Végső előterjesztői indokolás a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló 2021. évi IX. törvényhez - Indokolások Tára 2021/54.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakra tekintettel az előterjesztés mellékletét képező törvényhez kapcsolódó indokolást az Indokolások Tárában közzé kell tenni.

Az Alaptörvény kilencedik módosításával az alkotmányozó kifejezésre juttatta a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány kiemelkedő társadalmi értékteremtő szerepét. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok a mindenkori kormányzattól független, magánjogi formában biztosítják a társadalom számára kiemelten fontos közérdekű céljaik megvalósítását. Ennél fogva ezek a jogalanyok kiemelt szerepet töltenek be a magyar jogrendszerben, így működésük hosszú távú stabilitása a jogbiztonság alkotmányos elvéből fakadó követelmény.

A 21. század harmadik évtizedének elejére az ellátandó közfeladatok sokszínűsége és dinamikus változása az állam szerepvállalásának újragondolására késztet, a közösségi célok leghatékonyabb elérését szem előtt tartva. Ennek szellemében a törvényhozó olyan új jogintézmény szabályrendszerét alakítja ki, amely egyszerre képes igazodni a társadalmi, gazdasági és kulturális élet gyors változásaihoz, valamint biztosítja a közfeladat-ellátás kívánt szintjét. Ez utóbbi keretében az állam a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok magánjogi autonómiájának és az Alaptörvényben biztosított alapjogok - különös tekintettel a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságára - szabad gyakorlásának tiszteletben tartása és védelme mellett a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja a közfeladat-ellátás ezen korszerű és unikális formáját.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal szemben támasztott alapvető elvárás, hogy aktívan védelmezzék a nemzet megmaradásának és jólétének, valamint a nemzeti tudáskincs gyarapításának érdekeit.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy az állam elismeri a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok társadalmi értékteremtő szerepét, támogatja a közfeladat-ellátásukat és céljaik megvalósítását, s ennek érdekében védi a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, mint magánjogi jogalanyok jogintézményét és magánjogi autonómiáját. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok által betöltött meghatározó társadalmi szerep okán a Javaslat előírja, hogy Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor előresorolt tényező e szervezetek finanszírozási feltételeinek a biztosítása.

A 2. §-hoz

Az Alaptörvény 38. cikk (6) bekezdése szerint a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezik. Jogalkotási és jogalkalmazási szempontból tehát a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok az említett tárgykörökben szigorú alkotmányossági védelem alatt állnak.

A Javaslat az alapítványi rendelkezések körében mindenekelőtt azokat az általános rendelkezéseket határozza meg, amelyek a törvény tárgyi hatályára, és az irányadó alkalmazási szabályokra vonatkoznak. E körben egyértelművé teszi, hogy e törvény a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok szabályait tartalmazza, egy olyan sajátos, jogi személyiséggel rendelkező magánjogi jogalanyét, amely - amiként erre az 1. § (2) bekezdése is utal - alapítványi formában ugyan, de kifejezetten e törvény által meghatározott közfeladatot lát el. Bár a Javaslat részletesen szabályozza e jogalanyok intézményi szabályait, meghatározza azt is, hogy eltérő rendelkezés hiányában, mögöttes szabályozásként a Ptk. alapítványra vonatkozó szabályai kerülhetnek alkalmazásra.

A Ptk.-hoz képest a vagyonkezelő alapítványokról szóló 2019. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Vatv.) is lex specialisként van jelen a jogrendszerben. Emiatt hangsúlyozandó, hogy a 2. § (2) bekezdése szerinti szabályt akként kell érteni, hogy a Vatv. szabályait nem kell alkalmazni, hiszen valamennyi e törvény szerinti alapítványra vonatkozó lényeges rendelkezést e törvénynek kell tartalmaznia.

Mivel a Javaslattal érintett jogalanyokra egyéb jogszabályok is vonatkoznak, biztosítani szükséges az alaptörvényi védelmet a megadott körben. A Javaslat ezért arról is rendelkezik, hogy ha e törvény hatálybalépését követően valamely jogszabály az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésében megjelölt tárgykört érintően módosul, akkor e módosítás a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány vonatkozásában e törvény rendelkezése folytán csak akkor alkalmazható, ha annak alkalmazását e törvény sarkalatos rendelkezéssel elrendeli.

A 3. §-hoz

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrejöttéhez az szükséges, hogy az alapítványt e törvény 1. melléklete - a közfeladat tételes meghatározásával - közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá minősítse. Ezt követi az alapítói vagyonrendelés és a bíróság általi nyilvántartásba vétel: a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány (a továbbiakban: alapítvány) a nyilvántartásba vétel napjával jön létre. E törvény szerinti alapítvány létrejöhet úgy is, hogy egy már működő alapítvány (vagy közérdekű vagyonkezelő alapítvány) kíván ebben a formában működni. Ehhez is szükséges azonban, hogy az alapítványt e törvény 1. melléklete közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá minősítse, majd az alapítói jogok gyakorlására jogosult e törvénynek megfelelően módosítsa az alapító okiratot, végül pedig a bíróság az alapítványt immár közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványként vegye nyilvántartásba. Ebben az esetben értelemszerűen az alapítvány a céljait is módosíthatja, ha az alapító vagy a csatlakozó további vagyont rendel.

Alapvetően különbözik tehát az alapítványnak az e § (1) bekezdés a) szerinti alapítása és a (3) bekezdés alapján történő létrehozatala: míg az (1) bekezdés a) pontja szerinti alapítási mód esetében egy még nem létező alapítvány létrehozataláról van szó, addig a (3) bekezdés szerinti létesítés egy már létező, működő alapítványt emel az alaptörvényi védelem körébe azzal, hogy közfeladatot és közérdekű célt rendel hozzá, akár azáltal, hogy az állam csatlakozik. A (3) bekezdés szerinti létesítésnek nem csupán természetszerű velejárója az alapító okirat módosítása, hanem egyúttal alkotmányjogi garancia is: önmagában nem elegendő a közjogi aktus, a törvényalkotói akarat, feltétlenül szükség van a már létező alapítvány (alapítói joggyakorló) saját döntésére, és a döntés alapító okirat módosításban történő megtestesülésére. Ez utóbbi megvalósulásához értelemszerűen szükséges a bíróság nyilvántartásba vevő, konstitutív aktusa is.

A kitüntetett jogalanyiságot hangsúlyozva a bíróság a nyilvántartásba vételről szóló döntését az országos névjegyzékben közzéteszi.

A Javaslat szerinti jogi konstrukció kiindulópontja, hogy - mivel a Ptk.-tól eltérő jogi kereteket igényel - minden, a Ptk. keretein túlmutató rendelkezést maga tartalmaz. Ezen alapítványok alapvetően vagyonkezelő alapítványok, ezért különösen közfeladatuk ellátását és közérdekű céljaik megvalósítását, illetve ezek forrásának megteremtését szolgáló, gazdasági, vagyonkezelő tevékenységet végeznek. Ezért nem kell alkalmazni esetükben a Ptk.-nak és az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvénynek (a továbbiakban: Ectv.) az alapítványi gazdálkodás másodlagos, kiegészítő jellegét meghatározó rendelkezéseit.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány gazdasági tevékenységként vagyona kezelését alapítványi célként végzi, vagyonával ennek megfelelően a felelős gazdálkodás követelményének szem előtt tartásával szabadon gazdálkodhat.

Az alapítvány a vagyonkezelési tevékenységét akár közvetlenül, akár közvetve, a tulajdonában álló jogi személy útján is végezheti.

