62013FJ0124[1]

A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2015. március 26-i ítélete. CW kontra Európai Parlament. Közszolgálat - Tisztviselők - Megsemmisítés iránti kereset - A személyzeti szabályzat 12a. cikke - A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó belső szabályok - A személyzeti szabályzat 24. cikke - Segítségnyújtás iránti kérelem - Nyilvánvaló mérlegelési hibák - Hiány - A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság szerepe és jogköre - A tisztviselő általi fakultatív felkérés - Kártérítési kereset. F-124/13. sz. ügy.

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)

2015. március 26. ( *1 )

"Közszolgálat - Tisztviselők - Megsemmisítés iránti kereset - A személyzeti szabályzat 12a. cikke - A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó belső szabályok - A személyzeti szabályzat 24. cikke - Segítségnyújtás iránti kérelem - Nyilvánvaló mérlegelési hibák - Hiány - A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság szerepe és jogköre - A tisztviselő általi fakultatív felkérés - Kártérítési kereset"

Az F-124/13. sz. ügyben,

az EAK-Szerződésre annak 106. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,

CW, az Európai Parlament tisztviselője (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: C. Bernard-Glanz ügyvéd),

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: E. Taneva és M. Dean, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: R. Barents elnök, E. Perillo és J. Svenningsen (előadó) bírák,

hivatalvezető: X. Lopez Bancalari tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. december 11-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1. A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2013. december 19-én benyújtott keresetlevelével CW többek között egyrészt az Európai Parlament 2013. április 8-i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely elutasította a felperes segítségnyújtás iránti kérelmét, amelyet állítása szerint az őt a felettesei részéről ért lelki zaklatás miatt terjesztett elő, másrészt kéri az Parlament kártérítés megfizetésére történő kötelezését.

Jogi háttér

2. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának "Tisztességes és igazságos munkafeltételek" című 31. cikke előírja:

"Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez."

3. Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 12a. cikke (3) bekezdésének a jogvitára alkalmazandó változatának rendelkezései szerint:

"»Pszichológiai zaklatás [helyesen: lelki zaklatás]«: bármely olyan helytelen magatartás, amely egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen előfordul, és olyan fizikai magatartást [helyesen: olyan magatartást], szóbeli vagy írott nyelvhasználatot, gesztusokat vagy más cselekvéseket tartalmaz, amelyek szándékosak, és alkalmasak arra, hogy bármely másik személy személyiségét, méltóságát, fizikai vagy pszichológiai integritását aláássák."

4. A személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdése kimondja:

"Az Unió segítséget nyújt minden tisztviselőnek, különösen olyan személy elleni eljárásban, aki a tisztviselő vagy családtagjai sérelmére, a tisztviselő beosztása vagy feladatainak ellátása miatt fenyegetést, becsületsértést, rágalmazást, illetve bármely személy vagy vagyon elleni támadást követett el".

5. 2006. február 21-én a Parlament a személyzeti szabályzat 12a. cikkének végrehajtása céljából elfogadta a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó (új) belső szabályokat (a továbbiakban: belső szabályok). A belső szabályok 9. cikke szerint a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottsághoz (a továbbiakban: bizottság vagy zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság) fordulhat a személyi állomány bármely tagja, aki zaklatásnak tekinthető magatartásnak van kitéve, vagy aki úgy véli, hogy ilyen jellegű probléma létezik munkahelyi környezetében. A belső szabályok 11. cikke szerint a bizottságnak a kérelem beadását követő tíz munkanapon belül fogadnia kell azt a kollégát, aki úgy érzi, hogy zaklatásnak van kitéve. A belső szabályok 12-14. cikke szerint ha a bizottság a probléma megoldásához szükségesnek ítéli, ajánlásokat intézhet a vezetőkhöz; a fejlemények nyomon követése érdekében a bizottság fenntartja a kapcsolatot a személyi állomány érintett tagjával, valamint szükség esetén annak feletteseivel; és amennyiben a probléma továbbra is fennáll, az említett bizottság bizalmas jelentést intéz a Parlament főtitkárához, amely tartalmazza a javasolt lépéseket, adott esetben a bizottság felhatalmazást kér részletes vizsgálat folytatására.

A jogvita alapját képező tényállás

6. 2003. október 6-án a felperest kisegítő alkalmazottként vették fel a Parlamenthez. Kezdetben az Infrastruktúra és Tolmácsolási Főigazgatóság - jelenleg Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóság - szlovák tolmácsolási egységéhez volt beosztva. 2004. október 8-tól ugyanennél az egységnél ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatták.

7. 2008. október 1-jén a felperest próbaidős tisztviselővé nevezték ki a Parlamentnél, és a cseh tolmácsolási egységhez (a továbbiakban: egység) osztották be. A felperest 2009. július 1-jén véglegesítették.

8. 2008-tól 2010-ig a felperes és H munkatársak voltak az egységnél. Az egységvezetői álláshely megüresedésekor mindketten benyújtották a pályázatukat. A kiválasztási eljárás alapján a felperes pályázatát elutasították H (a továbbiakban: egységvezető) pályázatával szemben, akit 2010. május 17-én neveztek ki ebbe a munkakörbe.

9. A felperes és az egységvezető közötti viszony különösen a 2011. május 23-án megtartott egységülést (a továbbiakban: 2011. május 23-i egységülés) követően romlott meg.

10. Ebben a tekintetben, 2011 májusában - miután az egység elkészített egy kérdéslistát a vezetőséggel együtt megtartandó, 2011. május 13-ra tervezett ülésre - konfliktus alakult ki egyrészről a felperes és az egység több más tagja, másrészről az egységvezető és az egység őt támogató tagjai között. A felperes egyik munkatársának, CQ-nak a vezetésével előkészített kérdéseket az egységvezető közvetítésével lényegében változtatás nélkül nyújtották be a tolmácsolási igazgatóság igazgatójának (a továbbiakban: igazgató). Elektronikus levelében az igazgató élesen válaszolt a tervezett kérdések tartalmára, kétségbe vonva azt a tényt, hogy azok az egység valamennyi tagjának álláspontját képviselhetnék. 2011. május 12-én az egységvezető ebben a tekintetben az egység személyi állományának valamennyi tagjához elektronikus levelet intézett, amelyben a következőképpen fogalmazott: "[...] A kérdéseket a [tolmácsolási egység] kabinban dolgozó tolmácsainak nevében, az igazgatósággal tartandó holnapi ülés céljából készítették elő. Tudtál-e ezekről a kérdésekről, és azok teljes egészében kifejezik a te álláspontodat is? [...]"

11. A 2011. május 23-i egységülésen többek között arra kérték az egységvezetőt, hogy határozza meg pontosabban, hogy milyen okból küldte el az egység tagjainak a 2011. május 12-i levelet. Ezt a 2011. május 23-i egységülés beszámolója végleges változatának megszövegezésére vonatkozó, több hónapig tartó vita követte. Ebben a tekintetben a felperes és több munkatársa, köztük CQ, többször is vitatták a beszámoló tartalmát, és a teljes egységnek elküldött elektronikus levélben kérték az egységvezetőtől azon jogalap közlését, amely lehetővé tette számára, hogy végső soron ő határozza meg a vitatott ülés beszámolójának tartalmát. 2011. szeptember 13-án az igazgatóval való konzultációt követően, annak elismerése mellett, hogy a tárgyban nem létezik írott szabály, az egységvezető elektronikus levelet küldött az egység tagjainak, amelyben ismertette a beszámolók elfogadását szabályozó elveket, többek között azt a tényt, hogy egységvezetői minőségében megtagadhatja az ülés jegyzőkönyvének kiigazítását, ha a kért kiigazítás nem tükrözi az ülésen elhangzottakat. 2011. október 6-án a felperes a 2011. május 23-i egységülés tárgyában újból elektronikus levelet küldött az egész egységnek, beleértve az egységvezetőt is.

12. 2012. február 17-én az igazgató elektronikus levelet intézett a felpereshez abból a célból, hogy az tegyen eleget a számára a 2012. február 1-jén, a saját kezébe átadott feljegyzésben az igazgató által adott utasításoknak, azaz egység minden tagja - beleértve az egységvezetőt is - részére elküldött elektronikus levélben kérjen bocsánatot egységvezetőtől azon célzása miatt, amely szerint az egységvezető megsértette a nyári időszak során szervezett nyelvi képzésekre jelentkezők kiválasztási kritériumaira vonatkozó szabályokat.

13. 2012. február 19-én a felperes elektronikus levelében a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság elnöke (a továbbiakban: a bizottság elnöke) számára kifejtette, hogy "2012. február 1-je óta a két felettese rendkívüli nyomást gyakorol[t] rá, nagyon súlyos helyzetben [volt], és hogy ebben a tárgyban professzionális segítségséget szeretne kérni". Noha ebben az elektronikus levélben a felperes a bizottság elnökétől egy gyors találkozó lehetőségéről kért tájékoztatást, az utóbbi nem válaszolt írásban az említett elektronikus levélre. A 2012. február 21-i elektronikus levélben a felperes ekkor felvette a kapcsolatot W-vel, a bizottság titkárával, akitől másnap elektronikus levélben azt a választ kapta, hogy a bizottság elnöke éppen új irodába költözik, és ez lehet a magyarázata annak, hogy nem kapja meg a felperes elektronikus leveleit, továbbá javasolta számára, hogy lépjen kapcsolatba E.-H.-val vagy R.-rel - mindketten a tanácsadó bizottság tagjai -, akiknek másolatban szintén elküldte ezt a titkársági elektronikus levelet. A felperes, anélkül hogy közvetlenül kapcsolatba lépett volna az említett tagok bármelyikével, a 2012. február 22-i elektronikus válaszlevelében - amelynek másolatát a bizottság elnöke részére is elküldte - közölte W.-vel, hogy amint lehetséges, szeretne tanácsot kérni a bizottság elnökétől. W. ekkor megerősítette, hogy a felperes üzenetét a lehető leghamarabb továbbítja a bizottság elnöke részére. A felperes szerint ezek az elektronikus levelek a bizottság elnöke részéről következmények nélkül maradtak.

14. 2012. március 29-én a felperes feljegyzést kapott az igazgatótól, amely arról tájékoztatta, hogy figyelembe véve a közelmúltbeli egészségi állapotát, mentesíti a tolmácsi feladatköréhez kapcsolódó járulékos feladatok alól. Azóta a felperes csak a fő feladatait folytatta, azaz a tolmácsolást Brüsszelben (Belgium), valamint a Parlament másik két munkavégzési helyén. A felperes úgyszintén folytatta többek között a lengyel nyelvi képzését is. Ráadásul a 2013. június elején megtartott ülést követően az igazgató a 2013. június 11-i - a felperesnek és másolatban az egységvezetőnek elküldött - feljegyzésében megerősítette, hogy a felperes a továbbiakban jogosult a szolgálat érdekében álló szakmai képzéseken részt venni.

15. 2012. július 4-én a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság élére új elnököt neveztek ki (a továbbiakban: a bizottság új elnöke), és a Parlament elmondása alapján a felperest ezt követően többször felhívták arra, hogy lépjen kapcsolatba a bizottsággal.

16. 2013. február 5-én a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelemmel (a továbbiakban: segítségnyújtás iránti kérelem) fordult a Parlamenthez. E kérelme alátámasztásaként a felperes részletes leírást nyújtott be arról a tizennégy incidensről, illetve eseményről, amely szerinte külön-külön vagy együttesen lelki zaklatásnak minősül az egységvezetője és az igazgatója részéről. A felperes hangsúlyozta továbbá, hogy az incidensek listája nem kimerítő, és hogy "[a]z intézmény, amelyhez [CQ] a segítségnyújtás iránti alakszerű kérelmet és a panaszt benyújtotta, teljes mértékben ismer[te] a helyzetet, és meghatalmazást ad[ott] a [Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóság] főigazgató[já]nak az ügy vizsgálatára". Ezenkívül kijelentette, hogy az állítása szerinti, őt érintő zaklatás különböző formákat öltött: "megtévesztő közlések [»deceptive or misleading communications«], a tájékoztatás megtagadása, lealacsonyító megjegyzések, nyilvános megszégyenítési kísérletek, rágalmazás, nyomásgyakorlás, megfélemlítés és fenyegetés, illetve a szakmai feladatok indokolatlan megvonása". Mindezek az események "kiégéshez" vezettek nála, és tartós betegállományba helyezését tették indokolttá.

17. A segítségnyújtás iránti kérelemben - amelyben sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kérései és felszólításai ellenére a 2012. február 19-i elektronikus levelét követően sem a bizottság elnöke, sem a bizottság bármely más tagja nem vette fel vele a kapcsolatot - a felperes azt kérte a Parlamenttől egyrészt, hogy az egységvezetőjét és/vagy az igazgatóját újra ossza be valamely más álláshelyre, vagy fogadjon el valamely ezzel azonos hatású intézkedést, amely az egységvezető és az igazgató visszaéléseivel szembeni védelmére irányul, másrészt indítson a felettesei vezetési módszereire és magatartására vonatkozó nagyszabású vizsgálatot.

18. 2013. március 5-én a Személyzeti Főigazgatóság főigazgatója (a továbbiakban: személyzeti főigazgató) kinevezésre jogosult hatósági minőségében, kifejezve sajnálatát amiatt, hogy 2012 februárjában a felperes általi, a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsággal való első, sikertelen kapcsolatfelvétel "nem vezetett a panasz[ai] nagyszabású kivizsgálásához", azt javasolta felperesnek, hogy forduljon a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz, amely - mivel széles hatáskörrel rendelkezik a zaklatás valamennyi lehetséges típusának alapos kivizsgálására és ajánlások megfogalmazására - a leginkább alkalmas annak vizsgálatára, hogy lelki zaklatásnak tekinthető-e a felperes által leírt tényállás. A bizottsághoz fordulás megkönnyítése érdekében a levél megjelölte az új elnök elérhetőségét. Mindazonáltal, a jogi képviselőjének március 11-i válaszlevelében, a felperes először is megjegyezte, hogy "ezt a lehetőséget [már] kihasználta", hiszen a [zaklatással foglalkozó tanácsadó] bizottsághoz megpróbált panaszt benyújtani, továbbá részletesen kifejtette, hogy pontosan azzal az indokolással nyújtotta be a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmet, hogy a bizottság, amelyhez első alkalommal fordult, nem teljesítette a belső szabályokban részére megállapított feladatot. A felperes jogi képviselője kifejtette, hogy ebben az összefüggésben "szégyenletesnek és elfogadhatatlannak tartja a [személyzeti főigazgató] ajánlását".

19. A kinevezésre jogosult hatóságként eljáró személyzeti főigazgató, a felperessel 2013. április 10-én közölt, 2013. április 8-i határozatában a segítségnyújtás iránti kérelem megvizsgálását követően és az egységben uralkodó helyzetre vonatkozó információk fényében, amelyekről az ezen egység egyik munkatársa, a jelen esetben CQ által zaklatással kapcsolatos panasz vizsgálata keretében szerzett tudomást (lásd: CQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214), elutasította a felperes segítségnyújtás iránti kérelmét (a továbbiakban: segítségnyújtást megtagadó határozat).

20. Ebben a tekintetben a kinevezésre jogosult hatóság jelezte, hogy helyteleníti, hogy a felperes esetében megtagadták, hogy a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz fordulhasson, mivel e hozzáállás következtében a kinevezésre jogosult hatóságot megfosztották attól, ami "értékes vélemény lehetett volna [számára] [a felperes] állításairól, [mivel a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság] a leginkább alkalmas [felperes által] kért nagyszabású vizsgálat [lefolytatására]."

