62008CJ0140[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2009. október 29-i ítélete. Rakvere Lihakombinaat AS kontra Pőllumajandusministeerium és Maksu- ja Tolliameti Ida maksu- ja tollikeskus. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tallinna Halduskohus - Észtország. Közös Vámtarifa - Kombinált Nómenklatúra - Tarifális besorolás - A Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok fagyasztott darabjai, vágási melléktermékei és belsőségei - Észtország csatlakozása - Átmeneti intézkedések - Mezőgazdasági termékek - Többletkészletek - 1972/2003/EK rendelet. C-140/08. sz. ügy.

C-140/08. sz. ügy

Rakvere Lihakombinaat AS

kontra

Pőllumajandusministeerium

és

Maksu- ja Tolliameti Ida maksu- ja tollikeskus

(a Tallinna Halduskohus [Észtország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Közös Vámtarifa - Kombinált Nómenklatúra - Tarifális besorolás - A Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok fagyasztott darabjai, vágási melléktermékei és belsőségei - Észtország csatlakozása - Átmeneti intézkedések - Mezőgazdasági termékek - Többletkészletek - 1972/2003/EK rendelet"

Az ítélet összefoglalása

1. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - A 2003. évi csatlakozási okmány - A Hivatalos Lapban valamely új tagállam nyelvén, amely az Európai Unió hivatalos nyelve, közzé nem tett közösségi szabályozás - A magánszemélyekkel szembeni érvényesíthetetlenség - Korlátok

(A 2003. évi csatlakozási okmány, 58. cikk)

2. Közös Vámtarifa - Vámtarifaszámok - Kicsontozott és fagyasztott baromfi-húsdarabok

(853/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, I. melléklet, 1.14. pont; 2658/87 tanácsi rendelet, I. melléklet; 1789/2003. bizottsági rendelet)

3. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - A mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1972/2003 bizottsági rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés és 230/2004 bizottsági rendelet)

4. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - A mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1972/2003 bizottsági rendelet és 230/2004 bizottsági rendelet)

1. A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 58. cikkével ellentétes, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában valamely új tagállam nyelvén - jóllehet az az Európai Unió hivatalos nyelvei közé tartozik - közzé nem tett közösségi szabályozásban foglalt kötelezettségeket ezen tagállam jogalanyaival szemben érvényesítik, még ha e személyek más módon meg is ismerhették volna e szabályozást.

Mindazonáltal az a körülmény, hogy valamely közösségi rendelet nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben abban a tagállamban, amelynek nyelvén nem tették azt közzé, nem befolyásolja azt a tényt, hogy rendelkezései a közösségi vívmányok részét képezve a csatlakozás időpontjától kötelezőek az érintett tagállamra. Ennélfogva a valamely közösségi rendeletből eredő kötelezettségeknek eleget tevő szabályozás tagállam általi, csatlakozást megelőzően történő elfogadása kötelezettséget keletkeztet a jogalanyok számára, függetlenül attól, hogy a rendelet velük szemben nem érvényesíthető azt megelőzően, hogy azokról a jogalanyoknak lehetősége volna tudomást szerezni az Európai Unió Hivatalos Lapjának e tagállam nyelvén történő szabályos közzététele révén. Ilyen körülmények között a rendeletnek a nemzeti szabályozásban átvett rendelkezései érvényesíthetők a jogalanyokkal szemben. Mindazonáltal, amennyiben bizonyos rendelkezéseket nem vett át a nemzeti szabályozás, azokra a tagállam a jogalanyokkal szemben a rendeletnek e tagállam nyelvén történő hivatalos közzététele előtt nem hivatkozhat. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog átvette-e a kérdéses közösségi rendelkezéseket.

(vö. 31-35. pont)

2. Az 1789/2003 rendelettel módosított, a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az olyan termékeket, amelyek a Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok mechanikus csontozása révén nyert, fagyasztott, csontokról mechanikusan lefejtett húsból állnak, és amelyeket emberi fogyasztásra szánnak, a Kombinált Nómenklatúra 0207 14 10 vámtarifaalszáma alá kell sorolni. Az ilyen termékek nem tartozhatnak a 0207 14 99 vámtarifaalszám alá, mivel jellemzőik és objektív tulajdonságaik alapján nem felelnek meg az ezen vámtarifaalszám alá tartozó vágási melléktermékek és belsőségek kritériumainak, hanem a fagyasztást megelőzően pépes állagúak, amely pép a csirkecsonton található hús mechanikus lefejtésével kinyert hús- és izommaradékból áll, a csontokról mechanikusan lefejtett baromfihús-darabok definíciójának megfelelően, amely az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló 853/2004 rendelet I. melléklete 1.14. pontjában szerepel.

(vö. 49., 50., 53. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. A 230/2004 rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével nem összeegyeztethetetlen az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint valamely piaci szereplő többletkészletének meghatározása úgy történik, hogy a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készletből levonják az átvihető készletet, amelyet pedig úgy határoznak meg, hogy az a korábbi négy évben május 1-jén birtokolt készletek átlagának 1,2-es együtthatóval képzett szorzata, amely együttható megfelel a mezőgazdasági termelés ugyanezen négyéves időszak során a szóban forgó tagállamban tapasztalt növekedése mértékének. Ezen együttható lehetővé teszi a 2000 és 2003 közötti időszak minden évében május 1-jén rendelkezésre álló készletek átlagának naprakésszé tételét e növekedési arány fényében, és az átvihető készlet - valamint ebből következően a többletkészlet - meghatározását, amely arányosan tükrözi az érintett tagállam mezőgazdasági ágazata egészének 2000. május 1-je és 2004. május 1-je között tapasztalt fejlődését. Így ez az együttható hozzájárul a 2004. május 1-jei készlet és az azt megelőző négy év május 1-jei készleteinek átlaga közötti összehasonlítási alap létrehozásához.

Az új tagállamoknak a releváns időszakra és a rendelkezésre álló készletek átlaga kiszámításának módjára vonatkozó mérlegelési lehetősége keretében választott ilyen együttható alkalmazása nem sérti az 1972/2003 rendelet célkitűzéseit, sem az arányosság vagy az egyenlő bánásmód elvét.