Az alapítvány esetében - hasonlóan a vagyonkezelő alapítványokhoz - a bizalmi vagyonkezelésbe kapott vagyon is csak az alapítvány és annak alapító okiratában foglalt kedvezményezettjeit szolgálhatja, így lényegében e vagyonnak maga az alapítvány a közvetlen kedvezményezettje, hiszen e kezelt vagyon kedvezményezettjeként se tehet mást, minthogy azzal az alapítvány közérdekű céljait és közfeladatait valósítja meg, illetve az alapítvány alapító okiratában meghatározott kedvezményezettek igényeit elégíti ki. E sajátos jogi helyzet ezért azt indokolja, hogy a vagyonkezelő alapítvány által végzett bizalmi vagyonkezelés nem tartozik a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény hatálya alá, de bizonyos vonatkozásokban azt is, hogy erre a bizalmi vagyonkezelésre Ptk. szabályaitól is eltérő feltételek érvényesüljenek. Ennek megfelelően a Ptk. rendelkezéseitől eltérően a Javaslat azt is kimondja, hogy a vagyonkezelő alapítvány által bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon kizárólagos kedvezményezettjének magát a vagyonkezelő alapítványt kell tekinteni, amely azonban az ilyenként szerzett vagyont is az alapítvány céljainak megfelelően és kedvezményezettjeinek javára köteles kezelni. A bizalmi vagyonkezelési jogviszony megszűnése tekintetében az e törvény által szabályozott alapítvány esetében is szükségessé vált a Ptk.-ától eltérő annak a szabálynak a megállapítása, amely szerint e speciális bizalmi vagyonkezelési jogviszony vonatkozásában a vagyonkezelési jogviszony fennállásának legfeljebb ötvenéves korlátja nem alkalmazható, hiszen e bizalmi vagyonkezelés az alapítvány működéséhez, közfeladatának ellátásához kötődik, ez pedig az ötvenéves időtartamot is meghaladhatja. Ugyanakkor ebből az okból e bizalmi vagyonkezelési jogviszonynak meg is kell szűnnie azzal, ha maga az alapítvány megszűnik. E szabályozás ennél az alapítványnál sem korlátozza a bizalmi vagyonrendelőt (aki maga az alapító is lehet) abban, hogy a bizalmi vagyonkezelés időtartamaként az ötven évnél hosszabb vagy akár ennél rövidebb időszakot határozzon meg a bizalmi vagyonkezelési szerződésben, mint ahogy abban sem, hogy a bizalmi vagyonkezelést határozatlan időtartamra kösse ki.

Az alapító ennél az alapítványnál is - akárcsak a vagyonkezelő alapítvány esetében - a bizalmi vagyonkezelésbe adásról nemcsak szerződésben, hanem magában az alapító okiratban is rendelkezhet, ez utóbbi esetben egyoldalú jognyilatkozattal. Ha pedig az alapító mint vagyonrendelő az alapító okiratban bizalmi vagyonkezelésbe ad vagyont a létesítendő alapítványnak, úgy meghatározott keretek között és feltételekkel arra is lehetősége van, hogy a kezelt vagyonnal kapcsolatosan olyan jogok gyakorlását fenntartsa a maga számára, amelyet bizalmi vagyonkezelési jogviszony esetén a Ptk. szabályai szerint nem tehetne meg. Így például az ilyen jogviszonyban kezelt vagyoni kört érintően az alapító mint vagyonrendelő a vagyonkezelő alapítvánnyal mint bizalmi vagyonkezelővel és egyben kedvezményezettel szemben az alapító okiratban meghatározott keretek között és feltételek mellett a bizalmi vagyonkezelés esetében egyébként tiltott utasítási jogot is kiköthet a maga számára.

A 4. §-hoz

Az alapítvány - hasonlóan a vagyonkezelő alapítványokhoz - csak jelentős vagyonnal és tőkeerővel működtethető. Ennek megfelelően a törvény az alapítványi vagyonrendelés mértékét ebben az esetben is legalább 600 millió forintban határozza meg. A tőkeminimum az alapítvány esetében sem a javára rendelt vagyont (az alapítvány induló vagyonát) jelenti, hanem csak annak kötelezően teljesítendő legkisebb mértékét. A tőkeminimumot az alapítvány nyilvántartásba vétele iránti kérelem előterjesztését megelőzően a létesítendő alapítvány rendelkezésére kell bocsátani. Így az alapító csak az említett tőkeminimumot meghaladóan rendelt vagyon tekintetében vállalhatja, hogy azt egy későbbi időpontban, illetve meghatározott határidőben teljesíti (juttatja, illetve ruházza át) az alapítvány javára. A tőkeminimumnak nem része a vagyonkezelő alapítvány által bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon, a tőkeminimumot tehát az utóbbi (bizalmi vagyonkezelésbe vett) vagyontól függetlenül kell az alapítónak szolgáltatnia.

A tőkeminimumon felül rendelt vagyon teljesítésének elmulasztása esetére a törvény a Ptk.-ban foglaltaktól eltérő jogkövetkezményt fűz. Mivel az alapítvány esetében az alapítói jogokat - a gyakorlatban megvalósuló tipikus eset szerint - a kuratórium gyakorolja, indokolt úgy rendelkezni, hogy a vagyonrendelés hátralékos (az alapítvány rendelkezésére még nem bocsátott) részének teljesítését a kuratórium döntésének megfelelően maga az alapítvány is követelhesse az alapítótól, vagy csatlakozás esetén a csatlakozótól. Másfelől abban az esetben, ha az alapítói jogokat az alapító gyakorolná, annak mulasztása esetén nincs értelme annak, hogy ebben az esetben az alapítói jogok gyakorlását a bíróság felfüggessze [Ptk. 3:382. § (4) bekezdés], ösztönzőbbnek és hatékonyabbnak mutatkozik, hogy ilyenkor az alapítói jogok gyakorlása a kuratóriumot illesse meg mindaddig, ameddig a rendelt vagyon hátralékos részét az alapító nem teljesíti.

A vagyonkezelő alapítvány javára rendelt vagyon bármilyen vagyonelemből állhat, ide értve az immateriális javakat is. Fontos azonban, hogy a vagyongazdálkodás ellenőrzése céljából az alapító okirat e vagyonelemeket (vagyontárgyakat) az azonosíthatóságuk érdekében a lehető legnagyobb pontossággal megjelölje, szükség esetén körülírja, ezért erről a Javaslat kifejezetten rendelkezik. A vagyonelemek meghatározásán kívül, szükség esetén azok értékelése is fontos feladat, amely az alapítványok esetében kötelezően kijelölendő könyvvizsgáló feladata. A nyilvántartó bíróság ugyanis - egyebek között - ennek figyelembevételével dönthet arról, hogy az alapítvány nyilvántartásba vételéhez feltétlenül szükséges tőkeminimum az alapítvány rendelkezésére áll-e.

A Javaslat megteremti annak lehetőségét is, hogy az alapító okiratban foglaltaknak megfelelően az alapító, illetve a csatlakozó - az alapításkor vagy csatlakozáskor vállalt és annak megfelelően teljesített vagyonrendelésen felül - különösen egyoldalú írásbeli jognyilatkozatba foglaltan - további vagyont bocsásson az alapítvány rendelkezésére azzal a céllal, hogy e vagyonjuttatással az alapítvány alapításkor, illetve csatlakozáskor rendelt vagyonát - további alapítói vagyonrendeléssel - növelje. E vagyonnövelés folytán az alapító okirat módosítása szükséges, amelyet abban az esetben, ha az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja, a kuratóriumnak kell módosítania.

Az 5. §-hoz

Az e törvény hatálya alá tartozó alapítvány legfontosabb jellemzője, hogy csak közérdekű célra alapítható és ilyen célnak mindenekelőtt annak a közfeladatnak az ellátása tekintendő, amelyet a törvény 1. melléklete az alapítvány közfeladatának minősít. Ebben az értelemben a törvény által érintett alapítványok zárt kört képviselnek. Ugyanakkor e törvénybe természetesen olyan további alapítványok is bekerülhetnek, amelyek e § (2) bekezdésében szándékoltan tág körben meghatározott közérdekű célokra lettek alapítva. Ilyen cél lehet az alapítvány 1. mellékletben meghatározott közfeladata, illetve a nevelési-oktatási, tehetséggondozási, felsőoktatási, alap- és alkalmazott kutatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális, amatőr- és ifjúsági sporttevékenységek, nemzeti kultúra megőrzése, a hagyományvédelem szempontjából értékkel bíró életmód megőrzésére irányuló tevékenységek, egyházak tevékenységének segítése, támogatása, a tudományos tevékenység, a környezetvédelem, klímavédelem, fenntarthatóság és körkörös gazdaság céljainak elérését támogató tevékenységek, örökségvédelem, az épített és természeti kultúra, környezet védelme, illetve ezek körébe tartozó építmények, területek kulturális célú látogathatóságának, megismerhetőségének biztosítása, e bekezdés szerinti célok elérésére létrehozott civil szervezetek vagy nonprofit gazdasági társaságok finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények, jogi személyek fenntartása és működtetése.

E közérdekű célok megvalósítása az alapítvány közérdekűségéhez önmagukban nem elegendő, annak ugyanis további feltétele az is, hogy a kedvezményezetti kör tekintetében nyitott legyen, ami azt jelenti, hogy juttatásait ne előre meghatározott zárt személyi körben nyújtsa. Ebből nem következik az, hogy ha a kedvezményezettek köre nincs személy szerint meghatározva, úgy az feltétlenül nyitottnak tekinthető, mint ahogy az sem, hogy az alapító okirat a kedvezményezettek körét illetően ne határozhatna meg bizonyos feltételeket, ne írhatná körül bizonyos jellemzőkkel azokat a személyeket, akik kedvezményezettként egyáltalán szóba kerülhetnek. A nyitottság ugyanis ebben a vonatkozásban csak annyit jelent, hogy az adott feltételeknek, körülírásnak végső soron bárki megfelelhessen, de e körből akár ki is válhasson vagy ki is kerülhessen. A nyitottság megítélése szempontjából az idődimenziónak is szerepe lehet, hiszen egy adott időpontban viszonylag zártnak tűnő kedvezményezetti kör az alapítvány fennállásának időszakában folyamatosan változhat, és ekként az alapítvány fennállásának teljes időszakára vetítve az alapítvány kielégíti a nyitottság követelményét.

