BH 2020.2.27 I. A vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében bűnös az a földhivatali vezető, aki egyértelmű jogszabályi tiltás ellenére egy meghatározott személy valamennyi ingatlanát megállapítja, majd abból papíralapú másolatot készít és a kilátásba helyezett vagyoni előnyért átadja a vesztegetőnek. Ilyenkor az elkövető nem hivatkozhat a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányára [Btk. 4. § (2) bek., 294. § (1)-(3) bek., 459. § (1) bek. 11. pont k) alpont; 176/2009. (XII. 28.) FVM rendelet 3. § (2) bek.].

II. Felülvizsgálati eljárásban a megbízhatósági vizsgálat szabályszerű elrendelése és lefolytatása nem támadható [Be. 648. §, 650. § (2) bek., 659. § (1) bek., 660. § (1) bek., 662. § (1) bek.; 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) 7/A-7/C. §].

[1] A törvényszék a 2018. június 5. napján kihirdetett, és az ítélőtábla végzése folytán 2018. november 19. napján jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. II. ford. a) pont aa) alpont], ezért őt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 300 000 forint pénzbüntetésre, 5 év egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltásra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A jogerős határozatok ellen a terhelt nevében védője terjesztett elő a Be. 648. § a) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt.

[3] Indokai szerint a terhelt a megbízhatósági vizsgálat során a tárgyalótiszttel nem a földhivatalban és nem a hivatali munkájával összefüggésben ismerkedett meg, hanem egy dohányboltban. A beszélgetések során a terhelt nem hivatali vezetőként, hanem leendő ügyvédként járt el, tájékoztatva a tárgyalótisztet a lehetséges szerződés feltételeiről. A szerződéskötéssel kapcsolatos rendszeres, a kölcsönügyletre is kiterjedő tájékoztatásnak nem volt köze a terhelt földhivatali munkájához, ezért ebben az ügyben nem lehet alkalmazni azt a bírósági gyakorlatot, amely vesztegetésként értékeli, ha a hivatali dolgozó a hivatali munka elvégzéséért valamilyen munkát kér előnyként. Előnykérés a terhelt részéről nem is történt.

[4] Hivatkozott arra, hogy amennyiben elfogadható is lenne a bíróság azon álláspontja, miszerint az előny a jogsértő cselekménnyel állt összefüggésben, az előny kilátásba helyezése akkor is a jogsértő cselekmény megígérését követően történt, a hivatali kötelesség megszegése ezért nem a jogtalan előnyért történt, így a megállapított minősítés helyett az enyhébben minősülő esetet kellett volna megállapítani.

[5] A tulajdoni lap letöltése és átadása esetén hiányzik a kérelmezőnek a másokkal szemben megvalósuló előnye, amely a korrupciós bűncselekmények alapfeltétele.

[6] Kifejtette, hogy a tárgyalótiszt nem pontosította, mire szánja a 100 000 forintot, a terhelt egyértelműnek tartotta, hogy a szerződésre adja a pénzt, és ott akar majd elszámolni; azt nem akarta átvenni, illetve a tanácsadásért és a szerződésért cserébe azt jogosnak tartotta. Sem a pénz átvétele, sem a terhelt azon kérése, hogy a szerződéskötéskor ügyvédként majd ő járhasson el, nincs okozati összefüggésben a tulajdoni lap letöltésével.

[7] Véleménye szerint, ha a tárgyalótiszt az előnyt tényleg az adatok megnézésére adta, a magatartása e tekintetben teljesen megtévesztő volt, és a terhelt okkal hihette, hogy akár a pénzt, akár a szerződés megkötésére tett ígéretet az ügyvédi tanácsadásért kapja. Ebben az esetben pedig ténybeli tévedésben volt. Másrészt tévedett a cselekménye társadalomra veszélyességében is, mivel az adatok bárki által hivatali segítség nélkül, ingyen hozzáférhetők. Az adatokba való betekintés módja a külvilág felé ezért közömbös. Álláspontjuk szerint egyébként a tévedésre, mivel az nem bizonyíték, lehetséges hivatkozni a felülvizsgálati eljárásban is.

[8] Hangsúlyozta: a terhelt a hivatali munka megszűnését követő időszakra kérte a munkát, és a szerződés elkészítése során a hivatalvezetői pozíciója nem jelentett előnyt. A hivatali dolgozók eljárása objektív, így a terhelt személye miatt a tulajdonjog-bejegyzés nem lett volna gyorsabb. Amikor megegyeztek az adatok átadásában, a terhelt motivációja nem irányult az adatok jogszerűtlen kiadására. A tárgyalótisztnek nem állt érdekében sem a soron kívüli ügyintézés, sem az igazoltatás mellőzése, így a terheltet a szabályok megszegésében nem a pénz motiválta.

[9] Álláspontja szerint a hivatali bűncselekmény társadalomra veszélyességét a cselekmény eredményének jogszerűtlensége alapján kell megítélni.

[10] Az eljárt bíróságok az indítványozó vélekedése szerint nem vizsgálták a cselekmény tényleges társadalomra veszélyességét. Álláspontja szerint, ha a terhelt egy eljárás szabályszerű lefolytatására ígéretet tesz, az még akkor sem veszélyes a társadalomra, ha előnyt kér érte. Véleménye szerint, mivel a tulajdoni lap bárki számára, bármikor, korlátozás nélkül hozzáférhető, az ebben nyújtott segítsége eredményeképp senki sem került előnybe másokkal szemben akár társadalmi, akár gazdasági vonatkozásban, és nem sérült a tisztességes, részrehajlás nélküli hatósági eljárás elve sem. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 13/2000. (V. 12.) AB határozatához fűzött egyik alkotmánybírói párhuzamos indokolásra, valamint idézte az ítélőtábla katonai tanácsa ítéletét.

[11] Véleménye szerint a megbízhatósági vizsgálat jóváhagyásának időpontjára is figyelemmel, a cselekmény társadalomra veszélyessége hiányzik, illetve az rendkívül alacsony fokú, ez esetben azonban a terhelt tévedés miatt nem büntethető.

[12] Ezen anyagi jogi természetű kifogások mellett a felülvizsgálati indítvány részletesen elemezte a lefolytatott megbízhatósági vizsgálat - indítványozó szerint - jogsértő voltát. Elsődlegesen a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 66/A. §-ára, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Teixteira De Castro Portugália elleni ítéletére hivatkozott.

[13] Kiemelte, hogy a megbízhatósági vizsgálat elrendelésekor a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak már tudomása volt arról, hogy a terhelt felmondott, a jövőben nem kíván a közszférában dolgozni, így a vizsgálat elrendelésének oka megszűnt, annak hiányzott a jogszabályi feltétele.

[14] Az indítvány sérelmezte azt is, hogy a megbízhatósági vizsgálat végrehajtásáról szóló részletes terv nem tartalmazta az alkalmazni kívánt kriminálpszichológiai eszközök megjelölését és részletes leírását, a vizsgálat lefolytatása akadályozta a vizsgálattal érintett személy kötelezettségeinek, feladatainak teljesítését, továbbá megsértette a terhelt becsületét és jó hírnevét, ekként megsértette a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve kijelöléséről, valamint feladatai ellátásának, a kifogástalan életvitel ellenőrzés és a megbízhatósági vizsgálat részletes szabályainak megállapításáról szóló 293/2010. (XII. 22.) Korm. rendelet 12. § (2) és (3) bekezdését.