21. Ennélfogva, annak ellenére, hogy a felperes nem fordult a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz, a kinevezésre jogosult hatóság a felperes által benyújtott terjedelmes dokumentumok megvizsgálását, és az említett egységben uralkodó helyzetre vonatkozó - a bizottság által lefolytatott másik vizsgálatból származó - információk beszerzését követően elutasította a felperes segítségnyújtás iránti kérelmét. A kinevezésre jogosult hatóság ugyanis, megvizsgálva a felperes által ismertetett egyes vitatott eseményeket, azt állapította meg, hogy azok vagy csekély jelentőségűek, vagy azokat már kifogásolták a felperes 2011. évre vonatkozó értékelő jelentésének (a továbbiakban: 2011. évre vonatkozó értékelő jelentés) vitatása keretében, vagy pedig azok esetében a felperes magatartásával szembeni jogszerű határozatokról, illetve magatartásokról van szó a kinevezésre jogosult hatóság, illetőleg a felettesek részéről.

22. 2013. július 9-én a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a segítségnyújtást megtagadó határozat ellen. A 2013. október 23-i határozatában a Parlament főtitkára kinevezésre jogosult hatóságként eljárva elutasította a panaszt, mivel az ebben a szakaszban idő előtti volt (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat). Ebben a tekintetben a kinevezésre jogosult hatóság külön hangsúlyozta, hogy csak abban az esetben kell elfogadnia a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti intézkedéseket, ha a kérelem alapját képező tényállást bizonyították, és hogy a Parlamentnél a feltételezett zaklatási tényállások esetén a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságnak kell lefolytatnia a vizsgálatokat. Márpedig a felperes lemondott arról, hogy az ügyét vizsgálat céljából a bizottság elé terjessze.

23. A kinevezésre jogosult hatóság - emlékeztetve a felperest, hogy a tisztviselő és a felettese közötti kényes vagy konfliktusos kapcsolat fennállása önmagában nem minősül a lelki zaklatás bizonyítékának - tájékoztatta a felperest, hogy megkérte a bizottság 2012. július 4. óta hivatalban lévő új elnökét, hogy lépjen kapcsolatba a felperessel annak érdekében, hogy az elmagyarázza számára a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság előtti eljárást, és arra, hogy az előterjesztett információk alapján tegye lehetővé a felperes számára annak eldöntését, hogy az eljárást folytatja-e, vagy sem.

24. 2014. január 15-én, a jelen esetben a jelen kereset előterjesztése után, a bizottság új elnöke kapcsolatba lépett a felperessel. 2014. január 20-án találkoztak. Ugyanezen a napon a bizottság új elnöke elektronikus levélben megerősítette, hogy a felperesnek informális úton, "bármely [a felperes által] megfelelőnek [tartott] időpontban lehetősége van a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz fordulni".

A felek kérelmei és az eljárás

25. A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

- nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;

- semmisítse meg a segítségnyújtást megtagadó határozatot;

- amennyiben szükséges, semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot;

- kötelezze az alperest, hogy egyrészt a felperest ért nem vagyoni kárért fizessen meg a felperes részére 50000 eurót, másrészt a felperes által elszenvedett vagyoni kárért fizesse meg a felperes részére az egészségi állapotának romlása kapcsán nála felmerült orvosi költségek egynegyed részét, a teljes összeg kifizetésének időpontjáig járó törvényes kamatokat együtt;

- a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

26. A Parlament azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant, és a felperest kötelezze a költségek viselésére.

27. A felekkel 2014. november 21-én közölt tárgyalásra készített előkészítő jelentésben a Közszolgálati Törvényszék pervezető intézkedések keretében kérdéseket tett fel a feleknek. A felek szabályszerűen eleget tettek ennek a felhívásnak, és a 2014. december 11-én tartott tárgyaláson mindkettejüknek alkalma volt észrevételt tenni a másik fél válaszára.

28. Ebben a tekintetben a felperes többek között megerősíti, hogy távoli hozzáféréssel rendelkezett a parlamenti elektronikus postafiókjához, továbbá hogy négy nyári egyetemen vett részt, amelyek egyike, 2004-ben, angol nyelvű volt. A felperes 2012. február 19-i elektronikus levelének a bizottság elnöke általi megválaszolatlanul hagyását illetően a Parlament a maga részéről kifejtette, hogy a bizottság elnöke 2012. január 25-én vette át az új feladatkörét egy másik főigazgatóságnál, hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az említett elnök ennek ellenére megpróbált kapcsolatba lépni a felperessel az utóbbi 2012. február 19-i elektronikus levelét követően. A felperes cseh egységhez való beosztását illetően - noha korábban a szlovák tolmácsolási egységhez tartozott - a Parlament közölte, hogy nem őrizte meg a felperes által ebben az időszakban zaklatás miatt benyújtott panasz iratait, és hogy a beosztás megváltozására a felperes próbaidős tisztviselővé történő kinevezését követően került sor. Ami a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságot illeti, a Parlament közölte, hogy ez a bizottság a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelemről a kinevezésre jogosult hatóság nevében semmiképpen nem jogosult határozatot hozni, következésképpen nem is határozhatott az ilyen kérelem elutasításáról.

29. Egyébiránt a 2014. december 5-i levelében a felperes egyrészt észrevételeket fogalmazott meg - három új melléklet kíséretében - a tárgyalásra készített előkészítő jelentésről, másrészt az eljárási szabályzat 57. cikke alapján új bizonyítékot ajánlott fel többek között a két munkatársa által tett és az ellenkérelemhez mellékelt nyilatkozattal kapcsolatban. A Közszolgálati Törvényszék ezeket az iratokat az ügy irataihoz csatolta, és a tárgyalás végén a szóbeli szakasz folytatása mellett döntött abból a célból, hogy lehetőséget adjon a Parlamentnek ezen új iratokra vonatkozó esetleges észrevételei előterjesztésére, amelyeket az 2014. december 17-én terjesztett elő.

30. Ezenkívül ugyanebben a 2014. december 5-i levélben a felperes kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék abban az esetben, ha álláspontja szerint a jelen ügyben való döntéshozatal során relevanciával bír a cseh nyelven szövegezett elektronikus levelek Parlament által készített angol nyelvű fordításainak a felperes által kifogásolt pontossága, rendelje el, hogy azokról független fordító készítsen fordítást.

31. 2014. december 18-án a Közszolgálati Törvényszék lezárta az eljárás szóbeli szakaszát.

A jogkérdésről

1. A kereset tárgyáról

32. Az alakilag a panasz elutasításával szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseti kérelmek következménye a panasszal érintett jogi aktus Közszolgálati Törvényszék előtti felülvizsgálata, amennyiben e kérelmek mint olyanok nem bírnak önálló tartalommal (lásd ebben az értelemben: Vainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont; CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 69. pont).

33. Mindazonáltal a jelen esetben a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolás eltér a segítségnyújtást megtagadó határozatban szereplőtől, ezért a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemnek van önálló tartalma, így annak megalapozottságáról is határozni kell. Ezenkívül a panaszt elutasító határozat részletesebben meghatározza a segítségnyújtást megtagadó határozat indokolásának bizonyos vonatkozásait. Következésképpen, tekintettel a pert megelőző eljárás során bekövetkezett változásokra, ezt az indokolást ugyancsak figyelembe kell venni a segítségnyújtást megtagadó határozat jogszerűségének vizsgálatakor, mivel ezen indokolásnak egybe kell esnie ez utóbbi aktussal (lásd: Mocová kontra Bizottság ítélet, F-41/11, EU:F:2012:82, 21. pont).

2. A segítségnyújtást megtagadó határozat és a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről

34. A keresetének alátámasztására, a segítségnyújtást megtagadó határozat és a panaszt elutasító határozat vonatkozásában, a felperes alakilag két megsemmisítési jogalapra hivatkozik. Az első jogalap három részből áll: az első nyilvánvaló mérlegelési hibákra és ezzel összefüggésben a személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozik, a második a hatáskörrel való visszaélésre, és a harmadik a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti gondoskodási kötelezettség és segítségnyújtási kötelezettség, valamint a Charta 31. cikke (1) bekezdésének megsértésére. A második jogalap két részből áll: az első a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtási kötelezettség megsértésére vonatkozik, a második a megfelelő ügyintézés elvének, a gondoskodási kötelezettségnek és a Charta 31. cikke (1) bekezdésnek megsértésére.

35. Ehhez kapcsolódóan, a keresetlevelének 112. és 113. pontjában a felperes kifejezetten jelezte, hogy az előterjesztett első jogalap, amint azt a segítségnyújtást megtagadó határozat kifejti, érdemben a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítása indokolásának jogszerűségét érintette, míg a második jogalap a panasz állítólagos idő előtti jellegére vonatkozott, amire a panaszt elutasító határozat hivatkozik. Úgy kell tehát értelmezni, amint azt a tárgyaláson a felperes is elismerte, hogy az első jogalap a nyilvánvaló mérlegelési hibákra, a hatáskörrel való visszaélésre, és ezzel összefüggésben a személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének, valamint a Charta 31. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozik, míg a második jogalap a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti gondoskodási kötelezettség és segítségnyújtási kötelezettség megsértésére.

Előzetes megfontolások a segítségnyújtási kötelezettség terjedelméről zaklatásra vonatkozó állítások esetén

36. Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 24. cikkét azzal a céllal hozták létre, hogy az az Európai Unió tisztviselőit megvédje az őket érő bármilyen - nemcsak a kívülállók részéről, hanem úgyszintén a feletteseik vagy a munkatársaik részéről érkező - zaklatással vagy lealacsonyító bánásmóddal szemben (V. kontra Bizottság ítélet, 18/78, EU:C:1979:154, 15. pont; Schmit kontra Bizottság ítélet, T-144/03, EU:T:2005:158, 96. pont; Lo Giudice kontra Bizottság ítélet, T-154/05, EU:T:2007:322, 135. pont).

37. A segítségnyújtási kötelezettség értelmében a szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor a tényállás megállapítása, és így az ok ismeretében a megfelelő következtetések levonása végett az adminisztráció köteles a szükséges határozottsággal fellépni, és az ügy körülményei által indokolt gyorsasággal és gondossággal válaszolni. E célból elegendő, ha az intézménye védelmét igénylő tisztviselő bizonyítékkezdeménnyel szolgál azon támadások valódiságáról, amelyek őt állítása szerint érték. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása (Koutchoumoff kontra Bizottság ítélet, 224/87, EU:C:1989:38, 15. és 16. pont; Tallarico kontra Parlament ítélet, T-5/92, EU:T:1993:37, 31. pont; Campogrande kontra Bizottság ítélet, T-136/98, EU:T:2000:281, 42. pont; Schochaert kontra Tanács ítélet, T-136/03, EU:T:2004:229, 49. pont; Lo Giudice kontra Bizottság ítélet, EU:T:2007:322, 136. pont).

38. Zaklatásra vonatkozó állítások esetén a segítségnyújtási kötelezettség magában foglalja különösen azt a kötelezettséget, hogy az adminisztráció alaposan, gyorsan és bizalmasan vizsgálja meg a lelki zaklatással kapcsolatos panaszokat, és tájékoztassa a panaszost a panaszát követően tett intézkedésekről (Klug kontra EMEA ítélet, F-35/07, EU:F:2008:150, 74. pont).

39. Ami a személyzeti szabályzat 24. cikkének hatálya alá tartozó helyzetekben meghozandó intézkedéseket illeti, az adminisztráció az uniós bíróság felülvizsgálati jogköre mellett széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzat 24. cikkének végrehajtási intézkedései és eszközei tekintetében. Az uniós bírósági felülvizsgálatnak tehát csak annak értékelésére kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény ésszerű korlátok között maradt-e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt-e el (lásd: Haas és társai kontra Bizottság ítélet, T-3/96, EU:T:1998:202, 54. pont; Schmit kontra Bizottság ítélet, EU:T:2005:158, 98. pont; Lo Giudice kontra Bizottság ítélet, EU:T:2007:322, 137. pont).

40. Ebben a tekintetben, hangsúlyozni kell, hogy a zaklatással kapcsolatos panasszal érintett tisztviselőkkel szemben - függetlenül attól, hogy a feltételezett sértett feletteseiről van-e szó, vagy sem - az intézmény csak akkor alkalmazhat fegyelmi szankciókat, illetve csak akkor dönthet azok áthelyezéséről, ha az elrendelt eljárási intézkedések kétséget kizáróan igazolják az érintett tisztviselőknek a szolgálat megfelelő működését vagy más tisztviselő méltóságát és jó hírnevét sértő magatartását (Katsoufros kontra Bíróság ítélet, 55/88, EU:C:1989:409, 16. pont; Dimitriadis kontra Számvevőszék ítélet, T-294/94, EU:T:1996:24, 39. pont; Schmit kontra Bizottság ítélet, EU:T:2005:158, 108. pont).

41. Ami a "lelki zaklatás" fogalmát illeti, az a meghatározása szerint "helytelen magatartás", ami először is olyan magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések útján valósul meg, amelyek "egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen" fordulnak elő - ami azt vonja magával, hogy a lelki zaklatás az időben szükségszerűen folyamatként jelenik meg, és ismétlődő vagy folyamatos cselekvést feltételez -, és amelyek "szándékosak", nem pedig "véletlenszerűek". Másodszor ahhoz, hogy ez a magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések e fogalom alá tartozzanak, az szükséges, hogy azok megsértsék valamely személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét (lásd: CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 76. és 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42. Így nincs szükség annak bizonyítására, hogy a szóban forgó magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések azzal a szándékkal valósultak meg, hogy más személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Másként fogalmazva a lelki zaklatás megvalósulhat akkor is, ha nem bizonyítják, hogy a zaklatónak a cselekvéseivel szándékában állt volna az áldozatot lejáratni, vagy annak munkakörülményeit rontani. Elegendő az is, hogy szándékosan megvalósított cselekvései objektíve ilyen következményekkel járnak (lásd: Cantisani kontra Bizottság ítélet, F-71/10, EU:F:2012:71, 89. pont; és CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43. Végül, mivel a szóban forgó cselekménynek a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében helytelennek kell lennie, a "zaklatásnak" minősítés attól a feltételtől függ, hogy az objektíve is kellő mértékben annak tekinthető-e, abban az értelemben, hogy egy pártatlan, ésszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő is túlzottnak és kifogásolhatónak tekintené (Skareby kontra Bizottság ítélet, F-42/10, EU:F:2012:64, 65. pont).

44. A felperes által hivatkozott jogalapokat e megállapítások fényében kell megvizsgálni.

Az első, nyilvánvaló mérlegelési hibákra, és ezzel összefüggésben a személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének és a Charta 31. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó jogalapról

A felek érvei

45. Ezzel a jogalappal a felperes úgy érvel, hogy a kinevezésre jogosult hatóság, mivel megtagadta annak elismerését, hogy a felperes által hivatkozott tényállás - különösen annak tágabb összefüggésben való vizsgálata esetén - az egységvezetőtől és az igazgatótól származó lelki zaklatásnak minősül, számos nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, következésképpen tévesen állapította meg, hogy nem történt a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti lelki zaklatás, és ezáltal mind ezt a rendelkezést, mind a Charta 31. cikkének (1) bekezdését megsértette.

46. E jogalap alátámasztására a felperes számos olyan "egyedi eseményre" hivatkozik, amelyek a felperes megállapítása szerint mind külön-külön, mind együttesen véve az őt érintő "lelki zaklatásnak" minősülnek.

47. E különféle "egyedi eseményeket", amelyeket az első jogalap keretében hivatkozott számos kifogás alapjaként kell megvizsgálni, a felperes szerint azon általános összefüggésbe helyezve kell megvizsgálni, amelyben az állítólagos zaklatás megnyilvánult. A felperes ezt az összefüggést lényegében a következő tények alapulvételével ismerteti: először is az "igazgatósághoz intézett kérdések" előkészítéséhez és benyújtásához, valamint a 2011. május 23-i egységülés beszámolójának elfogadásához kapcsolódó tények; másodszor a nyári, írországi nyelvi képzésre jelentkezők kiválasztására megállapított kritériumok alkalmazásához, és a bocsánatkérésre vonatkozóan az igazgató által a felperes részére adott utasításhoz kapcsoló tények; harmadszor az igazgató 2012. március 29-i feljegyzése, amelyben bizonyos feladatokat visszavon a felperestől, és negyedszer a felperes általános egészségi állapota, amelyet a 2012. február 15. és 2013. december 13. között kiállított számos orvosi igazolás ismertet.