(vö. 59-62., 64. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4. A 230/2004 rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló 1972/2003 rendelettel nem összeegyeztethetetlen a piaci szereplő többletkészletére kirótt díj beszedése, még akkor sem, ha a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy a készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből nem származott haszna. A mezőgazdasági közös piac szervezésének védelmét és az új tagállamokban a bizonyos mezőgazdasági termékeknek a bővítés távlatában a területükre irányuló, mesterségesen előidézett mozgása révén történő, spekulációs célzatú készletek képzésének megelőzését szolgáló e díjat ugyanis alkalmazni kell a hivatkozott rendelet szerinti összes többletkészletre, függetlenül attól, hogy azok birtokosai a készletek értékesítésekor szert tettek-e tényleges haszonra.

(vö. 71-74. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2009. október 29.(*)

"Közös Vámtarifa - Kombinált Nómenklatúra - Tarifális besorolás - A Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok fagyasztott darabjai, vágási melléktermékei és belsőségei - Észtország csatlakozása - Átmeneti intézkedések - Mezőgazdasági termékek - Többletkészletek - 1972/2003/EK rendelet"

A C-140/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tallinna Halduskohus (Észtország) a Bírósághoz 2008. április 7-én érkezett, 2008. március 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Rakvere Lihakombinaat AS

és

a Pőllumajandusministeerium,

a Maksu- ja Tolliameti Ida maksu- ja tollikeskus

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues a második tanács elnöke, a harmadik tanács elnökeként eljárva, P. Lindh (előadó), A. Rosas, U. Lőhmus, és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. szeptember 3-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Rakvere Lihakombinaat AS képviseletében K. Kask advokaat,

- az észt kormány képviseletében L. Uibo, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A. Sipos, H. Tserepa-Lacombe és K. Saaremäel-Stoilov, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendeletnek (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) a 2003. szeptember 11-i 1789/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 281., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 14. kötet, 3. o.) módosított I. melléklete, valamint a 2004. február 10-i 230/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 39., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 443. o.) módosított, a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. november 10-i 1972/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 293., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 474. o.; a továbbiakban: 1972/2003 rendelet) értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Rakvere Lihakombinaat AS (a továbbiakban: RLK) és a Pőllumajandusministeerium (mezőgazdasági minisztérium), valamint a Maksu- ja Tolliameti Ida maksu- ja tollikeskus (az adó- és vámhivatal keleti adó- és vámközpontja; a továbbiakban: MTA) közötti, a fagyasztottcsirkehús-többletkészletek utáni díjfizetésre vonatkozó jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi jog

A Kombinált Nómenklatúra

3 A 2658/87 rendelettel bevezetett Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeren (a továbbiakban: HR) alapul, amelyet a később a Vámigazgatások Világszervezetévé átalakult Vámegyüttműködési Tanács állapított meg, és a Brüsszelben 1983. június 14-én megkötött nemzetközi egyezmény vezetett be, amely utóbbit az Európai Közösség részéről az 1987. április 7-i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá. A KN átveszi a HR vámtarifaszámait és hatszámjegyű vámtarifaalszámait, csak a hetedik és nyolcadik számjegy képez speciális KN-albontást.

4 A HR 2002-es változatában a 0207 vámtarifaszám, amely a 2. árucsoportban szerepel, és amelynek címe "a 0105. vtsz. alá tartozó háziszárnyasok élelmezési célra alkalmas húsa, vágási mellékterméke és belsősége frissen, hűtve vagy fagyasztva", a Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok osztályozására tartalmazza a 0207 14 vámtarifaalszámot, amelynek címe "Darabok és vágási melléktermékek, belsőségek fagyasztva".

5 A HR 2. árucsoportjához fűzött magyarázó megjegyzéseknek az élelmezési célra alkalmas húsra, vágási melléktermékekre és belsőségekre vonatkozó általános rendelkezései értelmében:

"Ebbe az árucsoportba tartozik minden állat [...] emberi fogyasztásra alkalmas, egész (azaz az állat teste fejjel vagy fej nélkül), felezett [...], negyedelt, darabolt stb., húsa, vágási mellékterméke és belsősége, valamint az azokból készült húsliszt vagy örlemény.

[...]

A vágási melléktermékek és belsőségek általában négy csoportba oszthatók:

1) Azok, amelyeket emberi fogyasztásra használnak fel, mint a fej és részei (a fület is beleértve), a láb, a farok, a szív, a nyelv, a sovány és zsíros dagadó, a hashártya, a nyak, a borjúmirigy (csecsemőmirigy).

2) Azok, amelyeket csak gyógyszeripari termékek előállítására használnak fel, mint az epehólyag, a mellékvese, a méhlepény.

3) Azok, amelyeket emberi fogyasztásra és gyógyszeripari termékek előállítására egyaránt fel lehet használni, mint a máj, a vese, a tüdő, az agyvelő, a hasnyálmirigy, a lép, a gerincvelő, a petefészek, a méh, a here, a tőgy, a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy.

4) Azok, amelyeket, mint a bőr, emberi fogyasztásra, valamint más célokra is fel lehet használni (például a bőriparban).

[...]

A hús, vágási melléktermék és belsőség csak a következő formában tartozik ebbe az árucsoportba, függetlenül attól, hogy enyhe, forró vízzel vagy gőzzel történő hőkezelésnek (mint a forrázás vagy az egyszerű forrázás [blansírozás]) vetik-e alá, vagy sem, amely azonban nem minősül a termék tényleges főzésének:

1) Frissen [...]

2) Hűtve [...]

3) Fagyasztva [...]

4) Sózva, sós lében tartósítva, illetve szárítva vagy füstölve.

[...]

A fenti 1)-4) bekezdésben felsorolt állapotban lévő hús, vágási melléktermék és belsőség másrészt a jelen árucsoportba tartozik, még ha [...] feldarabolták, felszeletelték vagy felaprították is." [nem hivatalos fordítás]

6 A KN-nek az alapeljárás tényállására alkalmazandó változata az 1789/2003 rendelet, amely 2004. január 1-jén lépett hatályba. A KN második része tartalmazza a vámtarifát. E második rész I. áruosztálya, amelynek címe "Élő állatok, állati termékek", magában foglalja a "Hús és élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek és belsőségek" címet viselő 2. árucsoportot, amelyben a 0207 vámtarifaszám a következő meghatározással szerepel:

"0207 A 0105 vtsz. alá tartozó baromfi élelmezési célra alkalmas húsa, vágási mellékterméke és belsősége frissen, hűtve vagy fagyasztva:

- Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasokból:

[...]

0207 14 - - Darabok és vágási melléktermékek, belsőségek fagyasztva:

- - - Darabok:

0207 14 10 - - - - csont nélkül

[...]

