EH 2004.1037 Az adós lefoglalható vagyontárgya hiányában szünetelő végrehajtási eljárásban a végrehajtási jog elévülése bekövetkezhet a szünetelés tartama alatt [Vht. 57. §; Pp. 366. §; Ptk. 326-327. §].
A jelen per felperesét jogerős ítélet kötelezte 6 246 439 Ft és járulékai megfizetésére, a hitelt adó bank részére, mert K. A. és házastársa kölcsönvevők szerződésszerű teljesítéséért készfizető kezesi felelősséget vállalt, T. Zs.-vel és G. M.-mel együtt. A felperessel mint adóssal szemben - a végrehajtást kérő bank kérelmére - a kiállított végrehajtási lap tartalmazza: az adós tartozásáért egyetemlegesen felel K. A.-né, K. A., G. M. és T. Zs. A felperessel szemben 1996. június 27. napján foganatosítottak helyszíni végrehajtási cselekményt; az eljáró önálló bírósági végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv szerint azt állapította meg, hogy az eljárás - lefoglalható vagyontárgy hiányában - a Vht. 52. §-a alapján szünetel. Jogerős végzéssel megállapítottan a végrehajtást kérő bank jogutódja az alperes.
A felperes keresetében kérte a vele szemben indult végrehajtás megszüntetését valójában arra alapítottan, hogy az alperes végrehajtási joga elévült.
Az alperes az elsőfokú eljárásban előterjesztett ellenkérelmében, és a felperes fellebbezésére tett észrevételében is a kereset elutasítását kérte, mert szerinte a készfizető kezes járulékos jellegű kötelezettsége önmagában, az adós kötelezettségétől függetlenül nem évülhet el. Állította, hogy követelése a "főadósokkal" szemben nem évült el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A határozata indokolása szerint a készfizető kezes járulékos kötelezettsége az adós kötelezettségéhez igazodik. Ebből következően az elévülést is a végrehajtás kérő és az adós egymás közötti jogviszonya alapján kell vizsgálni. A rendelkezésre álló adatokból arra a következtetésre jutott: nem állapítható meg, hogy a végrehajtást kérő követelése a "főadósokkal" szemben elévült, különös tekintettel arra: a Ptk. 329. § (2) bekezdése szerint a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta; az arra alapított döntéssel érdemben egyetértett, de eltérő indokból.
Érvelése szerint téves az elsőfokú bíróság álláspontja, miszerint a készfizető kezesi felelősség járulékos jellege miatt a Ptk.-nak a kezességre vonatkozó szabályait kell a végrehajtási eljárásban is alkalmazni, amelynek következtében a felperessel szembeni követelés a főkötelezettekkel szembeni követelés elévüléséhez igazodik. A végrehajtás alapjául szolgáló jogerős marasztaló ítélet folytán a felperes készfizető kezesi minősége megszűnt, ezért úgy foglalt állást, - hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság PJD V. 110. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakra is - hogy a végrehajtási eljárásban a követelés elévülését minden adóstárs esetében külön-külön kell vizsgálni, az egyik adóstárssal szemben foganatosított végrehajtási cselekmény, a másik adóstárs vonatkozásában az elévülést nem szakítja meg. Jogi álláspontja szerint azonban az elévülés a felperes vonatkozásában mégsem következett be, figyelemmel a 1996. június 27-i eredménytelen foglalási jegyzőkönyvben foglaltakra, amikor a végrehajtó a Vht. 52. § a) pontja [jelenleg d) pontja] alapján állapította meg a végrehajtási eljárás szünetelését az adós lefoglalható vagyona hiányában. A Vht. 54. § a) pontja [jelenleg d) pontja] szerint a végrehajtási eljárást akkor lehet folytatni, ha valószínűsítették, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható vagy értékesíthető. Mindezekből az következik, hogy a hivatkozott ok miatti szünetelés esetén a jogosult az igényérvényesítésben akadályoztatva van, igényét menthető okból érvényesíteni nem tudja, emiatt a végrehajtási eljárásban az elévülés a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében nyugszik. Ezt az érvelést támasztják alá a Legfelsőbb Bíróság PK-GK 2. számú kollégiumi állásfoglalásának II. pontjában foglaltak is.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte. Hivatkozása szerint a jogerős ítéletben felhívott PK-GK. 2. számú kollégiumi állásfoglalását a Legfelsőbb Bíróság a Pk. 289. számú állásfoglalásával - 1995-ben - hatályon kívül helyezte, ezért az adott esetben elvi iránymutatásul nem szolgálhat. A másodfokú bíróság téves jogszabályértelmezésre alapítottan hozta meg döntését, amikor arra az álláspontra helyezkedett: menthető oknak minősül - és az elévülés nyugvását eredményezi - a végrehajtási eljárás során az a tény, ha az adósnak lefoglalható vagyona nincs, vagy az nem lelhető fel. Ez a megállapítás sérti az elévülés nyugvására vonatkozó Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglaltakat. A szünetelés alatt ugyanis a végrehajtást kérőnek bármikor módjában áll a végrehajtási eljárás folytatását kérnie, valószínűsítve, hogy az adósnak van lefoglalható vagyontárgya. A végrehajtást kérő végrehajtási eljárás folytatására irányuló kérelme bármikor megszakítja az elévülést. Hangsúlyozta, hogy 1996. június 27-e óta vele szemben végrehajtási cselekmény foganatosítására nem került sor, a végrehajtást kérő az eljárás folytatására irányuló kérelmet nem terjesztett elő. Hivatkozott a Pp. 137. § (2) bekezdésében írtakra, mely szerint a szünetelés a határidők folyását nem érinti, ebből következően az elévülés a szünetelés alatt is bekövetkezhet.