48. A Parlament kéri az első jogalapnak mint megalapozatlannak az elutasítását arra hivatkozva, hogy az ismertetett tények egyáltalán nem a zaklatás fogalma alá tartoznak, hanem azok kizárólag a felperes és a felettesei közötti kényes és konfliktusos viszonnyal függnek össze. Így ezek a tények nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el.

A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

49. A Közszolgálati Törvényszék az első jogalap vizsgálata céljából a felperes által említett egyes eseményeket, azok együttes vizsgálata előtt, a személyzeti szabályzat 12a. cikke tekintettel először időrendben kívánja megvizsgálni.

- A 2011. nyári bathi (Egyesült Királyság) angol nyelvi ismeretfrissítő képzésen való részvétel iránti kérelemhez kapcsolódó incidensről

50. A felperes szerint a 2010. évre vonatkozó értékelő jelentése - a 2011. évre tervezett képzések között - említést teszt egy angol nyelvi ismeretfrissítő képzésről. Erre tekintettel az egységvezető 2011. április 7-én ajánlólevelet adott a felperesnek annak érdekében, hogy a Parlament illetékes szervezeti egységénél támogassa annak kérelmét. Mindazonáltal a felperes, miután megtette a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy ezen a képzésen részt vegyen - az utazáshoz és/vagy a szálláshoz kapcsolódó foglalási költségek kifizetését is beleértve -, 2011. április 20-án tudta meg, hogy az e képzésre történő beiratkozása a Parlament működési szabályaiba ütközik. A felperes e körülményekre tekintettel rója fel az egységvezetőjének, hogy az nem közölte vele azt a tényt, hogy az egyéni továbbképzéseken való részvételt soha nem engedélyezték, továbbá azt, hogy az arra ösztönözte őt, hogy jelentkezzen erre a képzésre, "noha pontosan tudta, hogy a jelentkezését el fogják utasítani".

51. Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a nyelvi képzéseken való részvétel iránti kérelmek vizsgálata, amely képzéseket részben vagy teljesen munkaidőben, és a munkavégzés helyén kívül szervezik, és amelyeket az intézmény finanszíroz a többi intézményhez hasonlóan a Parlamentnél is, a szakképzésért felelős szervezeti egység feladata, amely abból a célból vizsgálja a kérelmekkel kapcsolatos iratokat, hogy a költségvetési lehetőségekre figyelemmel kiválassza azokat a személyeket, akik a szolgálati érdekre tekintettel eleget tesznek az intézmény által támasztott feltételeknek.

52. Még ha az egységvezetőtől ésszerűen el is lehet várni, hogy általánosságban ismerje a tárgyra vonatkozó szabályokat, nem lehet tőle megkövetelni azt, hogy meghatározza vagy előre megmondja, hogy az egyik beosztottja képzés iránti kérelme eleget tesz-e az engedélyezési feltételeknek. Így különösen a jelen esetben az iratokban semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy - amint azt a felperes előterjeszti - az egységvezető az ajánlólevél átadásakor pontosan tudta, hogy a Parlamentnél a tárgyban alkalmazandó szabályok alapján a felperes által tervezett képzéstípus nem finanszírozható.

53. A Közszolgálati Törvényszék mindenesetre megállapítja - amint az a felperes által a Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóság szakmai képzéssel foglalkozó egysége egyik alkalmazottja részére 2011. május 17-én elküldött elektronikus leveléből kitűnik -, hogy a felperest a jelentkezésének benyújtásakor tájékoztatták arról a tényről, hogy a kérelmének elfogadása nehézségekbe ütközhet.

54. Következésképpen a fent említett tények esetében semmiképpen nem lehet megállapítani, hogy azok lelki zaklatásnak minősülnek.

- A bakui kiküldetéssel kapcsolatos incidensekről

55. A felperes szerint a kinevezésre jogosult hatóság a segítségnyújtást megtagadó határozatban tévesen állapította meg, hogy a 2011. június 20-i és 21-i bakui (Azerbajdzsán) kiküldetéssel (a továbbiakban: bakui kiküldetés) kapcsolatban a felperes által leírt események csak "csekély jelentőségű problémáknak" minősülnek. Ugyanis a felperes szerint, amennyiben az e kiküldetéssel kapcsolatban felmerült problémák miatt az igazgatótól - 2011. szeptember 14-én készített - kritikus feljegyzést, a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentésében pedig negatív megjegyzéseket kapott, a kinevezésre jogosult hatóság szükségszerűen nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal, hogy azokat csekélynek minősítette.

56. A tények, amelyekre a felperes e második kifogás keretében utal, egyrészt arra vonatkoznak, hogy csoportvezetőként a csoportvezetői jelentésben nem jelezte a bakui kiküldetés során a csoport rendelkezésére bocsátott tolmácsfülkék méretével kapcsolatos, helyben felmerült problémát.

57. Másrészt, amikor 2011. június 7-én azt kérték tőle, hogy az útlevelét adja át a Parlament illetékes szervezeti egységének azért, hogy e kiküldetés céljaira megfelelő időben beszerezhessék számára a vízumot, a felperes, noha észrevette, hogy az útlevelét az azt megelőző hétvégén, azaz a 2011. június 4-5-i hétvégén a szülei lakóhelyén, a Cseh Köztársaságban hagyta, megelégedett azzal, hogy az egységvezetővel további részletek megadása nélkül azt közölte, hogy a Protokollszolgálat valószínűleg nem lesz képes megfelelő időben megszerezni a vízumot. Az egységvezető a 2011. június 8-i elektronikus levélben helytelenítette, hogy a felperes 2011. június 7-én, a 2011. június 10-re vonatkozó éves rendes szabadság iránti kérelmének előterjesztésekor nem nyilatkozott arról, hogy nem fogja tudni benyújtani az útlevelét, hogy eleget tegyen a vízum megszerzésével kapcsolatos feltételeknek. A szintén 2011. június 8-án elküldött újabb elektronikus levelében a felperes erre úgy válaszolt, hogy a felmerült problémának semmi köze nem volt a szabadság iránti kérelméhez. A felperes ebben a kontextusban jelentette ki, ugyanebben az elektronikus levélben, hogy "[...] noha ez nem a te dolgod, tájékoztatásul közlöm veled, hogy sem az éves rendes szabadság [iránti kérelemmel] együtt, sem anélkül nem fogom tudni benyújtani az útlevelemet ezen a pénteken [2011. június 10.].[...]" 2011. június 10-én a felperes végül átadta az útlevelét a Protokollszolgálatnak. Így az eredeti terveknek megfelelően részt tudott venni a bakui kiküldetésen. Ebben a tekintetben a felperes szerint a 2011. július 4-i megbeszélésen az egységvezető és maga a felperes megállapodott meg abban, hogy az "útlevélügyet" békésen rendezik.

58. A 2011. szeptember 14-i feljegyzésben az igazgató felrótta a felperesnek, hogy a bakui kiküldetésben való részvételének lehetőségével kapcsolatban zavaros helyzetet teremtett és tartott fenn többek között azzal, hogy ebben a tárgyban elektronikus leveleket küldött az Európai Unió és Örményország, az Európai Unió és Azerbajdzsán, továbbá az Európai Unió és Grúzia közötti parlamenti együttműködési bizottságok küldöttségeinek. Az igazgató azt is felrótta a felperesnek, hogy az nem tájékoztatta korábban a feletteseit arról, hogy az útlevele valószínűleg nem áll a rendelkezésére, ami adott esetben lehetővé tette volna a missziós szolgálat számára a felperes helyettesítését. A felperes miatt így a Protokollszolgálat kénytelen volt négy nap alatt kellett megtenni a szükséges lépéseket a vízum megszerzése érdekében. Ezen útlevéllel kapcsolatos esemény miatt kapta a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentésében a felperes azt a megjegyzést, hogy "[k]evésbé hajthatatlan hozzáállást kell tanúsítania a feletteseivel szemben (lásd a [2011. szeptember 14-i] feljegyzést)".

59. Ebben a tekintetben, mivel a felperes nem terjesztett elő további ténybeli elemeket, a Közszolgálati Törvényszék megismétli a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentéssel szemben irányuló kereset elbírálására vonatkozó CW kontra Parlament ítélet (F-48/13, EU:F:2014:186) 84. pontjában szereplő megállapítását, miszerint függetlenül attól a ténytől, hogy arról szóban tájékoztatta az egységvezetőjét, a felperes mindenesetre a csoportvezetői jelentésben nem foglalta írásba a bakui tolmácsfülkék szűkösségének problémáját, noha ez a Parlament állandó, ideiglenes és kisegítő tolmácsaira alkalmazandó rendelkezésekről szóló, 2006. január 3-i parlamenti főtitkári határozat 7. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek a helyszínen történő megsértésének minősült. Következésképpen az a körülmény, hogy ezt - a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentésben is - felrótták számára, a kinevezésre jogosult hatóságot a tisztviselők teljesítménye minőségének értékelésével kapcsolatban megillető széles mérlegelési jogkör gyakorlásához tartozik, az azonban a zaklatás semmilyen formájára nem utal; ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az értékelő jelentésben található negatív vagy pozitív osztályzatokat, illetve értékeléseket önmagukban nem lehet azt valószínűsítő körülménynek tekinteni, hogy az említett jelentés lelki zaklatás céljából készült (lásd: Faita kontra EGSZB ítélet, F-92/11, EU:F:2013:130, 90. pont).

60. Ehhez hasonlóan a felperes és az egységvezető által váltott elektronikus levelekből kitűnik, hogy a felperes valóban sem hajlékonyságot, sem tisztánlátást nem tanúsított azzal, hogy a feletteseit nem tájékoztatta annak veszélyéről, hogy a bakui kiküldetésen való részvétele érdekében nem tudja megfelelő időben benyújtani az útlevelét.

61. Az igazgató által a 2011. szeptember 14-i feljegyzésben és a kinevezésre jogosult hatóság által a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentésben erre vonatkozóan megfogalmazott szemrehányásokat egy pártatlan, ésszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő helytállóan nem értelmezheti túlzottaknak és kifogásolhatóknak. Következésképpen azok helytállóan nem értelmezhető a zaklatás valamely formájaként.

- A kiküldetések önkéntes koordinálásával kapcsolatos incidensről

62. A felperes felrója a kinevezésre jogosult hatóságnak, hogy nem fogadta el az egységvezetője általi lejáratásának bizonyítékaként azt a tényt, hogy az utóbbi a 2011. június 15-i egységülésen a felperes értesítése nélkül váratlanul bejelentette, hogy a felperes a továbbiakban nem vesz részt a kiküldetések szervezésében, így különösen az önkéntesek koordinálásában, és az egység részvételére vonatkozó statisztikák elkészítésében, noha az egységvezető tudta, hogy a felperes kedveli ezt a feladatot, amelyet az előző egységvezető bízott rá. A felperes ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az egységvezető eredetileg nem indokolta a határozatát, és hogy később egymást követően különböző indokokat adott meg, nevezetesen azt a tényt, hogy egységvezetőként szeretné megismerni a kiküldetés tárgyában az egység tagjainak preferenciáit, majd azt a tényt, hogy új statisztikai szoftver áll rendelkezésre, végül - az állandó tolmácsokkal és a konferenciatolmács alkalmazottakkal tartott együttes ülésen ("Joint staff - AIC meeting") -, hogy a döntését gyakorlati okok alapján hozta meg.

63. Ebben a tekintetben, a Közszolgálati Törvényszék csak megismételni tudja azt, hogy tekintettel arra a széles mérlegelési jogkörre, amely az intézményeket a szervezeti egységeiknek szervezése terén megilleti, sem a szervezeti egységek szervezéséhez kapcsolódó igazgatási határozatok - még ha azok nehezen elfogadhatók is -, sem pedig az igazgatással való egyetértés hiánya ugyanezen kérdésekben nem bizonyíthatja önmagában a lelki zaklatás fennállását, és ez még inkább így van, ha a jelen esethez hasonlóan a felettes által elfoglalt álláspont pontosan az egység koordinálására és irányítására vonatkozó feladatköréhez tartozik (CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64. Még ha az egységen belüli feszült légkörre tekintettel kétségtelenül ajánlatosabb is lett volna, hogy az egységvezető négyszemközt közölje a felperessel azt a döntését, hogy a kiküldetések szervezésébe nem fogja bevonni, és ezt a kérdést a továbbiakban egységvezetőként közvetlenül intézi is - annak érdekében is, hogy a felperesben ne erősítsék a kapcsolati nehézségeikre vonatkozó érzéseket -, a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy az ilyen határozatot az egységülésen anélkül is be lehet jelenteni, hogy az önmagában lelki zaklatásnak minősíthető aktust képezne. Ezenkívül, a feladatok ilyen átrendezése - amelyről az egységvezető ráadásul az új feladatkörében eltöltött első évének végén határozott - a pártatlan, ésszerűen gondolkodó szemlélő számára az e feladatkörrel kapcsolatos jogkörök jogszerű gyakorlásának tűnhet.

- A 2011. május 23-i egységülésről, és azt követően az ezen ülés beszámolójának elfogadásával kapcsolatos incidensekről

65. A Parlament is hangsúlyozza, hogy még ha a felperes a keresetlevélnek csak a "[jogvita alapját képező tényállás ismertetésével]" kapcsolatos részében ismertette is azt a vitát, amely többek között CQ-val együtt a felperes és az egységvezető között alakult ki a 2011. május 23-i egységülés beszámolója megszövegezésének kérdésével kapcsolatban, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a felperes végeredményben azt állítja, hogy a segítségnyújtást megtagadó határozatban az e kérdéssel kapcsolatban megvizsgált tények a lelki zaklatás bizonyítékának minősülnek.

66. Ebben a tekintetben, le Közszolgálati Törvényszék először is arra emlékeztet, hogy noha nem kizárt, hogy az egységvezető véletlenül használt helytelen hangnemet a 2011. május 23-i egységülésen, a véletlen jellegű szóbeli nyelvhasználatok és gesztusok, még ha helytelennek tűnnek is, nem tartoznak a személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá (lásd: CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 95. pont).

67. Az ülések jegyzőkönyvtervezeteinek módosítására vonatkozó általános szabályokat illetően, az egységvezető a 2011. július 29-i elektronikus levelében - válaszolva a felperes 2011. július 28-i elektronikus levelére, amelyet szintén az egység valamennyi tagja részére elküldött, és amelyben kétségbe vonta az egységvezető tárgybeli hozzáértését - közölte, hogy az a szokás, hogy a jegyzőkönyv végleges változatát megállapító határozatot az egységvezetőnek kell meghoznia, és a nyári szabadságáról való visszatérését követően igyekszik majd megtalálni az erre vonatkozó esetleges meglévő írott rendelkezéseket.

68. Ezt követően az egységvezető az egységhez intézett, 2011. szeptember 13-i elektronikus levelében ismertette az ülések jegyzőkönyveinek elfogadását szabályozó elveket. Mindazonáltal a 2011. október 6-i elektronikus levelében a felperes megismételte az arra vonatkozó kérelmét, hogy a 2011. május 23-i egységülés több résztvevője által, így a felperes által is jóváhagyott megjegyzések szerepeljenek az ülés beszámolójában. A 2011. október 7-i elektronikus levelében az egységvezető közölte a felperessel, hogy az említett megjegyzések beillesztésének megtagadására vonatkozó indokait már megadta, kérte továbbá, hogy tartsa tiszteletben határozatát, és hagyja abba az e kérdéssel kapcsolatos levelezést.