- - - Melléktermékek és belsőségek:

0207 14 91 - - - - Máj

0207 14 99 - - - - Más".

7 Az Európai Közösségek Kombinált Nómenklatúrájának magyarázatában (HL C 256., 1. o.), amelyet 2002. október 23-án tettek közzé, a KN második része I. áruosztályának 2. árucsoportjára vonatkozó 2., 4. és 5. magyarázó megjegyzés a következőképpen fogalmaz:

"2. A »hús, és vágási melléktermék, belsőség« fogalmát erre az árucsoportra vonatkozóan az árucsoport HR Magyarázatának Általános rendelkezései határozzák meg.

[...]

4. Az árucsoport HR Magyarázatának Általános rendelkezése határozza meg a hús, a vágási melléktermék és belsőség fogalmát erre és a 16. árucsoportra vonatkozóan. Ez az árucsoport azonban a vágási mellékterméket csak a következő formákban tartalmazza: nyersen, darabolva vagy apróra vágva, de tovább nem feldolgozva, műanyag fóliába csomagolva (még kolbász alakú formában is), de csupán a kezelés vagy a szállítás megkönnyítésére.

5. A csontos és a csont nélküli darabok megkülönböztetése során a porcok és az inak nem számítanak csontoknak."

8 A 0207 14 10-0207 14 99 vámtarifaalszámokra vonatkozó magyarázat megállapítja, hogy a 0207 13 10-0207 13 99 vámtarifaalszámokra vonatkozó magyarázatok értelemszerűen alkalmazandók. Ez utóbbiak a következőképpen rendelkeznek:

"0207 13 10 Csont nélkül

Ezen alszám alá a baromfifélék húsa tartozik csont nélkül, függetlenül attól, hogy az milyen darabjukból származik.

[...]

0207 13 99 Más

Ezen alszám alá tartozik az élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség, nevezetesen a szív, taréj, bőrlebernyeg, kivéve a májat.

E vtsz. alá kell osztályozni a szárnyasok lábfejét (kaparóját) is."

9 A KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok, amelyek az első rész I. szakaszának A. címe alatt találhatók, a következőképpen rendelkeznek:

"Az áruknak a [KN]-ba történő besorolására a következő elvek az irányadók:

1. Az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címe csak a hivatkozások megkönnyítésére szolgál; jogi szempontból az áruk besorolását a vámtarifaszámokban szereplő árumegnevezések és az azokhoz kapcsolódó, az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések alapján, valamint - ha az adott vámtarifaszám vagy megjegyzés eltérően nem rendelkezik - a következő rendelkezések alapján kell meghatározni.

2. [...]

b) A vámtarifaszámok szövegében valamely alapanyagra vagy anyagra történő minden hivatkozást úgy kell érteni, hogy az alapanyagnak vagy anyagnak más alapanyaggal vagy anyaggal való keverékére vagy összetételére is vonatkozik. [...] Az egynél több alapanyagból [...] álló áruk besorolásánál a 3. szabályban foglalt elvek szerint kell eljárni.

3. Ha a 2. b) szabály alkalmazásából vagy bármely más okból kifolyólag az árut első látásra két vagy több vámtarifaszám alá lehetne besorolni, a besorolást az alábbiak szerint kell elvégezni:

a) Azt a vámtarifaszámot, amely az árut legpontosabban határozza meg, előnyben kell részesíteni azokkal a vámtarifaszámokkal szemben, amelyek általánosabb meghatározást tartalmaznak. Ha azonban a két vagy több vámtarifaszám mindegyike csak a kevert [...] árukat alkotó alapanyagok vagy anyagok valamelyikére [...] vonatkozik, akkor ezeket a vámtarifaszámokat a kérdéses árukra vonatkozóan egyformán pontosnak kell tekinteni még akkor is, ha valamelyik vámtarifaszám teljesebb és pontosabb leírást ad, mint a szóba jöhető többi.

b) Az áruk keverékét és azokat a különböző alapanyagokból álló, illetve különböző alkotórészekből előállított összetett árukat, valamint azokat a kiskereskedelmi forgalom számára készletben kiszerelt árukat, amelyek a 3. a) szabály alkalmazásával nem sorolhatók be, a szerint az alapanyag, illetve alkotórész szerint kell besorolni, amelyik az ilyen áru lényeges jellemzőjét meghatározza, ha ez az anyag vagy alkotórész megállapítható.

[...]"

Az 1972/2003 rendelet

10 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.) 41. cikkének első bekezdése lehetővé teszi az Európai Közösségek Bizottsága számára, hogy a tíz új tagállamnak a közös agrárpolitika alkalmazásából eredő szabályozási rendbe való átmenetet elősegítő intézkedéseket fogadjon el. Ez a rendelkezés előírja, hogy az átmeneti intézkedéseket "a csatlakozást követő hároméves időszak alatt lehet meghozni, és azokat csak ez alatt az időszak alatt lehet alkalmazni". A Bizottság többek között a fent említett rendelkezés alapján elfogadta az 1972/2003 rendeletet.

11 Az 1972/2003 rendelet (1) preambulumbekezdése értelmében e rendelet célja "annak elkerülése, hogy a 10 új állam Európai Unióhoz történő 2004. május 1-jei csatlakozása következtében a kereskedelem a mezőgazdasági piacok közös szervezését veszélyeztető módon eltérüljön" [helyesen: e rendelet célja azon kockázat elkerülése, hogy a 10 új állam Európai Unióhoz történő 2004. május 1-jei csatlakozása következtében a kereskedelem a mezőgazdasági piacok közös szervezésére nézve hátrányos módon torzuljon]. E kockázatra tekintettel az irányelv (3) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy "visszatartó erejű terheket kell az új tagállamokban lévő többletkészletekre kiszabni" [helyesen: visszatartó erejű díjakat kell az új tagállamokban lévő többletkészletekre kivetni].

12 E célból az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az új tagállamok a szabad forgalomban lévő termékekből 2004. május 1-jén meglévő többletkészletek tulajdonosaira díjat vessenek ki. Ugyanezen cikk (5) bekezdése pontosítja, hogy ez a kötelezettség Észtország esetében különösen a KN 0207 14 10 vámtarifaszám alá tartozó árukra alkalmazandó.

13 E rendelet 4. cikkének (2) bekezdése előírja:

"Az egyes tulajdonosok többletkészleteinek meghatározásakor az új tagállamok különösen a következőket veszik figyelembe:

a) a rendelkezésre álló átlagos készletek a csatlakozást megelőző években;

b) a kereskedelmi szerkezet megoszlása a csatlakozást megelőző években;

c) a készletek képzésében szerepet játszó körülmények.

