BH 1993.10.612 Ha az életközösség megszűnését követően törvény rendelkezése folytán az egyik házastárs tulajdonjoga megszűnt, úgy a megszűnt tulajdoni illetőség, illetve annak értéke nem vonható az elszámolás körébe [Csjt. 31. § (3) bek., 1987. évi I. tv. 39. § (1) bek., 1989. évi XIX. tv. 20. § (3) bek., 27/1991. (V. 20.) AB hat.].

A felperes és az I. r. alperes 1984. szeptember 15-én kötöttek házasságot, amelyből gyermek nem született. Utolsó közös lakóhelyük a közös tulajdonban levő társasházi öröklakásban volt. A felperes 1986. november 11-én külföldre távozott; ezzel a házas felek életközössége megszűnt. A városi bíróság az 1988. április 7-én kelt ítéletével a házasságot felbontotta, és a lakás kizárólagos használatára a jelen per I. r. alperesét jogosította fel.

A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte. A közös vagyon körében az említett öröklakást is feltüntette, csatolva a tulajdoni lap másolatát, amely szerint az ingatlan az életközösség megszűnésekor a házastársak egyenlő arányú közös tulajdonában állt. Kérte, hogy a bíróság a vagyonmegosztás során a felperes tulajdoni hányadát megfelelő ellenérték fejében adja az I. r. alperes tulajdonába.

A városi bíróság ítéletével a felperes és az I. r. alperes házastársi közös vagyonát megosztotta, rendelkezett az ingóságok tulajdonba adásáról, és az I. r. alperest meghatározott ingóságok kiadása mellett arra is kötelezte, hogy a fenti ingatlanra fordított beruházásokkal együtt a felperesnek értékkiegyenlítés címén 1 030 482 forintot fizessen meg. A városi bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes külföldre távozását követően az ingatlan - közjegyzői eljárás eredményeként - teljes egészében az I. r. alperes tulajdonába került, "azonban a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság megítélése szerint elszámolás tárgyává kellett tenni a feleknek a lakással kapcsolatban az életközösség megszakadásáig tett befizetéseit, és miután az ingatlan értékében az életközösség megszakadásához képest változás állott be, így a jelenlegi forgalmi értékből kellett kiindulni".

Az I. r. alperes az ítélet elleni fellebbezésében - egyebek mellett - annak megállapítását kérte, hogy az öröklakás nem tartozik a házastársi vagyonközösséghez. A felperes a csatlakozó fellebbezésében az elszámolás egyes tételeit vitatta.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, egyes elszámolási tételeket módosított, és az I. r. alperes által fizetendő értékkülönbözet összegét 625 832 forintra leszállította. Az ingatlannal kapcsolatban a másodfokú ítélet indokolása kifejtette, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a felperes még tulajdonosa volt a hévízi öröklakás 1/2 részének, ezért tulajdoni hányada értékének az elszámolását a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján jogszerűen igényelte. Az indokolás szerint "az alkotmányban biztosított tulajdonhoz való joggal szemben - amellyel kapcsolatos igények nem is évülnek el - az I. r. alperes nem hivatkozhat a rövid ideig hatályban levő, a tulajdonjogot semmibe vevő azon jogszabályi rendelkezésre, amely alapján a felperest a tulajdonjogától adminisztratív intézkedéssel olyan magatartása miatt fosztották meg, amely ma már az alkotmányban rögzített alapvető jog; a Magyar Köztársaság alkotmánya 58. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis mindenkit megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is".

A jogerős ítélet ellen, az ingatlan értékének a házastársi közös vagyon megosztása keretében történő elszámolása miatt emelt törvényességi óvás alapos.