62014TJ0331[1]

A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2016. január 28. Mykola Yanovych Azarov kontra Az Európai Unió Tanácsa. Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó - A felperes nevének jegyzékbe vétele - A jegyzékbe vétel megalapozottságára vonatkozó bizonyíték. T-331/14. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2016. január 28. ( *1 )

"Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó - A felperes nevének jegyzékbe vétele - A jegyzékbe vétel megalapozottságára vonatkozó bizonyíték"

A T-331/14. sz. ügyben,

Mykola Yanovych Azarov (lakóhelye: Kijev [Ukrajna], képviselik: G. Lansky és A. Egger ügyvédek),

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J.-P. Hix és F. Naert, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Lengyel Köztársaság (képviseli: B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben)

és

az Európai Bizottság (képviselik: S. Bartelt, D. Gauci és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

egyrészt az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat (HL L 66., 26. o.; helyesbítés: HL L 70., 35. o.), az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet (HL L 66., 1. o.; helyesbítés: HL L 70., 36. o.), másrészt a 2014/119/KKBP tanácsi határozat módosításáról szóló, 2015. január 29-i (KKBP) 2015/143 határozat (HL L 24., 16. o.) és a 208/2014 rendelet módosításáról szóló, 2015. január 29-i (EU) 2015/138 tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o.) felperest érintő részeinek megsemmisítése iránti kereset tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: G. Berardis (előadó) elnök, Czúcz O. és A. Popescu bírák,

hivatalvezető: K. Andová tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. szeptember 30-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. A felperes, Mykola Yanovych Azarov 2010. március 11. és 2014. január 28. között Ukrajna miniszterelnöke volt.

2. 2014. március 5-én az Európai Unió Tanácsa az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozatot (HL L 66., 26. o.; helyesbítés: HL L 70., 35. o.).

3. A 2014/119 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, Ukrajnában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.

(2) A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára - sem közvetlenül, sem közvetve - nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás."

4. A szóban forgó korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos általános szabályokat ugyanezen cikk következő bekezdései határozzák meg.

5. A Tanács ugyancsak 2014. március 5-én az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendeletet (HL L 66., 1. o.; helyesbítés: HL L 70., 36. o.).

6. A 2014/119 határozatnak megfelelően a 208/2014 rendelet előírja a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadását, valamint az említett határozatban szereplőkkel lényegében azonos szavakkal meghatározza az említett korlátozó intézkedések általános szabályait.

7. A 2014/119 határozattal és a 208/2014 rendelettel érintett személyek neve - többek között a jegyzékbe vételük indokolásával - az említett határozat mellékletében, valamint az említett rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékben (a továbbiakban: jegyzék) jelenik meg.

8. A felperes neve a "2014 januárjáig Ukrajna miniszterelnöke" azonosító információkkal, valamint a következő indokolással jelent meg a jegyzékben:

9. 2014. március 6-án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2014/119 határozatban és az ukrajnai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére szóló értesítést (HL C 66., 1. o.). Ezen értesítés szerint "[a]z érintett személyek a Tanácsnál kérvényezhetik annak a határozatnak a felülvizsgálatát, amellyel felkerültek a[...] jegyzékre. A kérvényt az igazoló dokumentumokkal együtt [...] kell [el]küldeni". Az értesítés felhívja az érintett személyek figyelmét "arra a lehetőségre [is], hogy a Tanács határozata ellen az [EUMSZ] 275. cikk[...] második bekezdésében, valamint [az EUMSZ] 263. cikk[...] negyedik és hatodik bekezdésében meghatározott feltételekkel összhangban jogorvoslati kérelmet nyújthatnak be a[...] Törvényszék[...]hez".

10. A 2014/119 határozatot módosította a 2015. január 31-i (KKBP) 2015/143 tanácsi határozat (HL L 24., 16. o.), amely 2015. január 31-én lépett hatályba. Ami a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékbe vételi kritériumait illeti, ez utóbbi határozat 1. cikkéből kitűnik, hogy a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdését a következő szöveg váltotta fel:

"(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok Ukrajnában történő megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.

E határozat alkalmazásában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek:

a) a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, vagy ebben való bűnrészesség;

b) a közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés, melynek célja, hogy saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előnyt szerezzen, ezáltal kárt okozva a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyonban vagy egyéb eszközökben [helyesen: pénzeszközökben], illetve az ebben való bűnrészesség".

11. A 208/2014 rendelet módosításáról szóló, 2015. január 29-i (EU) 2015/138 tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o.) a 2015/143 határozatnak megfelelően módosította a 208/2014 rendeletet.

12. A 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet később módosította a 2014/119 határozat módosításáról szóló, 2015. március 5-i (KKBP) 2015/364 tanácsi határozat (HL L 62., 25. o.), és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 5-i (EU) 2015/357 tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 62., 1. o.). A 2015/364 határozat úgy módosította a 2014/119 határozat 5. cikkét, hogy - a felperes esetében 2016. március 6-ig - meghosszabbította a korlátozó intézkedéseket. A 2015/357 végrehajtási rendelet következésképpen felváltotta a 208/2014 rendelet I. mellékletét.

13. A 2015/364 határozattal és a 2015/357 végrehajtási rendelettel a felperes nevét a "2014 januárjáig Ukrajna miniszterelnöke" azonosító információkkal és a következő új indokolással tartották fenn a jegyzéken:

14. A 2015/364 határozattal és a 2015/357 végrehajtási rendelettel szemben a felperes 2015. április 29-én új keresetet terjesztett a Törvényszék elé (T-215/15. sz. ügy, Azarov kontra Tanács).

Az eljárás és a felek kereseti kérelmei

15. A Törvényszék Hivatalához 2014. május 12-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. A felperes a Törvényszék 1991. május 2-i eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránti kérelmet is benyújtott.

16. 2014. június 5-i határozatával a Törvényszék elutasította a gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránti kérelmet.

17. A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 28-án, illetőleg 2014. szeptember 2-án benyújtott beadványokban az Európai Bizottság és a Lengyel Köztársaság azt kérték, hogy a jelen eljárásba a Tanács kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak. 2014. november 7-i végzésével a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke megengedte a fenti beavatkozásokat. A Lengyel Köztársaság beavatkozási beadványt nyújtott be, és a felperes az előírt határidőn belül előterjesztette az arra vonatkozó észrevételeit. A Bizottság lemondott a beavatkozási beadvány benyújtásáról.

18. A Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 18. cikke (4) bekezdése második albekezdésének megfelelően 2014. december 19-én a Tanács indokolással ellátott kérelmet is benyújtott annak érdekében, hogy a viszonválasz mellékletének tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.

19. A Törvényszék Hivatalához 2015. március 25-én benyújtott beadványában a felperes kiigazította a kereseti kérelmét annak érdekében, hogy a 2015/143 határozat és a 2015/138 rendelet őt érintő részének megsemmisítését is kérelmezze.

20. A Törvényszék kilencedik tanácsa elnökének 2015. augusztus 7-i határozatával, a felek meghallgatását követően, a jelen ügyet és a T-332/14. sz. ügyet a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikke alapján a szóbeli szakasz lefolytatása céljából egyesítette.

21. A Törvényszék a 2015. szeptember 30-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

22. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet, valamint a 2015/143 határozat és a 2015/138 rendelet felperest érintő részeit;

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

23. A Tanács - a Bizottság támogatásával - kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- utasítsa el a kereseti kérelmet kiigazító beadványnak a 2015/143 határozatra és a 2015/138 rendeletre vonatkozó részét a Törvényszék hatáskörének hiánya, illetve elfogadhatatlanság miatt;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

24. A Lengyel Köztársaság lényegében a kereset elutasítását kéri.

A jogkérdésről

A 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet felperest érintő részének megsemmisítése iránti kereseti kérelemről

A felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennállásáról

25. Amint az a fenti 12. és 13. pontban említésre került, a 2015/364 határozat és a 2015/357 végrehajtási rendelet módosította a felperes neve jegyzékbe vételének indokát, és a felperes esetében 2016. március 6-ig meghosszabbította a korlátozó intézkedések alkalmazását.

26. A kereseti kérelmet kiigazító beadványra vonatkozó észrevételeiben a Tanács kétségbe vonta, hogy a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet felperest érintő részének megsemmisítése iránti kereseti kérelmet illetően fennállna a felperes eljáráshoz fűződő érdeke, és a Törvényszék mérlegelésére hagyatkozott.

27. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogvita tárgyának - a felperes eljáráshoz fűződő érdekéhez hasonlóan - a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt előterjesztő fél számára előnnyel járjon (lásd: 2013. június 6-iAyadi kontra Bizottság ítélet, C-183/12 P, EU:C:2013:369, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28. Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktus jogellenességének elismerése, noha önmagában nem téríthet meg valamely vagyoni kárt, illetve nem orvosolhatja a magánélet sérelmét, mégis alkalmas az érintett személy becsületének helyreállítására, vagy az e jogellenesség miatt elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésének formáját képezheti, valamint igazolhatja az eljáráshoz fűződő érdeke fennállását is (lásd ebben az értelemben: 2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-239/12 P, EBHT, EU:C:2013:331, 70-72. pont).

29. A jelen esetben meg kell állapítani - amint azt a felperes a kereseti kérelmet kiigazító beadványban és a tárgyaláson állította -, hogy többek között politikusként és üzletemberként árthat a felperes jóhírnevének az a tény, hogy őt az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt büntetőeljárás alatt álló személyként nyilvános jegyzékbe vették.

30. Rá kell mutatni, amint azt a felperes a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet jogellenességének elismerése megalapozottá teheti az alkalmazásuk időszakában, azaz 2014. március 5-től 2015. március 6-ig ezen jogi aktusok miatt elszenvedett károk megtérítése iránt ezt követően indított keresetet (lásd ebben az értelemben és analógia útján: Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, fenti 28. pont, EU:C:2013:331, 82. pont).

31. Erre tekintettel, a Tanács állításával ellentétben, meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet már nincs hatályban - mivel azokat a felperest érintő részükben módosította a 2015/364 határozat és a 2015/357 végrehajtási rendelet -, nem lehet egyenértékű az eredetileg elfogadott jogi aktusok Törvényszék általi esetleges megsemmisítésével, mivel ez a módosítás nem jelenti a szóban forgó jogi aktusok jogellenességének elismerését (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. június 11-iSyria International Islamic Bank kontra Tanács ítélet, T-293/12, EU:T:2014:439, 36-41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke annak ellenére fennmarad, hogy a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet őt érintő részét módosította az új kereset tárgyát képező 2015/364 határozat és a 2015/357 végrehajtási rendelet (lásd: fenti 14. pont).

A 2014/119 határozat és a 208/119 rendelet felperest érintő részének megsemmisítése iránti kereseti kérelem megalapozottságáról

33. Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. Az második jogalap az alapvető jogok megsértésén alapul. A harmadik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul. A negyedik jogalap a megfelelő ügyintézés elvének, az ötödik jogalap pedig a nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul.

34. A Törvényszék először az ötödik jogalap megvizsgálását tartja célszerűnek.

35. Az ötödik jogalap alátámasztása érdekében a felperes lényegében úgy érvel, hogy a vele szembeni korlátozó intézkedéseket kellően biztos ténybeli alap hiányában fogadták el.

36. A felperes szerint a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet a nevének jegyzékbe vétele tekintetében csak nagyon tömör indokolást tartalmaz, amely annak megjelölésére korlátozódik, hogy a felperes Ukrajnában állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és az Ukrajnából való jogellenes kivitelükkel összefüggő bűncselekmények miatti nyomozás érdekében büntetőeljárás alatt álló személy. Közelebbről a felperes úgy érvel, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel az említett jegyzékbe vétel igazolására nyilvánvalóan egyedül azt a tényt vette alapul, hogy a felperes Ukrajnában politikai funkciót töltött be, jóllehet még csak nem is folyt vele szemben bűnügyi nyomozás az említett jogsértések miatt. Egyébiránt a felperes szerint a jegyzékbe vétel indokolására megjelölt egyetlen indok homályos és általános, mivel a kifogásokat sem a vitatott jogsértésekben való részvételének helyét, sem annak idejét, sem pedig annak tartalmát illetően nem határozták meg kellő részletességgel.

37. A válaszban a felperes vitatja a Tanács azon érvét, amely szerint a szóban forgó korlátozó intézkedések az állami pénzeszközök jogellenes felhasználásának megakadályozására irányulnak, mivel egyrészt azoknak nem volt megelőző hatásuk, másrészt az ilyen célkitűzés semmiképpen sem teheti indokolttá a felperes nevének jegyzékbe vételét. A felperes arra is hivatkozik, hogy az Ukrajna legfőbb ügyészi hivatala által az Európai Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett 2014. március 3-i levél (a továbbiakban: 2014. március 3-i levél) nem minősül kellően biztos ténybeli alapnak.

