3084/2016. (IV. 18.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.877/2012/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozók alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, melyre okot adó ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze.
[2] Az indítványozók öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt terjesztettek elő keresetet az örökhagyó édesapjuk élettársának unokájával szemben.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárásokkal érintett ingatlannak - és egyben az öröklési szerződések tárgyának - 1/2 részben az indítványozók édesapja (a továbbiakban: örökhagyó), 1/2 részben az örökhagyó élettársa volt a tulajdonosa 1995 óta. Közöttük élettársi kapcsolat állt fenn. Az élettársak elhatározták, hogy örökhagyó élettársának unokájával öröklési szerződést kötnek, ezért ebből a célból 1999. augusztus 3-án felkeresték az élettársak lakását is tartalmazó épületben székhellyel rendelkező közjegyzőt, akit ezen körülményből adódóan személyesen is ismertek.
[4] Az élettársak, a szerződő felek öröklési szerződése a 197/1999. számú közjegyzői okiratban (a továbbiakban: 1999-es Öröklési Szerződés) került megkötésre. Ebben az élettársak a tulajdonukat képező ingatlanról akként rendelkeztek, hogy azt haláluk esetére az örökhagyó élettársának unokája - a későbbi peres eljárások alperese (a továbbiakban: alperes) - örökölje meg. Az öröklési szerződésben részletezésre került az alperes tartási kötelezettségének tartalma, melynek körében a tartás havi értékét legalább 25 000 Forintban állapították meg, azzal, hogy ez utóbb, a körülmények változása esetén módosulhat. A szerződésben az öröklési jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom került kikötésre, melynek kapcsán a felek vállalták, hogy a bejegyzés érdekében maguk járnak el. Az eljáró bíróságok kiemelték, hogy az 1999-es Öröklési Szerződésben rögzítésre került az a tény is, hogy az örökhagyónak két gyermeke van, akik az öröklési szerződésben foglaltakkal egyetértenek.
[5] Három évvel később, az eljárt közjegyző észlelte, hogy az 1999-es Öröklési Szerződés alaki hibában szenved, ugyanis az örökhagyók nem mint házastársak, hanem mint élettársak kötötték meg az alperessel a szerződést, melyre az akkor hatályos szabályozás alapján nem lett volna lehetőségük. A közjegyző erről értesítette a szerződő feleket és megkérte őket, hogy ennek kiküszöbölésére ismételten jelenjenek meg az irodájában. Ezt követően a felek 2002. március 9-én ismételten felkeresték a közjegyzőt, és az alperes az örökhagyóval (a továbbiakban: 2002-es Öröklési Szerződés), valamint az örökhagyó élettársával, azaz nagyszülőjével is külön-külön öröklési szerződést kötött. Ezen öröklési szerződések a tartási kötelezettség tartalmát tekintve is megegyeztek, az 1999-es Öröklési Szerződés tartalmával. A szerződő felekkel ismételten foglalkozó közjegyző-helyettes a korábban kötött öröklési szerződést mintaként felhasználva, azt felülírva, a szükséges részeket kihagyva és részben átalakítva készítette el az újabb öröklési szerződéseket. A felek akként rendelkeztek, hogy az 1999-es Öröklési Szerződést az újabb - 2002-es Öröklési Szerződéssel - okirattal megszűntnek tekintik azzal, hogy a szerződés megkötéséig nyújtott tartás mértékét havi 25 000 Forintban elfogadják és elismerik. Kijelentették, hogy a korábbi okirat alapján bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom fenntartását kérik a földhivataltól.
[6] 2. Három évvel később az indítványozók édesapja elhunyt. A hagyatéki eljárás során az indítványozók nem fogadták el érvényesnek a fentiekben ismertetett öröklési szerződéseket. A közjegyző ideiglenes hatályú - szerződéses öröklés jogcímén - hagyatékátadó végzésével szemben fellebbezést terjesztettek elő, melyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasított és a hagyatékátadó végzést hatályában fenntartotta.
[7] Ezt követően az indítványozók keresetet terjesztettek elő - melyet az eljárások folyamán többször módosítottak, pontosítottak - és elsődlegesen a 2002-es Öröklési Szerződés érvénytelenségének megállapítását, vagylagosan pedig az 1999-es Öröklési Szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték a bíróságtól.