Az alapítvány esetében is igaz azonban az, hogy az alapítvány ex lege közérdekű minősége önmagában nem jelenti valamely e törvény hatálya alá tartozó alapítványnak az Ectv. VII. fejezete szerint kérhető közhasznú jogállásának megszerzését is. E törvény természetesen a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok számára is biztosítja azt, hogy közhasznú jogállásúnak is minősüljenek - ha e jogállásukat kérik - a törvény hatályba lépésekor a Vatv. szerint közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványnak minősülő alapítványok esetében a közérdekű vagyonkezelő alapítványként történő bírósági nyilvántartásba vételük napjától folyamatosan. Ehhez azonban nem szükséges teljesíteniük az Ectv.-ben részletezett követelményeket, hiszen a közhasznú jogállás ugyancsak a kérelmükre, de a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi minőségük folytán illeti meg őket, anélkül, hogy az Ectv. további feltételeit teljesíteniük kellene, hasonlóan ahhoz, ahogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok számára a róluk szóló törvény is lehetővé teszi ezt. Ebből következően a bírósági nyilvántartásban - a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi minőség mellett - az alapítvány kérelmének megfelelően a közhasznú jogállását is fel kell tüntetni.

A 6. §-hoz

Az alapítvány szervezetére vonatkozóan a Javaslat a Vatv. szerinti szabályokból indult ki. Ennek megfelelően a törvény csupán néhány kógens rendelkezést fogalmaz meg, ezen túl a Ptk. javarészt diszpozitív szabályai kerülhetnek alkalmazásra. A kuratórium tagjainak kötelező létszámát legalább öt természetes személyben állapítja meg, amely kizárja, hogy vagyonkezelő alapítvány esetében ennél alacsonyabb létszámú vagy jogi személy tagot is magában foglaló kuratórium lenne létrehozható, de nem teszi lehetővé azt sem, hogy ügyvezető szervként egyetlen személy (kurátor) járjon el. A törvény hatálya alá tartozó alapítványok jelentős tőkeerejére és tevékenységére tekintettel kötelező a legalább háromfős felügyelőbizottság létesítése, illetve állandó könyvvizsgáló kijelölése is. Garanciális rendelkezés az is, hogy a felügyelőbizottság elnökét - az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában -a tagok maguk közül választják.

A törvény hatálya alá tartozó alapítvány szervezetét is érintő rendelkezés az, hogy az alapító okirat a kuratórium és a felügyelőbizottság elnökére és tagjaira vonatkozóan képesítési, végzettségi és egyéb szakmai követelményeket állapíthat meg. Ezek az alapítványok ugyanis fontos közérdekű célokat szolgálnak, ami indokolttá teszi, hogy az alapító okirat gondoskodhasson a képviseletükben eljáró, gazdasági döntéseket hozó vagy ezeket ellenőrző testületi szervek felkészültségéről és a feladataik ellátásához szükséges szakmai kompetenciájáról.

A 7. §-hoz

Már a Vatv. megalkotása során is fontos szempont volt, hogy a vagyonkezelő alapítványok tartós - akár több évtizedes - cél szerinti működése az alapítótól függetlenül is biztosítható legyen, éspedig olyképpen, hogy ebbe a folyamatba az alapító az alapítói jogainak gyakorlásával se avatkozhasson be. Ezt a szervezeti függetlenség és a magánjogi jogalanyokra jellemző, alkotmányjogi szempontból is védett magánautonómia indokolta. Igaz ez az e törvény hatálya alá tartozó alapítványok esetében is. Ezért az alapító számára lehetőséget kellett biztosítani arra, hogy alapítói jogai akár teljes körének gyakorlásáról ab ovo lemondjon, és e jogok gyakorlására az alapító okiratban - a Ptk.-ban foglaltaktól eltérően minden további feltétel nélkül - valamely alapítványi szervet, adott esetben magát a kuratóriumot jelölje ki.

Ezen túlmenően a törvény hatálya alá tartozó alapítványok esetében is fennáll annak lehetősége, hogy az alapítói jogainak gyakorlását egyébként saját magának fenntartó alapító, illetve a már működő alapítvány alapítója az alapító okirat módosítása nélkül az alapítói jogait és kötelezettségeit erre irányuló jogügylettel az alapítványra ruházza át. Ez esetben az alapítói jogokat ugyancsak a vagyonkezelő alapítvány kuratóriuma gyakorolja, és a kuratórium alapítói joggyakorlására értelemszerűen ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amikor az alapító az alapító okiratban a kuratóriumot jelölte ki az alapítói jogok gyakorlására. Az alapítvány kuratóriumának az alapítói jogok gyakorlására való kijelölése nem vonható vissza, az alapítói jogok átruházása esetén pedig erre ebben a formában értelemszerűen nincs is lehetőség. Igaz ennek ellenkezője is, vagyis a kuratórium sem teheti meg azt, hogy az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó kijelöléséről lemondjon, és az alapítói jogainak gyakorlása folytán maga helyett mást jogosítson fel az alapítói jogok gyakorlására (így természetesen arra az alapítót sem jelölheti ki). Végül arra sincsen lehetősége a kuratóriumnak, hogy a rá átszállt alapítói jogokat az alapítvány képviseletében eljárva másra ruházza át. Mindezek a rendelkezések az önálló és független alapítványi működés stabilitását, szervezeti biztonságát szolgálják, amelynek a közfeladatok ellátása során fokozott jelentősége van.

Az alapítói jogok gyakorlására a kuratórium kijelölése az alapító részéről egyébként a Ptk. szabályai szerint [Ptk. 3:394. § (1) bekezdés] is lehetséges, de ennek törvényben meghatározott feltételei vannak (az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból az alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja). Amiként vagyonkezelő alapítvány esetén, úgy az e törvény hatálya alá tartozó alapítvány esetén is a kuratórium alapítói joggyakorlóként való kijelölésére ilyen feltételek nélkül is lehetőség van. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány alapító okirata rendelkezhet úgy, hogy az alapító - alapítványban esetlegesen fennálló, például mert az alapítói jogok teljes körének gyakorlására az alapítvány kuratóriuma nem került kijelölésre - alapítói jogai a halála, jogutód nélküli megszűnése vagy az alapító okiratban meghatározott feltétel bekövetkezése esetén az alapítványra vagy az alapító okiratban meghatározott személyre szálljanak át.

Fontos szabály, hogy a kuratóriumnak az alapítói jogokat az e törvényben meghatározottak szerint kell gyakorolnia, ahol tehát e törvény az alapítói jog gyakorlására, annak módjára sajátos szabályt állapít meg, ott ezt a szabályt kell alkalmazni.

A Ptk. szabályai - így különösen a 3:394. § (3) bekezdése - szerint bizonyos alapítói jogokat az alapítványi szerv (adott esetben a kuratórium) nem gyakorolhat. E törvény a hatálya alá tartozó alapítványok esetében lehetővé teszi azt, hogy az alapítói jogok utóbb említett körének gyakorlása is a kuratórium, illetve adott esetben az ellenőrző szerv (felügyelőbizottság) hatáskörében maradjon, ezzel biztosítva az alapítvány számára az alapítótól való teljes függetlenséget, így egyebek között azt is, hogy ezek az alapítványok valóban függetlenek lehessenek, vagyis testületi szerveik tagjainak és vezetőjének megválasztásáról is testületileg maguk dönthessenek.

Ennek megfelelően a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja, az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában az alapítvány kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagjának, illetve elnökének kijelöléséről - e tisztségek bármely okból bekövetkező megüresedése esetén - a kuratórium a felügyelőbizottsággal együttesen határoz akként, hogy az e tárgyban hozandó döntéshez a megüresedő tisztség által érintett testületi szerv tagjai többségének szavazata is szükséges. A törvény a Vatv. szerinti szabályozáshoz hasonlóan itt is lehetővé tenné azt, hogy az alapító okirat az e kérdésben való döntéshozatalhoz további minősített többséget írjon elő.