69. Ebben a tekintetben a felperes úgy véli, hogy az a tény, hogy a 2011. október 19-i elektronikus levelében az igazgató a 2011. október 24-én, az igazgató irodájában tartandó ülésre idézte - jóllehet ebben az időben a felperes éppen a Parlament éjszakai ülésének tolmácsolását biztosította -, a zaklatás további megnyilvánulásának minősült, mivel a bakui kiküldetéssel kapcsolatban az igazgatóval folytatott korábbi megbeszélés már nagyon megviselte. Így amellett, hogy a 2011. október 19-i levelében megerősítette, hogy részt fog venni a találkozón, a felperes kérte, hogy az igazgató közölje vele a találkozó megtartásának indokait, hangsúlyozva, hogy az előző találkozójuk súlyos megrázkódtatást jelentett számára. Másnap az igazgató közölte vele, hogy a felperes és az egységvezető, továbbá az egység munkatársai közötti viszony tárgyában kíván beszélni vele.

70. A 2011. október 24-i, az egységvezető jelenlétében megtartott ülésen, amelyről a felperes személyi aktájához csatolt feljegyzés készült, az igazgató az egységvezető határozatainak tiszteletben tartására szólította fel a felperest, és arra kérte, hogy ne táplálja elektronikus levelekkel az egységen belüli belső vitákat, hanem a kétoldalú párbeszédet részesítse előnyben az egységvezetőjével, valamint hogy többé ne térjen vissza a 2011. május 23-i egységülés beszámolója megszövegezésének kérdésére.

71. Ebben a tekintetben, a Közszolgálati Törvényszék csak megismételni tudja azt, hogy tekintettel arra a széles mérlegelési jogkörre, amely az intézményeket a szervezeti egységeiknek szervezése terén megilleti, sem a szervezeti egységek szervezéséhez kapcsolódó igazgatási határozatok - még ha azok nehezen elfogadhatók is - sem, pedig az igazgatással való egyetértés hiánya ugyanezen kérdésekben nem bizonyíthatja önmagában a lelki zaklatás fennállását (CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy a 2011. május 23-i egységülés beszámolója végleges változatának kérdésével kapcsolatban az egységvezetővel kapcsolatban elfoglalt álláspont pontosan az egység koordinálására és irányítására vonatkozó feladatköréhez tartozik.

72. Ami a 2011. október 24-i ülést illeti, a pártatlan, ésszerűen gondolkodó szemlélő nézőpontjából az valóban az utolsó kísérletnek tűnhet a felettesek részéről arra, hogy megszüntessék a felperes elektronikuslevél-áradatát - amely levelek lényeges részét rendszerint a tolmácsolási munkára, és a tolmácsolási időszakra való felkészülésre fordított órákban küldte el -, valamint a 2011. május 23-i egységülés beszámolója megszövegezésének kérdésével kapcsolatos különböző vitákat.

73. A felperes azon kijelentését illetően, amely szerint az igazgató közölte vele, hogy az egységvezetőnek mindig igaza van, és hallgatni kell rá, a Közszolgálati Törvényszék rámutat, hogy a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő, amely alapján vizsgálható lenne e nyilatkozat valóságossága, hangneme vagy akár tartalma, mindenképpen meg kell állapítani, hogy az adminisztráció működéséhez szorosan hozzátartozik, hogy a felettesek dönthessenek olyan kérdésekben, mint például a jegyzőkönyvek elfogadása, vagy a szervezeti egység tagjai között előnyben részesítendő kommunikációs módok (lásd ebben az értelemben: CW kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:186, 123. pont), és ez különösen így van az olyan nyilvánvalóan túlfeszített helyzetek esetén, amelyek személyes konfliktushoz vezetnek.

74. A fentiekre tekintettel a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a 2011. május 23-i egységülés beszámolója elfogadását övező események nem felelnek meg a lelki zaklatás fogalmának, hanem azok valójában egy igazgatási szervezeti egység belső konfliktusos helyzetét tükrözik, amelyhez a felperes is hozzájárult, és amelyet a felettesei megpróbáltak orvosolni azáltal, hogy mind a szolgálati követelmények, mind felperes érzékenysége tekintetében engedményeket tettek.

- A szakmai képzéssel foglalkozó munkacsoporttal kapcsolatos incidens

75. Azt követően, hogy a felperest a saját kérésére kijelölték arra, hogy egy képzéssel foglalkozó munkacsoportban ("Training Working Party") képviselje a kabinban dolgozó cseh tolmácsokat, 2011. augusztus 30-án az egységvezető azt kérte tőle, hogy az egyes ülések után juttassa el részére a munkacsoport megállapításaira vonatkozó információkat. A felperes szerint ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az egységvezető előzetesen ellenőrizte a munkacsoportülések megállapításainak összefoglalóit, mielőtt azokat a felperes az egység többi munkatársával közölhette volna.

76. A felperes ebben a tekintetben azt állítja, hogy mivel sem az ebben a feladatkörben őt megelőző munkatársnak, a jelen esetben CQ-nak, sem pedig annak, aki ugyanezen feladatkörben követte őt, nem volt kötelessége megszerezni az egységvezető előzetes jóváhagyását a munkacsoport ülésein összegyűjtött információknak, valamint az említett csoport megállapításainak a csoport többi tagjával való közlése előtt, az egységvezető visszaélt a felettesi jogkörével. Ily módon ez a vele szembeni lelki zaklatás további megnyilvánulásának minősül.

77. Ebben a tekintetben a Közszolgálati Törvényszék általános jelleggel megállapítja, hogy az egységvezető arra vonatkozó döntése, hogy azelőtt ismerje meg a kabinban dolgozó cseh tolmácsok képviselője által a képzéssel foglalkozó munkacsoport ülésein összegyűjtött információkat, hogy azokat a teljes egység részére továbbküldené részét képezi az őt egységvezetőként megillető jogköröknek, és az teljesen érthető is, figyelembe véve azt a veszélyt, amely a múltban már bekövetkezett, hogy a téves információk továbbküldése megzavarhatja az egység megfelelő működését (lásd: CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 102-104. pont), amely veszély még nagyobb abban az esetben, ha az egység képviselőjét a felpereshez hasonlóan csak nemrég nevezték ki, és ebben a feladatkörben még kezdő.

78. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a képzéssel foglalkozó munkacsoportban a felperes utódjára nem vonatkozott az információk tartalmának előzetes ellenőrzése, és annak sem, hogy a munkacsoport üléseit követően ez a személy jogosult volt az információkat közvetlenül átadni az egységnek, mivel amint arra a Parlament is hivatkozik, ez a munkacsoport már jegyzőkönyvet fogad el az ülésein, ami önmagában is megbízható és egyértelmű információforrásnak minősül, függetlenül az egység munkacsoporton belüli képviselője által esetleg készített beszámolótól.

79. Ebből következően az egységvezető - azon információk előzetes ellenőrzésének megkövetelésével, amelyeket a felperes a képzéssel foglalkozó munkacsoport keretében folytatott megbeszéléssel kapcsolatban kívánt az egység tagjainak továbbítani - nem lépte túl a mérlegelési jogkörének korlátait. Mindenesetre az ilyen határozat, noha az visszatetszést kelthetett a felperesben, egyáltalán nem minősül a lelki zaklatásnak.

- A 2011. november 24-i képzési szemináriummal kapcsolatos tényekről

80. Amikor csoportvezetői minőségében meghívást kapott egy képzési szemináriumra, a felperes megkérdezte az egységvezetőjétől, hogy pontosan miből fog majd állni a szerepe és a felelőssége e szeminárium során. A 2011. november 23-i elektronikus levélben adott válaszában az egységvezető arra kérte a felperest, hogy tekintse meg az EPIweb elnevezésű intranetes oldal megfelelő részét. A felperes, miután erről tudomást szerzett, ismét megkérdezte az egységvezetőt arról, hogy a szeminárium során csoportvezetőként mik lesznek a feladatai, mivel az EPIweb intranetes oldalon szereplő útmutatások ebben a tárgyban egyáltalán nem adnak tájékoztatást. A felperes és az egységvezető közötti ezt követő elektronikuslevél-váltásból lényegében az tűnik ki, hogy az EPIweb intranetes oldalon ebben a tárgyban semmilyen külön útmutatás nem volt, továbbá hogy az egységvezető elégedett volt amiatt, hogy a felperes tudomást szerzett a csoportvezetői feladatkörre vonatkozó szabályokról, míg a felperes azt sérelmezte, hogy az egységvezető nem mondta meg neki már az elején, hogy erre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, és így fölöslegesen kellett megtekintenie az EPIweb intranetes oldalt.

81. Ebben a tekintetben az egységvezető fent említett és a keresetlevél mellékleteként benyújtott elektronikus leveleinek tartalmában a Közszolgálati Törvényszék semmit nem talál, ami alapján ezek a levelek olyan cselekménynek vagy magatartásnak minősülhetnének, amelyek megfelelhetnek a személyzeti szabályzat szerinti lelki zaklatás meghatározásának. Ugyanis azonkívül, hogy az egységvezető által választott hangnem megfelelő volt, a Közszolgálati Törvényszék álláspontja szerint az egységvezető jogszerűen felhívhatta a felperest arra, hogy tekintse meg az EPIweb intranetes oldal csoportvezetőkre vonatkozó részét, figyelembe véve többek között, hogy a felperes korábban már megsértette az alkalmazandó szabályokat, ami a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentésében megjegyzések tárgyát képezte. Nincs kizárva azonban, hogy az egységvezető elektronikus leveleire adott felperesi válaszokban egy pártatlan, ésszerűen gondolkodó szemlélő észrevesz bizonyos, a felettessel való konfliktus keresésére irányuló hajlamot.

- A 2012-es nyári egyetemen való részvétel iránti kérelemhez kapcsolódó tényekről

82. 2011. szeptember 16-án az egységvezető közölte az egység személyi állományával a 2012 nyarára Írországba szervezett, az angol - mint passzív nyelv (C-nyelv) - oktatására irányuló képzésre jelentkezők kiválasztására a felettesek által meghatározott kritériumokat. Ebből kitűnik, hogy a képzést az "új munkatársaknak, illetve azoknak a munkatársaknak [szervezték], akik nemrég vették fel az [angolt, passzív nyelvként]" a nyelvi kombinációjukba.

83. 2011. szeptember 22-én a felperes közölte az egységvezetőjével, hogy érdekli az angol nyelvi képzés. Az ugyanazon a napon adott válaszában az egységvezető, utalva a már közölt kritériumokra, emlékeztetett arra, hogy ezt a képzést "az új munkatársaknak, illetve azoknak a munkatársaknak [szánják], akik nemrég vették fel az [angolt, passzív nyelvként]" a nyelvi kombinációjukba, míg a felperesnek aktív nyelve (B nyelv) az angol, továbbá ő már nem tekinthető új munkatársnak.

84. A 2011. november 21-én megtartott ülés jegyzőkönyvének az egységvezető általi kiosztását követően a felperes megtudta, hogy a nyári egyetemre két olyan munkatársát választották ki, akiknek hozzá hasonlóan aktív nyelve az angol. A felperes a 2011. december 14-i elektronikus levelében magyarázatot kért az egységvezetőtől, többek között arról a kérdésről, hogy megváltoztak-e a nyári egyetemeken való részvétel szabályai. Az egységvezető a 2011. december 15-i elektronikus levelében biztosította a felperest arról, hogy a nyári egyetemre felvett valamennyi személy eleget tesz a Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóság főigazgatója (a továbbiakban: főigazgató) által megállapított kritériumoknak, amelyek nem változtak meg, és hogy a főigazgató jóváhagyta a 2012-es nyári résztvevők listáját. Az ugyanazon a napon elküldött elektronikus válaszlevelében a felperes kifejtette többek között, hogy az a döntése, hogy kérését olyan nyári egyetemre módosítja, amelyen a francia a passzív nyelv, annak tudható be, hogy az egységvezető megtagadta, hogy angol nyelvű nyári egyetemre írassa be. Egyébiránt megismételte azt a kérését, hogy az egységvezető adjon magyarázatot a nyári egyetemen részt vevő személyek kiválasztására. A 2011. december 16-i elektronikus levélben az egységvezető többek között az angol nyelvű nyári egyetemen való részvétel iránti kérelmét illetően hangsúlyozta, hogy noha sajnálja, hogy a felperes rosszul értelmezte a szavait, de az utóbbi nem teljesíti sem azt a kritériumot, amely a közelmúltbeli hivatalba lépésre vonatkozik, sem pedig azt, amely a szóban forgó nyelv közelmúltbeli felvételére vonatkozik. Az egységvezető, jelezve, hogy nincs további hozzáfűznivalója, kérte, hogy a felperes az igazgatóhoz forduljon, amennyiben elégedetlen a helyzetével. Az ugyanazon a napon elküldött válaszában a felperes közölte az egységvezetővel, hogy "[v]ele ellentétben [ő] nem [fog] az [igazgatóhoz] fordulni pusztán azért, mert nem ért egyet azzal, amit az [egységvezető] tesz, és azzal, ahogyan azt teszi", továbbá hogy "[ú]jból magyarázatot szeretne [tőle] kérni arra a kijelentésére, amely szerint a [másik két] munkatárs [...] eleget tesz a főigazgató által megállapított kritériumoknak, jóllehet a helyzetük megegyezik a [felperesével]". Mivel az egységvezető nem válaszolt, a felperes a 2012. január 11-i elektronikus levelében ismét magyarázatot kért az alkalmazott kritériumokra.

85. A 2012. január 13-i egységülésen, amelyen az egység tagjainak többsége és a felperes is részt vett, az egységvezető úgy nyilatkozott, hogy az egység egyik tagja kétségbe vonja azt, hogy az egységvezető helyesen alkalmazta a nyári egyetemekre vonatkozó kiválasztási kritériumokat. Az egységvezetőnek így igazolnia kellett, hogy miért gondolta úgy, hogy az angol nyelvre kiválasztott két, 2009-ben hivatalba lépő munkatárs teljesíti a közelmúltbeli hivatalba lépés kapcsolódó kritériumot. A felperes ebben az összefüggésben szólt közbe, rámutatva, hogy vitatható az a kérdés, hogy a 2009-es hivatalba lépést közelmúltbelinek lehet-e tekinteni. Mindazonáltal jelezte, hogy az egységvezető álláspontját el tudja fogadni ebben a kérdésben, de emellett a többi kritérium értelmezésére vonatkozóan is kifejezte a kétségeit.

86. A 2012. január 17-i, az egység összes tagjához intézett elektronikus levél szerint az egységvezető számos tárgyhoz kívánt magyarázatot fűzni a 2012. január 13-i egységülést követően. Ebben az összefüggésben többek között hangsúlyozta, hogy a felperes célzásával ellentétben - amely szerint az egységvezető megsértette a nyári egyetemeken való részvételre alkalmazandó kritériumokat - teljesen helyesen alkalmazta az említett kritériumokat az egység 2009-ben érkezett két munkatársának kiválasztásával. Az egységvezető hangsúlyozta, hogy mindenesetre a felperes az említett kritériumok alapján nem vehet részt az angol nyelvű nyári egyetemen. A felperes az egységvezető ezen elektronikus levelére az úgyszintén az egység összes tagjához intézett, 2012. január 18-i elektronikus levélben válaszolt.

87. A 2012. január 19-i, a felpereshez és másolatban az igazgatóhoz intézett elektronikus levélben az egységvezető vitatta az események felperes általi értelmezését, és a felperest emlékeztette többek között személyzeti szabályzat szerinti azon kötelezettségére, hogy tartsa tiszteletben a felettesei által elfogadott határozatokat különös tekintettel a rangidős tisztviselői pozíciójára. A 2012. január 20-i, az egységvezetőhöz és másolatban az igazgatóhoz intézett elektronikus levelében a felperes elismerte, hogy "hibát követett el", mivel "valóban azt hitte, hogy az írországi nyári egyetemi jelentkezéseket illetően ugyanabban a helyzetben van, mint a két másik munkatárs, akiknek [aktív nyelve] az angol". A felperes közölte az egységvezetővel, hogy "emiatt szeretne bocsánatot kérni".

