BH 2020.3.83 I. A foglalkoztatással összefüggő diszkriminációra történő hivatkozás esetén az Ebktv. 7. § (2) bekezdés első mondatában foglalt eltérést biztosító rendelkezésre figyelemmel az Ebktv. 22. §-át kell a kimentés tekintetében alkalmazni.

II. A munkaviszony bármely életkorban elkezdődhet, annak eltérő hosszán alapuló különbségtétel a bérezésben önmagában nem valósít meg életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést [az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 7. § (2) bekezdés, 22. §, 8. § o) pont, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 12. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2009. december 12-én a D.-i Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karán gazdasági agrármérnök szakon okleveles gazdasági agrármérnök végzettséget szerzett.

[2] Ezt követően 2010. február 10-től munkaviszonyt létesített az alperes jogelődjével, a Megyei Egészségügyi és Szolgáltató Nonprofit Zrt.-vel, munkaköre 2010. május 1-től munkaerő- és bérgazdálkodási csoportvezető, havi bruttó munkabére 200 000 forint volt.

[3] A felperes 2011. május 30-án társadalombiztosítási és bérügyi szakelőadó szakképesítést szerzett, majd 2011. október 14-én tanulmányi szerződést kötött az alperessel a D.-i Egyetem Jogtudományi Kara által indított humánpolitikai szakember képzésben való tanulmányok elvégzésére. A munkaszerződés módosításaival összefüggésben a felperes havi bruttó munkabére 2011. november 1-től 210 000 forintra, majd 2012. január 1-től bruttó 214 000 forintra emelkedett.

[4] L. M. 1992. február 17-től állt közalkalmazotti jogviszonyban a M.-i T. Kórház munkáltatónál, ahol 2005-től osztályvezető-helyettes munkakörben dolgozott. Foglalkoztatóját a fenntartó önkormányzat 2010. június 30-i hatállyal jogutód nélkül megszüntette, a feladatok ellátására 2010. július 1-jétől létrehozta a M.-i T. Kórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft.-t, amely a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25/A. §-a alapján különös munkaügyi jogutódlást követően 2010. július 1-jétől munkaerő- és bérgazdálkodási osztályvezető munkakörben, munkaviszonyban alkalmazta L. M.-et havi bruttó 280 000 forint munkabérért és bruttó 20 000 forint vezetői pótlékért. 2010. október 1-jétől L. M. havi bruttó munkabére, vezetői pótlékkal együtt 320 000 forintra emelkedett.

[5] A M.-i T. Kórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft. mint átadó és a Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt. mint átvevő 2010. december 14-én megállapodást kötöttek, melynek értelmében az átadó munkáltató 2011. január 1-jével átadta, az átvevő munkáltató pedig átvette a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 85/A. és 85/B. §-ai alapján jogutódlás keretében többek között a m.-i Humánpolitikai Osztályon mint önálló belső gazdasági egységben dolgozó munkavállalókat, így L. M.-et is.

[6] A munkáltatói jogutódláshoz a munkavállalók hozzájárulása nem volt szükséges, a foglalkoztatottak személyi alapbére, munkavégzési helye, munkaköre és munkaideje is változatlan volt 2011. január 1-jét követően. Az új szervezeti struktúrában azonban már nem volt külön Humánpolitikai Osztály, így L. M. munkaszerződését a felek még az átadó munkáltatónál 2010. december 28-án közös megegyezéssel módosították, ezzel L. M. munkaerő- és bérgazdálkodási csoportvezető munkakörbe került.

[7] L. M. a munkakörének ellátásához képesített könyvelő, társadalombiztosítási ügyintéző középfokú és társadalombiztosítási szakelőadó felsőfokú képesítéssel, valamint társadalombiztosítási és bérügyi szakelőadói főiskolai végzettséggel rendelkezett.

[8] Az alperes munkáltató 2012. szeptember 19-én mind a felperes, mind L. M. munkaszerződését módosította, munkakörük egységesen munkaügyi előadó lett.

[9] A felperes állandó bejelentett lakcíme 1988. augusztus 25-től a ... utca 6. szám, azonban 2012. január 13-tól édesanyja testvéréhez költözött a ... utca 150. szám alá, ahol 2012. december 31-ig életvitelszerűen lakott.

[10] Az alperes 2012. december 7-én meghozott felmondásával a felperes munkaviszonyát 2013. január 9-i hatállyal megszüntette.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[11] A felperes megismételt eljárásban fenntartott keresetében az azonos munkáért azonos bér elvének megsértése miatt 2011. január 1-től 2012. szeptember 19-ig havi bruttó 106 000 forint különbözettel számolva 2 211 545 forint bérkülönbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

[12] Előadta, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 19. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően valószínűsítette, hogy az azonos értékű munkáért azonos értékű bér elvének megsértésével hátrány érte, mivel a vele összehasonlítható helyzetben lévő L. M. munkabére a hivatkozott időszakban 320 000 forint, míg az övé 214 000 forint volt. Védendő tulajdonságként a nemére és az életkorára hivatkozott, tekintettel arra, hogy L. M. nő és 13 évvel idősebb nála.

[13] Előadta, hogy L. M.-mel azonos munkakört töltöttek be, azonos felelősséggel rendelkeztek, így azonos értékű munkát végeztek. Az azonos értékű munkáért azonos értékű bér elvét áttörni csak valamilyen legitim körülmény miatt lehet, ennek hiányában pedig vélelmezni kell azt, hogy a hátrány és a védett tulajdonságai között ok-okozati összefüggés áll fenn.

[14] Kiemelte, hogy a jogutódláskor új bérszámfejtési rendszert vezettek be, ezért nem volt annak jelentősége, hogy L. M. mióta dolgozott, mivel a korábbi 20 év tapasztalatát a munkája során nem tudta alkalmazni, legalábbis nem olyan mértékben, hogy a felperesnél hatékonyabban dolgozzon. Utalt arra, hogy L. M. úgy nyilatkozott, hogy az új bérszámfejtési rendszerben nem volt tapasztalata.

[15] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[16] Előadta, hogy L. M. és a felperes bére közötti különbséget nem a felperes neme, vagy életkora, hanem objektív és a felperes védett tulajdonságaitól teljes mértékben független körülmények képezték.

[17] Hivatkozott arra, hogy L. M. jogviszonya több mint 20 éve állt fenn, míg a felperes alig 1 éve dolgozott nála. L. M. társadalombiztosítási és bérügyi szakelőadói főiskolai diplomával, míg a felperes a keresetével érintett időszakban társadalombiztosítási és bérügyi szakelőadói felsőfokú szakképesítéssel rendelkezett, vagyis szakirányú iskolai végzettségük között jelentős különbség volt: egyrészt L. M. iskolai végzettsége magasabb szintű, másrészt a felperes agrármérnöki diplomája nem minősül szakirányúnak, míg L. M. főiskolai végzettsége mellett további szakirányú végzettséggel is rendelkezett (képesített könyvelő, társadalombiztosítási ügyintéző), valamint a felperes egyetlen szakirányú végzettségével azonos szintű volt a további iskolai végzettsége (társadalombiztosítási szakelőadó).

[18] L. M. magasabb bérszintje nem az alperesnél, hanem jogelődjénél alakult ki, melynek oka többek között az volt, hogy a Kjt. besorolási szabályai elismerik a jogviszony hosszát és az ezzel járó tapasztalatot. Kiemelte, hogy L. M. 2005-től osztályvezető-helyettes, majd osztályvezető volt, tehát a felperessel ellentétben tapasztalt vezetőnek minősült, az osztály pedig a csoportnál lényegesen magasabb szintű szervezeti egység.