kérelmet b.-i ingatlan kisajátítása iránt. Határozatát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. §-ának (4) bekezdésére és az R. 31. §-ára alapította. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperesnek a felperest kisajátítási kérelem benyújtására kötelező, az R. 31. §-ára alapított érdemi határozata a bíróság által felülvizsgálható volt, azonban az nem volt jogszabálysértő.

A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a per megszüntetését kérte. Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontja ba) alpontjára alapította azzal, hogy a bírósági eljárás során elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel az, hogy a kisajátítási eljárást megelőző, és a kisajátítási kérelem benyújtására kötelező közigazgatási határozat a bíróság által felülvizsgálható érdemi határozat, vagy olyan más határozat, amelynek felülvizsgálatára a bíróságnak nincs hatásköre.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Az irányadó tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az R. 31. §-a alapján kisajátítási kérelem benyújtására kötelező közigazgatási határozat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (1) bek. és a Pp. 327. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság által felülvizsgálható, az ügy érdemében hozott határozatnak tekintendő-e.

Az Étv. 30. §-ának (4) bekezdése szerint, ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv valamely később megvalósítandó - jogszabályban megállapított - olyan közérdekű célban határozza meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a közérdekű cél kedvezményezettjétől, illetőleg ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtől számított 3 éven belül nem jön létre, az ingatlant ki kell sajátítani. A 30. § (7) bekezdése szerint korlátozási kártalanítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője folytatja le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel.

Következésképp a korlátozási kártalanítással kapcsolatos közigazgatási eljárásban és a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben a Ktvr. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A Ktvr. 18-25. §-ai és az R. 29-60. §-ai tartalmazzák a kisajátítási eljárás hatásköri és eljárási szabályait. A Ktvr. 18. §-ának (1)-(3) bekezdése értelmében a kisajátítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei közigazgatási hivatal vezetője folytatja le. A kisajátítási eljárás kérelemre indul. A megyei közigazgatási hivatal vezetője a kérelem alapján köteles elbírálni, hogy a kisajátítás közérdeket szolgál-e, a közérdekű célt a kisajátítani kért ingatlanon indokolt-e megvalósítani, fennállanak-e a kisajátítás egyéb feltételei? E feltételek hiányában a kérelmet el kell utasítani.

Az R. 40. §-ának (1) bekezdéséből is megállapítható, hogy a kérelemre indult kisajátítási eljárásban a kérelemnek helyt adó, azt részben teljesítő vagy elutasító határozat is hozható. Mindhárom típusú határozat az ügy érdemében hozott határozat, amelyekkel szemben a Ktvr. 19. §-ának (1) bekezdése alapján államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, de a határozat bírósági felülvizsgálata kérhető.

Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság a korábbi döntésében rámutatott (BH 2003/220.), az Áe. 72. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján az ügy érdemében hozott határozatnak minősül a kisajátítás iránti kérelmet elutasító határozat, mert az az ügy lényegét jelentő jogkérdést, azt, hogy helye van a kérelemben megjelölt ingatlan kisajátításának, érdemben bírálja el.

A kifejtettekkel szemben az R. 31. § akként rendelkezik, hogy a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetőjének - a kisajátítandó ingatlan tulajdonosának kérelmére (érdemi döntést megelőző határozattal) - köteleznie kell a kisajátítási kérelem benyújtására azt, akinek az érdekében a kisajátítás szükséges. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Ebből következően a kisajátítási kérelem benyújtására kötelező határozat nem az ügy érdemére vonatkozik, azt nem dönti el, hanem az eljárást megindító aktus.

Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az R. 31. §-a kifejezett kiemelése "érdemi döntést megelőző határozattal" ellenére is az alperes határozatát felülvizsgálva az ügy érdemében döntött és ítéletet hozott.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a közigazgatási hivatal vezetőjének a kisajátítási kérelem benyújtására kötelező érdemi döntést megelőző határozata az ügy érdemében hozott határozatnak nem minősül, ezért az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése alapján bírósági felülvizsgálata sem kérhető.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján határozott, és a Pp. 275/B. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó 251. §-ának (1) bekezdése, a 157. § a) pontja és Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.

(Legf. Bír. Kfv. II. 39.096/2004. sz.)