Végül a törvény az alapítvány kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagjainak, illetve elnökének visszahívásáról is rendelkezik, e körben azonban csak annyit mond ki, hogy az érintettek visszahívásáról a kijelölésükkel azonos módon kell döntést hozni, ám a visszahívás jogának gyakorlása az alapító okiratban feltételekhez köthető, illetve korlátozható. A kuratóriumi tagok visszahívása tekintetében a Ptk. is tartalmaz korlátozó rendelkezést, a Ptk. 3:398. § (2) bekezdése szerint ugyanis a kuratórium tagját megbízatásának lejárta előtt az alapítványi cél megvalósításának közvetlen veszélyeztetése esetén az alapítói jogok gyakorlója hívhatja vissza. A törvény e rendelkezéstől tehát annyiban tér el, hogy a visszahívás jogának feltételhez kötését, illetve bármilyen tartalmú korlátozását az alapító okirat ilyen tartalmú rendelkezéséhez kapcsolja, a Ptk. említett rendelkezése ennél fogva nem lehet irányadó.

A társadalmi részvétel erősítése érdekében a Javaslat az e törvény hatálya alá tartozó alapítványok esetében lehetővé teszi, hogy az alapító okirat az alapítvány kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagjainak, illetve elnökének személyére vonatkozóan jelölési jogot az alapítványon kívüli személy, illetve szerv számára is biztosítson. A jelölési jog azt jelenti, hogy az alapítvány szervezeti keretein kívül álló, az alapító okiratban erre felhatalmazott szervezetek vagy személyek is tehetnek személyi javaslatokat az alapítvány testületi szerveinek tagjára, illetve tisztségére vonatkozóan. Az ilyen tartalmú alapító okirati rendelkezés garanciális jellegét az biztosítja, hogy e rendelkezés módosítására az alapítói jogokat gyakorló kuratórium még abban a körben sem jogosítható fel, amelyben ezt a törvény egyébként lehetővé teszi.

Ugyancsak sajátos rendelkezés az e törvény hatálya alá tartozó alapítványok esetében az, hogy a törvény megengedi az alapító okiratban annak előírását is, hogy a kuratórium egyes alapítói jogok gyakorlása tekintetében az alapítványi vagyonellenőr jóváhagyásával vagy véleménye kikérése után döntsön. Fontos kiemelni, hogy a vagyonellenőr számára biztosított e jogkör (jóváhagyási jog, véleményezési jog) csak egyes alapítói jogok gyakorlása tekintetében biztosítható, így a kuratórium ügyvezetési kompetenciáját és e körben fennálló felelősségét ez nem érintheti.

A 8. §-hoz

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében az alapítói jogokat is általában az e jogok gyakorlására kijelölt kuratórium gyakorolja. Az érintett alapítványok esetében ezért szükség van egy olyan szervre vagy olyan személyre, amely, illetve aki a közfeladat és a közérdekű célok megvalósítása érdekében, az alapítvány vagyongazdálkodása törvényességének helyreállítása, illetve a vagyongazdálkodás belső szabályzatokkal való összhangjának biztosítása céljából felléphet. Az alapítvány szervezetén kívül álló e személy számára ennek érdekében megfelelő jogokat is biztosítani kell. E jogoknak nyilvánvalóan akkor van különösebb jelentősége, ha például a felügyelőbizottság nem élt, nem kívánt élni e jogaival, vagy erre a maga részről nem látott okot. E jog- és érdekvédő feladatot ellátó, és az említett célok érdekében fellépésre jogosult személy az alapítványi vagyonellenőr, amelynek kijelölését a Javaslat az alapítvány esetében kötelezővé teszi. A Javaslat az alapítványi vagyonellenőr feladataként mondja ki azt is, hogy az alapítvány - alapító okiratban meghatározott céljainak és feladatának, e körben különösen a közfeladatának megvalósítását, illetve a megvalósítás forrásának megteremtését szolgáló -vagyonkezelési tevékenységének jogszerűségét az alapítvány ellenőrző szervétől függetlenül figyelemmel kísérje.

Annak sincs azonban akadálya, hogy az alapító a vagyonellenőr kijelölésére (megbízására) ilyen tartalmú alapító okirati rendelkezéssel magát az alapítványt jogosítsa fel (számára írja elő az alapítványi vagyonellenőr kijelölését, illetve megbízását). Abban az esetben, ha ilyen alapító okirati rendelkezés folytán a vagyonkezelő alapítvány gyakorolja ezt az "alapítói" jogot, a törvény a vagyonellenőr kijelöléséhez a kuratórium és a felügyelőbizottság együttes döntését, és e döntéshez - a vagyonellenőr függetlenségének és pártatlanságának biztosítása érdekében -a nyilvántartó bíróság jóváhagyását írja elő. Annak érdekében, hogy erről a bíróság meg tudjon győződni, a vagyonellenőr elfogadó nyilatkozatát, amely tartalmazza a kizáró okokra, továbbá a törvényben és esetlegesen az alapító okiratban meghatározott összeférhetetlenségi okokra vonatkozó nyilatkozatát is, alapítói kijelölés esetén az alapító, alapítványi kijelölés esetén az alapítvány nyilvántartásba vételi kérelméhez csatolni kell.

Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja, és az alapítványi vagyonellenőr e tisztségéről lemond, meghal, vagy jogutód nélkül megszűnik, illetve a vagyonellenőri feladat ellátásához szükséges feltételekkel már nem rendelkezik, és ezért új vagyonellenőr kijelölése, illetve megbízása válik szükségessé. Alapítványi vagyonellenőrként csak könyvvizsgáló, könyvvizsgáló társaság, ügyvéd, ügyvédi iroda vagy más büntetlen előéletű olyan természetes személy jelölhető ki, illetve bízható meg, aki az alapító okiratban meghatározott szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A törvény egyben rögzíti az alapítványi vagyonellenőrrel szemben felmerülő legalapvetőbb összeférhetetlenségi okokat, amelyeket az alapító okirat továbbiakkal is kiegészíthet.

A vagyonellenőr személyét érintő e követelmények teljesítését a nyilvántartó bíróság vizsgálja az alapítvány nyilvántartásba vétele, illetve az alapítványi szervek testületi döntésének jóváhagyása során.

A 9. §-hoz

A Javaslat e §-a az alapítványi vagyonellenőr feladatáról és az alapítvány vagyongazdálkodásával és törvényes működésével kapcsolatban őt megillető jogokról rendelkezik.

Az alapítványi vagyonellenőr által az ellenőrzési tevékenysége során gyakorolható jogok közül kiemelendő az, hogy a vagyonellenőrt végső soron megilleti a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének joga.

Az alapítványi vagyonellenőrnek a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagság, illetve tisztség betöltésének kérdésében csak akkor juthat szerep, ha e kérdésben annak felmerülésétől számított 90 napon belül az érintett testületi szerveknek nem sikerül döntést hozniuk. Ebben az esetben ugyanis az alapítványi vagyonellenőr javaslata alapján a nyilvántartó bíróságnak kell döntenie a tagság, illetve tisztség betöltéséről.

A Javaslat lehetővé teszi, hogy az alapítónak az alapító okiratba foglalt felhatalmazása alapján a vagyonellenőr az alapító okiratban meghatározott további jogokat gyakorolhasson vagy kötelezettségeket teljesítsen. A Javaslat értelmében az alapítványi vagyonellenőr az alapítvány szerveinek működését is jogosult ellenőrizni, e körben jogosult az érintett személyi kört felszólítani jogaik jogszerű gyakorlására és kötelezettségeik teljesítésére. Amennyiben a felhívás nem vezet eredményre, az alapítványi vagyonellenőr az alapítvány törvényes működésének biztosítása és helyreállítása érdekében törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet. Az alapítványi vagyonellenőr az alapító okiratban meghatározott esetekben az alapító okirat erre irányuló felhatalmazása alapján jogosult a kuratórium, illetve a felügyelőbizottság döntéseit a bíróság előtt megtámadni és annak hatályon kívül helyezését kérni, ha az érintett szerv által hozott határozat törvénysértő, vagy nem felel meg az alapító okiratban, illetve a befektetési szabályzatban foglaltaknak.

Annak érdekében, hogy az alapítványi vagyonellenőr e jogait megfelelően gyakorolhassa, a Javaslat lehetővé teszi számára, hogy az alapítvány működését érintő mindazon információkhoz hozzájuthasson, amelyek egyébként a felügyelőbizottságot is megilletik.

A 10. §-hoz

A Javaslat hatálya alá tartozó alapítványok komoly tőkeerővel rendelkeznek, közfeladatot látnak el, szervezetük és vagyongazdálkodásuk követelményeinek megfogalmazása és jelentősége feltétlenül indokolja, hogy a működésük alapokmányát is kellő szaktudással és felelősséggel rögzítsék. Ezért a törvény előírja, hogy az ilyen alapítványok alapító okiratát közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.

A vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó szabályozáshoz képest új elem az, hogy az alapítvány alapító okiratának tartalmaznia kell az arra való utalást is, hogy e törvény szerinti közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványnak minősül.

A kuratórium az alapító okirat módosításának jogát csak akkor gyakorolhatja, ha az alapító erre az alapító okiratban kifejezetten feljogosította. Abban az esetben, ha az alapító okirat módosítására a kuratórium nem kapott felhatalmazást, úgy az alapító okirat ennek hiányában is módosítható, ha ezt az időközben megváltozott körülmények vagy jogszabályi követelmények a célok megvalósíthatósága érdekében szükségessé teszik. Az alapító okiratban a kuratóriumnak a módosításra való feljogosítása esetében is meghatározhatóak olyan kérdések, amelyek tekintetében az alapító okirat a kuratórium által nem módosítható. Ilyen esetben e kérdésekben az alapító okirat abban az esetben módosítható a kuratórium által, ha ez a jogszabályi változások miatt válik szükségessé.

A 11. §-hoz

Az alapítványt a vagyonkezelő alapítványokhoz hasonlóan vagyonmegőrzési kötelezettség terheli, amely azt jelenti, hogy ha az alapítvány vagyona az alapító okiratban meghatározott mérték (ennek hiányában a tőkeminimum) alá süllyed, úgy a kedvezményezetteknek járó juttatás kifizetését a vagyonvesztés mértékével arányosan csökkenteni kell, vagy a kifizetést vissza kell tartani mindaddig, amíg az alapító okiratban meghatározott mértéket (ennek hiányában a tőkeminimumot) a vagyonkezelő alapítvány vagyonának értéke el nem éri.

A 12. §-hoz

Az alapítvány részére teljesített alapítói, illetve csatlakozói vagyonjuttatás (alapítói vagyonrendelés) szükségszerűen csak ingyenes lehet, és a juttatott vagyon lényegi eleme, hogy szükségszerűen az alapítvány tulajdonába kerül, kivéve a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jogot, mint sui generis dologi jogi jogintézményt. Igazodva az általános alapítványi szabályokhoz, az alapító okiratban fel kell tüntetni az állam által ingyenesen juttatott vagyonelemet. A Javaslat rendezi e törvénynek a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényhez (a továbbiakban: Nvtv.) való viszonyát is.

A Javaslat a vagyonjuttatás körében rögzíti azt is, hogy az alapítvány az állam által ingyenesen juttatott vagyonelemekkel vagyonkezelési tevékenysége keretében szabadon gazdálkodhat, azzal az alapítvány a felelős gazdálkodás követelménye sérelme nélkül szabadon rendelkezhet. Ez a szabály erősíti az alapítvány magánjogi jogalanyiságát, ugyanakkor - a juttatott vagyonelem sokféleségére tekintettel - lehetősége van az államnak a vagyonjuttatás során többletfeltételeket is előírni, így rendelkezhet akként is, hogy egyes vagyonelemek tekintetében a vagyonkezelés körébe tartozó szabad gazdálkodást korlátozza: előírhatja, hogy a juttatott vagyonelem tekintetében az alapító okiratban államot megillető elővásárlási jogot alapít. Amennyiben a juttatott vagyonelem társasági részesedés, akkor az államot az alapító okiratban rögzített feltételekkel elővásárlási jog, illetve nyilvánosan működő részvénytársaság tekintetében - a társasági részesedés elidegenítésére irányuló szándék esetén - vételi jog illeti meg. Amennyiben az állam nem él elővásárlási jogával, illetve vételi jogával a felhívást követő 90 napon belül, akkor az elővásárlási jog, illetve vételi jog a társasági részesedéssel érintett gazdasági társaságot illeti meg. A Javaslat rögzíti, hogy ha az elővásárlási jog, illetve vételi jog jogosultja nem él e jogával, akkor az elővásárlási jog, illetve vételi jog megszűnik.

Az állam, illetve az alapító rendelkezhet akként is, hogy egyes vagyonelemeket közfeladattal terhelt vagyonként adja át, de erre szükségszerűen csak az ingyenes vagyonjuttatás időpillanatában van lehetőség. Ez esetben kiköthető olyan feltétel, hogy a meghatározott közfeladat alapítvány általi ellátása vagy a cél megszűnése, illetve megvalósulása esetén az ekként juttatott, közfeladattal terhelt vagyon az alapítóra visszaszáll, amit elidegenítési és terhelési tilalom biztosít. E jogot ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

A különleges vagyon mellett elképzelhető olyan különleges szereppel bíró közfeladat is, amely e szabályoktól eltérő vagyonjuttatási, vagyongazdálkodási szabályok megalkotását igényli, erre tekintettel a Javaslat az egészségügyi közfeladat ellátás céljából átadott vagyonra az V. fejezet szabályait rendeli alkalmazni.

A Javaslat tartalmazza továbbá azt is, hogy az állam által ingyenesen juttatott vagyonelemet nyilvántartási értéken történő átvezetéssel kell az alapítvány tulajdonába adni.

A Javaslat rendezi a juttatások adójogi helyzetét, ennek megfelelően az általa meghatározott vélelem (praesumptio iuris et de iure) alapján a vagyoni juttatás nem alapoz meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben meghatározott adófizetési kötelezettséget, tekintettel arra, hogy nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához a törvényben meghatározott joghatás.

Mivel az Alaptörvény 38. cikk (6) bekezdése az alapítvány közfeladat-ellátását részesíti alaptörvényi védelemben, és azt más jogi személy útján is elláthatja, indokolt a közfeladat-ellátás folytonosságának garanciájaként a vagyonjuttatás szabályait azonosan meghatározni az alapítványnak juttatott vagyonjuttatással. A (14) bekezdés hangsúlyozza, hogy jelen alcím szabályait alkalmazni kell arra az esetre, amennyiben nem az állam juttat az alapítvány részére vagyont, ez esetben is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a vagyonjuttatás részletes kérdései a vagyont juttató és az alapítvány közötti polgári jogi megállapodásban is rendezhetőek.

A 13. §-hoz

A Javaslat 13. §-a az alapítvány javára való vagyonrendelés, illetve a vagyonjuttatás e törvényen alapuló sajátos, sui generis módját is megteremti. Lehetőséget ad ugyanis arra, hogy az alapítvány javára meghatározott vagyontárgyakat a közfeladatához rendelten úgy bocsássanak a rendelkezésére, hogy az alapítvány nem válik annak tulajdonosává, de a közfeladat ellátása érdekében kezelhesse e vagyontárgyakat, azok kezelőjeként pedig őt illessék meg az e §-ban biztosított jogok. Az alapítványt e sajátos vagyonkezelésre a vagyonrendelőnek a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog alapításával kell feljogosítnia, amelyre végső soron az alapító okiratban kerülhet sor, de annak sincs akadálya, hogy e jog alapítása szerződéssel történjen. A közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog tartalmát, és ennek folytán e vagyonkezelői jogviszony lényegi elemeit azonban maga a törvény határozza meg a dologi jogokhoz hasonlóan. E jog alapítását (az alapításra való feljogosítást) értelemszerűen az a törvény is elrendelheti, amely az alapításról, illetve a vagyonjuttatásról rendelkezik.

A vagyonrendelés, illetve vagyonjuttatás e különös formájaként alapított közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog a közfeladathoz és a vagyontárgyhoz kötött, vagyis csak akkor szűnhet meg, ha megszűnik a közfeladat, amelyhez a vagyontárgyat rendelték, vagy megsemmisül az a vagyontárgy, amelyhez a közfeladatot rendelték. E jog értelemszerűen az alapítvány (illetve az alapítvány közfeladat-ellátásának, ilyen alapítványi minőségének megszűnésével is megszűnik, erről azonban a javaslatnak külön rendelkeznie nem kell, mert a jogutód nélküli megszűnés után e jog értelemszerűen nem maradhat fenn, a jog pedig csak a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványt illetheti meg, más alapítványt nem. E jog személyes jellege és korlátozottsága kitűnik abból is, hogy a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jogát az alapítvány nem idegenítheti el és nem terhelheti meg, de e joggal egyéb módon sem rendelkezhet, vagyis a jogot nem ruházhatja át, nem zálogosíthatja el, nem alapíthat azon használatot, haszonélvezetet, és nem mondhat le róla. A közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog megszűnésének egyetlen további esetköre az, ha az alapítvány nem látja el azt a közfeladatot, amelyre tekintettel a javára a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jogot alapították, és a bíróság ezt az ítéletével megállapítja.