38. A Lengyel Köztársaság beavatkozási beadványában előterjesztett érvére adott válaszában a felperes azt állítja, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezelése tárgyában semmilyen eljárás nem volt folyamatban a 2014. március 3-i levél elküldésekor. A felperes szerint ezt támasztják alá az Ukrajna legfőbb ügyészi hivatalának 2014. július 8-i és október 10-i levelei is. Az első levél ugyanis eltérő jogsértéseket említ, a a második pedig egy olyan eljárásra vonatkozik, amely csak a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadása után indult.

39. A Tanács erre azt válaszolja, hogy a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet preambulumbekezdéseiből, valamint e jogi aktusok elfogadásának általános összefüggéséből kitűnik, hogy azok többek között a jogállamiság helyreállítására és támogatására irányultak, beleértve az ukrán hatóságok számára a korrupció és az állami vagyon hűtlen kezelése elleni küzdelemhez nyújtott segítséget is. A Tanács szerint ezek között szerepel többek között az annak megakadályozására vonatkozó célkitűzés is, hogy azok a személyek, akik jelenleg vagy korábban a politikához kapcsolódó funkciót töltöttek be Ukrajnában, jogellenesen használhassák fel az állami pénzeszközöket.

40. A felperes neve jegyzékbe vételének indokai tehát biztos ténybeli alappal rendelkeznek és összhangban vannak az ítélkezési gyakorlattal. Ezek az indokok ugyanis a 2014. március 3-i levélen alapulnak, amely arról tájékoztatja a Tanácsot, hogy több nyomozás van folyamatban, többek között a felperesnek az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és az Ukrajnából való jogellenes kivitelükkel összefüggő jogsértésekben való részvétele miatt, ami megfelel a 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet felperesre vonatkozó indokolásának.

41. Egyébiránt a szigorúbb követelmények hátrányosan érinthetik az állami pénzeszközök hűtlen kezelését követően hozott korlátozó intézkedéseket. A Tanács úgy véli, hogy meg kell különböztetni egymástól egyrészt az Ukrajnában folyamatban lévő nyomozásokat, amelyek keretében a felperesnek az ukrán büntetőeljárási szabályok szerint módjában áll majd a vele szemben megfogalmazott gyanúsításokat megcáfolni, másrészt az Európai Unió szintjén hozott, időben korlátozott és visszafordítható korlátozó intézkedéseket. Ebben az összefüggésben a Tanács szerint sürgős intézkedésekre van szükség a pénzeszközöknek az állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatti befagyasztása tárgyában, mivel ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy ezeket a pénzeszközöket kiviszik az Unió területéről, és emiatt az említett intézkedések nem érik el a céljukat.

42. A Lengyel Köztársaság lényegében olyan érveket terjeszt elő, amelyek nagymértékben megegyeznek a Tanács által hivatkozott érvekkel. Így különösen a Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy a jelen esetben a Tanács rendelkezik a felperes elleni büntetőeljárás fennállására vonatkozó konkrét bizonyítékokkal, továbbá hogy az előterjesztett bizonyítékokra tekintettel nem lehet kétséges a hivatkozott tények pontossága.

43. Emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések elfogadása érdekében figyelembe veendő általános kritériumokat illetően, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére való felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok - vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok - kellően pontosan és konkrétan megalapozottak-e (lásd: 2015. április 21-iAnbouba kontra Tanács ítélet, C--605/13 P, EBHT, EU:C:2015:248, 41. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44. A jelen esetben a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében előírt kritérium úgy rendelkezik, hogy a korlátozó intézkedéseket az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek tekintetében fogadják el. Az említett határozat (2) preambulumbekezdéséből egyébiránt kitűnik, hogy a Tanács a következők miatt fogadta el ezeket az intézkedéseket: "a jog érvényesülésének [...] helyreállítása és támogatása érdekében Ukrajnában".

45. A felperes nevét azzal az indokkal vették jegyzékbe, hogy "Ukrajnában állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és az Ukrajnából való jogellenes kivitelükkel összefüggő bűncselekmények miatti nyomozás érdekében büntetőeljárás alatt álló személy". Ebből az tűnik ki, hogy a Tanács úgy vélte, hogy a felperessel szemben legalábbis olyan előzetes vizsgálat vagy nyomozás volt folyamatban, amely nem (vagy még nem) vezetett az állami pénzeszközök hűtlen kezelésében való állítólagos részvétele miatti hivatalos vádemeléshez.