[8] A perjogi fordulatok után harmadjára eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.P.52.785/2011/8. számú ítéletével az indítványozók öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában előterjesztett keresetét alaptalannak találta, és azt elutasította.
[9] Az indítványozók fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 43.Pf.632.635/2012/2. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A Fővárosi Törvényszék jogerős ítélete ellen az indítványozók terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria Pfv.I.21.877/2012/7. számú ítéletével a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, és a nem jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletének indokolásában kiemelte, hogy alaptalan az indítványozók azon érvelése, mely szerint ellentmondó és értelmezhetetlen rendelkezéseket tartalmaz a perbeli okirat, melyek annak érvénytelenségét eredményezik. Hasonlóan az első- és másodfokú ítéletekhez a Kúria is megállapította, hogy az okiratból a szerződő felek személye és a megállapodásuk tartalma, illetve szándékuk is egyértelműen, minden kétséget kizáróan megállapítható. Hangsúlyozta a felülvizsgálati ítélet indokolása azt is, hogy az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanúk egybehangzó vallomásából és magából az okiratból is az indítványozók érveivel ellentétes megállapítások tehetők. Kitért indokolásában a Kúria arra is, hogy a felülvizsgálat tárgyát a jogerős ítélet képezte, annak elbírálása szempontjából pedig közömbös, hogy az elsőfokú bíróság milyen egyéb, az ítélet érdemét nem érintő határozatot hozott. A Kúria ítéletében megállapította, hogy a jogerős ítélet meghozatala szempontjából irányadó keresetet mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság érdemben és teljes egészében, helyesen bírálta el.
[10] 3. Az indítványozók a fentiekben ismertetett előzmények után terjesztettek elő alkotmányjogi panasz indítványt a Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott Pfv.I.21.877/2012/7. számú ítéletével szemben az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a alapján, kérve annak megsemmisítését - az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdéseire tekintettel - a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.632.635/2012/2. számú és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.P.52.785/2011/8. számú ítéleteire is kiterjedően.
[11] Alkotmányjogi panaszukban előadták, hogy a Kúria Pfv.I.21.877/2012/7. számú ítélete ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, továbbá a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[12] Az alkotmányjogi panasz indítvány szerint a Kúria Pfv.I.21.877/2012/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét legkirívóbban az mutatja, hogy a tárgybeli jogvita - közel 8 év pereskedés után - olyan "elsőfokú bírósági ítélet hatályban fenntartásával" fejeződött be, mely ítélet több helyen és szó szerint tartalmazza a korábbi - hatályon kívül helyezett - ítéletek megállapításait.
[13] Az indítvány szerint nem csak az öröklési szerződések, hanem a közjegyző illetve közjegyző-helyettes eljárása is ellentétes a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) több rendelkezésével, így a perben sérelmezett jogszolgáltató hatósági tevékenységük az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével is ellentétes. A kúriai ítélet azon megállapítását, hogy az indítványozók felperesként csak állították, de nem bizonyították a Ktv. megsértését, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek tartják.
[14] Az indítványozók kifogásolták továbbá azt is, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2011. november 24. napján két határozatot is hozott: /7. szám alatt permegszüntető végzést, míg /8. szám alatt elsőfokú ítéletet. Ezzel eljárási szabályt sértett a Pesti Központi Kerületi Bíróság, mivel a permegszüntető végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül hozta meg a keresetüket elutasító ítéletet. Ezen érvüket azonban a felülvizsgálati eljárásban nem osztotta a Kúria, mivel megállapította, hogy a felülvizsgálat tárgyát a jogerős ítélet képezte, melynek elbírálása szempontjából közömbös, hogy az elsőfokú bíróság milyen egyéb, az ítélet érdemét nem érintő határozatot hozott. Az indítványozók szerint a Kúria ezzel kapcsolatos döntése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével is ellentétes.