A többletkészlet fogalma egyaránt vonatkozik az új tagállamokba importált termékekre, s az ezen államokból származó termékekre. A többletkészlet fogalma azon termékekre is vonatkozik, amelyeket az új tagállamok piacaira szánnak.

[...]"

14 A többletkészletekre kivetett díj helyes alkalmazásának biztosítása érdekében a fent említett rendelet 4. cikkének (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az új tagállamok haladéktalanul elkészítik a 2004. május 1-jén rendelkezésre álló készletek leltárát, és legkésőbb 2004. október 31-ig értesítik a Bizottságot a többletkészleteket képező termékek mennyiségéről.

15 Az 1972/2003 rendeletet 2004. május 1-jétől 2007. április 30-ig kellett alkalmazni, ahogyan azt a rendelet 10. cikke előírta.

A 853/2004 rendelet

16 Az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (HL L 139., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 14. o.) I. mellékletének 1.14. pontja a következőképpen határozza meg a csontokról mechanikusan lefejtett hús (a továbbiakban: MSM) fogalmát:

"olyan termék, amelyet a csontozást követően a friss, húsos csontokról vagy a bontott baromfiról mechanikai eszközökkel úgy nyernek, hogy az izomrostszerkezet sérül vagy módosul."

A nemzeti jog

17 2004. április 7-én az észt országgyűlés elfogadta a többletkészletek után fizetendő díjról szóló törvényt (Üleliigse laovaru tasu seadus, RT I 2004, 30, 203).

18 2006. október 5-i ítéletében a Riigikohus (észt legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy e törvény 6. §-ának (1) bekezdése nem hajtható végre, mivel összeegyeztethetetlen az 1972/2003 rendelettel. E bíróság álláspontja szerint az e rendelkezésben előírt, az átvihető készlet számítása során 1,2-es együttható alkalmazására vonatkozó kötelezettség nem tesz lehetővé az egyes piaci szereplők között kellően differenciált bánásmódot.

19 Azért, hogy e határozatnak eleget tegyen, az észt országgyűlés egy 2007. január 25-én elfogadott törvénnyel többször módosította az eredeti törvényt. E törvény módosított formájában (a továbbiakban: ÜLTS) 2007. február 16-án lépett hatályba, és visszaható hatállyal rendelkezik a 2004. május 1-je után keletkezett helyzetekre.

20 Az ÜLTS 7. §-a értelmében "többletkészlet" a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készlet és az átvihető készlet különbsége.

21 Az ÜLTS 6. §-ának (1) bekezdése úgy határozza meg az "átvihető készlet" fogalmát, mint az Észt Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozását megelőző négy évben (2000-2003) birtokolt készletek éves átlagának 1,2-szeres szorzata. Annak érdekében, hogy enyhítsék e szabály szigorát azon piaci szereplőkre nézve, akik nem gyakorolták tevékenységüket folyamatosan a hivatkozott négy év során, a fent említett 6. § ezenkívül két speciális szabályt határoz meg. Egyrészt az a piaci szereplő, akinek a releváns piacon folytatott tevékenysége 2003 után vette kezdetét, köteles bizonyítani, hogy a 2004. május 1-jén birtokolt készlete megegyezik azzal a "mennyiséggel, [...] amelyet rendes körülmények között termelne, eladna vagy más módon visszterhesen vagy ingyenesen átadna vagy megszerezne". Másrészt ugyanezen cikk (3) bekezdése értelmében azon piaci szereplők részére, akik 2004. május 1-jén tevékenységüket egy évnél hosszabb ideje folytatják az érintett piacon, az átvihető készlet megfelel a "működésük utolsó éveiben május 1-jén birtokolt átlagos készlet" vagy a 2003. május 1-jén rendelkezésre álló készlet így meghatározott mennyisége 1,2-szeres szorzatának.

22 Az ÜLTS 10. §-a szerint az átvihető készletet és a többletkészletet a mezőgazdasági minisztérium számolja ki a piaci szereplő bevallása alapján. A piaci szereplő indokolt kérésére a fent említett minisztérium figyelembe vehet bizonyos tényezőket, amelyek magyarázatot adhatnak a készlet mindenfajta spekulációtól független növekedésére, mint amilyen a piaci szereplő előző évi termelési, feldolgozási vagy eladási mennyiségének növekedése, a mezőgazdasági termék érésideje, az a körülmény, hogy a készletek 2003 harmadik negyedéve előtt keletkeztek, a kivitt vagy értékesített mennyiségeknek a piaci szereplőtől független körülmények miatti csökkenése vagy a piaci szereplőtől független egyéb körülmények.

23 Ez utóbbi rendelkezéseket egészíti ki az ÜLTS 23. §-a, amely meghatároz bizonyos körülményeket, amelyek fennállása esetén az átvihető készlet növelhető a gazdasági szereplő tevékenységének 2003. május 1-je és 2006. május 1-je közötti fejlődése figyelembevétele végett.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

24 Az RLK az élelmiszeripari ágazatban tevékenységet folytató észt vállalkozás. Termékei előállításához fagyasztott, csontokról mechanikusan lefejtett baromfihús-darabokat, úgynevezett MSM-et használ fel.

25 A 2007. március 30-i határozatával a mezőgazdasági minisztérium 83 462 kilóban határozta meg az RLK birtokában lévő fagyasztottcsirkehúsdarab-többletkészletet. Ez alapján 2007. április 30-án az MTA adómegállapító határozatában 1 337 237 EEK-ban (a jelenlegi árfolyamon körülbelül 90 000 euró) állapította meg a többletkészlet után fizetendő díjat.

26 A kérdést előterjesztő bíróság előtt ezen adómegállapítási határozattal szemben indított keresetében az RLK arra hivatkozott, hogy a szóban forgó termékek nem a 0207 14 10 vámaltarifaalszám, hanem a 0207 14 99 vámtarifaalszám alá tartoznak, ily módon azokat nem terhelheti a fent említett díj. E termékek ugyanis nem fagyasztott csirkehúsdaraboknak, hanem olyan pépnek minősülnek, amely a csirkecsont mechanikus kezelésével kinyert hús- és izomdarabokból áll. Ezenkívül az RLK azt állítja, hogy a többletkészletek kiszámításáról szóló ÜLTS bizonyos rendelkezései összeegyeztethetetlenek az 1972/2003 rendelettel.