46. A Tanács a felperes neve jegyzékbe vétele indokának alátámasztása érdekében a 2014. március 3-i levélre, valamint a 2014/119 határozatnál és a 208/2014 rendeletnél későbbi további bizonyítékokra hivatkozik.

47. A 2014. március 3-i levél első része szerint az "ukrajnai bűnüldöző szervek" több büntetőeljárást indítottak az olyan bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás érdekében, amelyeket volt magas rangú tisztviselők követtek el - akiknek a nevét a levél közvetlenül ezt követően sorolja fel -, amelyekre tekintettel a fent hivatkozott jogsértésekre lefolytatott nyomozás lehetővé tette a jelentős összegű állami pénzeszközök hűtlen kezelésének, valamint e pénzeszközök Ukrajnából való későbbi jogellenes kivitelének a bizonyítását.

48. A 2014. március 3-i levél második része ehhez hozzáfűzi, hogy "a nyomozás során megvizsgálják, hogy a korábbi hatóságokat képviselő más magas rangú tisztviselők is részt vettek-e ugyanilyen típusú bűncselekményekben", és hogy gondoskodni kell arról, hogy rövid határidőn belül értesítsék őket e nyomozás megindításáról. Ezen más magas rangú tisztviselők nevei, köztük a felperesé szintén közvetlenül ez után kerülnek felsorolásra.

49. Az ügy iratai közül a 2014. március 3-i levél a Tanács által a jelen eljárás során benyújtott bizonyítékok közül az egyetlen, amely a 2014/119 határozatnál és a 208/2014 rendeletnél korábbi. Következésképpen az említett jogi aktusok jogszerűségét erre az egyetlen bizonyítékra tekintettel kell értékelni.

50. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a 2014. március 3-i levél elegendő bizonyítékot jelent-e azon következtetés alátámasztására, amely szerint a felperest a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdése értelmében "az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként" azonosították.

51. Márpedig, amint azt a Tanács hangsúlyozza, a 2014. március 3-i levél ugyan valamely harmadik ország legfőbb igazságügyi hatóságától - nevezetesen Ukrajna legfőbb ügyészi hivatalától - származik, az csak egy olyan általános megállapítást tartalmaz, amely a felperes nevét más volt magas rangú tisztviselők nevével együtt összefüggésbe hozza azzal a nyomozással, amely a Tanács szerint lényegében bizonyította az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos tényállásokat. A levél ugyanis egyáltalán nem szolgál részletekkel az ukrán hatóságok által lefolytatott nyomozás tárgyát képező tényállások bizonyításáról, és végképp nem a felperesnek az azok tekintetében fennálló, akár csak feltételezett, egyéni felelősségéről.

52. Kétségtelenül igaz, hogy - amint arra a Tanács hivatkozik - az uniós bíróság a korlátozó intézkedések alkalmazásával összefüggésben úgy ítélte meg, hogy az, hogy valamely személyt bűncselekményért felelős személyként azonosítanak, nem szükségszerűen vonja maga után az e bűncselekmény miatti elmarasztalást (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5-i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, C-220/14 P, EBHT, EU:C:2015:147, 72. pont; 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EBHT, EU:T:2014:93, 57-61. pont).

53. Ugyanakkor a fenti 52. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló ügyek összefüggésében a felperesekkel szemben a vagyonuk lefoglalásáról legalább végzést hozott az érintett harmadik ország legfőbb ügyésze, amelyet a büntetőbíróság helybenhagyott (Ezz és társai kontra Tanács ítélet, fenti 52. pont, EU:T:2014:93, 132. pont). Következésképpen a korlátozó intézkedéseknek az ezekben az ügyekben szóban forgó felperesekre való alkalmazása olyan konkrét ténybeli információkon alapult, amelyekről a Tanácsnak tudomása volt.

54. A jelen esetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a Tanács nem rendelkezett információkkal az ukrán hatóságok által a felperessel szemben konkrétan felrótt tényekről vagy magatartásokról, másrészt pedig a Tanács által hivatkozott 2014. március 3-i levél - még akkor is, ha abban az összefüggésben kerül megvizsgálásra, amelybe illeszkedik - nem minősülhet a fenti 43. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett kellően biztos ténybeli alapnak a felperes nevének azzal az indokkal történő jegyzékbe vételéhez, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért "felelősként" azonosították.

