BH 2010.7.180 A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádelejtés kivételével - valamennyi megszüntető okra alapított eljárás megszüntetésével kapcsolatos eltérő rendelkezés esetén - fellebbezésnek van helye. E fellebbezés joghatályossága szempontjából közömbös, hogy a fellebbezés jogosultja a másodfokú bíróságnak az eljárást megszüntető eltérő rendelkezését nem kifogásolja [Be. 332. § (1) és (2) bek., 386. § (1) bek.].

Az első fokon eljáró megyei bíróság a 2008. március hó 6. napján kihirdetett ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. vesztegetést állítva és üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. A vesztegetés alapjául szolgáló 3 714 000 forintot elkobozta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész által a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, valamint a vagyonelkobzás összegének felemelése érdekében, míg a vádlott és védője által részben felmentésért, részben pedig az eljárás megszüntetése érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2008. évi június hó 11. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

1 rb. befolyással üzérkedés bűntette vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a vádlottal szemben indított büntetőeljárást megszüntette;

a vádlott által elkövetett bűncselekmény megnevezését befolyással üzérkedés bűntettére [Btk. 256. § (1) bek. és (2) bek. a) és c) pontja] pontosította;

a főbüntetés tartamát - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - 2 év 6 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 évre súlyosította;

az elkobzásra vonatkozó rendelkezést megváltoztatta akként, hogy a vádlottat 1 114 000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádiratban a vádlott terhére rótt és a tényállás I. pontja alatt részletezett cselekmény elkövetésének ideje 2001. május vége. A nyomozó hatóság 2006. december hó 12. napján gyanúsította meg őt a Btk. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének a) és c) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettével. Mivel az elkövetés időpontjában ezt a bűncselekményt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette a törvény, az a gyanúsítás időpontjáig elévült. A másodfokú bíróság ezért a tényállás I. pontjában írt cselekmény tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét - a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I/a) pontja alapján - hatályon kívül helyezte, és az eljárást elévülés címén megszüntette.

A védő az eljárás megszüntetése vonatkozásában az ítéletet tudomásul vette, egyebekben enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén jelen nem volt vádlott az ítélet kézbesítését követően a törvényes határidőn belül, a közelebbi ok megjelölése nélkül fellebbezést jelentett be.

A fellebbviteli főügyészség ügyésze által a másodfokú bíróság nyilvános ülésén az eljárás megszüntetése miatt bejelentett fellebbezést a fellebbviteli főügyészség vezetője - az ítélőtáblához 2008. június hó 23. napján érkezett átiratában - visszavonta.

A Legfőbb Ügyészség szerint a védelmi fellebbezések a törvényben kizárt fellebbezések, mert nem a másodfokú bíróságnak a bűnösség körében hozott eltérő döntését sérelmezik, következésképpen joghatályosnak nem tekinthetők. Erre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 390. §-ának (2) bekezdése alapján, a Be. 392. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti tanácsülésen eljárva - a terhelt és védője által bejelentett fellebbezést utasítsa el.

A harmadfokú eljárásban meghatalmazott védő a fellebbezését írásban indokolta.

Előadta, hogy - a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltaktól eltérően - a harmadfokú eljárásnak nem feltétele, hogy a fellebbezésre jogosultak bármelyike a másodfokú bíróság által a bűnösség kérdésében hozott - az elsőfokú bíróságtól eltérő - rendelkezést vagy azt is sérelmezze.

Álláspontja szerint az ítélet megalapozatlan, mert az eljárásban elkövetett eljárási szabálysértések folytán a tényállás jelentős mértékben felderítetlen maradt.

A védő mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 399. §-ának (5) bekezdése alapján - helyezze hatályon kívül a másodfokú és az elsőfokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagosan a vádlott felmentését, illetőleg enyhítését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a vádlott és a védő (másod)fellebbezését, valamint a Legfőbb Ügyészség indítványát egyaránt alaptalannak találta.

A Legfelsőbb Bíróságnak a harmadfokú felülbírálat keretében mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy joghatályos-e a vádlott és a védő fellebbezése, annak alapján helye van-e a másodfokú ítélet harmadfokú felül­bírálatának, és - ha e kérdést igenlően döntötte el, akkor - a harmadfokú felülbírálatra milyen körben kerülhet sor.

A Be. 386. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével;

a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.

Amint arra a Legfelsőbb Bíróság már több döntésében is rámutatott (lásd pl. Bhar. II. 1064/2007/23. szám alatt), a Be. idézett 386. §-ának (1) bekezdése megnyitja a másodfellebbezés lehetőségét mindazokban az esetekben, amikor másodfokon olyan vádlott bűnösségét állapították meg, akivel szemben az elsőfokú bíróság az eljárást megszüntette.