[15] Az indítványozók - hasonlóan a fellebbezési és felülvizsgálati kérelmükhöz - az alkotmányjogi panaszukban is jogsértőnek tartják, hogy az elsőfokú bíróság a 4.P.52.785/2011/8. számú ítéletében figyelmen kívül hagyta a korábban eljárt Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltakat. Ezt az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai ítélet is figyelmen kívül hagyta, így felülvizsgálati ítélete az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel is ellentétes az indítványozók szerint.
[16] Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban is részletesen érvelnek amellett, hogy a 2002-es Öröklési Szerződés több helyen ellentmondó, nem értelmezhető kikötéseket tartalmaz, ellentétes a Ktv. több rendelkezésével, különösen annak IV. és VI. fejezetei végrehajthatatlanok a vonatkozó törvényi előírások alapján. Megítélésük szerint éppenhogy a Kúria ismerte el ítéletének indokolásában, hogy a 2002-es Öröklési Szerződés tartalma utólagos bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül egyértelműen és világosan nem állapítható meg, ezért a Kúria azon ítéleti végkövetkeztetése, hogy az indítványozók csak állították, de nem bizonyították - sőt a tanúk egybehangzó vallomásából és az okiratból éppen ennek ellenkezője megállapítható - a Ktv. megsértését. A Kúria ítélete ezért ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, továbbá a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel is.
[17] Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra szólította fel az indítványozókat, amelyben tájékoztatta őket a határozott kérelem követelményéről, és felhívta a figyelmüket arra, hogy az indítvány akkor határozott, ha - egyebek mellett - egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és kellő indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Felhívta továbbá az indítványozók figyelmét arra is, hogy beadványuk nagyobb részt az ügy ténybeli előzményeit, és a jogszabályok értelmezésével kapcsolatos álláspontjukat ismerteti, az azonban nem kerül kellő mértékben kifejtésre, hogy a támadott ítélet miért és mennyiben sérti az Alaptörvényben biztosított jogaikat. A főtitkári tájékoztatás kiterjedt arra is, hogy amennyiben a hiánypótlás elmarad vagy az ismételten hiányos, úgy az érdemi alkotmánybírósági eljárás megindítására nincs lehetőség.
[18] Az indítványozók határidőben és immáron jogi képviselő útján eljárva indítvány-kiegészítést terjesztettek elő. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései kapcsán, a bírói függetlenség és pártatlanság, a tisztességes eljárás és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben több korábbi alkotmánybírósági határozatból is idéztek, kibontva ezek általuk relevánsnak tartott alkotmányos tartalmát.
[19] Alkotmányjogi panaszuk kiegészítésében továbbra is alaptörvény-ellenesnek tartják az elsőfokú bírósági ítéletet, mivel az eljárás korábbi szakaszaiban hatályon kívül helyezett ítéletekből idéz, mely kifogásukkal sem a fellebbezési, sem a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkoztak az eljárt bíróságok. Meglátásuk szerint már önmagában az a tény, hogy a nyolc évig elhúzódó peres eljárás során három elsőfokú, öt másodfokú és két felülvizsgálati eljárásra került sor, igazolja azt, hogy a 2002-es Öröklési Szerződés a Ktv. követelményeinek nem felel meg. Érvelésük szerint az eljárt bíróságok, a kétségtelenül fennálló tények figyelembevételének mellőzésével megsértették az Alaptörvény 28. cikke által előírt azon kötelezettségüket, hogy döntésük a józan észnek és a közjó szolgálatának megfeleljen. A támadott ítéletek kapcsán továbbá alaptörvény-ellenességet eredményez az is, hogy az 1999-es Öröklési Szerződés tárgyában nem foglaltak állást.
[20] Alkotmányjogi panaszuk kiegészítésében a - jogerős ítéletet hatályában fenntartó - Kúria Pfv.I.21.877/2012/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét állították, mivel az ellentétes az Alaptörvény B) cikkével, II. cikkével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel és a 28. cikkel.
[21] 4. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, mely során megvizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeinek.
[22] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, és a (2) bekezdés értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[23] A befogadási eljárás során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be és érdemi elbírálásra nem alkalmas az alábbiak miatt.