55. Függetlenül attól, hogy milyen szakaszban volt a felperessel szemben folytatandó eljárás, a Tanács nem fogadhatott el vele szemben korlátozó intézkedéseket az állami pénzeszközökre vonatkozó hűtlen kezelési tényállások ismerete nélkül, amelyet vele szemben konkrétan felróttak az ukrán hatóságok. A Tanács ugyanis csak e tényállás ismeretében lehetett volna képes egyrészt annak megállapítására, hogy azt állami pénzeszközök hűtlen kezelésének lehet-e minősíteni, másrészt az ukrajnai jogállamiság megkérdőjelezésére, amelynek helyreállítása és támogatása, amint arra a fenti 44. pont emlékeztetett, a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadásával elérni kívánt cél.

56. Egyébiránt, vitatás esetén, az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EBHT, EU:C:2013:518, 120. és 121. pont; 2013. november 28-iTanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EBHT, EU:C:2013:775, 65. és 66. pont).

57. A fentiek összességére tekintettel a felperes nevének jegyzékbe vétele nem felel meg a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékbe vételének a 2014/119 határozatban rögzített kritériumainak.

58. Helyt kell tehát adni a kereset azon részének, amely a 2014/119 határozat felperest érintő részének megsemmisítésére irányul, anélkül hogy szükséges volna dönteni a felperes által hivatkozott többi jogalapról, vagy a felperes pervezető intézkedések meghozatalára vonatkozó kérelméről.

59. Ugyanezen indokok miatt meg kell semmisíteni a 208/2014 rendelet felperest érintő részét.

A 2015/143 határozat és a 2015/138 rendelet felperest érintő részének megsemmisítése iránti kereseti kérelemről

60. A kereseti kérelmet kiigazító beadványban a felperes kéri továbbá a 2015/143 határozat és a 2015/138 végrehajtási rendelet lényegében azon részeinek megsemmisítését, amelyek módosítják a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdését, illetőleg a 208/2014 rendelet 3. cikkét.

61. A kereseti kérelmet kiigazító beadványra vonatkozó észrevételeiben a Tanács egyrészt arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 275. cikk alapján a Törvényszéknek nincs hatásköre döntést hozni a többek között az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott 2015/143 határozattal szemben előterjesztett kereset tárgyában, másrészt arra, hogy a kereseti kérelemnek utóbbi határozatra, valamint a 2015/138 rendeletre való kiterjesztése a felperes kereshetőségi jogának hiányában elfogadhatatlan. Egyébiránt a Bizottság által támogatott Tanács azt állítja, hogy a felperes kérelme egyáltalán nem tartalmazza a hivatkozott jogalapok összefoglalását az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke és az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §-a alapján.

62. Elöljáróban, ami az uniós bíróság hatáskörét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 275. cikk második bekezdése kifejezetten előírja, hogy e cikk első bekezdésének rendelkezéseitől eltérően az uniós bíróság hatáskörrel rendelkezik "a Tanács által az [EU-]Szerződés V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló, e szerződés 263. cikkének negyedik albekezdése alapján hozzá benyújtott keresetek tekintetében". Ez a rendelkezés tehát a Tanács állításával ellentétben a Tanács által az EU-Szerződés V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekkel szemben elfogadott valamennyi korlátozó intézkedést előíró határozatra vonatkozik, függetlenül attól, hogy általános hatályú vagy egyedi határozatokról van szó. Így különösen ez a rendelkezés nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a kereseti kérelmet kiigazító beadvány keretében - valamely egyedi korlátozó intézkedéssel szemben előterjesztett megsemmisítési kereset alátámasztása érdekében - vitassák egy általános hatályú rendelkezés jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 4-iNIOC és társai kontra Tanács ítélet, T-577/12, fellebbezés alatt, EU:T:2015:596, 93. és 94. pont).

63. Következésképpen, a Tanács állításával ellentétben, a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a 2015/143 határozat azon része jogszerűségének vizsgálatára, amely módosítja a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdését.