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott a másodfokú bíróság arra vonatkozó álláspontjának jogszerűsége, miszerint az egyetemleges adóstársak esetében a végrehajtási jog elévülését valamennyi adóstárs vonatkozásában - egymástól függetlenül - külön-külön kell megvizsgálni, illetőleg megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság ezért - a felperes felülvizsgálata kapcsán - kizárólag [Pp. 275. § (2) bekezdés] azt az elvi jogkérdést bírálhatta el, hogy az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetelő végrehajtás tartama alatt bekövetkezhet-e a végrehajtási jog elévülése.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Vht. 57. § (1) bekezdése szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el; a (4) bekezdés szerint a végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Ilyen cselekmény lehet a bíróságnak, a végrehajtónak a végrehajtás érdekében tett bármilyen intézkedése; a végrehajtást kérőnek a végrehajtás foganatosítására, adott esetben a szünetelő végrehajtás folytatására irányuló kérelme is. Mindezek jelentősége abból fakad, hogy a Ptk. 327. § (3) bekezdésében foglaltak szerint, ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Az előzőek együttes értelmezéséből következően a végrehajtás elrendelésétől kezdődően a végrehajtási jog elévülése mindaddig nyugszik, amíg az eljáró végrehajtó a végrehajtást foganatosítja. Amint olyan ok következik be, amely a törvény szerint a végrehajtás szünetelését eredményezi, a legutóbb foganatosított végrehajtási cselekmény napját követően ismételten megkezdődik a végrehajtási jog elévülése.
Az adott esetben a kiállított végrehajtási lap alapján az önálló bírósági végrehajtó 1996. június 27-én foganatosította az utolsó végrehajtási cselekményt a kötelezett felperessel szemben, amikor is - lefoglalható vagyontárgyak hiányában - a végrehajtás szünetelését állapította meg. Ezt az időpontot követően a felperessel szemben olyan végrehajtási cselekmény nem történt, amely alkalmas lett volna az elévülés megszakítására.
A másodfokú bíróság a végrehajtási jognak a végrehajtás szünetelése alatti elévülése nyugvásával kapcsolatban - az adott esetben - téves álláspontra helyezkedett a Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással; utalással a Legfelsőbb Bíróság által korábban hatályon kívül helyezett PK-GK 2. számú kollégiumi állásfoglalásra is.
A végrehajtásnak a Vht. 52. § a) pontja [jelenleg d) pontja] szerinti szünetelését olyan tények, illetőleg körülmények alapozzák meg, amelyek a végrehajtást kérőnek fel nem róhatóan, menthető okból időlegesen akadályozzák a végrehajtás továbbfolytatását. A Vht. 54. § a) pontja [jelenleg d) pont] értelmében viszont kérhető a végrehajtás folytatása ha a végrehajtást kérő valószínűsíti, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetőleg értékesíthető. Minthogy az utóbb eredménytelennek bizonyuló kérelem előterjesztése is alkalmas a végrehajtási jog elévülésének megszakítására, a végrehajtást kérőtől elvárható, hogy az elévülési időn belül kezdeményezze a végrehajtás folytatását. Egyébként is a végrehajtást kérő érdeke, hogy figyelemmel kísérje követelése behajthatóságát, adósa vagyoni körülményeinek változását. Igazolható tájékozódása hiányában a végrehajtást kérő alaptalanul feltételezi azt, hogy az adós - az elévülési időt jelentősen meghaladó időtartalmú szünetelés alatt - nem rendelkezett végrehajtás alá vonható vagyontárgyakkal, követeléssel. Az alperest terhelte annak bizonyítása [Pp. 164. § (1) bekezdés]: menthető okból nem volt abban a helyzetben, hogy a szünetelő végrehajtás folytatását kérje, ilyen körülményre azonban maga sem hivatkozott. Ennek kapcsán nem érdektelen: az alperes valójában nem tartotta szükségesnek, hogy kérje a szünetelő végrehajtás folytatását, mert az volt a jogi álláspontja: az egyik adóstárssal szembeni végrehajtási cselekmény kihat a másik adóstárs elleni végrehajtási eljárásra is, így alkalmas a végrehajtási jog elévülésének megszakítására.
A másodfokú bíróság jogszerű álláspontja az lett volna, ha megállapítja a végrehajtást kérő alperes végrehajtási joga elévülését. Minthogy a végrehajtási jog elévülése folytán az adós felperessel szemben elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni [Vht. 57. § (3) bekezdés], ezért a felperesnek a Pp. 366. §-ára alapított keresete alapos.
A Legfelsőbb Bíróság - az előzőekben kifejtettekre alapítottan - a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a rendelkezésre álló tények alapján jogszerű döntést hozva, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva [Pp. 253. § (2) bekezdés] a felperes mint adós elleni végrehajtást megszüntette. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.879/2003. sz.)