27 Mivel kétségei merültek fel az alapügyben szóban forgó termékek tarifális besorolása, illetve az 1972/2003 rendelet értelmezése tekintetében, a Tallinna halduskohus (tallini közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok] mechanikus csontozás[a] révén nyert, fagyasztott MSM-et, ([melynek] fogalmát elsőként a [...] [853/2004] [...] rendelet I. mellékletének 1.14. pontja határozta meg, a [...] 02071410 KN-kód vagy a 02071499 KN-kód alá kell besorolni?

2) Ha az [1.] kérdésben ismertetett terméket a 02071410 KN-kód alá kell besorolni [...]:

a) Összeegyeztethetetlen-e az [1972/2003] [...] rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, ha valamely piaci szereplő többletkészleté[t] [...] úgy határozzák meg, hogy [...] (átvihető készlet címén) automatikusan levonják a piaci szereplő tevékenysége 2004. május 1-jét megelőző utolsó négy évének május 1-jén meglévő, 1,2-del felszorzott átlagos raktárkészletét?

b) Igenlő válasz esetében, eltérő lenne-e a válasz, ha az átmeneti készlet és a többletkészlet [...] meghatározásakor figyelembe lehetne venni a piaci szereplő által termelt, feldolgozott és értékesített mennyiségek növekedését, a mezőgazdasági termék érésidejét, a raktárkészlet kialakulásához szükséges időt, valamint a piaci szereplőtől független egyéb körülményeket is?

3) Összhangban áll-e az [1972/2003] [...] rendelet céljával a többletkészlet utáni díjfizetés, ha [a piaci szereplő -] bár többletkészletet állapítanak meg [nála] 2004. május 1-jén [-] [...] bizonyítja, hogy a többletkészlet 2004. május 1-jét követő értékesítésekor nem tett szert árkülönbségből eredő tényleges előnyre?"

Előzetes kérdés

28 Az RLK azt állítja, hogy az 1789/2003 és az 1972/2003 rendelet vele szemben nem érvényesíthető, mivel az Észt Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásakor azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában észt nyelven még nem tették közzé. E tekintetben az RLK a C-161/06. sz. Skoma-Lux ügyben 2007. december 11-én hozott ítéletre (EBHT 2007., I-10841. o.) hivatkozik.

29 Az RLK úgy véli, hogy az 1972/2003 rendelet érvényesíthetetlensége megakadályozza az ÜLTS alkalmazását is, ez utóbbi eredeti változata ugyanis, amelyet 2004. április 27-én tettek közzé, többek között számos esetben hivatkozik e rendeletre. Az RLK hangsúlyozza, hogy az ÜLTS késedelmes közzététele nem hagyott lehetőséget a piaci szereplők számára, hogy kellően korán tájékozódjanak a többletkészletek utáni díjfizetés 2004. május 1-jétől alkalmazandó rendszeréről.

30 Noha a kérdést előterjesztő határozatban e kérdés nem szerepel, a kérdést előterjesztő bíróság számára adandó iránymutatás szempontjából helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a valamely közösségi intézmény által elfogadott jogi aktus, mint például az 1789/2003 és az 1972/2003 rendelet, mindaddig nem érvényesíthető valamely tagállamban a természetes és jogi személyekkel szemben, amíg a Hivatalos Lapban történt szabályszerű közzététel révén nem tették lehetővé annak megismerését az utóbbiak számára (a fent hivatkozott Skoma-Lux ügyben hozott ítélet 37. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 A jelen ítélet 10. pontjában hivatkozott csatlakozási szerződés 58. cikke előírja, hogy "[a]z intézmények és az Európai Központi Bank által a csatlakozás előtt elfogadott jogi aktusoknak a Tanács, Bizottság vagy az Európai Központi Bank által cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén nyelven megszövegezett szövege a csatlakozás időpontjától ugyanolyan feltételekkel hiteles, mint a jelenlegi tizenegy nyelven készült szövegek. Ezeket a szövegeket közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amennyiben a jelenlegi nyelveken készült szövegeket ott tették közzé."

32 A Bíróság tehát már kimondta, hogy e rendelkezéssel ellentétes, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában valamely új tagállam nyelvén - jóllehet az az Európai Unió hivatalos nyelvei közé tartozik - közzé nem tett közösségi szabályozásban foglalt kötelezettségeket ezen tagállam jogalanyaival szemben érvényesítik, még ha e személyek más módon meg is ismerhették volna e szabályozást. Továbbá az a körülmény, hogy valamely közösségi rendelet nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben abban a tagállamban, amelynek nyelvén nem tették azt közzé, nem befolyásolja azt a tényt, hogy rendelkezései a közösségi vívmányok részét képezve a csatlakozás időpontjától kötelezőek az érintett tagállamra (a fent hivatkozott Skoma-Lux ügyben hozott ítélet 51. és 59. pontja).

33 Az ÜLTS eredeti változatának 2004. április 7-i elfogadásával az Észt Köztársaság eleget tett az 1972/2003 rendeletből eredő kötelezettségnek, azáltal hogy díjat szabott ki a mezőgazdasági termékek többletkészleteire, és meghatározta e díj kiszámításának módját. Az ÜLTS tehát Észtországban kötelezettséget keletkeztet a jogalanyok számára, függetlenül attól, hogy a fent említett rendeletek velük szemben nem érvényesíthetők azt megelőzően, hogy azokról a jogalanyoknak lehetősége volna tudomást szerezni az Európai Unió Hivatalos Lapjának e tagállam nyelvén történő szabályos közzététele révén.

34 Ilyen körülmények között a Bíróság már kimondta, hogy a fent hivatkozott Skoma-Lux ítéletben kimondott szabály nem képezi akadályát annak, hogy a jogalanyokkal szemben érvényesíteni lehessen az 1972/2003 rendelet azon rendelkezéseit, amelyeket az ÜLTS átvett. Mindazonáltal e szabály eredményezhet részleges alkalmazhatóságot, amennyiben e rendelet bizonyos rendelkezéseit az ÜLTS nem vette volna át, és azokra az észt hatóságok a jogalanyokkal szemben e rendelet észt nyelven történő hivatalos közzététele előtt hivatkoznának. A nemzeti bíróság feladata, hogy adott esetben értelmezze az ÜLTS-t annak megvizsgálása érdekében, hogy e feltételek fennállnak-e (a C-560/07. sz. Balbiino-ügyben 2009. június 4-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 32. pontja).