88. A jelen ítélet 12. pontjában hivatkozott 2012. február 1-jei feljegyzésében, amelyet a felperes saját kezébe adtak át, az igazgató közölte vele, hogy elégedetlen a magatartásával. Így különösen az igazgató hangsúlyozta, hogy a felperes nem tett eleget a hivatalos formájú és a 2011. október 24-i elektronikus levélben megismételt utasításoknak, azaz többek között, hogy a felperes hozzá forduljon, ha az egységvezetővel nézetkülönbsége van, és ne küldjön elektronikus leveleket az egész egységnek. A személyzeti szabályzat 12., 12a. és 21. cikke tekintetében az igazgató ebben a feljegyzésben megállapította, hogy a felperes magatartása komoly bizonyítéknak minősül arra vonatkozóan, hogy megsértette a feletteseivel való együttműködési kötelezettségét. Ebben a tekintetben az igazgató hivatalosan utasította a felperest arra, hogy küldjön az egységnek elektronikus levelet, amelyben bocsánatot kér az egységvezetőtől először is a 2012. január 18-i elektronikus levél elküldése miatt, másodszor azon téves kijelentése miatt, hogy az egységvezető helytelenül alkalmazta a nyári egyetemeken való részvételre vonatkozó kiválasztási kritériumokat, és harmadszor azon kijelentése miatt, hogy az egységvezető nem válaszolt az elektronikus leveleire. Az igazgató arra is felszólította a felperest, hogy magától értetődően tartózkodjon egyrészt attól, hogy az egységvezetővel folytatott vitáiba újból bevonja a munkatársait, másrészt attól, hogy az egész egységnek küldjön elektronikus leveleket.

89. A 2012. február 4-i elektronikus válaszlevelében a felperes négy oldalon kifejtette a 2012. február 1-jei feljegyzésre vonatkozó észrevételeit. A válaszában felrótta az egységvezetőjének, hogy az többek között azért nem tudta elkerülni ezt az elektronikuslevél-áradatot, mert homályosan és hiányosan fogalmazott, ami a felperest arra késztette, hogy még akkor is további magyarázatokat kérjen, amikor azt a részéről a makacsság jelének lehetett érzékelni. A felperes azzal kezdte az észrevételeit, hogy "még egyszer elismételte, hogy mennyire bántja az egész helyzet [...], amely túlzott méreteket öltött", hangsúlyozva, hogy "nem vádolta meg az egységvezetőt mulasztással, vagy azzal, hogy az nem alkalmazta helyesen az [angol nyelvi] (C [nyelv]) nyári egyetemre vonatkozó kritériumokat". A 2012. február 10-én kelt hatoldalas feljegyzésében az igazgató válaszolt a felperes észrevételeire, köztük azokra, amelyek a felperes és az egységvezető által váltott cseh nyelvű elektronikus levelek angol nyelvű fordításainak pontosságára vonatkoztak. Ezt követően a felperes és az igazgató között elektronikus levélváltásra került sor többek között abban a tárgyban, hogy a felperes az említett elektronikus levelek tekintetében a saját angol nyelvű fordításait nyújthassa be, amely kérésbe az igazgató végül beleegyezett. Ehhez kapcsolódóan a 2012. február 15-i elektronikus levélben közölte a felperessel, hogy nem győzik meg a magyarázatai, és helytelenítette azt a tényt, hogy ez a terjedelmes elektronikus levelezés a felperesnek, az egységvezetőjének és most már neki mint igazgatónak is sok munkaidejébe került. Következésképpen megismételte a 2012. február 1-jei feljegyzésében szereplő utasításokat.

90. A felperes a betegszabadságról való visszatérése után, a 2012. február 16-i elektronikus levélben válaszolt az igazgatónak. A felperes visszatért az egységvezetővel váltott, cseh nyelvű elektronikus levelek fordításai pontosságának kérdésére, továbbá vitatta az igazgató azon utasítását, hogy kérjen bocsánatot. A másnapi elektronikus levelében az igazgató megismételte azokat az utasításait, hogy a felperes az egység összes tagjához, az egységvezetőhöz és hozzá intézett elektronikus levélben kérjen bocsánatot, közölte továbbá, hogy amennyiben ennek nem tesz eleget, haladéktalanul megkezdi vele szemben a fegyelmi eljárást. 2012. február 20-án kezelőorvosa a felperesnél 2012. március 2-ig betegség miatti munkaképtelenséget igazolt. 2012. február 29-én az igazgató elektronikus levelet küldött a felperesnek, amelyben figyelmeztető jelleggel megismételte az utasításait, és hangsúlyozta, hogy a felperest, noha ezeken a napokon betegszabadságon volt, 2012. február 20-án és 22-én látták a Parlament épületében, így módjában állt volna eleget tenni a mindössze három sorból álló, bocsánatkérő elektronikus levél elküldésére vonatkozó utasításnak. Az igazgató jelezte, hogy ha nem kapja meg még aznap a kért elektronikus levelet, fegyelmi eljárást kezdeményez.

91. A Közszolgálati Törvényszék először is megállapítja, hogy a felperes többek között a 2012. január 20-i elektronikus levelében elismerte, hogy nem értette meg azt, hogy nincs ugyanabban a helyzetben, mint az két munkatársa, akiket az írországi nyári egyetemen való részvételre kiválasztottak. Az iratokból kitűnik továbbá, hogy a felperes a 2012. január 13-i egységülésen jogalap nélkül nyilvánosan kétségbe vonta a közvetlen felettese, azaz az egységvezető tekintélyét és szavahihetőségét, továbbá a 2012. január 18-án az egységvezetőhöz intézett és másolatban az egység összes tagja részére elküldött elektronikus levélben újabb szemrehányásokat tett számára. E körülményekre tekintettel, amelyek során a felperes nyilvánvalóan megsértette az igazgató azon utasítását, hogy hagyja abba a több címzetthez intézett elektronikus levelekkel folytatott kommunikációt, és az egységvezetőjével való vitái esetén hozzá, az igazgatóhoz forduljon, a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy főszabály szerint az igazgató nem lépi túl a szervezeti egységei irányítására vonatkozó mérlegelési jogkörét az arra irányuló utasításával, hogy az érintett ugyanezen címzetti kör előtt kérjen bocsánatot. Így különösen, tekintettel arra, hogy az egységvezetőt az egység körében és a felettese, azaz az igazgató előtt alaptalan vádaskodás érte, az utóbbi hasonló módon azt is megkövetelheti, hogy az egység tagjainak is küldjék el a felperes által az egységvezetővel már közölt bocsánatkérést (lásd ebben az értelemben: Nanopoulos kontra Bizottság ítélet, F-30/08, EU:F:2010:43, 247. pont).

92. Azon tényt illetően, hogy az igazgató megismételte a bocsánatkérő elektronikus levél egész egységnek való elküldésére vonatkozó utasítását azon időszak során, amikor a felperes betegszabadságon volt, továbbá hogy ebben az összefüggésben fegyelmi eljárás indításával fenyegette meg, amennyiben annak haladéktalanul nem tesz eleget, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a vitatott elektronikus levelet, amely 2012. február 29-én 8 óra 3 perckor kelt, a felperes munkahelyi elektronikus postafiókjába küldték el, amelyet az utóbbi otthonról is meg tudott tekinteni; hogy a felperes az említett betegszabadsága alatt bement a munkahelyére; hogy az igazgató eljárása egyértelműen abba az elgondolásba illeszkedett, hogy a felperes a munkahelyi számítógépéről vagy az otthonából hozzá tud férni ehhez az elektronikus levélhez, ha célszerűnek véli az elektronikus postafiókjának megtekintését annak érdekében - függetlenül attól a ténytől, hogy betegszabadságon volt -, hogy alkalmat adjon arra, hogy a felperes egy rövid, bocsánatkérő elektronikus levelet intézzen a nyári egyetemre történő kiválasztáshoz kapcsolódó incidensekkel kapcsolatban, és lezárja ezt incidenst az egységben. A felperes válaszának elmaradása ellenére az igazgató mindenesetre nem váltotta be a fegyelmi eljárás indítására vonatkozó fenyegetését, amely fenyegetés ebből következően inkább a sokadik arra vonatkozó kísérletnek tűnik, hogy véget vessenek a felperes terjedelmes - az egység megfelelő működésére ártalmas - magyarázkodó elektronikus levelezésének.

93. Tekintettel arra a tényre is, hogy az igazgató a 2012. február 17-i elektronikus levelében, noha javaslatot tett a bocsánatkérő elektronikus levél szövegére, a felperesre hagyta a bocsánatkérés megfogalmazását, a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy tekintettel a felperes makacsságára és az egységvezető határozatainak kétségbevonására vonatkozó hajlamára, egy pártatlan, ésszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő sem tekintené túlzottnak és kifogásolhatónak az igazgató eljárását, és abban nem a lelki zaklatás fogalma alá tartozó cselekményt, hanem inkább arra irányuló kísérletet látna, hogy jobb belátásra bírják a személyi állomány azon tagját, akinek magatartása veszélyeztetheti a szolgálat megfelelő működését. Végeredményben nem tanúskodik nagy csapatszellemről az a tény, hogy a felperes kétségbe vonta a kisméretű egységénél újonnan hivatalba lépő két munkatársa nyári egyetemen való részvételének megalapozottságát.

94. Egyébiránt, még ha bizonyos elektronikus levelek hangneme meglehetősen keménynek is tűnhet, a felettesek esetleges kétségbeesett reakcióit - a tisztviselő magatartására tekintettel - bizonyos körülmények között mindenképpen megbocsáthatóknak lehet tekinteni (lásd: Fonzi kontra Bizottság ítélet, 27/64 és 30/64, EU:C:1965:73, 640. pont).

- A 2012. január 13-i ülés jegyzőkönyvének elfogadásával kapcsolatos tényekről

95. A jelen ítélet 85. pontjában említett 2012. január 13-i egységülést követően ezen ülés jegyzőkönyvének tervezetét 2012. február 13-án továbbították az egység tagjainak. A 2012. február 20-i elektronikus levélben a felperes megkérdezte az egységvezetőtől, hogy az megállapított-e határidőt az észrevételek benyújtására. Az ugyanazon a napon elküldött elektronikus levelében az egységvezető közölte a felperessel, hogy már egy hete lehetősége van a megjegyzések megtételére, mindazonáltal 2014. február 24-ig biztosított számára határidőt az esetleges észrevételei benyújtására.

96. A felperes helyteleníti azt a tényt, hogy az egységvezető nem elégedett meg azzal, hogy a szóban forgó ülés jegyzőkönyvtervezetére vonatkozó észrevételei benyújtására határidőt állapít meg, hanem ellenkezőleg "prédikálásra" használta fel az alkalmat, jóllehet - az egységülések jegyzőkönyveinek elfogadására vonatkozó és az egységvezető által közölt elvek szerint - azokat a következő ülésen jóváhagyták, és azokkal szemben senki nem emelt kifogást.

97. Ebben a tekintetben a Közszolgálati Törvényszék semmi olyat nem talál az egységvezető fent említett elektronikus levelében, ami a lelki zaklatás személyzeti szabályzat szerinti meghatározásának megfelelne. Jóllehet az egységvezető olyan megfogalmazást használt, amelyet a felperes gúnyosnak érzékelhet, a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy ezáltal nem lépte túl az aránytalan kritika határait, különös tekintettel arra a harciasságra és vitára való hajlamra, amelyet a felperes a másik jegyzőkönyv, azaz a 2011. május 23-i egységülés jegyzőkönyvének elfogadása tárgyában tanúsított.

- A tolmácsi feladatkört kiegészítő feladatok visszavonásához kapcsolódó tényekről

98. A 2012. március 29-i feljegyzésben, amelyre a jelen ítélet 14. pontja hivatkozik, az igazgató arról tájékoztatta a felperest, hogy tekintettel a közelmúltbeli egészségi állapotára, jobb volna, ha a jövőben a brüsszeli és a strasbourgi (Franciaország) tolmácsi feladataira összpontosítana, azaz a kabinmunkára, az ülések előkészítésére és a nyelvi képzések folytatására. A többi feladatot, azaz többek között a Parlament három munkavégzési helyén kívüli kiküldetéssel járó feladatokat, a képzésvezetőknek szóló képzéseken (Training the Trainers) való részvételt illetően azonban úgy döntött, hogy azokat egy időre fel kell függesztenie.

99. A 2012. április 13-i elektronikus levelében a felperes meglepetését fejezte ki, és arra kérte az igazgatót, hogy többek között a kezelőorvos véleményét illetően fontolja meg újra az álláspontját, és közölte vele, hogy már teljesen visszanyerte a képességeit, és így 2012. május 29-től el tudja látni a szakmai feladatait. A 2012. április 20-i elektronikus levelében az igazgató úgy válaszolt, hogy a határozatot a felperes érdekében - ráadásul a Parlament orvosi szolgálatával való konzultációt követően, és azzal egyetértésben - hozta meg. Az igazgató ebben a tekintetben jelezte, hogy hat hónap múlva a helyzetet felül fogják vizsgálni.

100. A felperes magyarázatot kért a Parlament orvosi szolgálatától, amely lényegében arról tájékoztatta, hogy a tisztviselők egészségi állapotához kapcsolódó információkat vagy tanácsokat nem közöl a felettesekkel. A 2012. október 23-i elektronikus levélben a felperes újból arra kérte az igazgatót, hogy vizsgálja felül a tolmácsi feladatkör kiegészítő feladataira vonatkozó döntését. Az iratokból kitűnik, hogy a 2012. november 27-i, felperessel folytatott megbeszélés alapján az igazgató a kiegészítő feladatok felperes általi visszavételét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az utóbbi, a 2012. február 1-jei feljegyzésben előírtaknak megfelelően, az egész egységnek elküldött elektronikus levélben kérjen bocsánatot az egységvezetőtől. A 2013. január 25-i elektronikus levélben a felperes tájékoztatta az igazgatót, hogy az utasításának ugyanazon okokból nem képes eleget tenni, mint amelyeket már mind az igazgatónak, mind az egységvezetőnek többször is kifejtett. A 2013. január 31-i elektronikus válaszlevélben az igazgató kifejtette a felperesnek, hogy elegendő, ha az bocsánatot kér annak érdekében, hogy véget vessenek ennek a helyzetnek, amelyet megalázónak és tarthatatlannak írt le. Egyébiránt felrótta a felperesnek, hogy a tisztviselő tolmácsok küldöttségének (DELINT - Staff Interpreters' Delegation) 2012 márciusában megtartott ülésen azt kérte e küldöttségtől, hogy az "fejezze ki aggodalmát a nyári egyetemekre jelentkezők kiválasztására [az egységvezető] által használt kritériumokat illetően". A 2013. június 10-i ülés alapján az igazgató úgy döntött, visszaadja a felperesnek a kiegészítő feladatait, azzal a feltétellel azonban, hogy az tartsa tiszteletben az alkalmazandó szabályokat, mivel a Parlament által engedélyezett kiküldetések keretében való utazás kölcsönös bizalmat, tehát az ezen intézménynél hatályban lévő szabályok betartását feltételezi. Ennek a határozatnak az igazgató a felperes kérésére a 2013. július 11-i feljegyzésében hivatalos formát adott, amely feljegyzésben az szerepel, hogy a felperes "éppúgy mint az igazgatóság összes többi munkatársa szolgálati érdekből jogosult részt venni a szakmai képzési tevékenységben".

101. A felperes kifogásolja azt a tényt, hogy az egészségi állapotának ürügyével retorziós és megfélemlítő intézkedések alapján visszavonták tőle a kiegészítő feladatait. A kiegészítő feladatok visszavonása tehát a felperes szerint jogosultsággal és hatáskörrel való visszaélésből álló zaklatási magatartásnak minősül.