A Javaslat kimondja, hogy az alapítvány a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői joga alapján az e jogával érintett vagyontárggyal kapcsolatban milyen jogokat gyakorolhat, de azt is, hogy milyen jogok nem illetik meg. Így mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog alapján az alapítvány a tulajdonost megillető jogokat gyakorolhatja, ugyanakkor a szabályozás ez alól több lényeges kivételt is megfogalmaz: az alapítványt e jog nem jogosítja fel a vagyontárgy elidegenítésére és megterhelésére, viszont ugyanúgy megilleti a birtoklás, a használat és a hasznosítás joga azzal, hogy a birtoklás, a használat és hasznosítás jogával való rendelkezés jogát csak a törvény által megszabott keretek között gyakorolhatja. A Javaslat e körben az alapítvány számára csak azt biztosítja, hogy a kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság vagy általa létesített, illetve fenntartott intézménye részére engedje át a vagyontárgy használatát, illetve hasznosításának lehetőségét.

A közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog és az ilyen joggal terhelt vagyontárgy a fentiekkel összhangban nem része a csőd, illetve felszámolási vagyonnak.

A Javaslat 13. § (8) bekezdése azt is világossá teszi, hogy ha a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői joggal az állam tulajdonában álló vagyontárgyat terhelnek meg, az elidegenítés és a terhelés jog ugyan továbbra is a vagyontárgy állami tulajdonosi joggyakorlóját illeti meg, de az ezt a jogát csak az alapítvány hozzájárulásával gyakorolhatja. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tulajdonosi joggyakorlás e két esetkörön kívül az alapítványt illeti meg.

A Javaslat 13. § (9)-(10) bekezdései az alaptörvényi védelem alatt álló különleges rendeltetésű vagyontárgy, a termőföld tekintetében alapított közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jogra vonatkoznak. A Javaslat ugyanis lehetővé teszi, hogy termőföld tekintetében is alapítható legyen közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog, erre is azonban e törvény rendelkezései az irányadók, azzal azonban, hogy a vagyontörvények e törvénnyel nem ellentétes rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

E körben a módosítás a (6) és (8) bekezdésben foglaltakkal összhangban rendelkezik arról, hogy a föld tekintetében a tulajdonosi joggyakorlás a (8) bekezdés szerinti kivétellel az NFA törvényben foglaltaktól eltérően az alapítványt illeti meg.

A közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jogot az adott vagyontárgy tulajdonjogát, illetve azon fennálló más jogosítványokat közhitelesen tanúsító nyilvántartásokba is be kell jegyezni, tipikus esetként kezelve az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzést; ebben a tekintetben a Javaslat azt is előírja, hogy az erre irányuló kérelmet az alapítványnak kell benyújtania.

A 14. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy az alapítvány megszűnik, ha vagyona három teljes éven keresztül nem éri el a tőkeminimum összegét, mivel ez esetben az alapítvány céljának megvalósítása - a közfeladat ellátása - lehetetlenné vált. A törvény erre az esetre - azaz amennyiben e törvényben meghatározott megszűnési ok beáll - azt is rögzíti, hogy háttérszabályként az alapítvány megszűnésének rendjére (eljárási szabályrendszerként) az Ectv. II. Fejezetét annak 2/D. alcíme kivételével kell alkalmazni.

Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon az alapítót illeti meg abban az esetben is, ha a vagyon az alapítói juttatás mértékét meghaladja, és csatlakozó esetén a csatlakozó a megmaradó vagyonnak a juttatással arányos részére tarthat igényt; társasági részesedés esetén pedig a hitelezők kielégítését követően az alapító, illetve a csatlakozó által juttatott ingatlan, illetve társasági részesedés az alapítóra, illetve csatlakozóra száll vissza.

A 15. §-hoz

A Javaslat a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében speciális összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg.

A 16. §-hoz

A III. fejezet az alapítvány által ellátott közfeladat keretrendszerét rögzíti. Az alapítvány közfeladata az 1. mellékletben meghatározott közfeladat.

A Javaslat garanciaként rögzíti, hogy a közfeladat-ellátás hosszú távú, kiszámítható biztosításához fűződő közérdekre figyelemmel a közfeladat az alapítványtól el nem vonható, és annak ellátásával az alapítvány nem hagyhat fel, új közfeladatot megállapítani, a közfeladatot módosítani vagy közfeladat ellátásáról lemondani sarkalatos törvény felhatalmazása alapján az alapító okirat módosításával lehet.

Az alaptörvényi védelemmel bíró státusz elvesztéséhez egyszerre van szükség közjogi (jogalkotói) és magánjogi aktusra (alapító okirat módosításra vagy a jogi személy megszűnésére). A folyamat végén minden esetben szükség van bírói aktusra is.

A Javaslat rögzíti, hogy új közfeladatot megállapítani, a közfeladatot módosítani vagy közfeladat ellátásáról lemondani sarkalatos törvény felhatalmazása alapján az alapító okirat módosításával lehet.

A közfeladat e módosulása esetén az 1. mellékletben meghatározott közfeladat ellátásához rendelt vagyon tulajdonjogát a vagyon juttatója részére csak ellenérték fejében lehet átruházni.

A 17. §-hoz

Az alapítvány működési szabályainak egyik legfontosabb eleme az a tevékenység, amelyet végez, hiszen az foglalja keretek közé magát az alaptörvényi védelmet is. A Javaslat meghatározza az alapítvány által végezhető cél szerinti tevékenységeket:

- közfeladat-ellátás,

- a közérdekű célok megvalósítása,

- a mindezekhez szükséges források megteremtése érdekében végzett vagyonkezelés, amely jövedelemszerzésre és vagyongyarapításra irányul.

Összhangban akár az alapítvány létrehozatalával, megszűnésével és a közfeladat-ellátással kapcsolatos szabályokkal, a Javaslat rögzíti, hogy az alapítvány nem hagyhat fel sem a közfeladat ellátásával, sem a közérdekű cél megvalósításával. A közérdekű célok megvalósítására irányuló további közérdekű célt/tevékenységet viszont vállalhat az alapító okiratban, de csak oly módon, ha az alapítás során az alapító okiratban rögzítésre kerül, vagy a 3. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá történő minősítés során, továbbá a működése során bármikor, a kuratórium egyhangú döntése alapján. Ehhez kapcsolódik az a szabály is, hogy az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenység ellátásával a kuratórium egyhangú döntésével és az alapító okirat módosításával hagyhat fel.

Az alapítvány közérdekű céljának megvalósulása, lehetetlenülése, megszűnése nem eredményezi az alapítvány megszűnését.

A Javaslat kimondja, hogy amennyiben az alapítvány (1) bekezdés a) pontja, azaz az 1. mellékletben meghatározott közfeladat-ellátása megszűnik, de az alapítvány az (1) bekezdés b) és c) pontjai szerinti tevékenységet továbbra is ellátja, akkor az alapítvány a Vatv. szabályai szerinti közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá alakulhat át.

A 18. §-hoz

Az alapítvány tevékenységeit az állam a 4. § szerinti vagyonjuttatással, a 19. § szerinti, megállapodás útján nyújtott vagyoni juttatással, támogatással, adománnyal, illetve közfeladat-finanszírozási szerződéssel biztosítja az alapítványnak. Az alapítvány céljai megvalósításához az államon kívüli más személy is támogatást adhat vagy adományt nyújthat.

A 19. §-hoz

Az alapítvány számára teljesített vagyoni juttatás - ideértve az annak felhasználása körében harmadik személy javára teljesített kifizetést, illetve juttatást is - nem minősül külön törvény szerinti támogatásnak. Az alapítvány a számviteli törvény szerinti éves beszámoló készítésére kötelezett.

A 20. §-hoz

Az alapítvánnyal a közfeladat ellátásával összefüggésben köthető közfeladat-finanszírozási szerződés és a részletes feladatfinanszírozási megállapodás részletszabályainak jogszabályi rögzítése szükséges, a jogbiztonság és a transzparencia biztosítása érdekében. A szerződéses viszony kapcsán, a nem teljesítés esetére az általános eljárásjogi szabályoktól való eltérés a közfeladat folyamatos, problémamentes ellátását szolgálja.

A 21. §-hoz

Az alapítványt azon okból, hogy alapítványi formában látja el a közfeladatot, nem érheti hátrány, így szükséges annak kimondása, hogy az államnak a hasonló feladatokat ellátó állami, illetve önkormányzati intézményekkel legalább azonos feltételeket szükséges biztosítani az alapítvány részére a támogatás és a jogi, finanszírozási és pályázati feltételek vonatkozásában. A legalább azonos támogatás elve kiterjed a működési, felújítási és fejlesztési forrásokra, az alap- és kiegészítő támogatásokra, foglalkoztatottak számára nyújtott személyi juttatásokra. Tekintettel az alapítvány közfeladat-ellátására, az alapítvány egyoldalú nyilatkozattal csatlakozhat bármely egységes állami beszerzési rendszerhez, és onnan egyoldalú nyilatkozattal távozhat.

