BH 2010.7.180 A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádelejtés kivételével - valamennyi megszüntető okra alapított eljárás megszüntetésével kapcsolatos eltérő rendelkezés esetén - fellebbezésnek van helye. E fellebbezés joghatályossága szempontjából közömbös, hogy a fellebbezés jogosultja a másodfokú bíróságnak az eljárást megszüntető eltérő rendelkezését nem kifogásolja [Be. 332. § (1) és (2) bek., 386. § (1) bek.].

Pertörténet:

Kaposvári Törvényszék Bny.131/2007., Kaposvári Törvényszék B.145/2007/15., Pécsi Ítélőtábla Bf.67/2008/5., Kúria Bhar.951/2008/7. (*BH 2010.7.180*)

***********

Az első fokon eljáró megyei bíróság a 2008. március hó 6. napján kihirdetett ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. vesztegetést állítva és üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. A vesztegetés alapjául szolgáló 3 714 000 forintot elkobozta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész által a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, valamint a vagyonelkobzás összegének felemelése érdekében, míg a vádlott és védője által részben felmentésért, részben pedig az eljárás megszüntetése érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2008. évi június hó 11. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

1 rb. befolyással üzérkedés bűntette vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a vádlottal szemben indított büntetőeljárást megszüntette;

a vádlott által elkövetett bűncselekmény megnevezését befolyással üzérkedés bűntettére [Btk. 256. § (1) bek. és (2) bek. a) és c) pontja] pontosította;

a főbüntetés tartamát - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - 2 év 6 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 évre súlyosította;

az elkobzásra vonatkozó rendelkezést megváltoztatta akként, hogy a vádlottat 1 114 000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádiratban a vádlott terhére rótt és a tényállás I. pontja alatt részletezett cselekmény elkövetésének ideje 2001. május vége. A nyomozó hatóság 2006. december hó 12. napján gyanúsította meg őt a Btk. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének a) és c) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettével. Mivel az elkövetés időpontjában ezt a bűncselekményt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette a törvény, az a gyanúsítás időpontjáig elévült. A másodfokú bíróság ezért a tényállás I. pontjában írt cselekmény tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét - a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I/a) pontja alapján - hatályon kívül helyezte, és az eljárást elévülés címén megszüntette.

A védő az eljárás megszüntetése vonatkozásában az ítéletet tudomásul vette, egyebekben enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén jelen nem volt vádlott az ítélet kézbesítését követően a törvényes határidőn belül, a közelebbi ok megjelölése nélkül fellebbezést jelentett be.

A fellebbviteli főügyészség ügyésze által a másodfokú bíróság nyilvános ülésén az eljárás megszüntetése miatt bejelentett fellebbezést a fellebbviteli főügyészség vezetője - az ítélőtáblához 2008. június hó 23. napján érkezett átiratában - visszavonta.

A Legfőbb Ügyészség szerint a védelmi fellebbezések a törvényben kizárt fellebbezések, mert nem a másodfokú bíróságnak a bűnösség körében hozott eltérő döntését sérelmezik, következésképpen joghatályosnak nem tekinthetők. Erre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 390. §-ának (2) bekezdése alapján, a Be. 392. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti tanácsülésen eljárva - a terhelt és védője által bejelentett fellebbezést utasítsa el.

A harmadfokú eljárásban meghatalmazott védő a fellebbezését írásban indokolta.

Előadta, hogy - a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltaktól eltérően - a harmadfokú eljárásnak nem feltétele, hogy a fellebbezésre jogosultak bármelyike a másodfokú bíróság által a bűnösség kérdésében hozott - az elsőfokú bíróságtól eltérő - rendelkezést vagy azt is sérelmezze.

Álláspontja szerint az ítélet megalapozatlan, mert az eljárásban elkövetett eljárási szabálysértések folytán a tényállás jelentős mértékben felderítetlen maradt.

A védő mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 399. §-ának (5) bekezdése alapján - helyezze hatályon kívül a másodfokú és az elsőfokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagosan a vádlott felmentését, illetőleg enyhítését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a vádlott és a védő (másod)fellebbezését, valamint a Legfőbb Ügyészség indítványát egyaránt alaptalannak találta.

A Legfelsőbb Bíróságnak a harmadfokú felülbírálat keretében mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy joghatályos-e a vádlott és a védő fellebbezése, annak alapján helye van-e a másodfokú ítélet harmadfokú felül­bírálatának, és - ha e kérdést igenlően döntötte el, akkor - a harmadfokú felülbírálatra milyen körben kerülhet sor.

A Be. 386. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével;