BH 2013.11.296 A büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény összege felemelésének, az elsőfokú eljárásban be nem jelentett járulékigény előterjesztésének a másodfokú eljárásban nincs helye [Be. 54. § (7), (8) bek., 335. § (2) bek.].

A másodfokú bíróság a bűncselekmény elkövetési értéke eltérő megállapítására, esetleg az azzal összefüggő minősítésváltoztatásra tekintettel a bejelentett polgári jogi igény és járulékai összegszerű keretei között a marasztalás összegét (és járulékait) felemeli, függetlenül attól, hogy a minősítésváltoztatás kérdését, vagy a marasztalás összegszerűségét a fellebbezés nem érintette [Be. 335. § (2) bek., 348. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2011. szeptember 15. napján kihirdetett, a törvényszék 2012. június 7-én meghozott ítéletével a kártérítés összege és az ahhoz kapcsolódó illeték tekintetében megváltoztatott, míg egyebekben helybenhagyott jogerős ítéletével a pótmagánvádló vádindítványa alapján folyamatban volt büntetőeljárásban a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében. Ezért hat hónap - végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, a magánfél részére 8 721 730 forint kártérítés és annak 2006. december 22-től számított törvényes kamata, valamint az állam javára illeték és bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

A jogerős határozat szerint a pótmagánvádló 2006. de­cember 6-án az S. Rendőrkapitányságon tett feljelentést a terhelt ellen sikkasztás bűntette [Btk. 317. § (1) bekezdése és (5) bekezdés a) pontja] miatt. A városi ügyészség a folyamatban lévő nyomozást megszüntette, a megyei főügyészség a pótmagánvádló panaszát elutasította. A pótmagánvádló a főügyészségi határozatot 2008. március 17-én vette át, vádindítványát jogi képviselője útján 2008. május 16-án azonos minősítésű bűncselekmény miatt a városi bírósághoz terjesztette elő.

A városi bíróság által megállapított tényállás lényege a törvényszék által alkalmazott kiegészítéssel és helyesbítéssel a következő.

A terhelt, mint megbízott és a sértett, pótmagánvádló, mint megbízó 2005. szeptember 28-án megbízási szerződést kötött. Ennek értelmében a terhelt megbízottként vállalta, hogy az R., P. utcai ingatlanra adásvételi szerződést köt, amelynek alapján a terhelt és élettársa valamint a pótmagánvádló és házastársa az ingatlanon 1/4-1/4 arányban szerez tulajdonjogot. Megállapodtak, hogy a terhelt egy fagerendából készített lakóház tervezésével és felépítésével kapcsolatos munkálatokat is megszervez a pótmagánvádló részére, amelynek a nevezett és házastársa 1/2-1/2 arányban lesz a tulajdonosa. Rögzítették, hogy egy ugyanilyen faházat 1/2-1/2 tulajdoni arányban a terhelt és élettársa is felépíttet.

A pótmagánvádló felhatalmazást adott a terheltnek a munkálatok elvégzéséhez szükséges vállalkozási szerződések megkötésére. Ugyanakkor a szerződésben azt is rögzítették, hogy a szerződés teljesítése során harmadik személyek közreműködését a megbízott csak a megbízó előzetes hozzájárulásával veheti igénybe. Ehhez kapcsolódóan, a következő napon a pótmagánvádló és házastársa külön meghatalmazást adtak az adásvételi szerződés megkötésével kapcsolatos eljárás egyes részleteire is.

A megbízás alapján a pótmagánvádló 2005. szeptember 29-én készpénzben 500 000 forintot juttatott el a terheltnek. 2005. november 7-én a terhelt vett fel a pótmagánvádló bankszámlájáról további 300 000 forintot.

A pótmagánvádló a terhelt számlájára 2005. szeptember 30-án, október 3-án, október 5-én, október 17-én és november 8-án részletekben összesen 15 788 391 forintot utalt át. Így 2005. november 8-ig a terhelt összesen 16 588 391 forintot kapott a pótmagánvádlótól. 2006. április 24-én a pótmagánvádló további 2 815 000 forintot utalt át a terheltnek.

A terhelt a megbízás és külön meghatalmazás alapján a kérdéses ingatlanra 2005. október 5-én a pótmagánvádló és házastársa, továbbá maga és élettársa javára 20 500 000 forint vételár mellett előszerződést kötött. Az adásvételi szerződést 2005. december 4-én 18 000 000 forint vételár feltüntetése mellett kötötte meg, azonban a következő napon a további 2 500 000 forintot is átadta az eladó képviselőjének.

A földhivatal a vevők tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az épület tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos munkálatok körében a terhelt mint megrendelő 2005. október 25-én megbízást adott a H. H. 2000 Kft.-nek - amelynek saját maga is tagja volt - az ingatlanon egy gerendaház 27 750 000 forint vállalkozási díj ellenében történő felépítésére.

A kft. képviselőjeként 2005. december 5-én tervezői szerződést kötött a kétlakásos lakóház építési engedélyezési terveinek elkészítésére. A tervezési folyamat alatt a tervező e-mailben tartotta a kapcsolatot a pótmagánvádlóval, és az általa igényelt módosításokat, változtatásokat az építési terveken átvezette.

Az építési terv alapján az engedélykérelem beadására 2006. április 28-án került sor, az engedélyt 2006. június 27-én adták ki és az november 6-án lett jogerős. A tervezett lakóépület pincéjének építését ezt követően lehetett volna megkezdeni. A tervezői díjat a terhelt 2007. február 10-én fizette ki.

A terhelt 2006. január 5-én vállalkozási szerződést kötött a H. H. Kft. nevében a gerendaház megépítésére és összeszerelésére a romániai székhelyű R. S. céggel, mellyel korábban is üzleti kapcsolatban állt. A vállalkozói díj 34 000 euró volt. Abból 2006. március 30. napjáig összesen 60%-ot, majd további 20-20%-ot az elemek helyszínre szállításakor, illetve a munka befejezésével kellett megfizetni.

A H. H. Kft. nevében az ügyvezető - nem tudva a pénzügyi kérdések alakulásáról - a pótmagánvádlót 2006 októberében további befizetésre hívta fel.

A pótmagánvádló úgy vélte, hogy a terhelt az általa eddig rendelkezésre bocsátott összegekkel nem tud megfelelően elszámolni, ezért további fizetést nem eszközölt. Ezután, 2006. október 10-én a kft.-vel a pótmagánvádló javára kötött megbízási szerződést a kft. nevében a terhelt szerződésszegésre hivatkozva, írásban felmondta, majd az R. S. is felmondta a H. H. 2000 Kft.-vel kötött vállalkozási szerződést.

Az R. S. részére a faházépítéssel összefüggő készpénzes kifizetésre, vagy banki átutalással történt fizetésre egyetlen esetben sem került sor. A H. H. Kft. könyvelésében szereplő - részben az azokon megjelölt dátumozástól eltérően, utólagosan kiállított - pénzügyi okmányokban a kérdéses faház építésével kapcsolatban feltüntetett be- és kifizetések, illetve átutalások nem történtek meg. Az R. S. nevében kibocsátott német nyelvű számlákban szereplő befizetésekre sem került sor.

A terhelt a pótmagánvádlótól összesen 19 403 391 forintot kapott meg. Abból 10 250 000 forintot a pótmagánvádlói ingatlan vételárára, 240 000 forintot a faház tervezői díjára fordított. Sorrendben további kisebb összegeket, - tételesen 89 400, 48 000, 2255, 10 000 és 42 000 forintot - a pótmagánvádlót terhelő kisebb költségekre és a telken végzett munkálatokra fizetett ki.