35 Az 1972/2003 rendelet oly módon határozza meg a többletkészletek utáni díjfizetés alá vetett termékek körét, hogy hivatkozik a KN azon vámtarifaalszámaira, amelyek alá e termékek tartoznak. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog átvette-e az 1789/2003 rendelet eredményeképpen az alapügyben szóban forgó tényállásra alkalmazandó KN-t az ez utóbbi rendelet észt nyelven történő hivatalos közzétételét megelőzően, és ha igen, milyen mértékben, lehetővé téve ezzel a jogalanyok számára, hogy az alapügyben érintett 0207 14 vámtarifaalszám tartalmáról és szerkezetéről tudomást szerezzenek.

Az első kérdésről

36 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a fagyasztottbaromfi-MSM a 0207 14 10 vagy a 0207 14 99 vámtarifaalszám alá tartozik-e.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

37 Az RLK azt állítja, hogy a fagyasztottbaromfi-MSM nem sorolható a 0207 14 10 vámtarifaalszám alá tartozó csontozott baromfihúsdarabok közé. Tekintettel a fagyasztottbaromfi-MSM jellemzőire, illetve a 853/2004 rendelet I. mellékletének 1.14. pontjában adott meghatározására, e terméket a 0207 14 99 vámtarifaalszám alá kell sorolni.

38 Az RLK felhívja a figyelmet arra, hogy a 2004. február 16. és május 1-je közötti időszakban egy nemzeti rendelet a 0207 14 99 11 vámtarifaalszám alá sorolta be az MSM-et. Ennélfogva az RLK nem számíthatott arra, hogy e tarifális besorolást utólag megváltoztatják.

39 Azt észt kormány álláspontja szerint az első kérdést kizárólag a 2004. május 1-jén hatályban lévő KN figyelembevételével kell vizsgálni. Az a tény, hogy egy, a fagyasztottbaromfi-MSM-nek a 0207 14 99 11 vámtarifaalszám alá való besorolásáról szóló nemzeti rendelet 2004. feburár 16. és május 1-je között hatályban volt, nem bír jelentőséggel. Mindamellett az észt kormány hangsúlyozza, hogy 2002-ben, az RLK által benyújtott kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelemre adott válaszában a vámhatóságok a fagyaszottbaromfi-MSM-nek a 0207 14 10 vámtarifaalszám alá sorolása mellett foglaltak állást. E határozat alapján, és az e terméknek a 0207 14 99 11 vámtarifaalszám alá való besorolásáról szóló észt nemzeti rendelet 2004. feburár 16-i hatálybalépése ellenére, az alapeljárás felperese 2004. május 1-jéig tovább folytatta az e típusú termék behozatalát.

40 Az észt kormány emlékeztet arra, hogy a KN magyarázata szerint a 0207 14 99 vámtarifaalszám alá tartoznak többek között "az élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség, nevezetesen a szív, taréj, bőrlebernyeg, kivéve a májat". Márpedig kétségtelen az alapügyben, hogy a szóban forgó termékek nem tartalmaznak semmiféle ilyen jellegű vágási mellékterméket és belsőséget. A tarifális besorolást e termékek - a jelen ügyben a baromfihús - lényeges tulajdonságai alapján kell meghatározni. Ebből következően a fagyasztottbaromfi-MSM a 0207 14 10 vámtarifaalszám alá tartozik.

41 A Bizottság osztja ezt a véleményt. Sem a 0207 14 10 és a 0207 14 99 vámtarifaalszámra vonatkozó leírás, sem pedig az azokhoz fűzött magyarázat nem jelöli meg pontosan a hús, illetve a vágási melléktermékek és belsőségek közötti különbséget. A kérdést előterjesztő bíróság által a szóban forgó termékekre vonatkozóan adott leírás nem a vágási melléktermékek és belsőségek fogalmának felel meg, hanem a 0207 14 10 vámtarifaalszámhoz kapcsolódó, a Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok csontozott, fagyasztott darabjai csoportjába tartozik.

A Bíróság válasza

42 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó szempontját általában azok objektív, a KN-vámtarifaszám és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövegében meghatározott jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni (lásd különösen a C-183/06. sz. RUMA-ügyben 2007. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-1559. o.] 27. pontját, valamint a C-208/06. és C-209/06. sz., Medion és Canon Deutschland egyesített ügyekben 2007. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-7963. o.] 34. pontját).

43 A Bíróság már kimondta, hogy a KN és a HR magyarázó megjegyzései fontos eligazítást nyújtanak az egyes vámtarifaszámok tartalmának értelmezése során, mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező hatállyal. E megjegyzések szövegének ezért összhangban kell állnia a KN rendelkezéseivel, és nem módosíthatják azok hatályát (a C-495/03. sz. Intermodal Transports ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-8151. o.] 48. pontja, a C-445/04. sz. Possehl Erzkontor ügyben 2005. december 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10721. o.] 20. pontja és a C-500/04. sz. Proxxon-ügyben 2006. február 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-1545. o.] 22. pontja).

44 Mivel a 0207 14 99 vámtarifaalszám szövege nem tartalmazza a "Más" kifejezést, a 0207 vámtarifaszám egészére kell hivatkozni. A fent említett vámtarifaszám "A 0105 vtsz. alá tartozó baromfi élelmezési célra alkalmas húsa, vágási mellékterméke és belsősége frissen, hűtve vagy fagyasztva" megfogalmazásából következik, hogy az az emberi fogyasztásra alkalmas baromfihúsra, illetve vágási melléktermékekre és belsőségekre vonatkozik.

45 A 0207 14 vámtarifaalszám alá tartozó és a jelen ügyben kizárólagos relevanciával bíró fagyaszott húsdarabok, illetve vágási melléktermékek és belsőségek tekintetében a KN különbséget tesz egyrészt a "húsdarabok", másrészt pedig a "vágási melléktermékek és belsőségek" között, mely utóbbit két alkategóriára osztja fel, az egyikbe kizárólag a máj (0207 14 91 vámtarifaalszám) tartozik, a másik pedig a fennmaradó összes további típusú vágási mellékterméket és belsőséget (02 07 14 99 vámtarifaalszám) magában foglalja.