A 22. §-hoz

A Javaslat a felsőoktatási tevékenységre vonatkozó speciális szabályokat tartalmaz. Ennek keretében a magyar felsőoktatás versenyképességét erősíti, a felsőoktatásnak mint közfeladat-ellátásnak a szabályozási garanciáit határozza meg, megteremti a kölcsönös együttműködés szabályait az alapítvány kuratóriuma, valamint az egyetem szenátusa között, továbbá az Alaptörvényben foglaltaknak megfelelően a kutatás és az oktatás tartalmával és módszereivel kapcsolatos autonómiát a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelői alapítványi fenntartási formában is megerősíti.

A Javaslat - összhangban a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényben (a továbbiakban: Nftv.) meghatározottakkal - rögzíti, hogy a felsőoktatási tevékenység, így különösen a felsőoktatási szakképzés, alapképzés, mesterképzés, a doktori képzés és a szakirányú továbbképzés kizárólagosan az erre a célra létrehozott sajátos szervezeti keretben folytatható. A felsőoktatási alaptevékenység - ami az oktatás mellett a tudományos kutatás, a művészeti alkotótevékenység - körébe tartozó tevékenységet - ha az alapítvány közfeladataként felsőoktatási tevékenység is meghatározásra került - csak felsőoktatási intézmény folytathat. Az alapítvány így a fenntartásában és tulajdonában lévő felsőoktatási intézmény útján láthatja el a felsőoktatási közfeladatot; az alapítvány által fenntartott, tulajdonolt felsőoktatási intézmény államilag elismert egyetem.

A közfeladat-ellátás felelősségének egyértelmű telepítése érdekében a Javaslat szerint a felsőoktatási intézmény fenntartója és a tulajdonosa személye nem válhat el egymástól. Az intézményrendszer, és a közfeladat-ellátás állandóságát biztosítja az a sajátos átalakulási szabály is, amely értelmében a felsőoktatási intézményből - kiválás útján - kiváló szervezeti egység csak a törvény 1. mellékletében meghatározott, ugyancsak közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott és tulajdonolt felsőoktatási intézménybe olvadhat be. Ennek megfelelően az esetleges szétválás eredményeként új - az 1. mellékletben nem szereplő - felsőoktatási intézmény alapítására, vagy a kiváló résznek, szervezeti egységnek - az 1. mellékletben nem szereplő, más - felsőoktatási intézményhez való csatlakoztatására a törvény - az Nftv. általános szabályaitól eltérően - nem biztosít lehetőséget.

A Javaslat szerint működő, magán felsőoktatási intézmény tekintetében az alapítványi fenntartói minőség mellett hangsúlyosan megjelenik a tulajdonjog rendelkezési részjogosítványa, amely a felsőoktatási intézmény és annak tulajdonosa között külön értelmezést igényel. Ennek érdekében rögzíti a törvény, hogy a tulajdonosi rendelkezési - és a fenntartói - jog korlátozását jelenti a felsőoktatási intézménynek az Alaptörvény szerint a kutatás és az oktatás tartalmával és módszereivel kapcsolatban biztosított önállósága. A felsőoktatási intézményt az önállóság védelmében megilleti az Nftv. 75. § (1) bekezdésében meghatározott jogorvoslati jog.

Az alapítvány és annak felsőoktatási intézménye a felsőoktatási közfeladatot csak megfelelő szintű együttműködés mellett képes ellátni. Ennek feltétele, hogy mindkét szervezet megfelelően informált legyen egymás működési környezetéről, helyzetéről, céljairól, szándékairól, elvárásairól. Ezt szolgálja a törvény azon rendelkezése, amely szerint az 1. mellékletben meghatározott felsőoktatási intézmény szenátusa az alapítvány felügyelő bizottságába egy tagot jogosult delegálni, ezzel biztosítva azt, hogy ne csak a felsőoktatási intézmény működése az alapítvány számára, hanem az alapítvány működése a felsőoktatási intézmény számára is megismerhető legyen.

Az alapítvány és annak felsőoktatási intézménye a közfeladat-ellátás szempontjából két elkülönülő, de célját tekintve egységes szervezetként létezik. Az alapítvány mint a közfeladat-ellátás kötelezettje és jogosítottja nem valósíthatja meg a felsőoktatási közfeladatot a felsőoktatási intézmény hiányában, míg a felsőoktatási intézmény vagyonát meghaladó kötelezettségeiért - az Nftv. 95. § (6) bekezdése szerint - a fenntartó kezesként a vagyona erejéig felel, ahogy felelős a felsőoktatási intézmény törvényes működéséért, érdekelt annak eredményes működésében, vagyonkezelési, fenntartói, tulajdonosi tevékenysége is a közfeladat-ellátást szolgálja, így a közfeladat szolgálata érdekében indokolt az alapítvány által a felsőoktatási intézmény részére adott mindenkori vagyonjuttatás adómentességének a biztosítása is.

A tulajdonos és fenntartó alapítvány jogosult a felsőoktatási intézmény alapító okiratát kiadni, módosítani. Az együttműködés biztosítása érdekében az alapítvány ugyan jogosult az alapító okiratban meghatározni hogy a fenntartó fogadja el a felsőoktatási intézmény költségvetését, a számviteli rendelkezések alapján elkészített éves beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát, vagyongazdálkodási tervét, gazdálkodó szervezet alapítását, gazdálkodó szervezetben történő részesedés szerzését, valamint a fenntartó írja ki a rektori pályázatot, de e kérdésekben az 1. mellékletben meghatározott felsőoktatási intézmény szenátusa előzetes véleményét, vagy az alapító okirat ilyen irányú rendelkezése esetén, egyetértését szükséges beszereznie.

A 23. §-hoz

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok közül az egészségügyi közfeladatot is ellátó szervezetekre vonatkozó ágazat-specifikus rendelkezéseket tartalmazza. Ennek keretében a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelői alapítványi fenntartási formában az egészségügyi felsőoktatási intézmény részeként működő klinikai központok felett is biztosítja az egységes állami egészségügyi irányítás rendszerét. Mindezek mellett az egészségügyi felsőoktatás, kutatás, betegellátás hármas egységének megerősítésével biztosítja a klinikai betegellátás szakmai kiválóságát, az orvos-, egészségtudományi képzés és kutatás versenyképességének további javítását.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott egészségügyi felsőoktatási intézmény szervezeti keretében jogi személyiséggel működő klinikai központ végzi az egészségügyi közfeladatot. A klinikai központ és a klinika elnevezés használatára csak a tervezet szerinti felsőoktatási intézmény részeként működő szervezeti egység jogosult, ezzel is kifejezve, hogy a betegellátási tevékenységgel szoros egységet képez az oktatási-kutatási tevékenység, attól nem választható el.

Az egészségügyi közfeladat magában foglalja azon egészségügyi szolgáltatások teljes struktúráját, amelyet a klinikai központ keretében végez a felsőoktatási intézmény. Az egészségügyi közfeladat-ellátás tehát olyan gyűjtőfogalom, amely magában foglalja mindazon egészségügyi szolgáltatásokat, amelyeket a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány végez a felsőoktatási intézmény keretében működő klinikai központon keresztül, és amelyre a klinikai központnak működési engedélye és finanszírozási szerződése van. Az egészségügyi közfeladat teljességében átadásra kerül az alapítvány létrejöttével párhuzamosan, méghozzá a szakellátás esetében a szakellátási kapacitás mértékének megfelelően, míg olyan egészségügyi közfeladat esetében, amely területi ellátási kötelezettséggel rendelkezik a megállapított területi ellátási kötelezettséggel együtt. Az egészségügyi közfeladat a szervezeti átalakulásra tekintettel a klinikai központtól nem vonható el, a szakellátási kapacitás, a területi ellátási kötelezettség és a működési engedélyben szereplő szakmai struktúra nem változhat.

Ezen rendelkezések garantálják, hogy az alapítványi formában történő egészségügyi közfeladat-ellátás nem eredményezhet sem a felsőoktatási intézmény részéről, sem pedig az állami irányítást végző szervezetek részéről változást a klinikai központ által ellátott egészségügyi közfeladat szakmai struktúrájában.

A szervezeti változás eredményeként a klinikai központnak az egészségügyi ágazati irányításban betöltött szerepe megmarad, az egészségügyi ellátórendszer - mint egységes egész alól - ideértve annak állami, egységes irányítását is - nem vonható ki. A tervezet rendelkezik arról, hogy a felsőoktatási intézmény - miközben szervezeti integritását és hármas feladatkörét megtartja - továbbra is ellátja az egységes állami egészségügyi irányítás rendszerében a klinikai központ útján eddigi feladatait. A Javaslat ezáltal egyensúlyt teremt a felsőoktatási intézmény szervezeti autonómiája, integritása és az egységes állami egészségügyi irányítás rendszerének működtetése között.