[24] Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során mindenekelőtt arra mutat rá az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére - abban az összefüggésben, amint arra az indítványozó hivatkozott - nem alapítható alkotmányjogi panasz, mert az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta azon korábbi értelmezését, mely szerint az nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak. Az Alkotmánybíróság ugyanis a B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvén alapuló jogbiztonság sérelmére alapozott alkotmányjogi panaszt csak két kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében - vizsgálja érdemben (3033/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [7]). Az indítványozó azonban sem a visszaható hatályú jogalkotásra, sem a felkészülési idő hiányára nem hivatkozott, azonban olyan indokolást sem terjesztett elő az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése kapcsán, mely a fenti töretlen gyakorlattól való eltérést megalapozhatta volna.
[25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. cikkével összefüggésben állított alaptörvény-ellenesség kapcsán pedig arra mutat rá, hogy az Alaptörvény e rendelkezése önmagában nem fogalmaz meg olyan jogot, amelyre alkotmányjogi panaszt önállóan lehetne alapítani (3231/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [7]), mert annak címzettjei a bíróságok.
[26] Ezt meghaladóan, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény II. cikkére, XXIV. cikk (1) bekezdésére és XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapított részeiben - a főtitkári tájékoztatás ellenére - továbbra sem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek. Az alkotmányjogi panasz és annak kiegészítése sem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai döntés miért ellentétes az Alaptörvény ezen rendelkezéseivel, és miben áll a megjelölt, Alaptörvényben biztosított jogok sérelme, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak.
[27] Az indítványozó azon érvei kapcsán, melyek szerint a kúriai ítélet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik és sérti az eljárás tisztességének követelményét, az Alkotmánybíróság az alábbiakat tartja fontosnak kiemelni.
[28] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában részletesen foglalkozott a tisztességes eljáráshoz való joggal és a bíróságok indokolási kötelezettségével. Ezen határozatában kimondta a testület, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményrendszere magában foglalja az indokolt bírói döntéshez való jogot is. A "tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon" (Indokolás [34]). Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme tehát alkotmányjogi panasz alapján bírósági döntés megsemmisítéséhez vezethet. Azonban az Alkotmánybíróság a 30/2014. (IX. 30.) AB határozatban azt is megállapította, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (Indokolás [89]).
[29] Jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy "a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]). Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja azt sem, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5])."
[30] Jelen ügyre vonatkoztatva mindez annyit jelent, hogy a 1999-es Öröklési Szerződés és a 2002-es Öröklési Szerződés értelmezése, tartalmának megállapítása illetve ezen okiratok Ktv.-vel való viszonyának értékelése nem az Alkotmánybíróság feladatkörébe tartozó kérdések. Nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya, hogy a bíróság milyen tényeket, bizonyítékokat vett figyelembe, és hogyan értékelte azokat. Önmagában az a tény, hogy a 1999-es Öröklési Szerződést és a 2002-es Öröklési Szerződést a Kúria az indítványozóktól eltérő módon értékelte, azokból nem az indítványozók által helyesnek vélt következtetést vonta le, s ezért ők pervesztesek lettek, még nem teszi az eljárást tisztességtelenné. Amint arra a 148/D/2011. AB határozat is rámutatott, "[a] z, hogy az indítványozó a konkrét ügyében - a jogorvoslat ellenére - pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem [...]" (ABH 2011, 2347, 2352.). Az indítvány azt célozza, hogy a Kúria által eldöntött tény- és jogkérdéseket vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és azt a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz az alkotmánybírósági eljárást megelőző bírósági peres eljárásban már eldöntött magánjogi jogvita ismételt eldöntésére irányul. Egy korábbi döntésében, a 3103/2012. (VII. 26.) AB végzésben az Alkotmánybíróság rámutatott: nem fogadható be az indítvány, ha az a bírói döntés és az eljárások - alaptörvény-ellenességet megalapozó indok nélküli - tartalmi, jogi kritikáját tartalmazza. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy tartózkodik a bíróságok feladatkörébe tartozó kérdésekben történő állásfoglalástól (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]).
[31] A fentiek tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében a támadott kúriai ítélettel, az abban foglalt szerződésértelmezési és jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vetné fel, és így megalapozhatná az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi vizsgálatát.
[32] 5. Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa jár el.
[33] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Abtv. 29. §-a, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2016. április 12.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1651/2013.