46 Mivel a 0207 14 vámtarifaalszám nem tartalmaz egyéb kategóriát a húsdarabok, illetve a vágási melléktermékek és belsőségek vámtarifaalszámán kívül, minden ezen vámtarifaalszám alá tartozó termék, amely nem sorolható be e két kategória egyikébe, csakis a másikba sorolható be. Meg kell állapítani, hogy a 0207 14 vámtarifaalszám e felépítése megfelel a "vágási melléktermékek és belsőségek" kifejezés általános jelentésének, amely az emberi fogyasztásra szánt állatok húsán kívüli fogyasztható részeit jelöli.

47 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az olyan termékek, mint amelyek az alapügyben szerepelnek, az RLK álláspontjának megfelelően a 0207 14 99 vámtarifaalszám alá tartozó, májtól eltérő vágási melléktermékek és belsőségek kategóriájába sorolandók.

48 A KN magyarázata megállapítja, hogy ez a vámtarifaalszám magában foglalja az élelmezési célra alkalmas Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok vágási melléktermékeit és belsőségeit, mint a szív, taréj, bőrlebernyeg, valamint a lábfej (kaparó).

49 A jelen ügyben mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, mind pedig a Bíróság elé terjesztett észrevételekből az következik, hogy az alapügyben szóban forgó termékek a fagyasztást megelőzően pépes állagúak, amely pép a csirkecsonton található hús mechanikus lefejtésével kinyert hús- és izommaradékból áll, az MSM definíciójának megfelelően, amely a 853/2004 rendelet I. melléklete 1.14. pontjában szerepel.

50 Ebből következően az olyan termékek, mint amelyek az alapügyben szerepelnek, nem tartozhatnak a 0207 14 99 vámtarifaalszám alá, mivel jellemzőik és objektív tulajdonságaik alapján nem felelnek meg az ezen vámtarifaalszám alá tartozó vágási melléktermékek és belsőségek kritériumainak.

51 Ennélfogva ezek a termékek a 0207 14 10 vámtarifaalszám alá tartoznak.

52 Végül, az a körülmény, hogy az Észt Köztársaság csatlakozását megelőzően az észt vámhatóságok egy nemzeti rendelet alapján ezt a terméktípust egy másik egyedi vámtarifaalszám alá sorolták, nem befolyásolja az e tagállamban 2004. május 1-jétől alkalmazandó közösségi szabályozás értelmezését.

53 E megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1789/2003 rendelettel módosított 2658/87 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az olyan termékeket, mint amelyek az alapeljárásban szerepelnek, illetve amelyek a Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok mechanikus csontozása révén nyert, fagyasztott MSM-ből állnak, és amelyeket emberi fogyasztásra szánnak, a KN 0207 14 10 vámtarifaalszáma alá kell sorolni.

A második kérdés első részéről

54 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összeegyeztethetetlen-e az ÜLTS által a piaci szereplők többletkészletének kiszámításához előírt módszer, melynek lényege, hogy az átvihető készletre 1,2-es együtthatót alkalmaznak.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

55 Az RLK azt állítja, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkével összeegyeztethetetlen az ÜLTS 6. §-a által az átvihető készlet kiszámításához használt módszer, amennyiben az 1,2-es együttható alkalmazását írja elő, mivel ez a módszer nem teszi lehetővé e készlet pontos meghatározását, illetve a többletkészletek utáni díjfizetés arányosságának biztosítását.

56 Az észt kormány ezzel szemben úgy véli, hogy az 1,2-es együttható összhangban áll az 1972/2003 rendelet céljával. Azt állítja, hogy e rendelet nem korlátozza és nem is zárja ki az ilyen együttható használatát, és szabad kezet enged a tagállamoknak a helyi körülményeknek megfelelő számítási módszer meghatározásában. A fent említett együttható lehetővé teszi az összes piaci szereplő átvihető készletének növelését, így véve figyelembe az Észt Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását megelőző években bekövetkezett gazdasági fejlődését.

57 Azután, hogy írásban az RLK álláspontját támogatta, a tárgyalás során a Bizottság az észt kormány érvelését fogadta el.

A Bíróság válasza

58 A Bíróság már kimondta, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése nem tartalmaz semmilyen olyan rendelkezést, amely előírná vagy megtiltaná a tagállamok számára, hogy a piaci szereplők többletkészletének kiszámításához egységes módon az átvihető készletre vonatkozó együtthatót alkalmazzanak (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 47. pontja).

59 Ez a rendelkezés ugyanis előírja, hogy az egyes tulajdonosok többletkészleteinek meghatározásakor az új tagállamok figyelembe veszik különösen "a csatlakozást megelőző években rendelkezésre álló készletek átlagát". A rendelkezésre álló készletek átlaga kiszámításának módjára és a releváns időszakra vonatkozó pontosabb rendelkezés hiányában e megfogalmazás mérlegelési lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy meghatározzák azon szempontokat, amelyek alapján e rendelkezést végrehajtják, tiszteletben tartva a rendelet célkitűzéseit és a közösségi jog általános elveit (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 37. pontja).

60 Ily módon az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése a piaci szereplők többletkészletének kiszámításához nem kimerítő módon felsorol bizonyos szempontokat, miközben meghagyja a lehetőséget a tagállamok számára, hogy az általuk megfelelőnek tartott módon kiegészítsék azokat a rendelkezésükre álló mérlegelési mozgástérnek megfelelően (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 47. pontja).

61 Az 1,2-es együtthatónak az átvihető készletre való alkalmazása első pillantásra kedvezőnek tűnik a piaci szereplők számára, mivel csökkenti a többletkészletet. Az észt kormány által adott tájékoztatásból kiderül, hogy ezen együtthatót az észt mezőgazdasági termékek 2000 és 2004 közötti években tapasztalt növekedési aránya alapján állapították meg. Így ezen együttható lehetővé teszi a 2000 és 2003 közötti időszak minden évében május 1-jén rendelkezésre álló készletek átlagának naprakésszé tételét e növekedési arány fényében, és az átvihető készlet - valamint ebből következően a többletkészlet - meghatározását, amely arányosan tükrözi az észt mezőgazdasági ágazat egészének 2000. május 1-je és 2004. május 1-je között tapasztalt fejlődését. Így ez az együttható hozzájárul a 2004. május 1-jei készlet és az azt megelőző négy év május 1-jei készleteinek átlaga közötti összehasonlítási alap létrehozásához (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 48. pontja).

62 E jellemzőkre tekintettel az ilyen együttható kiválasztása nem sérti az 1972/2003 rendelet célkitűzéseit, sem az arányosság vagy az egyenlő bánásmód elvét (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 49. pontja).

