BH 2022.2.52 A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként járó kártérítés összegének számításánál figyelembe kell venni, ha a munkáltató sikeresen bizonyítja azt, hogy a károsult munkavállaló a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően nem tett eleget az adott helyzetben elvárható kárenyhítési kötelezettségének. [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) bek., 172. § (1) bek. b) pont]

A tényállás

[1] A felperes 2016. január 11-től állt munkaviszonyban az alperesnél forgácsoló gépkezelő munkakörben. Alapbére 120 000 forint volt, amelyet 160 000 forintra, majd 178 080 forintra emeltek, emellett havi 8 200 forint cafetéria juttatásban is részesült. A felperes három műszakos munkarendben végezte munkáját az alperesnél. GYED-en lévő élettársával és bölcsődés korú gyermekével élt egy háztartásban.

[2] A felperes élettársa 2016. október 10-én kelt kérelmében kérte munkáltatójától a GYED lejártát követően 2016. december 25-ével történő újbóli munkába állásának engedélyezését és felhalmozódott szabadsága ezen időponttól történő kiadását. A gyermek bölcsődei elhelyezéséhez munkáltatói igazolás kiállítását is igényelte. Ezt követően 2017. március 24-én munkába állt.

[3] Az alperes 2017. április 3-án 30 nap felmondási idővel, 2017. május 3-ával megszüntette a felperes munkaviszonyát.

[4] A felperes 2017. május 4-től 48 napon keresztül napi 3 861 forint, összesen 185 328 forint álláskeresési járadékban részesült, és 2017. szeptember 12-ig regisztrált álláskereső volt. Ezt követően a Kormányhivatal Járási Hivatala törölte a rendszeréből, mivel jelentkezési kötelezettségének nem tett eleget. 2019. március 14-én a felperes ismét álláskeresőként regisztrált.

[5] Az álláskeresés kapcsán személyesen jelentkezett a c.-i K.-T.-F. Kft.-nél gépkezelő munkakörbe, illetve munkaerő-közvetítő útján a C.-n található I. Kft.-hez összeszerelő operátor munkakörbe. Mindkét helyen egy tesztíráson vett részt, és mivel a szóbeli elbeszélgetésen kiderült, hogy a K.-T.-F. Kft.-nél három műszakban és időnként hétvégén, illetve az I. Kft.-nél négy műszakban kellett volna dolgoznia, az álláslehetőségeket nem fogadta el. Ezen túl egy volt kollégájától - aki az A. Kft.-nél csoportvezetőként helyezkedett el - információt kapott arról, hogy lehetőség van a cégnél egy műszakos munkarendben, 6.00-16.00 óráig tartó munkavégzésre. A felajánlott állást szintén nem fogadta el, mivel a 6.00 órás munkakezdés miatt a gyermekét nem tudta volna bölcsődébe vinni.

[6] A felperes 2017. június 28-30. között 3 napon, továbbá 2017. július 3-4. napja között 2 napon egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett munkát a G. Kft.-nél, ahol összesen 24 920 forint jövedelmet szerzett.

[7] A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva keresetet terjesztett elő. A törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2019. június 3-án kelt rész-közbenső ítéletében a jogviszony jogellenes megszüntetésére figyelemmel a jogkövetkezmények vizsgálata érdekében az eljárás folytatására utasította az elsőfokú bíróságot.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes összegszerű kereseti kérelmét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdésére alapította, amelyre figyelemmel 2017. május 4-től 2018. május 4-ig tartó időtartamra 2 136 960 forint elmaradt munkabér és 98 400 forint elmaradt cafeteria juttatásból eredő kártérítés megfizetésére és a perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy kárenyhítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett, álláskeresési járadékot igényelt, regisztrált álláskeresőként mindent megtett elhelyezkedése érdekében. Munkaviszonya megszüntetése miatt élettársa lett a családfenntartó, aki B.-re járt dolgozni, így ehhez a megváltozott körülményhez kellett igazodnia. Neki kellett gyermeküket reggelente bölcsődébe, majd hazavinnie, ami akadályozta, hogy több műszakos munkarendben helyezkedjen el. Az általuk időközben vásárolt családi ház felújítási munkáit is ő végezte. A hétvégi munkavégzés akadályozta volna a korábbi kapcsolatából született gyermekeivel való kapcsolattartásban, így nem tudott elvállalni négy műszakos munkarendet sem.

