3/2002. Polgári jogegységi határozat

a felszámolási eljárás során a kielégítési sorrend meghatározásakor kötvényen alapuló követelésről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A felszámolási eljárás során a kielégítési sorrend meghatározásakor kötvényen alapuló követelésnek minősül a magánszemélynek a kötvényből eredő minden kártérítési követelése is, függetlenül attól, hogy azt a kötvény kibocsátójával, vagy más, a kárért felelős jogalannyal szemben érvényesíti.

A kötvényből eredő kártérítési követeléseket a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni.

INDOKOLÁS

I. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján polgári jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

Az indítvány szerint a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) és f) pontja értelmezésével eldöntendő jogkérdés, hogy a magánszemély kötvényen alapuló kártérítési követelését miként kell besorolni.

Az indítvány utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.X.30.266/2000/7. számú végzésével a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Fpk. VI. 31.935/1999/2. számú végzését hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a jogalkotó a kötvényen alapuló igényeket kivette a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolt követelések csoportjából. A hitelező azért fordult az adós (a bankholdingot vezető felszámolás alatt álló részvénytársaság) ellen kártérítési igénnyel, mert a tulajdonában levő kötvényeken alapuló követelése nem nyert kielégítést. Kártérítési igénye tehát kötvényen alapul, s mint ilyen nem tartozik a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába. Helytállóan határozott a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság akkor, amikor a hitelező követelését a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába tartozóként rendelte nyilvántartásba venni.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság hivatkozott határozata megjelent a BH-ban a 2001. évi 2. számban 83. sorszám alatt, és a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében a 2000. évi 2. számban 330. sorszám alatt.

Ezt követően a 2002. január 7-én meghozott Fpk. VIII. 31.780/2000/4. számú végzésében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a hitelezőknek a forgalmazóval szemben érvényesített kötvényen alapuló követelését, mint kártérítési követelést a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába tartozó követelésként rendelte nyilvántartásba venni. Kifejtette, hogy a hitelezők követelésüket a forgalmazóval szemben szerződésszegéssel okozott kárként érvényesítették. A bíróság a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján szerződésszegésen alapuló kártérítés jogcímén marasztalta az utóbb felszámolás alá került forgalmazót. A hitelezők követelésének jogalapja megváltozott. Az már nem kötvényen alapuló visszatérítési igény, hanem kártérítési követelés, ezért azt a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján kell besorolni. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság hivatkozott a BH 1999. évi 2. számában 84. sorszám alatt közzétett határozatra is.

Az utóbb hivatkozott határozat folytán a gyakorlat elbizonytalanodott. A bizonytalan jogi helyzetre tekintettel, a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban a hitelezői igények besorolása, a közbenső mérlegek elkészítése függőben tartásra került, mindaddig, amíg a besorolás tárgyában egységes gyakorlat nem alakul ki.

II.

A Bsz. 30. §-ának (1) bekezdése alapján öt tagból álló jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a hitelező magánszemély kötvényen alapuló követelését, amelyet nem a kibocsátóval szemben érvényesít, hanem kártérítésként a cégcsoporton belüli, az ugyancsak felszámolás alá került vezető bankkal szemben, privilegizált követelésnek kell tekinteni, és a kielégítési sorrendben a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába kell sorolni. A hitelezők követelésének jogalapja, ilyen esetben ugyanis megváltozik, az már nem kötvényen alapuló visszatérítési igény, hanem kártérítési követelés.

III.

A jogegységi tanács álláspontja szerint az indítványban felvetett jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatban - a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - a jogegységi eljárás lefolytatása indokolt. A Reálbank Rt. és a hozzákapcsolódó cégek felszámolási eljárásaiban 30 ezer olyan hitelező van, akik igényének besorolására a döntés kihatással lehet. Méltánytalan helyzethez vezetne, ha a bírói gyakorlat bizonytalansága folytán magánszemélyek kötvényből eredő kártérítési követelése eltérő kielégítési sorrend szerint nyerne besorolást, az egyik felszámolási eljárásban a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja, a másik felszámolási eljárásban a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján.

A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjából megállapítható, hogy a jogalkotó a kötvényen alapuló követeléseket kiemelte az e pont szerint besorolandó, a magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelései közül, és példálózó jelleggel fel is sorolta, hogy a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követeléseket, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettséget rendelte e pontba besorolni.

Mind a 2002. január 1-jén hatályba lépett tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tptv.) 450. §-a (3) bekezdésének c) pontjával hatályon kívül helyezett, a kötvényről szóló 1982. évi 28. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 1. §-ának (2) bekezdése, mind a 2001. január 1-jén hatályba lépett, a kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a szerint a kötvény alapján a kibocsátó (az adós) kötelessége a részére átadott pénzösszeg (kötvényösszeg) visszafizetése, az előre meghatározott kamat, jutalék, egyéb szolgáltatások megfizetése, illetve teljesítése az általa vállalt időben (futamidő) és módon. Ezzel szemben a kötvény mindenkori tulajdonosa, illetve jogosultja (hitelezője) kizárólag a pénzösszeg átadására vállal kötelezettséget. Célja, hogy a rendelkezésre álló pénzen a kibocsátó által vállalt kamatokhoz, jutalékhoz, egyéb szolgáltatásokhoz jutva hasznot szerezzen. A kötvénnyel ugyan nem szerez jogot arra, hogy a kibocsátó döntéseit befolyásolja, befektetésével azonban a vagyoni haszonhoz jutás érdekében önként gazdasági kockázatot vállal. Az önkéntes kockázatvállalás miatt a jogalkotó a kötvényvásárló - mint befektető-kötvényen alapuló követelését kiemelte a magánszemély privilegizált sorrendben kielégítésre kerülő követeléseinek csoportjából.

Ha magánszemély a kötvényesi helyzetéből eredően például akár a Tptv. 40-42. §-ában foglaltak vagy 46. §-ának (3) bekezdése szerint, akár a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban Hptv.) 92. §-ának (2) bekezdése alapján, akár a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, illetve 339. §-ának (1) bekezdése alapján érvényesít kártérítési követelést a kibocsátóval, a forgalmazóval vagy az ezekért helytállni köteles bankholdinggal szemben, azt kötvényen alapulónak kell tekinteni, és ebből következően a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába kell besorolni.

A besorolás szempontjából ugyanis kötvényen alapulónak minősül a magánszemélynek a kötvényből eredő minden kártérítési követelése is, függetlenül attól, hogy azt a kötvény jogviszony másik alanyával vagy más, a kárért felelős jogalannyal szemben lehet érvényesíteni.

Budapest, 2002. június 26.

Dr. Murányi Katalin s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s. k.,

előadó bíró

Dr. Wellmann György s. k.,

bíró

Dr. Berkesné

dr. Dancs Mária s. k.,

bíró

Dr. Török Judit s. k.,

bíró