102. A Közszolgálati Törvényszék először is arra emlékeztet, hogy igaz ugyan, hogy az adminisztrációnak az az érdeke, hogy a tisztviselőket vagy alkalmazottakat sajátos készségeiknek és személyes preferenciájuknak megfelelően ossza be, a sajátos feladatok ellátásához vagy megőrzéséhez való jogosultság azonban nem illeti meg őket (Campoli kontra Bizottság ítélet, T-100/00, EU:T:2001:75, 71. pont; DH kontra Parlament ítélet, F-4/14, EU:F:2014:241, 68. pont). Következésképpen az intézmény illetékes hatósága jogosult úgy dönteni, hogy a tisztviselőitől bizonyos feladatokat visszavon.

103. Ami a felperestől visszavont feladatokat illeti, azok kiegészítő jellegűek voltak a fő feladatköréhez, azaz a tolmácsoláshoz képest. Ezek a feladatok korlátozottak is voltak, mivel lényegében a következőkre vonatoztak: a Parlament három munkavégzési helyén kívüli kiküldetéseken való részvételre - amire a cseh nyelvű tolmácsoknak ritkán adódik lehetőségük -, a képzési munkacsoportokban való részvételre, valamint képzésvezetőknek szóló képzéseken való részvételre.

104. A Közszolgálati Törvényszék rámutat, még ha a felperes kedvelte is a kiegészítő tevékenységeket, amelyek szórakoztató jellegűek is lehetnek, azok a feladatok, amelyeket nem vontak vissza tőle, a tolmácsi feladatkört alkotó feladatok voltak. A kiegészítő feladatokat megvonására vonatkozó döntés továbbá csak ideiglenes jellegű volt. Azon tényt illetően, hogy az igazgató a kiegészítő tevékenységek felperes általi visszavételét attól tette függővé, hogy a felperes vállalja, hogy a szolgálati érdekkel jobban összhangban álló magatartást tanúsít - ami magában foglalja, hogy a kérésnek megfelelően bocsánatot kér -, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a részben a felperes által okozott kapcsolati nehézségekre tekintettel ez a határozat nem lép túl az igazgató mérlegelési jogkörének határain.

105. Ebből következően az igazgató azon döntése, hogy a felperestől ideiglenesen visszavon néhány kiegészítő szakmai feladatot, amely lényegében a képzési kiküldetési tevékenységekből áll, önmagában nem minősül a lelki zaklatás bizonyítékának (lásd: K kontra Parlament ítélet, F-15/07, EU:F:2008:158, 38. pont), és egyáltalán nem minősülhet hatáskörrel való visszaélésnek. Ebben a tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az igazgató meg kívánta erősíteni döntésének legitimitását azzal, hogy erről a kérdésről eszmét cserélt a Parlament orvosi szolgálatával.

- Egy terminológiai adatbázis naprakésszé tételéhez kapcsolódó tényekről

106. Ami azt a körülményt illeti, hogy az egységvezető úgy vélte, hogy a felperes késve tett eleget a 2011. augusztus 31-én rábízott szerény feladatnak, hogy tegye naprakésszé a közös konszolidált jövedelemadó-alapra vonatkozó terminológiai adatbázist, a Közszolgálati Törvényszék megismétli, hogy ellentétben azzal, amit a felperes állít, és amint az a CW kontra Parlament ügyben hozott ítélet (EU:F:2014:186) 114-117. pontjában már megállapításra került, az egységvezető e tárgyra vonatkozó megjegyzései egyáltalán nem tartalmaztak nyilvánvaló mérlegelési hibát. Egyébiránt a Közszolgálati Törvényszék számára nem érthető, hogy a felettesnek a tisztviselő gyenge teljesítményére vonatkozó megjegyzései hogyan képezhetnének lelki zaklatásnak minősülő magatartást, különösen ha a szóban forgó gyenge teljesítmény nyilvánvaló.

- A felperesnek egy betegszabadság során a Cseh Köztársaságba való utazásához kapcsolódó tényekről

107. A felperes 2012. március 2. és 5. között, noha betegszabadságon volt, elutazott Brüsszelből, hogy meglátogassa a családját Prágában (Cseh Köztársaság). 2012. június 4-én a főigazgató megkérdezte a felperest a 2012. március 2-i, pénteki Brüsszelből Prágába való elutazásáról, és a 2012. március 5-i, hétfői visszautazásáról. Mivel a felperes megerősítette ezt az információt, a főigazgató megkérdezte tőle, hogy erre az útra kapott-e előzetes engedélyt. 2012. június 6-án a felperes a következőképpen nyilatkozott: "Az ön kérdésére a válaszom nem, nem kaptam a személyzeti szabályzat 60. [cikke] szerinti előzetes engedélyt, mivel nem gondoltam, hogy köteles vagyok ilyet kérni". Ezt követően a 2012. június 7-i elektronikus levelében a főigazgató többek között közölte a felperessel, hogy az nem tartotta be a személyzeti szabályzatnak a betegszabadság során az alkalmazási helytől eltérő helyen való tartózkodásra vonatkozó szabályait, jóllehet azokat a biztosítási védettséggel kapcsolatban a tisztviselők védelmében írták elő, továbbá ha a felperes előterjesztette volna az előzetes engedély iránti kérelmet, akkor még arra is kaphatott volna engedélyt, hogy hosszabb ideig tartózkodjon a hozzátartozóinál.

108. Ebben a tekintetben a felperes úgy érvel, hogy mivel az adminisztráció részletesen ismeri az általa a Prágába való utazáshoz, majd a Brüsszelbe való visszatéréshez igénybe vett légi járatokat, egyértelmű, hogy ebben az időszakban az adminisztráció szoros megfigyelése alatt állt, ami hozzájárult a stressz, a nyomás és a megfélemlítések súlyosbodásához, amellyel ebben az időszakban szembe kellett néznie.

109. A Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a felperes a zaklatásra vonatkozó állításokkal leplezetten az érvelésével minimalizálni akarja a személyzeti szabályzat 60. cikke szövege nyilvánvaló megsértésének jelentőségét.

110. Azon tényt illetően, hogy az adminisztrációt a felperes egyik munkatársa tájékoztatta arról, hogy a felperes a 2012. március 2-i és 5-i járatokra foglalt helyet, egyáltalán nem bizonyítja, hogy ez a munkatárs utasítást kapott volna arra, hogy a felperes betegszabadsága alatt kísérje figyelemmel annak utazásait. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy nem zárható ki, hogy bizonyos munkatársak ugyanazokat a légi útvonalakat veszik igénybe a származási országukba történő hazautazásra - különösen a hétvégeken.

- Egy kiküldetéssel kapcsolatban felmerült költségek kifizetéséhez kapcsolódó tényekről

111. A felperes arra a körülményre hivatkozik, hogy az egységvezető egy másik irodába költözése során nem közölte vele, hogy az egyik kiküldetés keretében a felperesnél felmerült költségek megtérítése iránti kérelem formanyomtatványát a régi irodájában is benyújthatja. Egyébiránt, amikor a felperes megkérdezte az egységvezetőt, hogy mi az új irodájának a száma, az egységvezető a 2012. május 2-i elektronikus levelében azt a választ adta, hogy ez az információ a Parlament intranetes oldalán rendelkezésre áll, azonban a felperes dolgának megkönnyítése érdekében közölte vele, hogy ezt a számot megtalálhatja az elektronikus levél elektronikus aláírásában.

112. Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy ezen esemény során az egységvezető magatartása sem formailag, sem tartalmilag nem minősül lelki zaklatásnak. Az a körülmény, hogy a felperes ezt ekként érzékeli, nyilvánvalóan az ő szubjektív érzékelésének minősül.

- A lengyel nyelvvizsga letételéhez kapcsolódó tényekről

113. Miután tudomást szerzett a négy munkatársa, köztük G. által tett írásbeli nyilatkozatokról, amelyeket a Parlament a CW kontra Parlament ítélettel (EU:F:2014:186) befejezett eljárás keretében, a védekezése érdekében terjesztett elő, a felperes 2013. november 15-én többek között kérte, hogy G. ne vegyen részt a lengyel nyelvi készségei megvizsgálásával megbízott vizsgabizottságban, amely nyelvvel a tolmácsolási készségeit kívánta kiegészíteni. A felperes szerint ugyanis - tekintettel a rá nézve rendkívül hátrányos tanúvallomására - G. nem rendelkezik a semlegesség szükséges szintjével.

114. Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy G. olyan nyilatkozatot tett, amely hátrányosan ábrázolja a felperes magatartását, önmagában nem foszthatja meg G.-t attól a lehetőségtől, hogy objektív módon megvizsgálja a felperes nyelvi készségeit. A felperes érvelésének követése ugyanis ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy egyedül a felperesnek a szakmai környezetére vonatkozó nyilatkozatai és szubjektív érzékelései alapján az egység közel felétől, valamint ezen egység vezetőjétől és az igazgatótól el kellene venni azt a lehetőséget, hogy a felperes szakmai tevékenységével kapcsolatban annak készségeit és magatartását értékelhessék.

115. A Közszolgálati Törvényszék végeredményben arra mutat rá, hogy a felperes sikeresen letette a lengyel nyelvvizsgát, ami az erre vonatkozó érvelését valószínűtlenné és hiteltelenné teszi.

116. A fenti megállapításokra tekintettel a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy a felperes által hivatkozott incidensekkel kapcsolatos fent említett tényeket és egymást követő eseményeket önmagukban véve nem lehet a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti lelki zaklatás megnyilvánulásainak tekinteni.

- A vitatott események együttes vizsgálatáról

117. A Közszolgálati Törvényszék álláspontja szerint a felperes által ismertetett események (a továbbiakban: vitatott események), amelyeket vizsgálatára elkülönülten került sor, noha együttesen véve egy nehéz igazgatási összefüggésben jelentkező konfliktusos viszonyt tárnak fel, azok nem vallanak visszaélésszerű vagy szándékos jellegű cselekményekre, mivel a dokumentált szóbeli nyilatkozatok és magatartások legfeljebb egy konfliktusos helyzet felettesek általi ügyetlen kezelését mutatják, nem pedig a felperessel szembeni visszaélésszerű eljárásra irányuló szándékot (lásd ugyanebben az értelemben: CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 128. pont).

118. Így különösen a felperes makacs és hajthatatlan magatartására tekintettel, amely néha közel áll az engedetlenséghez, az érintett nem állíthatja, hogy nem érti a felettesei által elfogadott határozatok indokait. Ebben a tekintetben a Közszolgálati Törvényszék hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat 12a. cikke és 24. cikke szerinti lelki zaklatás, illetőleg segítségnyújtási kötelezettség fogalmainak hatálya nem terjedhet addig, hogy a feltételezett sértett számára lehetővé tegye a teljes szolgálati tekintély rendszeres kétségbevonását, sőt mit több azt, hogy úgy tekintse, hogy rá nem vonatkoznak a személyzeti szabályzatban kifejezetten előírt kötelezettségek, mint például a szabadságokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos kötelezettségek vagy a feletteseivel való lojális együttműködési kötelezettség.

119. Ebben a tekintetben, a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy a felettesnek a beosztott munkájának vagy feladatának teljesítésére vonatkozó bírálatát önmagában nem lehet helytelen magatartásnak tekinteni, hiszen ha ez volna a helyzet, az gyakorlatilag ellehetetlenítené a szervezeti egység irányítását (Tzirani kontra Bizottság ítélet, F-46/11, EU:F:2013:115, 97. pont; CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 87. pont). Ehhez hasonlóan megállapításra került, hogy még az alkalmazottra tett negatív megjegyzések sem ássák alá a személyiségét, méltóságát, vagy épségét, amennyiben azokat a jelen esethez hasonlóan mérsékelt szóhasználattal fogalmazzák meg, és azok nem visszaélésszerű és az objektív tényektől teljesen elrugaszkodott vádakon alapulnak (lásd: Menghi kontra ENISA ítélet, F-2/09, EU:F:2010:12, 110. pont; CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 87. pont).

120. Noha tagadhatatlan, hogy az "igazgatósághoz intézett kérdésekkel" és a 2011. május 23-i egységüléssel kapcsolatos tények hozzájárultak az egységen belüli munkakapcsolatok megromlásához, egyrészt az a tény, hogy valamely tisztviselőnek kényes, sőt konfliktusos kapcsolatai vannak a munkatársaival vagy a feletteseivel, önmagában nem minősül a lelki zaklatás bizonyítékának (lásd ebben az értelemben: CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 86., 87. és 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), még akkor sem, ha ezek a nehézségek számos rendreutasításra adnak okot a felettesek részéről. Másrészt az elektronikus levelek küldözgetésével a felperes aligha kísérelte meg azt, és még kevésbé járult hozzá ahhoz, hogy az egységen belüli szakmai légkör megnyugodjon.

121. Egyébiránt ami a 2012-ben, a nyári egyetemek keretében tervezett angol nyelvi képzések kiválasztási kritériumainak alkalmazásával kapcsolatban kialakult vitát illeti, az igazgató nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül hozta meg azt döntését, amelyben megköveteli a felperestől, hogy az az egységvezetőre vonatkozó terjedelmes levelezésének szokásos címzettjeivel megegyező személyeknek - a jelen esetben az egység összes tagjának - címzett elektronikus levél útján kérjen bocsánatot azon célzása miatt, hogy az egységvezető helytelenül alkalmazta az ezen képzésen való részvétel kritériumait (lásd úgyszintén: CW kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:186, 71., 72. és 74. pont). A Közszolgálati Törvényszék egyébiránt rámutat arra, hogy a felperes már bocsánatot kért, azonban azt kizárólag - a jelen esetben 2012. január 20-án - az egységvezetőnek és másolatban az igazgatónak elküldött elektronikus levél útján tette. Márpedig tekintettel arra, hogy ha ezt az elektronikus levelet a felperes valamelyik felettese továbbította volna az egység tagjainak, a felperes ezt a gesztust feltehetőleg a zaklatás további formájának érzékelte volna, még inkább jogszerű volt - az egységvezetőnek a felperes magatartása miatt megromlott hitelességének helyreállítása érdekében -, hogy a felettesek megköveteljék a felperestől, hogy az egységvezetőt kritizáló üzenetek címzettjeivel megegyező személyeknek küldje el az említett egységvezetőnek szánt bocsánatkérését.

122. Ebből a szempontból a Közszolgálati Törvényszéknek úgy véli, hogy éppúgy mint ahogy a lejárató vagy ártó megfogalmazásokat tartalmazó üzeneteknek a felettesek által az érintettől eltérő személyek részére való elküldése - főként ha arra különösebb indok nélkül kerül sor - a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti zaklatás megnyilvánulásának tekinthető (lásd a contrario: Lo Giudice kontra Bizottság ítélet, EU:T:2007:322, 104. és 105. pont; Tzirani kontra Bizottság ítélet, EU:F:2013:115, 97. pont), a személyzeti szabályzat 11. cikke szerinti együttműködési kötelezettség, valamint egyébiránt a személyzeti szabályzat 12. cikke alapján az a minden tisztviselőre vonatkozó kötelezettség, hogy tartózkodjon az olyan cselekménytől és magatartástól, amely rossz fényt vethet a beosztása méltóságára, minden beosztott számára azzal a kötelezettséggel jár, hogy tartózkodjon a felettesei tekintélyének alaptalan megkérdőjelezésétől, és mindenesetre azzal a kötelezettséggel, hogy az ebbe az összefüggésbe tartozó elektronikus levelek elküldése, valamint ezen elektronikus levelek címzettjeinek kiválasztása során mértéktartóan és óvatosan járjon el.

