BH 2008.6.168 A fogyasztói szerződés keretében érvényesített igény esetén a forgalmazó köteles jegyzőkönyvet felvenni [1997. évi LV. tv. 48. §].

A felperesi autószerviz 2002. december 14-én egy R. típusú gépjárművet értékesített Sz. J.-nek.

A fogyasztó megrendelésére a gépjárművön három alkalommal végeztek javítási munkálatokat, mindhárom alkalommal az üzemanyag-befecskendező rendszer alkatrészeinek cseréjére volt szükség.

A javítást a felperes 2004. június 14-én és november 9-én új alkatrészek cseréjével végezte el, 2005. február 28-án pedig használt alkatrész beépítésével. A fogyasztói kifogásokról jegyzőkönyvet nem vettek fel, az első két javításról számlát, munka-megrendelőt és ellenőrzési lapot készítettek, a harmadik alkalommal munkalapot állítottak ki.

Sz. J. a Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségénél 2005. március 9-én tett bejelentést, sérelmezve, hogy a felperes telephelyén vásárolt gépkocsijába a harmadik, jótállás keretében történt javításhoz nem új alkatrészt építettek be, és egyik javításhoz sem kapott semmiféle dokumentumot.

Az elsőfokú hatóság a bejelentés alapján helyszíni vizsgálatot végzett, melynek eredményeként a 2005. április 14. napján kelt határozatában a felperest 200 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, a 2005. május 30. napján kelt másodfokú határozatával, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. A keresetlevélben foglaltak alapján az alperes határozatát saját hatáskörben visszavonta, és az elsőfokú határozatot a 2006. április 14. napján kelt HAJ-513-2/2006. számú határozatával megváltoztatta, a fogyasztóvédelmi bírság összegét 150 000 Ft-ban állapította meg.

A határozat indokolásában rámutatott, hogy a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 2003. november 21-én lépett hatályba, a panaszos a gépjárművet 2002. december 14-én vásárolta. A vásárláskor az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet volt hatályban, amelynek 1. § (4) bekezdése és mellékleti részletezése értelmében a személygépkocsira egyéb kötelező jótállás vonatkozik. A gépkocsi javítására tehát mindhárom alkalommal jótállási időn túl, de a hároméves szavatossági időn belül került sor. A Kormányrendelet szabályai a felperes esetében tehát nem alkalmazhatóak, jogsértés erre hivatkozva a felperes terhére nem állapítható meg; erre tekintettel az alperes mérsékelte a fogyasztóvédelmi bírság összegét.

A felperes keresetét fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatok a tényállást hiányosan állapították meg, ezért jogi következtetéseik is tévesek. Előadta, hogy a tényálláshoz tartozik - és erről egyik határozat sem tesz említést -, hogy a panaszos mindhárom bejelentése a porlasztás meghibásodására vonatkozott. A javítás során észlelték, hogy a meghibásodást rossz minőségű gázolaj okozta, második alkalommal észlelték azt is, hogy a gépkocsinál szakszerűtlen beavatkozás történt.

E tények a szavatosság és jótállás megszűnését vonják maguk után, azonban - méltányosságból - a meghibásodott alkatrészt háromszor is kicserélték. A felperes érvelése szerint a panaszos bejelentése nem a szerviz ellen, hanem az importőr ellen történt a harmadik eset miatt, amikor az elzárkózott az új alkatrész beépítésétől, és csak használt alkatrészt biztosított. Álláspontja szerint a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) előírásait nem szegték meg, azokat a bejelentés során sem kellett alkalmazniuk; az 1. § alapján ugyanis az R. szabályai szerint a fogyasztói szerződés hibás teljesítés miatt, vagy jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során alkalmazandó. Hibás teljesítés azonban nem merült fel, a bejelentések az egyéves jótállási időn túl történtek. A felperes állította, hogy a javításról készült munkalap lényegében tartalmazza a jogszabályban előírt adatokat, ezért az a minőségi kifogás dokumentálásával kapcsolatban jegyzőkönyvnek minősül, azt a bejelentő részére át is adták; nem terheli tehát e körben sem mulasztás a szervizt.

Kifogásolta a felperes, hogy a bírság összegének meghatározása során az alperes megszegte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott, a mérlegelésre vonatkozó szabályokat. Megítélése szerint a sérelem súlyának körében értékelni kellett volna, hogy itt csupán formai szabálysértés történt, a jegyzőkönyv helyett munkalapot állítottak ki; ez az érdemi ügyintézést nem befolyásolta, fogyasztói érdeksérelem nem történt, csak maga a bejelentő sérelmezte ezen tényt.

A jogsértéssel elért előnyt - mint mérlegelési szempontot - a hatóságok nem is említették, ez pedig az ügyben kiemelt tényező, hiszen a szerviz mindhárom alkalommal segített az ügyfélnek, az ő magatartásából eredő hibát orvosolta, a meghibásodott alkatrészt kicserélte, vagyis előnye az eljárásból egyáltalán nem származott, az ügyfélre nézve volt kedvező az eljárás; ezt a tényt enyhítő körülményként mindenképpen értékelni kellett volna.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában az R. 1., 2. és 3. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a javításokról készült munkalapra vonatkozó felperesi érvelés nem fogadható el, a munkalap sem alakiságát, sem tartalmát tekintve nem minősíthető jegyzőkönyvnek, annak kiállítását nyilvánvalóan a javításra vonatkozó általános, vagy belső szabályok írják elő, a jegyzőkönyv felvételéről, az igények intézéséről szóló jogszabály rendelkezik.

Ez utóbbi nem ad lehetőséget arra, hogy a kifogás rögzítése más módon történjék, és nyilvánvalóan más az igény érvényesítésére vonatkozó előírás, és más a műszaki javítási folyamatról készült munkalap.

Az Fgytv. 48. § (1) és (2) bekezdésének ismertetését követően megállapította a megyei bíróság, hogy az alperes az eset összes körülményét mérlegelte, ez következik a másodfokú határozat indokolásának tartalmából.

A több alkalommal elkövetett jogsértés - az általános gyakorlat szerint - súlyosbító körülményként értékelhető, és a jogsértés súlya is meghatározó. Nincs jelentősége annak, hogy a jegyzőkönyv felvétele milyen okból maradt el, tény, hogy ez három alkalommal mulasztást jelent a felperes esetében.

Egyetértett a megyei bíróság az alperes azon megállapításával is, hogy e jogsértés jelentős súlyúnak minősül abból a szempontból, hogy a fogyasztói kifogások jogszabályi előírásoknak megfelelő ügyintézéséhez kiemelt fogyasztói érdek fűződik.

Megjegyezte a megyei bíróság, hogy amennyiben a felperes a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt volna el és a jegyzőkönyvet valamennyi alkalommal az előírt tartalommal felveszi, az ehhez kapcsolódó szükséges eljárást lefolytatja, akkor a panaszok megalapozatlanságát igazolni tudná.

A felperes azon szándéka, hogy az ügyfél számára kedvező eljárást alkalmazzon, a jogszabályi előírások megsértésének jogkövetkezménye alól nem ad felmentést.