A Javaslat tartalmazza azon garanciális rendelkezéseket, amelyek a két cél párhuzamos érvényesülését biztosítják. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány esetében a tervezet meghatározza, hogy az ellátott egészségügyi közfeladat az alapítványtól nem vonható el, további garanciális szabályként pedig rögzíti, hogy az egészségügyi irányítási jogkör gyakorlása nem eredményezheti sem az alapítvány közfeladat-ellátásának, sem a klinikai központ egészségügyi közfeladat ellátásának ellehetetlenülését. Ezzel is erősítve azt, hogy hatékony oktatási és kutatási tevékenység az egészségügyi ellátás rendszerében annak gyakorlati elemétől, a klinikai központ keretében végzett betegellátástól nem függetleníthető.

A Javaslat pontosan rögzíti, hogy melyek azok a szabályozási elemek, amelyek tekintetében a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény szervezeti keretében működő klinikai központ kapcsolódik az egységes állami egészségügyi irányítás rendszeréhez. Ennek egyik része, a betegek ellátásának biztonságát is garantálva, hogy az állam felelős a klinikai központ tevékenységéből származó károkért, vagyis az államnak a klinikai központ által végzett tevékenységéhez kapcsolódó garanciavállalása a kárfelelősség tekintetében az alapítvány keretében történő működés esetében továbbra is fennáll. Az egészségügyi közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány az egészségügyi közfeladata tekintetében részt vesz az állami egészségügyi irányítás rendszerében, amelynek két típusa az irányító megyei intézményi feladatokat ellátó és az irányító megyei intézményi feladatokat el nem látó klinikai központ. A tervezet rögzíti, hogy az irányításban való részvétel alapján eltérő hatáskörök állapíthatóak meg ezen két típusú szervezet részére.

Az irányító megyei intézményi feladatokat ellátó klinikai központ elnökének személyére a rektor véleményének kikérésével az egészségügyi szolgáltatás irányításáért az ágazati jogszabályban kijelölt felelős állami szerv vezetője tesz javaslatot, a megbízására és a megbízás visszavonására az egészségügyért felelős miniszter és a kuratórium elnöke együttesen jogosult. Ez a rendelkezés megerősíti, hogy az egységes állami irányításból fakadó jogosultságok gyakorlásában szerepet vállaló klinikai központ vezetőjének jogállása a kuratórium elnökének joggyakorlása mellett kötődik az állami egészségügyi irányításért felelős miniszterhez. Ezen intézmény esetében az egészségügyi szolgáltatás irányításáért az ágazati jogszabályban kijelölt felelős állami szerv vezetője gyakorolja a klinikai központ egészségügyi dolgozói felett az egészségügyi szolgálati jogviszonnyal összefüggő alapvető munkáltatói jogokat.

Azon klinikai központ esetében, amely irányító megyei intézményi feladatokat nem lát el, a klinikai központ elnökének megbízására és a megbízás visszavonására a rektor jogosult, azzal, hogy az egészségügyért felelős miniszter előzetes egyetértését be kell szerezni. Ezen intézmény esetében az elnök feletti munkáltatói jogkört a rektor gyakorolja, a klinikai központban dolgozók esetében minden további munkáltatói jogkört az elnök gyakorol.

A Javaslat meghatározza, hogy az alapítvány egészségügyi közfeladata nem vonható el. Ugyanakkor a klinikai központok tevékenysége olyan dinamikusan változó környezetben történik, ahol az ellátórendszer igénybevétele iránti igények változását a szakmai struktúra változásának is követnie kell. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy ha változás következik be az egészségügyi közfeladat ellátásában, akkor megállapodás eredményeként a közfeladat összetétele (az ellátott szakmai struktúra) is változhat. Ez abban az esetben következik be, ha a kapacitás vagy az ellátási terület módosítása indokolt a szolgáltatás igénybevételének változására tekintettel. A változás mértéke korlátozott, mert nem haladhatja meg az országos átlag szerinti kapacitás, és ellátási terület változásának arányát, és ha ez a közfeladat mértékében csökkenést eredményez a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által végzett egészségügyi ellátásra vonatkozóan, akkor kizárólag a mérték tekintetében a klinikai központ a kisajátításra vonatkozó szabályok figyelembevételével kompenzációra jogosult.

Abban az esetben, amikor olyan változás történik a feladat-ellátásban, amely szükségszerűen maga után vonja a közfeladat-ellátás mértékének változását, akkor is biztosítja a lehetőséget a Javaslat az egészségügyi közfeladat mértékének változtatására. Ennek eseteit tételesen meghatározza a Javaslat (váratlan esemény, vagy előre nem látható módon bekövetkező ellátási szükséglet teljesítése, új egészségügyi technológia bevezetése, fejlesztési forrásból megvalósuló egészségügyi szolgáltatás finanszírozásának biztosítása, a felsőoktatási intézménynek a kutatási-, fejlesztési-, innovációs tevékenységének eredményeként létrejövő új egészségügyi ellátás vagy szolgáltatás finanszírozása, egészségügyi válsághelyzetben szükséges átmeneti időszakra vonatkozó intézkedés esetén).

A 24. §-hoz

A tervezet rögzíti, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány klinikai központjában foglalkoztatottak az egészségügyi szolgálati jogviszonyra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak a jogviszony tekintetében. Ezzel is erősítve az egységes egészségügyi irányítás megvalósulását a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány egészségügyi közfeladat ellátása esetén.

A 25. §-hoz

A tervezet biztosítja, hogy az egészségügyi közfeladat-ellátással terhelt magánvagyont a felsőoktatási intézmény elkülönítetten tartsa nyilván. Ezen vagyonelemek feletti rendelkezési jog gyakorlása korlátozott, hozzájáruláshoz kötött. Abban az esetben, ha az alapítvány vagy az általa fenntartott egészségügyi felsőoktatási intézmény egészségügyi szolgáltatója (klinikai központ) az egészségügyi közfeladat-ellátás céljából olyan új ingatlant biztosít, amely ezen közfeladat ellátására szolgáló meglévő ingatlan funkciójának legalább azonos szinten megfelel, akkor rendelkezhet szabadon az alapítvány az ingatlan felett a vagyonkezelési tevékenység keretében.

A 26. §-hoz

Hatályba léptető rendelkezés.

A 27. §-hoz

Az egészségügyi közfeladat-ellátásra vonatkozó végrehajtási rendelet megalkotására felhatalmazó rendelkezés.

A 28. §-hoz

E törvény hatálybalépése napján a Vatv. által közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá minősített, az 1. melléklet szerinti alapítvány jogállását, jogviszonyait folyamatosnak kell tekinteni. A Javaslat átmeneti rendelkezést tartalmaz továbbá az alapítványok közhasznú jogállásának nyilvántartásba vétele tekintetében is.

A 29. §-hoz

Átmeneti rendelkezés, amely megerősíti, hogy az egészségügyi közfeladatot ellátó felsőoktatási intézmény klinikai központja hatósági engedélyének vagy nyilvántartási bejegyzésének a szervezeti változásra tekintettel történő módosítása során a szakellátási kapacitás, a területi ellátási kötelezettség és a működési engedélyben szereplő szakmai struktúra nem változhat. Emellett adminisztrációs egyszerűsítést is tartalmaz a hatósági eljárások tekintetében és rendelkezik az egészségügyi közfeladat-ellátás biztosításának folyamatosságáról.

A 30-31. §-hoz

Átmeneti rendelkezés, amely rögzíti, hogy az e törvény hatálybalépését megelőzően az 1. mellékletben közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá minősített jogi személyeknek, illetve az általuk működtetett (fenntartott) jogi személyeknek juttatott társasági részesedésekre milyen szabályrendszer alkalmazandó. Az átmeneti rendelkezés biztosítja továbbá a már megkezdett beruházások zavartalan folytatását, megvalósulását. Az átmeneti rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a törvény következtében minden esetben alapító okiratmódosításra lesz szükség, ez magában foglalja a törvényhez igazodóan mind a közfeladatok, mind a közérdekű célok és egyéb célok módosításának vagy törlésének a lehetőségét is.

A 32. §-hoz

Sarkalatossági záradék.

A 33. §-hoz

Hatályvesztő rendelkezés, igazodva ahhoz az alapkoncepcióhoz, amely szerint a Vatv. meghatározott szabályai e törvényben kapnak alaptörvényi védelmet.