64. Ami továbbá a felperes kereshetőségi jogának hiányára vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást illeti, meg kell jegyezni, hogy a 2015/143 határozat és a 2015/138 rendelet csak azon részeikben módosította a 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet, amelyek részletesen meghatározták azokat a jegyzékbe vételi kritériumokat, amelyek alapján sor kerül az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására.

65. A 2015/143 határozat és a 2015/138 rendelet viszont név szerint nem jelöli meg a felperest, és azt nem a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékének teljes körű felülvizsgálatát követően fogadták el. Ezek a jogi aktusok ugyanis nem a felperes jegyzékbe vételére, hanem csak az általános jegyzékbe vételi kritériumokra vonatkoznak, amelyeket objektíve meghatározott helyzetekre kell alkalmazni, és amelyek a személyek és szervezetek általánosan és absztrakt módon meghatározható csoportjával szemben fejtenek ki joghatásokat. Következésképpen ezek a jogi aktusok sem közvetlenül, sem személyében nem érintik a felperest, és az utóbbi - amint azt a Tanács állította - nem igazíthatja ki a kereseti kérelmét annak érdekében, hogy azok megsemmisítését kérelmezze (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 6-i, Bank Refah Kargaran kontra Tanács ítélet, T-24/11, EBHT, EU:T:2013:403, 50. pont).

66. Egyébiránt az általános jegyzékbe vételi kritériumnak a 2015/143 határozat és a 2015/138 rendelet általi módosítása nem bír jelentőséggel annak értékelése szempontjából, hogy a Tanács jogszerűen járt-e el, amikor a felperes nevét kizárólag a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott kritérium alapján vette jegyzékbe (lásd: fenti 44. pont).

67. A fentiek összességére tekintettel a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, abban a részében, amely a 2015/143 határozat és a 2015/138 rendelet ellen irányul, anélkül hogy határozni kellene a Tanács és a Bizottság által felhozott másik elfogadhatatlansági kifogásról.

A 2014/119 határozat részleges megsemmisítésének időbeli hatályáról

68. A Tanács szükségesnek véli, hogy abban az esetben, ha a Törvényszék megsemmisíti a 2014/119 határozat felperest érintő részét, az EUMSZ 264. cikk második bekezdésének megfelelően a jogbiztonság, valamint a jogrend koherenciájának és egységességének biztosítása érdekében a 208/2014 rendelet részleges megsemmisítésének hatálybalépéséig a felperes tekintetében maradjanak fenn annak joghatásai.

69. A felperes vitatja ezt az érvelést.

70. Emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/119 határozatot módosította a 2015/364 határozat, amely utóbbi határozat 2015. március 7-től felváltotta a jegyzéket, és a felperes esetében 2016. március 6-ig meghosszabbította a korlátozó intézkedések alkalmazását. E módosításokat követően a felperes nevét, a jegyzékbe vételre vonatkozó új indoklással, a jegyzéken tartották (lásd: fenti 12. és 13. pont).

71. Következésképpen a felperessel szemben jelenleg új korlátozó intézkedés van hatályban. Ebből következik, hogy a 2014/119 határozat felperest érintő részének megsemmisítése nem jár a felperes nevének a jegyzékről való lekerülésével.

72. Következésképpen nincs szükség arra, hogy továbbra is fennmaradjanak a 2014/119 határozat felperest érintő részének joghatásai.

A költségekről

73. Az eljárási szabályzat 134. cikkének (2) bekezdése értelmében több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról.

74. A jelen esetben, mivel a Tanács a keresetlevélben foglalt megsemmisítés iránti kérelem tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az e kérelemmel kapcsolatban felmerült költségek viselésére. Mivel a felperes pervesztes lett, a kereseti kérelmet kiigazító beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelmet illetően, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell az e kérelemmel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

75. Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Az Lengyel Köztársaság és a Bizottság ezért maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék megsemmisíti az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozatot, valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendeletet, amennyiben azok Mykola Yanovych Azarovra vonatkoznak.

2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Törvényszék a keresetlevélben foglalt megsemmisítés iránti kérelem tekintetében az Európai Unió Tanácsát kötelezi saját költségein kívül az M. Y. Azarov részéről felmerült költségek viselésére.

4) A Törvényszék a kereseti kérelmet kiigazító beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelem tekintetében M. Y. Azarovot kötelezi saját költségein kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

5) A Lengyel Köztársaság és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

Berardis

Czúcz

Popescu

Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. január 28-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.