3252/2024. (VII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.VIII.10.091/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A dr. Simon-Andrasitz István egyéni ügyvéd által képviselt indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz 2024. március 8-án, melyben kérte a Kúria 2024. január 10-én átvett Mfv.VIII.10.091/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[2] 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per felperese; az alapul fekvő jogvita alapja az általános hatáskörű bíróság által megállapított tényállás lényeges elemei szerint a következő. Az alperes egy weboldal, illetve annak mobil applikációja üzemeltetője. Az üzemeltetett platformon keresztül az alperes közvetítő tevékenységet biztosít az ételeket, italokat megrendelő ügyfelek, és az adott éttermek között. Ezt meghaladóan kiszállítási szolgáltatást is nyújt; a kiszállítást ténylegesen az alperes futárjai végzik. A felperest az alperesnél futárként foglalkoztatták az alperes által működtetett alkalmazáson keresztül. A felperesnek a futár tevékenységet egyéni vállalkozóként kellett ellátnia. A felperes 2019. október 18-a és 2020. január 15-e között futár feladatokat látott el, platform alapú munkavégzést teljesített az alperesnél egyéni vállalkozóként, polgári jogi jogviszony keretében. 2020. január 15-én az alperes ügyfélszolgálata kereste fel a felperest érdeklődve, hogy a munkát tovább kívánja-e folytatni, mivel bizonyos ideje (a 2019 decemberben történt balesetét követően) kevés aktív periódusa volt. A felperes ekkor közölte, hogy a tevékenységet nem folytatja, a felperes és az alperes között ezzel szűnt meg a jogviszony. A felperes ezt követően bírsághoz fordult; módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy 2019. október 17-e és 2020. január 15-e között heti 40 órás általános munkaidő figyelembevételével havi bruttó 161 000 forint alapbér mellett munkaviszonyban állt az alperesnél. A Debreceni Törvényszék 13.M.70.070/2021/27. számú ítélete a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.063/2022/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 2019. október 17. napja és 2020. január 15. napja között heti 40 órás általános munkaidő figyelembevétel havi bruttó 161 000 forint alapbér mellett munkaviszonyban állt az alperesnél. Kötelezte az alperest első- és másodfokú perköltség viselésére, valamint ugyancsak első- és másodfokú illeték fizetésére. Rögzítette, hogy a felperest munkavállalói költségkedvezmény illeti meg. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmére a Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.063/2022/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Debreceni Törvényszék 13.M.70.070/2021/27. számú ítéletét helybenhagyta.

[3] 3. Az indítványozó a kúriai ítélet ellen alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, kérve a bírósági döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az alkotmányjogi panasz lényege szerint a Kúria döntése alaptörvény-ellenesen vonta ki az adott jogviszonyt a munkajog hatálya alól, ebből következően megsértette az indítványozónak többek között az élethez és emberi méltósághoz, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához, a tulajdonhoz, a törvény előtti egyenlőséghez, a szociális biztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjogát.

[4] Az indítvány VIII. része sorolja fel és idézi azokat az Alaptörvényben biztosított jogokat, amelyeket a bírói döntés sért az indítványozó szerint. Az indítvány az Abtv. 29. §-a szerinti kérdés megjelölését - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést - szövegszerűen nem tartalmaz.

[5] Az indítvány IX. része az érdemi indokolás címet viseli. Ennek 60-69. pontjai a Kúria ítéletéről szólnak. A 71. pont utolsó bekezdése szerint az indítványozónak a Kúria döntése miatt az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez való alapjoga, ezzel összefüggésben az emberi méltósághoz való alapvető joga egyértelműen sérült, és közvetve a tulajdonhoz, a törvény előtti egyenlőséghez, szociális biztonsághoz, továbbá diszkrimináció tilalmára vonatkozó alapvető jogosultsága annullálódott. A 80. pont szerint a Kúria döntése sérti az egyedi ügyben érintett platformmunkás indítványozónak az Alaptörvény I. cikk (1)-(2) bekezdésében írt alapvető jogait, mert annulálja az indítványozó társadalombiztosítási ellátásokból és nyugellátásból adódó jogosultságait annak ellenére, hogy az indítványozó a közteherviseléshez éppúgy hozzájárul, mint a vele egy tekintet alá eső, egyazon feladatok mellett, munkaviszonyban teljesítők. A 81. pont szerint a Kúria döntése sérti az egyedi ügyben érintett platformmunkás indítványozónak az Alaptörvény II. cikkében megfogalmazott élethez és az emberi méltósághoz való alapvető jogosultságát azzal, hogy deklarálja ítéletében a platformmunkás eszközként történő kezelését, amikor alkotmányosnak ítéli meg, hogy a platformszolgáltató megszabhatta, hogy a milyen jogviszonyban foglalkoztassa a platformmunkást nyilvánvalóan adóoptimalizálási célból. A panasz 82. pontja szerint egy jól körülhatárolható csoport, az alperesnél (és egyébként versenytársainál) dolgozó ételfutárok esetében nem érvényesülnek a munkajogi védelmi klauzulák, ezen belül különösen a munkaidő, pihenőidő, fizetett szabadság, munkavédelmi előírások normái; az indítványozó a munkaerőpiacon a foglalkoztatás jellege alapján hátrányos megkülönböztetésben részesül, hiszen jól értékelhetően rosszabb helyzetbe kerül, mint egy azonos munkafeltételekkel dolgozó tipikus vagy atipikus munkaviszony keretében foglalkoztatott ételfutár.

[6] 4. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra, azaz megfelel-e a befogadási feltételeknek. Ennek alapján a következő megállapításokra jutott.

[7] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírósági döntést követő hatvan napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvénynek az indítványozó véleménye szerint megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz érdemi indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]. Az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].

[8] Nem fogadható be azonban a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve, hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó [Abtv. 29. §]. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a bíróságok tényállás-megállapítási és bizonyítékértékelési tevékenységét, valamint - elsősorban - a Kúria jogértelmezését támadja, érvelése pedig részben a kúriai döntés tartalmi kritikáját, részben a kúriai ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétel kritikáját foglalja magában; a panasz az Abtv. 29. §-a szerinti érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. Szakjogi, törvényértelmezési és a konkrét tényállástól függő kérdés az, hogy valamely, az általános hatáskörű bíróság által megállapított tényállás alapján az eredetileg egyéni vállalkozóként végzett tevékenység utóbb milyen esetben és feltételek mellett minősíthető munkaviszonynak. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése azonban a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. [...] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban [...] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28])".

[9] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.VIII.10.091/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2024. június 18.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.

előadó alkotmánybíró

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1657/2024.