123. Ami a bizonyos feladatoknak és tevékenységeknek a felperestől való átmeneti visszavonását illeti - függetlenül a Parlament orvosi szolgálatával való konzultáció kérdésétől, továbbá azoktól a körülményektől, amelyek között erre a konzultációra sor került -, azok visszavonása orvosi természetű indokokkal igazolható attól azt időponttól, amikor a felperes több alkalommal betegszabadságra ment, és "kiégésre" hivatkozott. Ennek ellenére az iratokból az tűnik ki, hogy a felperestől mindenekelőtt az egységen kívüli tevékenységekben való részvételéhez kapcsolódó ismétlődő viták elkerülése érdekében vették el a fő feladatait kiegészítő tevékenységeket. Mivel a felperestől egyáltalán nem vonták el az említett fő feladatokat, amelyek a szolgálati érdek szempontjából a leglényegesebbek, nevezetesen a tolmácsolási munkát, amelyet úgy tűnik, hogy az intézménye megelégedésére lát el, a Közszolgálati Törvényszék számára nem érthető, hogy bizonyos mellékes, jóllehet a felperes által kedvelt feladatok elvonása, a leírt események átfogóbb összefüggésében, hogyan járhatott objektíve azzal a hatással, hogy az sértse személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét.

124. A különböző orvosi igazolásokat és jelentéseket illetően, amelyeket a felperes annak igazolása érdekében mellékelt a keresetéhez, hogy az egységvezetőjének és az igazgatójának vitatott magatartása sértette a személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy noha ezek az orvosi igazolások és jelentések kétségtelenül azt mutatják, hogy a felperesnek pszichés zavarai vannak, nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az említett zavarok a lelki zaklatásból erednek-e, mivel az e zaklatás fennállásának megállapításához ezen igazolások kiállítói szükségszerűen kizárólag azt a leírást vették alapul, amelyet a felperes adhatott számukra a parlamenti munkakörülményeivel kapcsolatban (lásd: K kontra Parlament ítélet, EU:F:2008:158, 41. pont; CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 127. pont). Mindenesetre az orvos szakértők véleményei, jóllehet azok a munkakörülmények tisztviselő általi leírásától eltérő tényeken alapulnak, önmagukban nem bizonyíthatják a jogi értelemben vett zaklatás fennállását vagy a segítségnyújtási kötelezettség intézmény általi megsértését (BQ kontra Számvevőszék ítélet, T-7/14 P, EU:T:2015:79, 49. pont).

125. Végül a felperes arra vonatkozó kifogását illetően, hogy az igazgatónak állítólag szokásává vált, hogy anélkül hívassa be magához a felperest, hogy megjelölné a tervezett megbeszélés indokát, a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy a felperes köteles rendelkezésre állni a hivatali felettessel való találkozás céljából, ha ez utóbbi találkozóra hívja (CW kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:186, 123. pont). Egyébiránt az iratokból kitűnik, hogy az igazgató a felperes kérésére minden egyes alkalommal közölte a vitatott megbeszélések vagy ülések tárgyát. A Közszolgálati Törvényszék arra is rámutat, hogy ezek a megbeszélések végeredményben a felettesek arra irányuló próbálkozásának tűnnek, hogy leküzdjék az egységvezető és a felperes közötti kapcsolati nehézségeket, amelyeknek magyarázata lényegében a felperesnek arra irányuló magatartása, hogy kétségbe vonja az egységvezető tekintélyét, akinek ezen álláshelyre vonatkozó pályázatát korábban elfogadták, míg a felperesét elutasították.

126. A fenti megfontolások összességére tekintettel a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy a Parlament sem nyilvánvaló mérlegelési hibát, sem pedig hatáskörrel való visszaélést nem követett el azzal, hogy a segítségnyújtást megtagadó határozatban a többek között a felperes által tudomására hozott és a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentéssel összefüggő tényekre tekintettel megállapította, hogy a kifogásolt magatartásokat nem lehet a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti lelki zaklatás megnyilvánulásának tekinteni. Ehhez hasonlóan a felperes által előterjesztett tények nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes munkakörülményei a Charta 31. cikkének (1) bekezdése értelmében sértették volna az egészségét vagy a méltóságát.

127. Következésképpen az első jogalapot - mint megalapozatlant - el kell utasítani.

A második, a személyzeti szabályzat 24. cikkében foglalt gondoskodási kötelezettség és segítségnyújtási kötelezettség megsértésére vonatkozó jogalapról

A felek érvei

128. A második jogalap alátámasztására a felperes azt állítja, hogy annak ellenére, hogy az egységvezető és az igazgató részéről őt ért támadások valóságára vonatkozóan bizonyítékkezdeményt terjesztett a kinevezésre jogosult hatóság elé, az nem fogadta el az általa kért intézkedéseket, ami a segítségnyújtási kötelezettsége és a gondoskodási kötelezettsége megsértésének minősül.

129. A panaszt elutasító határozatot illetően a felperes úgy érvel, hogy a kinevezésre jogosult hatóság tévesen rótta fel vele szemben, hogy nem fordult a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz, amit e hatóság úgy indokolt, hogy a Parlament titkárságánál e bizottság feladata a feltételezett zaklatási ügyekben folytatott vizsgálatok lefolytatása. Következésképpen téves a felperes panasza elutasításának alátámasztására hivatkozott indok, azaz a bizottsághoz fordulás hiányában a panasz idő előtti jellege. Ebben a tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy kezdeményezte a bizottsághoz való fordulást, a bizottság elnöke azonban nem lépett vele újra kapcsolatba ebben a tárgyban. A felperes szerint az említett bizottság passzivitása és tétlensége, valamint hallgatása - a kinevezésre jogosult hatóság által tett ígéretek ellenére - általános aggodalmat keltett benne, amely igazolja az arra vonatkozó kételyeit, hogy erre a bizottságra teljes bizalommal rá lehetne bízni a Parlamenten belüli lelki zaklatási ügyek vizsgálatát.

130. A felperes mindenesetre úgy érvel, hogy a Parlament állításával ellentétben a kinevezésre jogosult hatóság nem bízta a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságra a személyzeti szabályzat 24. cikke szerint a kinevezésre jogosult hatóságot megillető hatásköröket. Mindenesetre érthetetlen, hogy ha ez volt a helyzet, a kinevezésre jogosult hatóság a jelen esetben miért nem tette át hivatalból ehhez a bizottsághoz az ügyet. A felperes azt állítja továbbá, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a vizsgálat lefolytatását valamely független személyre vagy ad hoc fórumra is bízhatta volna.

131. Egyébiránt, figyelembe véve azt állított tények fontosságát és jelentőségét, a Parlamentnek még a tények valósságának bizonyítására irányuló vizsgálat lefolytatása előtt az egységvezető és/vagy az igazgató újrabeosztásával, vagy másodlagosan a felperes beosztásának megváltoztatásával kellett volna kezdenie, amint azt az utóbbi már a segítségnyújtási kérelemben is kérte. A felperes azt is felrója a kinevezésre jogosult hatóságnak, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmét az egységben uralkodó helyzetre vonatkozó - a munkatársa, CQ zaklatással kapcsolatos panasza alapján elvégzett vizsgálat keretében gyűjtött - általános információk alapján utasította el, noha egyrészt a felperes nagyszabású vizsgálat lefolytatását kérte, másrészt ezek az igények nem álltak összefüggésben a CQ kérelmére elvégzett vizsgálat alapján tett megállapításokkal.

132. A Parlament kéri, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant utasítsák el, rámutatva arra, hogy akkor, amikor a felperes a kinevezésre jogosult hatósághoz benyújtotta a segítségnyújtás iránti kérelmét, azaz 2013. február 5-én a Parlament már jól ismerte a felperes állításait, többek között annak következtében, hogy az a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentésével szemben panaszt nyújtott be, amely tartalmazta a tények ismertetését, továbbá annak következtében is, hogy a munkatársa, CQ eljárást kezdeményezett, amelynek eredményeként a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság véleményt fogalmazott meg, a főigazgató vizsgálatot folytatott le és a kinevezésre jogosult hatóság határozatokat fogadott el, amely határozatok, a jelen esetben, a későbbiekben az F-12/13. számon nyilvántartásba vett kereset tárgyát képezték. A segítségnyújtás iránti kérelmet tehát az ügy teljes ismeretében és a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján, valamint a már lefolytatott vizsgálatok és már megszövegezett jelentések alapján utasították el. Ezzel szemben a Parlament főtitkára pusztán a nyitottság és a gondoskodás szellemében fogalmazta meg az arra irányuló kérését, hogy a felperes újból forduljon a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz, amint azt a tárgyalás során pontosították. Azon tényt illetően, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem fordult hivatalból az említett bizottsághoz, a Parlament úgy érvel, hogy ezt a lépést az intézményével való lojális együttműködési kötelezettsége alapján a felperesnek kellett volna megtennie.

A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

- Előzetes megfontolások

133. Előzetesen különbséget kell tenni a felperes által a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság elnökéhez benyújtott kérelem és a segítségnyújtás iránti kérelem között, amely utóbbit a felperes a személyzeti szabályzat 24. cikke értelmében a kinevezésre jogosult hatósághoz nyújtott be.

134. A zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságot illetően ugyanis a Közszolgálati Törvényszék rámutat, hogy amint az a belső szabályokból kitűnik, ezt a bizottságot a személyzeti szabályzat 12a. cikkének végrehajtása érdekében hozták létre, és annak fő feladatai a következőkből állnak: a derűs és produktív munkahelyi környezet kialakítása, a személyi állomány tagjai ellen irányuló minden zaklatás megelőzése és/vagy megszüntetése, továbbá egyeztető, közvetítő, valamint oktatási és tájékoztatási feladatok ellátása. A belső szabályok 6. és 7. cikke értelmében a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság "meghallgat minden olyan személyt, aki úgy érzi, hogy zaklatás áldozata, a szükséges időt és figyelmet szenteli neki, ügyelve arra, hogy semleges és objektív maradjon, annak teljes tudatában, hogy multikulturális környezetben folytatja tevékenységét[; a] bizottság a legteljesebb autonómia, függetlenség és bizalom jegyében dolgozik".

135. Ami a bizottsághoz fordulást illeti, a belső szabályok 9. és 11. cikke szerint minden olyan tisztviselő vagy alkalmazott, aki zaklatásnak tekinthető magatartásnak van kitéve, vagy aki úgy véli, hogy ilyen jellegű probléma létezik munkahelyi környezetében, a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz fordulhat, amelynek a kérelem benyújtását követő tíz munkanapon belül meg kell hallgatnia őt. A feltételezett sértettnek és az állítólagos zaklatójának, továbbá adott esetben - a kérelmet benyújtó, feltételezett sértett meghallgatását követő hónapban - e személyek további munkatársainak meghallgatását követően a bizottság a belső szabályok 12. cikke értelmében a probléma megoldása érdekében ajánlásokat intézhet a panaszos vezetőihez. Amennyiben a probléma továbbra is fennáll, a belső szabályok 14. cikke feljogosítja a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságot arra, hogy a javasolt lépéseket tartalmazó bizalmas jelentést intézzen a Parlament főtitkárához, adott esetben a bizottság felhatalmazást kér kimerítő vizsgálat lefolytatására, amely vizsgálat alapján a bizottságnak ki kell dolgoznia a következtetéseit és az esetleges ajánlásait, és azokat továbbítania kell a Parlament főtitkárának. Ebben az esetben a Parlament főtitkárának a belső szabályok 16. cikkének megfelelően közölnie kell a bizottsággal az általa tervezett intézkedéseket.

136. A belső szabályok 10. és 11. cikkéből ezenkívül kitűnik, hogy intézmény bármely tisztviselőjének vagy alkalmazottjának a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz való fordulása nem függ semmilyen, a zaklatás megállapítását lehetővé tévő bizonyítékkezdemény előterjesztésétől, azonban ez a bizottság a kérelem benyújtását követően köteles elvégezni a fentebb felsorolt feladatokat, továbbá e feladatok gyakorlása nem függ a kinevezésre jogosult hatóság semmilyen előzetes döntésétől, kivéve azt az esetet, ha maga a bizottság fordul a kinevezésre jogosult hatósághoz, többek között a belső szabályok 14. cikke értelmében.

137. Egyébiránt, még ha bizonyos esetekben - többek között a közvetítés céljából - az kívánatos volna is, a tanácsadó bizottsághoz fordulás annak sem szükséges előfeltétele, hogy bármely tisztviselő benyújthasson a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmet, a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkben előírt feltételek mellett (lásd ebben az értelemben: Faita kontra EGSZB ítélet, EU:F:2013:130, 91. pont). A személyzeti szabályzat 12a. cikke, valamint az említett cikk végrehajtása érdekében a Parlament által elfogadott belső szabályok szövegétől és céljától eltérően a személyzeti szabályzat 24. cikke nem irányul kifejezetten a zaklatás megelőzésére vagy az azzal szembeni küzdelemre, hanem az általánosan teszi lehetővé a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó valamennyi személy számára, hogy a kinevezésre jogosult hatóság fellépését kérje annak érdekében, hogy az tegyen meg minden arra vonatkozó intézkedést, amely "segítséget nyújt minden tisztviselőnek, különösen olyan személy elleni eljárásban, aki a tisztviselő [...] sérelmére, a tisztviselő beosztása vagy feladatainak ellátása miatt fenyegetést, becsületsértést, rágalmazást, illetve bármely személy vagy vagyon elleni támadást követett el".

138. Ebből következően a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelem előterjesztéséhez, még a zaklatásra vonatkozó segítségnyújtási kérelemnél sem követelmény, hogy az érintett személy köteles legyen előzetesen az intézmény zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságához fordulni - amelyet a Parlament a személyzeti szabályzat 12a. cikke alapján hozott létre -, méghozzá függetlenül attól a ténytől, hogy a belső szabályok 14. cikke értelmében a kinevezésre jogosult hatóság bizonyos esetekben jogosult megbízni a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságot azzal a feladattal, hogy a kinevezésre jogosult hatóság tudomására jutott feltételezett zaklatási tényállások tárgyában vizsgálatot folytasson.

- A segítségnyújtási kötelezettség és a gondoskodási kötelezettség megsértéséről

139. A jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a felperes amiatt kért segítséget a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság elnökétől, hogy "2012. február 1-je óta a két felettese rendkívüli nyomást gyakorol[t] rá". Még ha ez a kérelem nem is utalt kifejezetten a lelki zaklatás fogalmára, és az a felperes által említett "rendkívüli nyomásra" vonatkozóan nem is tartalmazott semmilyen bizonyítékkedvezményt, a belső szabályok alapján a bizottságnak akkor is tíz munkanapon belül meg kellett volna hallgatnia őt, amit nyilvánvalóan nem tett meg. Ebben a tekintetben nincs jelentősége a belső szabályok bizottság általi megsértésének igazolására a Parlament által hivatkozott indoknak, nevezetesen annak, hogy az elnök egy másik főigazgatóság új vezető tisztségébe történő újrabeosztását követően éppen új irodába költözött, mivel még ha az tűnik is ki a felperes elektronikus leveleiből, amelyeket a bizottság titkárságának vagy elnökének címzett, hogy a felperes személyesen a bizottság elnökével kívánt beszélni, a bizottság - amelyhez mint tanácsadó testülethez az elnök személyén keresztül fordult a felperes - köteles volt megtenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy valamely másik tagja, akik közül kettő egyébiránt másolatban megkapta a levelezést, átvegye a felperes kérelmét, amit nyilvánvalóan nem tett meg.

140. A tanácsadó bizottsághoz történő fordulás kérdésétől függetlenül, amint az fentebb megállapításra került, a felperes mindenesetre jogosult volt a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmet a kinevezésre jogosult hatósághoz benyújtani anélkül, hogy előzetesen köteles lett volna e bizottsághoz fordulni, vagy köteles lett volna megvárni e bizottság esetleges válaszát.

141. Ebben a tekintetben, amint arra a jelen ítélet 37. pontja emlékeztet, a felperesnek kellett bizonyítékkezdeménnyel szolgálnia azon támadások valódiságáról, amelyek őt állítása szerint az egységvezető és az igazgató részéről érték.

