A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27019/2013/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 340. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 35. §, 43. §, 44. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 166. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Demjén Péter

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.019/2013/17. szám.

A bíróság a Hanvay Ügyvédi Iroda (fél címe 3 szám alatti székhelyű, ügyintéző: dr. Hanvay Csaba ügyvéd) által képviselt E.... Építőipari, Tervező Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (felperes címe szám alatti székhelyű) felperesnek, dr. Balla Orsolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztály (alperes címe szám alatti székhelyű) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a .

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak külön felhívásra 283.700,- (kettőszáznyolcvanháromezer-hétszáz) forint kereseti illetéket.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt napon belül 100.000,- (egyszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság az alábbi tényállást állapította meg a perben:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztálya 1. (elsőfokú adóhatóság) a 12/05/........./2592. vizsgálati naplószámú megbízólevél felhatalmazása alapján általános forgalmi adó adónemben 2006. december hónapra, valamint 2007. évre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le.

Az ellenőrzés megállapításait a 2012. május hó 22. napján kelt jegyzőkönyv tartalmazza, melyre felperes észrevételeket terjesztett elő.

Az elsőfokú adóhatóság a 2012. augusztus hó 15. napján kelt, .............. számú határozatával a felperes terhére 4.729.000,- forint általános forgalmi adó adókülönbözetet állapított meg, melynek teljes összege adóhiánynak minősült. A felperesi adózó terhére megállapított adóhiány után 2.363.000,- forint adóbírságot és 2.262.000,- forint késedelmi pótlékot is előírt.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes a vizsgált időszakban befogadta és a vizsgált adóelszámolási időszakra vonatkozóan benyújtott általános forgalmi adó bevallásában szerepeltette a D K Kft.. által összesen 23.646.350,- forint + 4.729.270,- forint áfa összegről kiállított, a vizsgálati jegyzőkönyv mellékletét képező számlák általános forgalmi adó tartalmát.

A számlákon a gazdasági esemény nem került pontosan megjelölésre, a számlákon a munka megnevezéseként "alvállalkozói díj teljesítésigazolás alapján" szerepel, mely alapján az elvégzett munka nem beazonosítható.

Az elsőfokú adóhatóság rögzítette, hogy építési napló hiányában nem állapítható meg, hogy a kérdéses beruházásnál a felperes vett-e igénybe alvállalkozót, ténylegesen kik voltak és hány fő a munkát végző személyek, illetve milyen munkát végeztek.

A M Kft. a D K Kft.. által a felperesi társaságtól felvállalt és további alvállalkozásba adott munkák elvégzéséhez nem rendelkezett a munka elvégzésére alkalmas bejelentett alkalmazottakkal, a társaság részéről a munkavégzés nem igazolt.

A C Kft.. a számlakibocsátó D K Kft.. által alvállalkozásba adott munkák elvégzéséhez nem rendelkezett a munka elvégzésére alkalmas bejelentett alkalmazottakkal, alkalmi munkavállalókkal, a számlák szerinti munkák elvégzéséhez szükséges személyi és technikai feltételek meglétére vonatkozóan hitelt érdemlő bizonyíték nem áll rendelkezésre.

A rendelkezésre álló adatok és nyilatkozatok értékelésével az adóhatóság megállapította, hogy a D K Kft..-től befogadott számlák hitelessége nem áll fenn, mert a gazdasági esemény a felperes és a D K Kft.. között nem jött létre, hiszen a számlakibocsátó társaságnak egyetlen bejelentett alkalmazottja sem volt és a számlakibocsátó által megjelölt további alvállalkozók sem rendelkeztek olyan személyi feltétellel, amelyek a számlákban szereplő szolgáltatás teljesítését lehetővé tették volna.

A felperes nem győződött meg arról, hogy a D K Kft.. a vállalt munkát alkalmazottaival vagy alvállalkozóval végezteti. Képviselője is elismerte, hogy nem kontrollálta, hogy a D K Kft.. részéről alkalmazottak, alkalmi munkavállalók, alvállalkozók végezték-e el a munkát. Számára az volt a lényeg, hogy a munka el legyen végezve, valamint, hogy a felperes ne veszítse el a B YRT megrendelését. Ugyanakkor a kellő körültekintés feltételezi a számlát befogadó adóalanynak a számlák tartalmi ellenőrzésére irányuló cselekvő aktív magatartását is. Ezért elvárható lett volna a felperestől, hogy akár közvetlenül az üzleti partnertől tájékozódjon arról, hogy alvállalkozója a szerződésben vállalt munkálatok elvégzésére milyen módon vagy egyáltalán képes-e, vagyis a szükséges eszközökkel és humánerőforrással rendelkezik-e. Ezért a felperesnek tudomása lehetett a számlakibocsátók érdekkörében elkövetett szabálytalanságról, illetve az adókijátszásra utaló körülményekről. Ezért megállapította, hogy nem hiteles bizonylatot szerepeltetett nyilvántartásaiban a felperes, melynek eredményeként 4.729.000,- forint adókülönbözetet tárt fel az Art. 178.§ 3. pontja szerint.

Az adóbírság összegét az Art. 170.§ (1) és 171.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján az adóhiány 50 %-ában határozta meg.

A késedelmi pótlékot az Art. 165.§ (1) és (3) bekezdése alapján állapította meg.

A fenti határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő.

Fellebbezésében előadta, hogy az elsőfokú adóhatóság határozata uniós áfa irányelvet sért, mivel az Európai Unió Bírósága a Kúria megkeresésére kimondta, hogy azon az alapon az adóhatóság nem tagadhatja meg az áfa levonását, hogy a számlakibocsátó nem jelentette be a munkavállalóit, mint ahogy azzal az indokkal sem, hogy nem ellenőrizte a számlakibocsátó tevékenységének szabályszerűségét.

Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-324/11. számú döntésére.

Iratellenesen és megalapozatlanul állapította meg az elsőfokú adóhatóság, hogy a D K Kft.. nem végezte el azt a munkát, amiről a határozatban említett számlákat kibocsátotta.

Azt is tévesen állapította meg az adóhatóság, hogy a szóban forgó munka elvégzése során nem vezettek építési naplót. A B YRT sem tett ilyen nyilatkozatot, viszont az tény, hogy a naplót nem bocsátotta az adóhatóság rendelkezésére. A B YRT képviselőjének azon nyilatkozata, hogy a számlázás teljesítésigazolások alapján történt, nem értelmezhető úgy, hogy építési napló nem készült. Az sem helytálló, hogy a B YRT-t képviselő személy nyilatkozata és képviselő üzletvezető nyilatkozata között ellentmondás van, mivel a B képviselője nem állította, hogy a zrt. gépet nem bocsátott a bt. rendelkezésére, csupán annyit mondott, hogy a munka elvégzéséhez szükséges anyagot, szerszámot, védőruhát nem a B YRT biztosította.