63 Ennélfogva nem összeegyeztethetetlen az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével az olyan együttható alkalmazása, mint amelyet az ÜLTS 6. cikkének (1) bekezdése az átvihető készletek kiszámításához előír (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 50. pontja).

64 Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével nem összeegyeztethetetlen az ÜLTS-hez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint valamely piaci szereplő többletkészletének meghatározása úgy történik, hogy a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készletből levonják az átvihető készletet, amelyet pedig úgy határoznak meg, hogy az a korábbi négy évben május 1-jén birtokolt készletek átlagának 1,2-es együtthatóval képzett szorzata, amely együttható megfelel a mezőgazdasági termelés ugyanezen négyéves időszak során a szóban forgó tagállamban tapasztalt növekedése mértékének.

A második kérdés második részéről

65 Tekintettel a második kérdés első részére adott válaszra, e kérdés második részét nem szükséges megvizsgálni.

A harmadik kérdésről

66 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az 1972/2003 rendelettel nem összeegyeztethetetlen-e a piaci szereplő többletkészletére kirótt díj beszedése, amennyiben a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy a készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből nem származott haszna.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

67 Az RLK hangsúlyozza, hogy az 1972/2003 rendelet célja a spekuláció elleni küzdelem. Márpedig az alapügyben minden spekuláció ki volt zárva. Egyrészt, az alapügyben szóban forgó termékek jellege kizárja az árak spekulációs célú befolyásolásának minden formáját. A fagyasztottbaromfi-MSM árát ugyanis az Észt Köztársaság csatlakozása nem befolyásolta. A Közösségben e termékek nem teszik lehetővé semmiféle export-visszatérítés vagy bármely más olyan pénzügyi mechanizmus alkalmazását, amely a közösségi és a világpiaci ár közötti különbséghez vezetne. Másrészt, az RLK által megvásárolt mennyiségeket saját használatra szánták, és azok a termeléshez viszonyítva szokásos mennyiségű készletnek feleltek meg.

68 Az RLK hangsúlyozza, hogy a többletkészletekre kivetett díj megállapításának meg kell felelnie az arányosság elvének, valamint a közösségi jog általános elveinek, hivatkozva e tekintetben a C-30/00. sz. William Hinton & Sons ügyben 2001. október 11-én hozott végzésre (EBHT 2001., I-7511. o.). Márpedig az alapügyben a többletkészletből származó bármely haszon hiányában az RLK úgy véli, hogy a tőle követelt díj aránytalan. Amennyiben az 1972/2003 rendelet eredményeképpen olyan körülmények között kerül megállapításra a díj, mint amelyek az alapügyben fennállnak, e rendeletet az arányosság elvére figyelemmel érvénytelenné kell nyilvánítani. Az már nem egy visszatartó erejű díjszabási rendszernek, hanem olyan szankciórendszernek minősül, amely bizonyos áruk birtoklásának megtorlására szolgál.

69 Az észt kormány és a Bizottság úgy véli, hogy valamely olyan piaci szereplőre való díjkivetés, aki a többletkészlet eladásából nem tett szert haszonra, összehangban áll az 1972/2003 rendelet céljával.

70 Ugyanis a Bizottság szerint e rendelet célja nem a piaci szereplők magatartásának megtorlása, hanem a közös piacszervezés megfelelő működésének a Közösség általános érdekében való biztosítása.

A Bíróság válasza

71 Az 1972/2003 rendelet (1) és (3) preambulumbekezédéséből következik, hogy a rendelet célja a közös piacszervezés megóvása volt az új tagállamokban található többletkészletek visszatartó erejű díjszabási rendszer alá vetésével, melynek révén elkerülik bizonyos mezőgazdasági termékeknek az új tagállamok területére irányuló, mesterségesen előidézett mozgását. A cél tehát az volt, hogy a közös piacszervezést ne torzítsák rendellenes kereskedelmi mozgások (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 57. pontja).

72 E rendeletnek nem az volt a célja, hogy a piaci szereplők spekulatív magatartását szankcionálja, hanem egyrészt a spekulációs célzatú készletek képzésének egy visszatartó erejű díjszabási mechanizmus révén való megelőzése, másrészt az ilyen készletek birtokosai által elért gazdasági előny semlegesítése (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 69. pontja).

73 Következésképpen az 1972/2003 rendelet alapján a többletkészletekre kirótt díjat, amely a mezőgazdasági közös piac szervezésének védelmét szolgálja, a fent említett rendelet értelmében alkalmazni kell az összes többletkészletre, függetlenül attól, hogy azok birtokosai a készletek értékesítésekor szert tettek-e tényleges haszonra (a fent hivatkozott Balbiino-ügyben hozott ítélet 71. pontja.

74 A harmadik kérdésre azt a választ kell tehát adni, hogy az 1972/2003 rendelettel nem összeegyeztethetetlen a piaci szereplő többletkészletére kirótt díj beszedése, még akkor sem, ha a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy a készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből nem származott haszna.

A költségekről

75 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, a fent említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2003. szeptember 11-i 1789/2003/EK bizottsági rendelettel módosított, a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az olyan termékeket, mint amelyek az alapeljárásban szerepelnek, illetve amelyek a Gallus domesticus fajba tartozó szárnyasok mechanikus csontozása révén nyert, fagyasztott, csontokról mechanikusan lefejtett húsból állnak, és amelyeket emberi fogyasztásra szánnak, a Kombinált Nómenklatúra 0207 14 10 vámtarifaalszáma alá kell sorolni.

2) A 2004. február 10-i 230/2004/EK bizottsági rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. november 10-i 1972/2003/EK bizottsági rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével nem összeegyeztethetetlen a 2007. január 25-én elfogadott törvénnyel módosított, a többletkészletek után fizetendő díjról szóló törvény (Üleliigse laovaru tasu seadus) 6. §-ának (1) bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely szerint valamely piaci szereplő többletkészletének meghatározása úgy történik, hogy a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készletből levonják az átvihető készletet, amelyet pedig úgy határoznak meg, hogy az a korábbi négy évben május 1-jén birtokolt készletek átlagának 1,2-es együtthatóval képzett szorzata, amely együttható megfelel a mezőgazdasági termelés ugyanezen négyéves időszak során a szóban forgó tagállamban tapasztalt növekedése mértékének.

3) Az 1972/2003 rendelettel nem összeegyeztethetetlen a piaci szereplő többletkészletére kirótt díj beszedése, még akkor sem, ha a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy a készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből nem származott haszna.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: észt.