142. A jelen esetben, még ha a felperes által a segítségnyújtás iránti kérelemben előterjesztett tények nem is bizonyították az állítólagos zaklatás fennállását, a kinevezésre jogosult hatóság - a gondoskodási kötelezettsége alapján a nyitottság szellemében - akkor is megállapíthatta volna, hogy ezek a tények bizonyos mértékben az ilyen zaklatásra vonatkozó bizonyítékkezdeménynek minősülhetnek. Így főszabály szerint a Parlament feladata volt a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása. A ráruházott hatáskörök gyakorlása során az adminisztráció ebből a célból, és a logisztikai és humán erőforrások rendelkezésre bocsátása mellett jogosult úgy dönteni, hogy az ilyen vizsgálat lefolytatásával megbízza az intézmény vezetését - így a főigazgatót, az ad hoc vizsgálati bizottságot, a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságot, vagy akár egy ezen intézményen kívüli személyt vagy fórumot.

143. Mindazonáltal a személyzeti szabályzat 24. cikk alapján benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmet közigazgatási vizsgálat megindítása nélkül elutasító határozat jogszerűségét illetően az uniós bíróságnak e határozat megalapozottságát azon bizonyítékok fényében kell vizsgálnia, amelyeket a határozathozatal kapcsán az adminisztráció tudomására hoztak, különösen amelyeket az érintett tisztviselő a segítségnyújtás iránti kérelmében közölt (Faita kontra EGSZB ítélet, EU:F:2013:130, 98. pont).

144. Márpedig ebben a tekintetben a Közszolgálati Törvényszék rámutat arra először is, hogy a felperes a segítségnyújtási kérelemben terjedelmes dokumentációt nyújtott be, amelyben többek között elektronikus levelekkel támasztotta alá az állított tényeket. Másodszor a felperes a segítségnyújtás iránti kérelmében közölte, hogy "a [kinevezésre jogosult hatóság], amelyhez [CQ] a segítségnyújtás iránti alakszerű kérelmet és a panaszt benyújtotta, teljes mértékben ismer[te] a helyzetet, és meghatalmazást ad[ott] a főigazgatónak az ügy vizsgálatára".

145. Ebből következően és a felperes állításával ellentétben a kinevezésre jogosult hatóság a segítségnyújtás iránti kérelem vizsgálata során helyesen vette figyelembe azokat az információkat, amelyekről már tudomása volt, és amelyekre a felperes a segítségnyújtás iránti kérelmében közvetlenül és/vagy közvetetten hivatkozott, nevezetesen többek között a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság véleménye és CQ zaklatással kapcsolatos panaszát követően a főigazgató által lefolytatott vizsgálat, tekintettel ráadásul arra, hogy az utóbbi segítségnyújtás iránti kérelmében ugyanazon szereplők voltak érintettek, akiket - a felperest is beleértve - a bizottság és a kinevezésre jogosult hatóság bizonyos esetekben többször is meghallgatott. Mindehhez járult az a tény, hogy a vitatott eseményeket részben a felperes kérdőjelezte meg a 2011-es és a 2012-es évre vonatkozó értékelő jelentésének megtámadása során.

146. Tekintettel a felperes által előterjesztett bizonyítékokra, továbbá azokra, amelyeket a Parlament a 2011. évre vonatkozó értékelő jelentéssel és CQ zaklatással kapcsolatos panaszával kapcsolatban ismert meg, a Közszolgálati Törvényszék álláspontja szerint a kinevezésre jogosult hatóság abban a helyzetben volt, hogy a jelen esetben a segítségnyújtást megtagadó határozatban jogosult volt úgy dönteni, hogy a jelen a szakaszban kellően megismerte a felperes által állított tények valósságát és terjedelmét ahhoz, hogy megállapíthassa, hogy azok nem minősülnek lelki zaklatásnak, amit az első jogalap vizsgálatának keretében a Közszolgálati Törvényszék is megerősített.

147. Így a jelen ügy körülményei között, amelyek esetében az új vizsgálat lefolytatása ugyanazon résztvevők megkérdezésével járt volna, akiket CQ zaklatással kapcsolatos panasza alapján elvégzett vizsgálat során, bizonyos esetekben a CQ által már kifogásolt tényekről már meghallgattak, amely tények a felperes által a kinevezésre jogosult hatósághoz már benyújtott, kellően teljes körű bizonyítékokhoz képest nem feltétlenül adnak további felvilágosítást, a Közszolgálati Törvényszék álláspontja szerint a Parlament nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a személyzeti szabályzat 24. cikkének alkalmazása céljából olyan intézkedéseket és jogalapokat választott, amelyek tekintetében széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, ebből következően nem sérti meg ezt a rendelkezést azáltal, hogy nem rendelt el "az [egységvezető] és az [igazgató] vezetési módszereire, valamint a [felperessel] szembeni magatartásukra" vonatkozó nagyszabású vizsgálatot.

148. Ehhez járul még az a tény, hogy azon intézkedések meghatározása során, amelyeket az állított tények valósságának és terjedelmének megállapításához megfelelőnek ítél, a kinevezésre jogosult hatóságnak ügyelnie kell a vizsgálattal esetlegesen érintett személyek jogainak védelmére is, ezért a jelen ügy körülményei között azt megelőzően, hogy az összes szereplőt kitenné egy újabb vizsgálatnak, amely szükségtelenül megterhelő lehetne mind a felettesek, mind az egység tagjai számára, a kinevezésre jogosult hatóság köteles meggyőződni arról, hogy rendelkezésére állnak azok a valószínűsítő körülmények, amelyek alkalmasak a zaklatás tényleges gyanújának megalapozására (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Nanopoulos ítélet, T-308/10 P, EU:T:2012:370, 152. pont), beleértve azokat is, amelyek CQ zaklatással kapcsolatos panasza alapján a kinevezésre jogosult hatóság és a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság által fentebb tett megállapításokra vonatkoznak. Márpedig a jelen esetben ezek a körülmények nem álltak rendelkezésre.

149. A felperes azon kérelmét illetően, hogy az egységvezetőt és/vagy az igazgatót újra osszák be annak érdekében, hogy azok állítólagos visszaéléseivel szemben védelmet élvezzen, a Közszolgálati Törvényszéknek az az álláspontja, hogy a jelen ítélet 40. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel, mivel a felperes által állított tények nem tárták fel a felperes feletteseit a személyzeti szabályzat 12a. cikke alapján terhelő kötelezettségek megszegését, a kinevezésre jogosult hatóság e kérelem elutasításával sem a személyzeti szabályzat 24. cikkét, sem a gondoskodási kötelezettséget nem sértette meg. Ugyanez vonatkozik a felperes azon kérelmére is, hogy "fogadjanak el ezzel [egyenértékű] intézkedést", így például a felperest osszák be újra, annál is inkább, mert a felperest, aki akkor egy másik tolmácsolási egységnél ideiglenes alkalmazott volt, 2007 végén vették fel a jelenlegi egységéhez, és erre az egységre vonatkozó váltásra a felperes által 2005-ben, lelki zaklatás miatt benyújtott másik - a kinevezésre jogosult hatóság által elutasított - panasz összefüggésében került sor.

150. Azon tényt illetően, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem közvetlenül fordult a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz annak érdekében, hogy a belső szabályokban meghatározott megfelelő hatásköre alapján megvizsgálja a felperes panaszát, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság annak idején elmulasztott megvizsgálni, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a felperes segítségnyújtás iránti kérelmében foglalt érvelésére tekintettel - amely érvelést egyébiránt a panaszában és a keresetlevelében is megismételte - a kinevezésre jogosult hatóság végső soron a felperes szándékával ellentétesen járt volna el, ha ahhoz a bizottsághoz fordul, amelyben a felperes, a saját közlése szerint, elvesztett minden bizalmat. Amennyiben a felperes az érvelésével azt rója fel a kinevezésre jogosult hatóságnak, hogy az - többek között a belső szabályok 14. cikke értelmében - nem bízta meg a bizottságot kimerítő vizsgálat lefolytatásával, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja egyrészt, hogy e rendelkezés alkalmazásának előfeltétele, hogy a bizottság kérelmet intézzen a Parlament főtitkárságához annak érdekében, hogy az az említett bizottságnak utasítást adjon a részletes vizsgálat lefolytatására, és ez a kérelem a jelen esetben hiányzik, másrészt, amint az fentebb megállapításra került, a kinevezésre jogosult hatóság joggal tekintethette úgy, hogy elegendő ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmet megalapozatlanság miatt elutasíthassa, anélkül hogy szükségét érezte volna annak, hogy a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságot vagy bármely más fórumot további vizsgálat lefolytatásával bízzon meg.

151. Ennélfogva a Közszolgálati Törvényszék rámutat, hogy noha segítségnyújtást megtagadó határozat érdemben utasította el a segítségnyújtás iránti kérelmet, méghozzá a felperes által hivatkozott vitatott események részletes vizsgálatát követően, a panasz elutasításának elsődleges indoka azonban a panasz idő előtti jellege volt, amennyiben a felperes nagyszabású vizsgálat lefolytatására irányuló kérésére tekintettel a felperes feladata, hogy előzetesen az ilyen vizsgálat lefolytatására alkalmas, zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz forduljon.

152. Márpedig, amint azt a jelen ítélet 134-138. pontja felidézte, a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz való fordulás nem előfeltétele annak, hogy a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján segítségnyújtási kérelmet, vagy annak elutasítása esetén, adott esetben, panaszt intézzenek a kinevezésre jogosult hatósághoz. A jelen esetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a segítségnyújtást megtagadó határozatban felhívta a felperest, hogy a bizottsághoz az új elnöke közvetítésével forduljon. A Közszolgálati Törvényszék ezenkívül rámutat, hogy időbeli szempontból, míg a segítségnyújtás iránti kérelmében a felperes a 2011 áprilisától történő eseményeket vette alapul, többek között azokat, amelyek a 2011. május 23-i egységülés beszámolójának megszövegezéséhez és a nyári egyetemen való részvételének elmaradásához kapcsolódtak, a felperes által a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságnak elküldött levél, meglehetősen szűkszavú megfogalmazásban, csak arra a szakmai nyomásra vonatkozott, amelyet a felperes 2012. február 1-jétől érzett.

153. Végül, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelmet kétségtelenül el lehet utasítani az annak idő előtti jellegére vonatkozó ok miatt. Nem ez a helyzet azonban a panasz esetében, amelynek tekintetében a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti három hónapos jogvesztő határidő mindenképpen folytatódik, függetlenül attól, hogy a panaszos esetleg tanácsadó bizottsághoz, így például a Parlamentnél zaklatás tárgyában létrehozott bizottsághoz fordul.

154. Következésképpen azáltal, hogy a panaszt - annak állítólagos idő előtti jellegére alapozott indokkal - elutasította, amennyiben a felperesnek előzetesen a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz kellett volna fordulnia, a kinevezésre jogosult hatóság téves indokot vett alapul, amely alkalmas arra, hogy megtévessze a tisztviselőket és az alkalmazottakat a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság, illetőleg a kinevezésre jogosult hatóság lelki zaklatás tárgyára vonatkozó hatáskörével és felelősségével kapcsolatban, amint az a jelen ítélet 134-138. pontjában ismertetésre került.

155. Mindamellett ez az indok nem befolyásolja sem a panaszt elutasító határozat, sem pedig a segítségnyújtást megtagadó határozat jogszerűségét. Ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság - amely a panaszt elutasító határozatban emlékeztette a felperest arra, hogy a tisztviselő és a felettesei közötti kényes vagy konfliktusos kapcsolat fennállása önmagában nem minősül a lelki zaklatás bizonyítékának - érdemben kívánta megerősíteni, jóllehet csak másodlagosan, a segítségnyújtást megtagadó határozatban elvégzett részletes vizsgálatot, vagy legalábbis nem kívánta cáfolni e vizsgálat eredményeit. Egyébiránt ez volt az, amire a Parlament, többek között, a tárgyaláson hivatkozott. Ezenkívül a jelen eljárás kimenetelétől függetlenül a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságot egyeztető és közvetítő feladatokkal ruházták fel, amely alkalmas lehetne a felperesnél felmerült problémák megoldására - még akkor is, ha azok nem minősülnek a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti zaklatásnak - annak érdekében, hogy visszaállítsák a belső szabályok 5. cikke szerinti "derűs és produktív munkahelyi környezetet".

156. A fenti megfontolások összességére tekintettel, és anélkül, hogy szükség volna annak elrendelésére, hogy valamely független fordító a cseh nyelven szövegezett elektronikus leveleket angolra fordítsa, el kell utasítani a második jogalapot, és ebből következően a segítségnyújtást megtagadó határozat és a panaszt elutasító határozat megsemmisítésére irányuló teljes kérelmet.

3. A kártérítési kérelmekről

157. A kereseti kérelmében a felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Parlamentet, hogy egyrészt a felperest ért nem vagyoni kárért fizessen meg a felperes részére 50000 eurót, továbbá a felperest ért vagyoni kár megtérítéseként fizesse meg a felperes részére az egészségi állapotának romlása kapcsán nála felmerült orvosi költségek egynegyed részét, annak törvényes kamatával együtt.

158. A Parlament azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék a kártérítési kérelmeket elsődlegesen mint elfogadhatatlanokat, és másodlagosan mint megalapozatlanokat utasítsa el.

159. Attól a kérdéstől függetlenül, hogy az összhang szabályára tekintettel a felperes azzal a kérésével, hogy "hozzák helyre azokat a károkat, amelyeket a megtámadott határozat számára okozott, és még mindig okozhat", a panaszában vagyoni és/vagy nem vagyoni kártérítésre kívánt-e utalni, emlékeztetni kell arra, hogy a vagyoni, illetve nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kereseti kérelmeket el kell utasítani, amennyiben azok - mint a jelen ügyben - szorosan összefüggenek a megsemmisítés iránti kereseti kérelmekkel, amelyeket mint megalapozatlanokat elutasítottak (López Cejudo kontra Bizottság ítélet, F-28/13, EU:F:2014:55, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

160. A megsemmisítés iránti kérelmek elutasítására figyelemmel és ebből következően az adminisztráció felelősségét megalapozó kötelezettségszegés hiányában a kártérítési kérelmeket el kell utasítani.

A költségekről

161. Az eljárási szabályzat 101. cikke értelmében, az említett szabályzat második címe hetedik fejezetének többi rendelkezésére is figyelemmel, a pervesztes fél maga viseli saját költségeit, és a Közszolgálati Törvényszék kötelezi a másik fél költségeinek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ezen eljárási szabályzat 102. cikkének (2) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti arra, hogy a saját költségein kívül viselje a másik fél költségeinek egy részét vagy egészét, ha az a pernyertes magatartása - beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is - alapján indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.

162. A jelen ítéletben ismertetett indokokból az következik, hogy a felperes pervesztes lett. Ezenfelül a Parlament kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezze a költségek viselésére. Mindazonáltal, tekintettel egyrészt a bizottság működési zavaraira, amelyek többek között a felperes által a bizottság korábbi elnökéhez intézett kérelem kezelésének a belső szabályokat sértő elmaradását eredményezték, másrészt a panaszt elutasító határozat alátámasztására előterjesztett elsődleges indokolás elégtelen jellegére, a Közszolgálati Törvényszék indokoltnak tartja az eljárási szabályzat 102. cikke (2) bekezdésre rendelkezéseinek alkalmazását, következésképpen a Parlament maga viseli a saját költségeit, és köteles viselni a felperes részéről felmerült költségek felét.

A fenti indokok alapján

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a CW részéről felmerült költségek felét.

3) CW maga viseli saját költségeinek felét.

Barents

Perillo

Svenningsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. március 26-i nyilvános ülésen.

W. Hakenberg

hivatalvezető

R. Barents

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.