[9] Álláspontja szerint a kárenyhítési kötelezettsége nem lehet korlátlan, nem terjed ki arra, hogy végzettségének nem megfelelő vagy a családi körülményeivel össze nem egyeztethető munkát is elvállaljon. A K.-T.-F. Kft.-nél, illetve az I. Kft.-nél a többműszakos munkarend miatt nem tudta elvállalni az állásokat, a korai munkakezdés pedig akadályozta volna a családi teendői ellátásában. Ezen túl máshol is érdeklődött és próbált elhelyezkedni, azonban ott is olyan álláslehetőségek voltak, amelyeket a több műszakos munkarend miatt nem tudott betölteni.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. Maga a felperes is elismerte, hogy lényegében a családi ház általa végzett felújítási munkáira tekintettel 2017 decembere óta már nem is keresett állást. Hangsúlyozta, hogy a felperes élethelyzete nem változott meg a munkaviszonya megszüntetését követően, mivel élettársa már jóval a munkaviszonya megszüntetése előtt jelezte visszatérési szándékát, így már a felperes jogviszonya megszűnése előtt tisztában kellett lennie azzal, hogy az élettársa munkába állása után miként fogják megoldani gyermekük bölcsődei elhelyezését. Ugyancsak nem változott a korábbi házasságából való gyermekekkel való kapcsolattartás rendje sem.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[11] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 250 780 forint elmaradt munkabért és 98 400 forint cafeteria juttatást. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes élethelyzete nem a munkaviszonya megszüntetésével összefüggésben változott, a gyermek bölcsődébe való eljuttatását és hazavitelét a munkaviszonya fennállta alatt is meg kellett oldaniuk. Azt a körülményt sem értékelte az alperes terhére, hogy a felperes a munkaviszony megszűnését követő fél év elteltével olyan helyre költözött, ahol a tömegközlekedés nehézkessé vált és ezáltal leszűkültek a felperes elhelyezkedési lehetőségei.

[12] Megállapította, hogy a felperest az alperesnél betöltöttel azonos munkakörben és munkarendben foglalkoztatta volna a K.-T.-F. Kft. az alpereshez hasonló jövedelmi viszonyok mellett. A felperes az állást kizárólag a három műszakos munkarend miatt nem kívánta ellátni. Az A. Kft.-nél szintén alkalmazták volna olyan munkaidőbeosztásban, amely összeegyeztethető lett volna a bölcsődei nyitvatartás idejével. Erre figyelemmel a bíróság a kártérítés összegét csökkentette azzal az összeggel, amelyet a felperes a K.-T.-F. Kft.-nél a perrel érintett időszakban megkereshetett volna.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felperes a munkaügyi központban regisztrált álláskereső volt, nem igazolja az aktív álláskeresést. A felperes megszegte a munkaügyi központtal való együttműködési kötelezettségét, ezért négy hónap elteltével törölték a nyilvántartásból. Értékelte azt is, hogy a családi körülményei alapján sem lett volna akadálya a három műszakos munkarendben való elhelyezkedésnek, a szülők egyedi döntése volt, hogy a felperes munkahelyének elvesztése miatt a korábbi családi munkamegosztástól eltérően a továbbiakban nem kérnek segítséget a gyermekük bölcsődébe való eljuttatásához és hazaviteléhez. Bár a felperes állította, de nem tudta bizonyítani a szóban előadott elhelyezkedési próbálkozásait. Az alperes sikerrel bizonyította, hogy a felperes nem tett meg minden tőle elvárhatót új jogviszonyban való foglalkoztatása érdekében, és legalább a K.-T.-F. Kft.-nél hirdetett álláshely megfelelt a képzettségének, végzettségének, ezt az állást azonban nem vállalta el.